Vas Népe, 1976. április (21. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

Munkáspárté közelről keze alól mintapéldány KÓBOR­ÉK cipőgyári di-­flasztia. Már-már családi 600s, családi történelem, ah­ogy a múló évtizedek so­rán egymás mellé, s egymás nyomába léptek s tanult számaik szerint majdnem át­fogták a cipőgyártás minden technológiai mozzanatát. Ká­roly — a régi munkatársak, kollégák „Karcsija” — már több mint két évtizede a sza­bászat munkája, cipőgyári múltja pedig 1949 áprilisáig nyúlik vissza. A családé még régebbre hisz apja már a negyvenes évek elején ott dolgozott, majd Károlyt kö­­vette a testvér, annak fele­sége, s nem maradt ki a sor­ból saját felesége, később lányuk Marika sem. Rokonok és cipőgyári kollégák még bizonyára tovább sorolnák a bizonyító neveket de ebből a rövid áttekintésből is ugyanaz derül ki. Egyébként az igazság kedvéért rögtön illik hozzátenni: nem Kóbo­rék az egyetlen cipőgyári ’’munkásdinasztia”, de igenis ők az egyik jellegzetes, ide­gyökerezett munkáscsalád. A technológias osztály ké­ziszabászaként a mintapéldá­nyok felsőrész-alkatrészeit készíti el az új modellek­hez, tehát mindig ott és úgy formálj­a az anyagot ahol és ahogy az új, az eddig isme­retlen, a divatos, a célszerű termék születik. Mint mon­­ja, ebben nemcsak az újdon­ság a szép hanem a felelős­ség is, amit a mintaszabász akkor érez, amikor a közbe­fogott bőrből pontosan azt és úgy vágja ki, amit és ahogy a tervező megálmodott, pa­pírra vetett. Ügyelve minden milliméterre hajtásba, szög­re, felületi finomságra. A minta kedvéért, de a sorozat­­gyártás igényei miatt is. Kü­lönösen pedig a munkatársa­kért, akik a szalagon majd (felesége és leánya is) nagy sorozatban ugyanolyan tet­szetős, jó minőségű kifogás­talan terméket akarnak gyártani. A SZABÁSZAT, úgy lát­szik családi ,,szakma” ... — Igen mondja a fele­ség aki Bem József utcai la­kásuk szobájába vezeti a vá­ratlan vendégeket, a kisfilm forgató csoport tagjait — mi Marikával a középső, illetve a szélső szabászati sorban dolgozunk, férjem a minta­­műhelyben, ő az egyik, mi ketten a másik műszakban, tehát váltjuk egymást. Hét végén természetesen együtt a család, s ez különösen a tavaszi munkák feljöttén lesz minden addiginál fontosabb. A választott hivatás, a már második gyári otthon mel­lett ugyanis van egy közös családi szenvedély is, a kertész­kedés: Gyöngyöshermánban a munkás-kertszövetkezet tag­jaként megmunkálnak egy kétszáz négyszögöles kertet, terem abban málna ribszke, eper, egres, és még sokféle kerti vetemény gyümölcs. Van hát munka is, , de nem­igen ismerjük a piacot”, mondják. A családfő ebben a kerti műszakban is „vezető pozíciót” tölt be:fölül a Ber­­vára, s felesége, lánya, s ha a tízéves Tamásnak kedve van ő is, kerékkel követi a „mezei bevetésre”. Ott kinn van egy kis bódé szerszám­nak, leszedett terményeknek, van egy maguk fúrta kút, amiből lehet öntözni, tehát nemcsak a cipőgyárban, a kertben is „teljes a kör". (Csak zárójelben jegyzik meg hogy a munkás-kert­­szövetkezetben is csak azok maradtak meg, akik ezt a fajta erőfeszítést is komolyan vették, míg néhányan a kez­deti nehézségek