Vas Népe, 1975. december (20. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-02 / 282. szám
Katonaeskü Szombatkedren és Körnenden , ('Folytatás az 1. oldalról) Szülők, hozzátartozók, érdeklődők sűrű sorai, előttük az esküre felsorakozott zászlóalj zárt négyszöge, köröskörül az épületeken vörös és nemzetiszínű zászlók'Csendben várakozik a Március 15. tér. 10 órakor Zsikla Vilmos alezredes, a kiképző zászlóalj parancsnoka vezényszavára tisztelgésre villannak a kardok, feszülnek a sorok. Guba Lajos ezredes fogadja a jelentést, a szovjet katonazenekar a Himnuszt játssza, az ezredes tiszteleg a csapatzászló előtt, majd üdvözli a katonákat és a kiszemelvényre megy Ott már elfoglalták a helyüket a megye és a város párt és állami vezetői, a társ fegyveres szervek, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok parancsnokai, üzemelt intézmények küldöttei és a meghívott vendégek. A csapatzászló középre vonul. A katonák arcán az ünnepélyes percek komolysága, a téren a megilletődöttség csendje. A hangszórókon Németh István alezredes hangja hallatszik fel. — A mai napon fiatal hatáőreink katonaéletük legjelentősebb eseményéhez érkeztek. Esküt tesznek a csapatzászló előtt dolgozó népünk, hazánk, a Magyar Népköztársaság megvédésére. — Emlékezteti arra, hogy több mint 30 éve a munkásosztály — szövetségben a dolgozó parasztsággal — a hatalom birtokosa és most ennek a hatalomnak a megvédésére tesznek esküt, majd így folytatta: — Tartsák emlékezetükben, hogy az esküben tett fogadalom végigkíséri Önöket a katonaidejük alatt, de azon túl egész életükön is. Ez jelentse mindannyiuk számára a haza odaadó szolgálatát, a dolgozó nép rendíthetetlen megbecsülését . A továbbiakban utalt a párt és a kormány sokirányú gondoskodásáról, amellyel megfelelő körülményeket teremtett a feladatok végrehajtásához, befejezésül pedig ezeket mondotta: — Pártunk, népünk elvárja Önöktől, hogy az eskü szellemében úgy teljesítsék katonai kötelezettségüket hogy leszereléskor emelt fővel állhassanak parancsnokaik, szüleik és dolgozó népünk elé. Aztán ércesen, messzehangzóan felzúgott a katonaeskü. AZ esküt tett katonákat Fehér Lajos alezredes üdvözölte a Határőrség Országos Parancsnoksága nevében, hangsúlyozta a katonaeskü jelentőségét önfeláldozó helytállásra buzdított és sikereket kívánt az ifjú határőröknek, akik nevében Molnár László határőr tette ígéretet az eskühöz való hűségre. A megye ifjúsága üdvözletét tiszteletét és jókívánságait Décsi Sándor megyei úttörőelnök tolmácsolta, majd díszmenethez alakult meg a zászlóalj, szemet gyönyörködtető díszelgéssel vonult el a csapatzászló és parancsnokaik előtt. Az esküt díszebéd követte, majd az ifjú katonák, előre meghatározott rend szerint hozzátartozóik körében töltötték a délutánt . Körmenden fél 11-kor kezdődött a zalaegerszegi kerület kiképző egységének eskütétele, amelyet ugyancsak hozzátartozók, ismerősök érdeklődése kísért a fellobogózott laktanyaudvaron Rubin József őrnagy köszöntötte a felsorakozott katonákat, majd az eskü elhangzása után Varga Pál ezredes, az állami és társadalmi szervek nevében Kiss Kálmán, a járási pártbizottság titkára kérte, hogy az eskü szellemében álljanak helyt az őrvidék e sajátos táján. Erre az esküt tettek nevében Somogyi Kálmán határőr tett ígéretet. A nap hátralevő részét a fiatal katonák ugyancsak hozzátartozóikkal töltötték. (várhelyi) Körmenden is ünnep volt a határőrök eskütétele. (Montázs: Tóth Imre) Dolgozik, tanul politizál tíz évvel ezelőtt, közvetlenül az érettségi után ipari tanulónak jelentkezett Jakits József sárvári fiatalember. Volt iskolatársai, ismerősei közül többen nem értették elhatározását, holz középiskolát végzett létére ipari tanulónak megy. Ő viszont tudta, mit tesz. Mindig villamossági szakembernek készült. Élete vágyának beteljesüléséhez érettségizetten tanulta a szakmát, s mint ipari tanuló, a Sárvári Állami Gazdaságnál szabadult, ahol azóta is dolgozik. A kis motorkerékpároktól a legkorszerűbb kombájnokig a járművek villamossági berendezéseit járhítja. A szerelő munkája alapvető: hiába a másfél milliós traktor, a szín alól sem járhat ki, ha meghibásodott a világító berendezése, ha zavar van az áramszolgáltatásában. — — Milyen volt a gazdaság 10 évvel ezelőtt — kérdeztem Jakits