Vas Népe, 1976. február (21. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Szovjet ten jelentés A Szovjetunió Központi Statisztikai Igazgatóságának szombaton közzétett jelentése szerint a kilencedik ötéves terv befejező évében, 1975- ben a Szovjetunió ipara túl­teljesítette termelési ter­vét A mezőgazdaság a kivételesen rossz időjárá­si viszonyok miatt keve­sebbet termelt, mint az előző évben, de a mezőgazdasági össztermék 12 százalékkal meghaladta az előző ötéves terv átlagát Az ipari termelés a Szov­jetunióban 1975-ben 7,3 szá­zalékkal nőtt a tervezett 6,7 százalék helyett Az ipari át­lagnál gyorsabban fejlődött a vegyipar, az olajfeldolgozó­ipar, a gépgyártás és a fém­feldolgozó ipar. A mezőgazdasági összter­mék értéke 90 milliárd rubel volt, ami 12 százalékkal ha­ladja meg az előző ötéves terv átlagát A rendkívül kedvezőtlen időjárási viszo­nyok miatt azonban a gabo­natermés csak 140 millió tonna volt, s más termés­eredmények is elmaradtak a tervezettől. A nemzeti jövedelem 1975-ben 362 milliárd rubel volt, egy év alatt 14 milliárd ru­bellel emelkedett. Ennek az összegnek mintegy négyötö­dét fordították népjóléti cé­lokra. A lakosság reáljöve­delme egy év alatt 4,2 száza­lékkal emelkedett. Az ötéves terv egészére vo­natkozó hivatalos kimutatás még nem készült el, de mint a statisztikai igazgatóság közleménye megállapítja, az előzetes adatok szerint a ki­lencedik ötéves terv alapve­tő társadalmi-gazdasági cél­kitűzéseit teljesítették. Ford sajtóértekezlete Az Egyesült Államok és a Szovjetunió „lassan”, ha konstruktív módon" közele­dik egy új fegyverkor­lá­to­­zási megállapodás kidolgo­zásához, a még megoldatlan problémák ellenére,­­ elsősorban Kissinger moszkvai tárgyalásainak eredményeképpen — jelen­tette ki Ford elnök pénte­ken a ste­n feneviság- ■ és rá­dió - hírszerkesztőknek tar­tott sajtóértekezletén. Az angolai FNLA-nak ás m UNITA-nak nyújtott amerikai segély felfüggesz­tésével kapcsolatban az el­nök kijelentette, hogy sze­rinte elhibázott döntésről van szó, amely katonai ve­reségre ítéli a két szerve­zetet BT határozat Kam­itta f­üggetenségéről az­ ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken este egyhangú­lag hozott határozatában előírja, hogy Namíbiában s­zabad választásokat kell tartani a világszervezet véd­nöksége alatt. A BT törvény­telennek minősíti a Dél-Afri­kai Köztársaság namíbiai je­lenlétét és azt, hogy Pretoria támaszpontkét használja fel ez ország területét a sz om­szád országok ellen irányuló támadásaihoz. A határozat felszólítja a Dél-Afrikai Köztársaságot hogy vonja ki fegyveres erőit Namíbia te­­­rü­letéről. Botha dél-afrikai ENSZ- küldött felszólalásában meg­ismételte, hogy kormánya nem ismeri el az ENSZ il­letékességét Namíbia kérdé­sében. 2 HÉTFŐ: összeült az OPEC miniszteri értekezlete Párizé­ban. — A Balkán államainak konferenciája At­hénban. KEDD: Rabin izraeli miniszterelnök tárgyalásai Washing­tonban. — Az USA megvétózta a Biztonsági Ta­nácsban többségre került közel-keleti határozatot. SZERDA: Trudeau kanadai miniszterelnök Havannában Fidel Castróval tárgyalt. — A nam­bai kérdési­k vitája a Biztonsági Tanácsban. CSÜTÖRTÖK: Újra Genfben a szovjet és az amerikai küldöttség a SALT folytatására. ■— Algériai­­marokkói összetűzések a volt Spanyol-Szahara te­rületén. PÉNTEK: Bécsben folytatódtak a haderőcsökkentési tár­gyalások. — Fasiszta merényletek Portugáliában. SZOMBAT: Trudeau Venezuelában. — Kínában a „tavasz ünnep” kezdetén közölték, hogy rövidesen összeül