láttán „le­léptek”.) Amíg a felvételhez lámpá­kat állítanak vezetékeket húznak. Marika (aki egyéb­ként a múlt tavasszal sze­rezte meg a szakmai képesí­tést ) szakrajz füzetével kör­nyékezi meg az apját. A vi­tás kérdésekben ugyanis az ő több évtizedes szak­mai gyakorlata segít eliga­zodni. Gondolom, tapintat­lanság lenne arról érdeklőd­ni, jut-e idejük a gyári munkán, ketten háztartási teendőkön kívül egyébre is, de néhány perc beszélgetés után inkább jegyezgetem: az apa az üzemi X. számú pártszervezet egyik vezetője, s nincs olyan pártmegbizatás amit visszautasítana. Termé­szetesen továbbképzésben is részt vesz, most éppen a marxista esti egyetem második évét végzi, s mint munkásőr, ebbeli kötelessé­gét is fegyelmezetten, rend­szeresen teljesíti. AkI CSAK hallomásból tudja mindezt azt hihetné, Kóbor Károly aztán agyon­hajszolt ember lehet... Té­vedne. ő ugyanis inkább a kiegyensúlyozottság és meg­fontoltság megszemélyesítő­jének látszik, s­­merve élet­útját, küzdelmeit, sikereit (munkahelyén és családi kö­zösségében) meg is van rá az oka. Igaz, sem az új la­kás nem hullott ingyen az ölébe, sem a kert nem te­rem ingyen, s a tudást sem kapta készen, de a szorgal­mas, céltudatos, rendszeres munka meghozta eredmé­nyeit, s az elismerést is. Kiváló dolgozó (többször is megkapta ezt az elismerést), oklevelek és érmék őrzik a kitüntető kézfogások emlékét. Ugyancsak , mellékesen szól­va­, az iskola szülői munka­­­közösségében is az elsők kö­zött vállalnak közös felada­tokat ... A filmstúdió munkatársai felkészültek a beállítással. KŐBORÜK otthonában kez­dődhet a felvétel.. . Bertalan Lajos Weszelits Jenő felvétele féle tájegységek (a Viharsarok, Somogy, Szabolcs vagy a Kisalföld) parasztjait meny­nyire más termelési kultúra, gondolkodási forma és mentalitás jellemzi. Mindezt ter­mészetesen társadalmunk egészéről — töb­bek közt az értelmisé­gről is — elmondhat­juk. Az alapvető érdekazonosság ellenére te­hát az egyes ember tudatát eltérő tényezők motiválják. Az osztályhelyzeten kívül a konkrét tevékenység köre, munkája, mun­kahelyi közössége, származása, iskolai vég­zettsége, lakóhelyi környezete, társadalmi tevékenysége, családi állapota, családjának tradíciói mind-mind olyan tényezők, ame­lyek jelentős mértékben motiválják az egyes ember tudatát. Nyilvánvaló tehát hogy a társadalmi tudatban egyidejűleg lehetnek jelen prog­resszív és retrográd tudatformák, tenden­ciák. A kifejlődésben és erősödésben lévő új, szocialista, kommunista tudatformák, szokások és emberi kapcsolatok mellett ter­mészetszerűleg léteznek a legkülönfélébb nem szocialista, polgári — nagy- és kispol­gári —, estenként dzsentroia tudatformáik, magatartásmódok és allűrök, a tudomány, a szocialista műveltség és kultúra mellett pe­dig babonák, tévhitek és ostoba előítéletek. Ezek mindegyike eltérő módon és mérték­ben, de mégiscsak része a társadalmi tu­datnak. Kockázatos dolog tehát társadalmi tudatunkról sommás ítéletet alkotni, s ben­ne csakis a retrográd,­a nem szocialista vo­násokat látni, s annak alapján a társadal­mi tudat egészét minősíteni. Sőt a társadal­mi tudat mérlegelésénél, megítélésénél