Józsefet. — A legkorszerűbb a Super Zetor traktor volt — válaszolja. — ötven lóerőt fejtett ki, nagy szó volt az akkoriban. De jócskán voltak még 35, 38 lóerős gépek is. Azokat követték anagy erejű D4K masinák, amiket szintén kinőttünk. Ma a 226 lóerős szovjet, a ISO lóerős amerikai gépnek van a legnagyobb tekintélye. • Meg a szovjet, az NSZK- és NDK-beli kombájnnak. A géppark fejlődésével a szerelőnek is fejlődnie kellett. A szakmáért rajongó fiatal Körmenden végzett automatizálási tanfolyamot, majd Mosonmagyaróváron gyarapította ismereteit. Nagy szükség volt rá, mert a járművek után - vagy mellette a növénytermesztésben, s az állattenyésztésben is megindult a gépesítés. Egyik-másik fontos berendezés külföldi gyártmányú volt, de meg kellett ismernie azok működését is. Mint például a lucernaszecskát pogácsává, brikettező holland gép automatikáját te, aminek évi termelése csak százezrekben fejezhető ki, s amelynek szerelése az ő nevéhez fűződik. Munkásélete úgy alakult, hogy társadalmi munkára kérték különféle szervek. Városi tanácstagnak választották, beválasztották a Hazafias Népfront városi bizottságába, s közben szakszervezeti alapszervi titkár és szocialista brigádvezető is lett. A 35 fős brigád akkoriban is az újítások kezdeményezője volt. Kommunisták egy párton kívüliek jelszava lett, hogy „minden hónapban egy újítást." S ez is így történt. Azóta bővült, korszerűsödött a szárító automatikája, beépítettek elfekvő készleteket, módosítottak villanypásztorokon, a növényvédelmi permetezőket hazai anyagból termelékenyebbé alakították át. A drága külföldi ekékhez magyar alkatrészt szereztek be, vagy készítettek, s csak ezzel, egy ekénél egy alkalommal 27 ezer forintot takarított meg a gazdaság. Ezzel még nincs vége az újítások sorának. Jakits József a szakszervezeti munkában különösen jeleskedett. Elvégezte a SZOT központi iskoláját, s a közelmúltban, a MEDOSZ XXIV. kongresszusán, a Központi Vezetőség tagjává választották. Maga sem számított erre, de nem is háríthatta el a megtiszteltetést. Erről azt mondja: — Mint választott, az ifjúsági bizottságban dolgozom majd. — Huszonnyolc éves fejjel még fiatal vagyok, s úgy érzem. Ismerem a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyzetét, munkakörülményeik további javításának, politikai ismereteik gyarapításának fontosságát. — Hogyan tud ebben segíteni? — Hallgató vagyok a marxista-leninista esti egyetemen. Tájékozott akarok lenni a világ dolgaiban, az embernek el kell igazodni az eseményekben, úgy tud segíteni másokat is. Ezekkel együtt magam is még eredményesebben akarok dolgozni a párt vontatójának megvalósításáért. . .■ A villamossági szakembernek nincs szezonja, a fejlődő technika korszakl:rs szakmailag is sokat kell tanulnia, dolgoznia. Hogyan jut ideje a sok társadalmi munkára? Érzem, hogy szorítanak a feladatok, s azt is tudom, hogy két lábbal csak egy szőnyegen állhat biztosan az ember. De a szakszervezetben házon belül vagyok. A tanácsi és a népfront munka is lelkesítő. — Boldog ez — Igen. Szerencsés ember vagyok én. Becsületesek a munkatársaim, jó a szerelő brigád a központi javító műhelyben, s jó villamosság•* szakember lesz a fiatalabb kollégából, Hegedűs Gáborból. A gazdaság éphonhesenített a munkáslakás akólában. Családommal együtt jól érzem magam... Udvardy Gyula 1836. december 7. Kedd. Karácsonyi vásár az NDK centrumban Hétfőn délelőtt az NTK budapesti kulturális és tájékoztató központjában megnyílt az idei karácsonyi vásár. Mint a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón Dieter Henze igazgató elmondta az újságíróknak, a szokásosnál is gazdagabb választék fogadja több mint három héten át a Deák téri központban a közönséget Babák, plüssállatok, játékszerek, lakáskellékek stb. között válogathatnak a budapestiek. Eltarthatóság „Eltarthatósági idő: ünnep után 15 nap” — olvashatjuk manapság némely, csokoládéból készült Mikulás-, illetve Télapó-figurán. Ne meditáljunk most azon, ki és miért találta ki ezt a nyelvi torzszülöttet, azaz miként lett „eltarthatósági idő” a szavatossági időből. Mindenképpen szót érdemel viszont, hogy az „eltarthatóság” ilyen nagyvonalú és pontatlan megjelölése egyáltalán nem öregbíti a Magyar Édesipar jó hírét. Azt, hogy a szavatosság az ilyen esetekben