a parlament. — Lázas diplomáciai tevékenység az algériai—marokkói viszály megszüntetésére, így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József. Ismerős a kép, amely a hosszú nemzetközi tanácsko­zás-sorozatok színhelyén a részvevőket fogadja: fénykép­pénzek, film- és tévéopera­tőrök hada. Ezekben a napokban a genfi új konferenciaközpont előtt éppúgy, mint Bécsiben, a­ Hofsburgban, vagy Párizs­ban, a Kiéber sugárúton me­gint százszámra gyártottak fényképeket és híradóba il­lő tudósításokat A svájci városban folytatódott a SALT. Bécsben a haderő­­csökkentési konferencia, Pá­rizsban­ pedig az olajexportá­ló országok miniszterei ta­lálkoztak, egy másik tárgya­láson pedig az „észak-déli párbeszéd” részvevői. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak, amelyek a hadászati fegyverek korláto­zását célozzák, láthatóan lö­kést adott Brezsnyev és Gro­­miko előző heti találkozása Kissingerrel, bár a SALT újra­felvétele még nem hoz­hatott számottevő előrehala­dást a részletkérdésekben. Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek dolgában folyó tárgyalá­sokon most hangzott el az első megjegyzés a szocialista országok részéről a NATO egy új elképzelésére. (Emlé­kezetes, hogy a múlt év de­cemberében, az Észak-atlan­ti Tanács brüsszeli ülésén vi­tatták meg azt az amerikai indítványt, amely szerint az USA kivonna ezer nukleá­ris robbanófejet és 29 ezer katonát Közép-Európából, ha a Szovjetunió cserébe 1700 harckocsival és 68 ezer emberrel csökkentené had­erőit ebben a térségben.) A nyugatiak elképzelése még mindig az úgynevezett „asz­­szimetriához'’ ragaszkodik, az egyenlőtlen csökkentés­hez. Az egyetlen új dolog benne az, hogy végre a NA­TO-országok is elismerik an­nak szükségességét: a csőr­­­köntösbe be kell vonni a nukleáris fegyvereket is, ahogyan ezt a szocialista or­szágok sürgetik. Egészen de­cemberig a NATO országai hallani sem akartak erről. Ami az izraeli miniszter­elnök washingtoni látogatá­sát illeti, szinte arra is rá- illenék a jelző, hogy — ru­tinszert. A jól ismert izrae­li álláspontot ismételte Ra­bin Ford elnöknél csakúgy, mint a nevezetes nemzeti sajtóklubban: a genfi érte­kezleten Izrael a palesztino­kat csak a jordániai küldött­ség tagjaiként hajlandó tár­gyaló partnerként elfogadni. Ét csak annyi az amerikai­­—izraeli viszonyban, hogy — washingtoni saj­tévéremén­yek­­szerint — Tel Aviv váráéra „lovagol”. Az amerikai el­nökválasztás miatt... Izrael vezetői abban reményked­nek, hogy talán demokrata elnökkel lesz majd dolguk 1977-ben, aki velük szemben barátibb lesz, mint a repub­likánus kormányzat, am­elyet az olajérdekek az arsborg felé fordítanak. Az arab világban a libano­ni válság után, most az al­gériai—marokkói vtezály sze­repel az arab diploraártal tevékenységek középpontj­á­ban. Ahogyan mondani szo­kás: igazán „Lázas tevékeny­ségnek" tanúja a világ. A „telefondiplomácia” volt előbb. Bumedien algériai el­nök számos arab vezetővel, így Szadat elnökkel beszélt telefonon, aztán Hasszán marokkói király is fogta a telefonkagylót és sorban fel­hívott számos államfőt. Ezt követően a közvetítői diplo­máciára került sor. Algériá­val együtt Líbia is a Polisa­­rio elnevezésű, szaharai fel­szabadí­tási szervezetet tá­mogatja, ez indokolta Dzsal­­lád líbiai miniszterelnök al­gíri látogatását A konfliktus oka az, hogy Spanyolország gyanús siet­séggel adja át volt , afrikai­­gyarmatát, a nyugat-szaharai területet, az azzal közvetlen szomszédságban levő Ma­rokkónak és Mauritániának. A