az sem elegendő, ha az emberek jelenlegi tu­datállapotának az átlagára hivatkozunk. Feltéve, ha ki lehetne ..számítani a társadal­munk jelenlegi tudatállapotának ,,átlagát", az átlag ismerete sem vezetne megfelelő eredményre, hiszen kiküszöbölné azokat a jellegzetességeket, amelyek a tudatformák változásának tendenciáira utalnak. Tehát mindazoknak, akik a társadalmi tudat kér­désével behatóbban foglalkoznak nemcsak arra kell választ keresniük, hogy mi és mi­lyen a tudat, hanem arra is, hogy milyen tendenciák jellemzők a tudatformák válto­zására, melyek a gyengülő, s melyek az erő­södő tudatformák, és hogy milyen eszközök­kel lehet a tudatformák változását szocialis­ta fejlődésünk követelményeinek megfelelő­en elősegíteni. Ha ezzel az igénnyel közelít­jük a társadalmi tudat kérdéseit, akkor fel­tétlenül pontosabb és differenciáltabb — te­hát valós — képet kapunk a társadalmi tu­datról. Enélkül viszont marad a leegyszerű­sítés és az üres általánosítás. Egy-egy jellegzetes tudat­forma jelentke­zési tüneteinek, körülményeinek a megisme­rése elvezet bennünket az adott jelenség ki­alakulásának okaihoz, s ily módon elősegíti azt, hogy a társadalmi tudatról alkotott fel­színes deklarációk helyett egy felismert és megismert tudatformának a megváltoztatá­sához, befolyásolásához keressünk megfele­lő társadalmi eszközöket. Tem­észetesen a tudat befolyásolása és megváltoztatása nemcsak a társadalom közvetlenül arra hivatott intézményeinek a feladata­, hiszen végső soron az ember anya­gi és érintkezési viszonyaival együtt terme­li és változtatja meg gondolkodását és gon­dolkodásának termékeit. A hangsúlyt a tu­datformálásban is az anyagi és tudati tevé­­kenység együttes változására és megváltoz­tatására kell helyezni. Sem az anyagi lét sem a társadalmi tudat változásai nem kö­vetkeznek be automatikusan vagy nem old­hatók meg kampányszerűen, hanem csakis a tudatos gazdasági és társadalmi építőmun­­ka együttes eredményei lehetnek. Böhm Antal 1316. április L Csütörtök Tájékoztató a megye papsága részére A megye ötödik ötéves tervének irányelveiről tá­jékoztatta tegnap Szombat­helyen, a Hazafias Népfront székházában a megyében élő katolikus és protestáns pa­pokat dr. Bors Zoltán, a me­gyei tanács általános elnök­­helyettese. A tájékoztatót követően a felszólalók az irányelvekkel való egyetértésüket hangoz­tatva egyértelműen kifeje­zésre juttatták, hogy hivatá­suk gyakorlása közben min­den lehetséges módon segí­tik majd az irányelvekben megfogalmazott célok el­érését Vasgyűjtés, szolidaritási alap, kiállítás AZ IPARI SZÖVETKEZETEIK KISZ-ÉLETÉRŐL Az utóbbi időben a szom­bathelyi ipari szövetkezetek KISZ-szervezetei több jelét is adták annak, hogy mél­tóan készülnek a KISZ IX. kongresszusára. Igaz, hogy a szövetkezeti egyesülések kö­vetkeztében az alapszerveze­tek száma kevesebb lett, de a KISZ-tagok és a fiatal párttagok száma nőtt. Amíg például­­ 1­873-ban 17 KISZ- tag volt egyben párttag is addig jelenleg már 29 KISZ- fiatal. A párt- és a KISZ- szervezetek jó együttműkö­désére is több példa van, így többek között három KISZ- szervezet a pártszervezettel közösen rendezte