többet jelent, mint az „eltarthatóság” — aligha kell bizonygatni. (Az előbbi esetben a gyártó vállalat szavatol valamit, az utóbbi esetben viszont — napról? Esetleg a karácsony tűnik ki — nem.) Továbbá: mi az, hogy „ünnep után”? Melyik ünnepről van itt szó? Talán a hagyományos Mikulás napról? Esetleg a karácsonyi ünnepről? Avagy inkább az új esztendő első napjáról? Netán egyikről sem, hanem valamelyik állami ünnepünkről? Semmiképpen sem ártana, ha ez azért valamilyen módon kideríthető lenne az említett csokoládéfigurák felirataiból. És az a bizonyos ünnep utáni „15 nap”! Még ha feltételezzük is, hogy ezeket a napokat — mondjuk — karácsonytól kezdve kell ezármolni, nem túlságosan rövid ez az „eltarthatósági” határidő? Mi van, ha a megajándékozott gyerekek a küllemileg egyébként díszes és tetszetős csokoládéfigurákat egy kissé hosszabb ideig meg akarják őrizni, el akarják tartani? (Hadd említsem meg: velem gyerekkoromban az is megesett, hogy hónapokig őrizgettem egy-egy ilyen ajándékba kapott Csokoládé-Mikulást.) Jól tudom, az idei esztendőben az itt kifogásolt helyzeten már nem lehet változtatni. A Magyar Édesipar jó híre azonban mindenképpen megköveteli, hogy legalább a jövőre vonatkozóan levonják a szükséges tanulságokat. Azaz: szavatoltan tovább és pontosan meghatározott ideig eltartható csokoládéfigurákat adjanak át a kereskedelemnek (L) Amilyen a porta... Régi magyar szólásmondás: nézd meg a portát, ítéld meg a gazdát. Ma is érvényes ennek igazsága, mert a szomszédok, az idegenek, az irányító szervek másképpen ítélik meg azt az embert, aki rendet tart a kikerítésén” belül, másként azt, akinek gyenge oldala a tisztaság. Főleg a korábbi években többször bíráltuk azokat a termelőszövetkezeti vezetőket, akik nem vagy csak nehezen akarták felszámolni a nagyüzemek régi majom jellegét, a tengelyig érő sarat, a rendetlenségét. Ma merőben más a helyzet, bár még akad javítani való. Imponáló a környék — ami a hétköznapi rendet jelenti ■ a bajánsényei, a geficsápéti, az egyházasrádcei, a vassurányi, a horvátzardásfyi, a nemethódi, a szombathelyi Petőfi és a Pannónia Tsz-ben s több más nagyüzemben is. Ezekben azzemekben azon túl, hogy szinte naponta gereblyéznek, takarítanak, sártalanítják a betonutat, mér parkosítottak is. A dekoratív fenyőktől a nyírekig megtalálhatók a különféle fafajok, több helyen a rózsatövek, az egynyári virágok, s a szemnek tetsző és ápolt gyep is. Jó megfordulni is az ilyer portákon, majorokban mert a rossz példák, illetve tapasztalatok után szinte felüdül bennük az ember. Igaz, a majorban elsősorban gazdálkodni kell, de ha lehet kulturált környezetben. Mindenütt akad dolgozni, „nyüzsögni” akaró nyugdíjas, aki rég szívesen forgatja a lapát, a gereblye nyelét, sőt a kaszáét is, hogy „lenyírja” az árkok, a terek magas füvét, s összeszedje a hulladékot. Korábban ezért napi egy munkaegységet írtak jóvá a „majorgazdáknak”, akik még vasárnap sem kerülték el az épületek környékét. A mezei munka után most jut idő a majorok környékének rendbetételére is. Amíg nem sikerül mindenütt betonutat építeni, átmenetileg kaviccsal, törmelékkel is lehet szilárd burkolatot kialakítani. S hiszem, hogy szanálnak minden hasznavehetetlen fészert, rendet raknak a gépek, a kazlak környékén, ahogy ez való Ispán elősegíthetné a szorgalmat, a szervezést, ha a községek Virágosítása, fejlesztése megítélésénél a tszmajorok rendje is feltételként szerepelne. Mert a major Végülis része a településnek,, . Gy. Megkezdődött a KGST közlekedési állandó bizottságának jubileumi ülése A KGST közlekedési állandó bizottsága december 1— 6. között Budapesten tartja 50. ülését. A jubileumi ülést — amelynek munkájában a tagország, valamint Jugoszlávia delegációja, a KGST titkárságának képviselője vesz részt -ezr Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese ünnepélyesen nyitotta meg hétfőn a Gellért szállóban. A bizottság érdemi munkája az első plenáris ülésen a napirend meghatározásával kezdődött, majd két jelentős összefüggő témával foglalkozott az ülés. Megvitatták a KGST tagállamok nemzetközi autópálya hálózatának kialakítására készített javaslatot, a a tagállamok nemzetközi főútvonalhálózatának komplex fejlesztésével és rekonstrukciójával kapcsolatos együttműködés teendőit