volt Spanyol­ Szahara 16 kincse az a temérdek foszfát, amit a sivatagi homok rejt. Ha a foszfáttelepek Marok­kónak jutnak, egyhamar megerősödik — legalábbis gazdaságilag — a monarchia amellyel a haladó Algéria már a múltban is egyszer kétszer szembekerült Angolában a Népi Köztár­saság serege folytatja az FNLA és az UNITA csapatai-­ nak kiszorítását. Igen é­rté­kes katonai sikert értek el Lobito város elfoglalásával, amely fontos utánpótlási ki­kötő volt a szakadár szerve­zetek számára. Angoláról szó esett a tárgyaláson, ame­lyet Kubában folyattott Tru­deau kanadai külügyminisz­ter. Fidel Castro egy, a ka­nadai vendég jelenlétében megrendezett nagygyűlésen elmondott beszédében újra értésre adta, hogy Kuba se­gíti az angolai népet önren­delkezési jogának érvényesí­tésében, szemben azokkal akik fegyveres erőszakkal próbálják ebben megakadá­lyozni. Végül egy érdekes hír Kí­nából: a most folyó, négyna­pos „tavasz Ünnep” előtt gazdasági vezetők­­említést tettek arról, hogy nemsoká­ra összehívják a parlamentet az ötéves terv jóváhagyásá­ra. 1964 óta nem vittek nép­­gazdasági tervet az országos népi gyűlés elé. A kínai „parlamentarizmus" újjá­élesztésére szolgál jelzéssel az a hír is, hogy Csou En-laj utódjának, vagyis az új mi­niszterelnöknek a kinevezése szintén parlamenti eljárás formájában történik meg. A Ma­gyar­ország — Köztársaság Harminc évvel ezelőtt a magyar történelem égyük jelen­tős, mindaddig megoldatlan vitakérdése dőlt el: a köztársasági államforma. Nem véletlen, hogy a dam­ok­­ratikus Magyarország megteremtéséért folyó harcok ol­dották meg az évszázados pert — Magyarországot az 1646. évi I. törvény köztársasággá nyilvánította. A társad­alom­tudományokban, a már régebben meg­indult vita lényege a népi demokratikus fejlődés első időszaka politikai hatalmának meghatározása körül ala­kult ki. A politikai hatalomnak ebben az időszakában hajtottuk végre a földreformot, államosítottuk a banko­kat, a legjelentősebb ipari üzemeket. Egyre inkább a munkáspártokat és a parasztpártot összefogó Baloldali Blokk akarata határozta meg a fejlődést. 1946. évi magyar köztársasági törvényt is e­bben a történeti keretben érdemes szemlélni. Intézkedéseit, je­lentőségét ilyen aspektusból érdemes vizsgálni. A törvény az állami berendezkedés alapvető szabá­lyait határozta meg. E szabályok adta államszervezeti és jogi lehetőségek keretén belül folyt az az osztályban­, amely végül a munkásmozgalom, az egységes munkás­párt egyértelmű hatalomra kerülését eredményezte. A köztársasági törvényt megelőzően 1943. novem­ber vében voltak Magyarországon az első nemzetgyűlési vá­lasztások. A választások sorára a koalíció jorobszárnyán­­elhelyezkedő kisgazdapárt (amelynek vezetését 1945. vé­gén a párton belüli jobbszárny vette át) tudatosan vál­lalta, hogy az illegalitásból alig előlépő és bizonyos mér­tékben kízért elszigetelt munkásmozgalommal szemben összefogjon minden politikai erőt. A kisgazdapártot támogató nagyon is sokszínű politi­kai erőket a szocializmussal szembeni tudatos, vagy nem tudatos állásfoglalás fogta össze. A munkásmozgalmat — amelynek nehézségeit a megosztottság csak fokozta — az a törekvés vezette, hogy ne absztrakt módon, kapitalizmust vagy szocializ­must hirdessen, hanem az akkori társadalom valóban égető kérdéseire adjon valódi választ — ez volt politi­kailag a feladata. A köztársasági törvény ilyen politikai feltételek függvénye. A királyság vagy köztársaság kérdésfeltevése a demokrácia erőit a reakcióval állította szembe. Valódi kérdésfeltevés alapján a jobboldalt osztotta meg, mert elszakította a törvényjavaslatot támogatni kénytelen kis­gazdapárttól a legitimizmus erőit A köztársasági törvény a baloldalt erősítette, mert egyértelműen mutatta, hogy a köztársaság legkövetkezetesebb híve a munkásmozga­lom. A köztársasági törvény egyik példája annak a poli­tikai harcnak, amely ebben a korban végbement. Jelen­tősége, hogy megvalósította azt a demokratikus átalaku­lást, lehetővé tette a politikai erőviszonyok átrendező­­d­­ését, végső soron a­­szocialista támad­alom felépítését "i­r. Sch. IP. VIDÉKI DELEGÁCIÓ INDIRA GANDHIN AK. Népes küldöttség kereste föl Indira Gandhi miniszterelnök asz­szonyt Pradesh államból, hogy beszámoljon a lakosság életkörülményeiről. A képen: a miniszterelnök asszony tán­col a küldöttség tagjaival. TÖMEGTÜNTETÉS MILÁNÓBAN. A heyland Innocen­ts Autógyár munkásai hatalmas tömegtüntetésen tiltakoz­tak amiatt, hogy a vállalat vezetősége november óta nem folyósította a fizetésüket, s ráadásul február végéig, mint­egy négy és fál ezer dolgozót akar elbocsátani. AMERIKAIAK ÉPÍTKEZNEK A SÍNAI ÜTKÖZŐZÓ­­­NÁB­AN. Az Egyiptom és Izrael között aláírt második csa­pat szétválasztási egyezmény alapján megkezdődött az ame­­­­rika­i technikai személyzet állásainak építése a két haderő­­ között a Giddi-hágónál, a Sinai-félszigeten. Testvéri szolidaritás Angola népére! A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és, a Magyar Szolidaritási Bizottság az angolai helyzettel kapcsolat­ban az alábbi állásfoglalás tette közzé: A ws&­rvar közvélemény felháborodással figyeli a nemzetközi imperializmus és Pretoria csatlósaik nyitt fegyveres agresszióját ex Angolai Népi Köztársaság és annak törvényes kormánya ellen. A fegyveres agresszió az Egyesült Nemzetek Szer­vezete alapokmányának dur­va megsértése veszélyezteti az angolai­ nép szabadságát és fenyegeti Afrika függet­len országainak biztonságát A függetlenség kivívása óta eltelt rövid idő alatt az egész nép érdekeit képviselő és támogatását élvező MPLA, valamint az ország törvényes kormánya jelentős társadalmi és gazdasági in­tézkedésekkel törekszik meg­gyorsítani az elmaradottság felszámolását a tömegek életkörülményeinek mégis vitáját, kulturális felemelke­dését E célok érdekében mindent megtett hogy vala­mennyi haladó politikai erő együttműködését megvalósít­sa. Nemzetközi imperializ­mus és angolai kiszolgálói azonban — elvakultságukba — fegyverrel Intervencióval próbálták megsemmisíteni az ország haladó rendszerét függetlenségét a nép szaba­d­­ságit. E­ fenyegető veeze­te ellen kényszerült fegyverei: harcra Angola kormánya és­ népe A magyar társadalom ed­dig is testvéri szolidaritássál támogatta az angolai nép harcát a függetlenségért a haladásért. Hasonló támoga­tásban részesíti a hősiesen harcoló népet és kormányát­ ma,­s a jövőben is. Megelé­gedéssel értesülünk arró, hogy az Angolai Népi Köz-­ társaság eredményesen küzd az imperialista agresszorok és kiszolgálóik kiűzéséért, az ország függetlenségéért a békés alkotómunka feltéte­leinek megteremtéséért. A világ haladó erőivel együtt mélységesen elítéljük az Angola elleni imperialista, agressziót és követeljük an­nak azonnali beszüntetését A független, szabad, haladó Angolai Népi Köztársaság győzelme és megerősödése alapvető érdeke minden sza­badság- és békeszerető em­bernek Afrikában és a világ más részeini Hazafias Népfront Országos Tanácsa Magyar Szolidaritási Bizottság. 07, február – Vasárnap

Next