meg a poli­tikai oktatást, nyolc KISZ- szervezetben pedig önálló oktatást rendeztek. A kongresszusra való ké­szülés a termelésben, a tár­sadalmi munkában, a külön­böző akciókban való részvé­telben is megnyilvánul. A KISZ-fiatalok közül ma már 65 szocialista brigádtag, négy szövetkezetben — a S­a­varit, Ruhaipari a Pannónia Méte­res, az Általános Villamossá­gi Ipari és a Lakáskarban­tartó és Metalkémia Szövet­kezetben — pedig önálló if­júsági szocialista brigádok működnek. A „Szakma Ifjú Mestere” versenyt több szö­vetkezetben megrendezték. Kiállításokra is elküldték termékeiket az ipari szövet­kezetek KISZ-fratiljai és ön­állóan is szerveztek bemuta­tókat. Tavaly az , Alkot Ifjú­ság” pályázaton szerepeltek az általuk készült áruk, majd ebből az anyagból az Álta­lános Villamossági Ipari Szö­vetkezet helyi kiállítást is összeállított. Legutóbb — március végén — a kongresz­­szusra készülve a KISZÖV- székházban rendeztek kiállí­tást, amelyen cipők, ruhák asztalosipari áruk szerepel­tek. Ezenkívül 21 fényképen muta­tták be a szövetkezeti fiatalok életéből és mozgalmi tevékenységéből ellesett pil­lanatokat. Az alapszervezetek társa­dalmi munkaterei ukat szer­veztek a Vietnami­ Magyar­ Barátság Szakmunkásképző Intézet felépítésének támoga­tására. Eddig összesen 22 000 forintot fizettek be a szoli­­daritási szám­ára. A KISZ Központi Bizott­sága által szervezett vasgyűj­tési akcióban is részt vettek Legtöbb vasat a Bádogos és Szerelő, az Építőipari, vala­mint az Általános Vill­gpos­sá­gi Ipari Szövetkezet fiatal­jai gyűjtötték össze. Külön elismerést érdemel a Savaria Ruhaipari Szövetkezet ifjúsá­gi szervezete. Ugyanis itt csak roneyhulladék van, mé­gis házról házra­ járva. 13 mázsa vashulladékot gyűjtöt­tek. A szombathelyi szövet­kezet fiataljai összesen 192 mázsát. A KISE-tagok közü­l 46 fiatal középiskolában, tíz pedig felsőfokú oktatási in­tézményben folytatja tanul­mányait F. L. Lezárják a veszprémi völyhidat A 8-as számú főút 45. kilo­méterénél levő veszprémi völgyhidat dilatációs csere és felújítás miatt április 1-én 10 órától teljes szélességében lezárják és a közúti forgal­mat a következő útvonalra terelik: 8-as számú főút — Felszabadulás út (Vasútállo­más út) — Házgyári út. A Budapest felől érkező vskv a főváros felé tartó jármű­vek a hídépítés idején ezt az útvonalat vehetik igénybe Ez alatt az idő alatt a gya­logos forgalmat is lezárják. Kifakadások és hátterük A huszonéves gépírónő sír­va fakadt ki, mert közvet­len főnöke, az ő szavával él­ve „cirkuszozott” vele. Mint kiderült, aznap már harmad­szor kapta vissza az üzleti levelet leírni, hogy hibátla­nul, jól olvashatóan menjen el a vállalat megrendelőjé­hez. Egyszerű ellenvetésem­re: miért nem cseréli ki a kapott gépszalagot, hogy szép külsejű olvasható legyen írása, a gépírónő felhagyott a panaszkodással. Igazat adott ezt teszi. Egy másik vállalatnál egy idősebb férfi azért fakadt ki, mert felette­se a vállalati ügyrenddel kapcsolatos mulasztásáért vonta felelősségre. „Ne parancsolgassanak ne­kem szocializmust építünk, tűrhetetlen, hogy csak úgy utasítgatnak.” Nos, tüstént jegyezzük meg a kor nem érdem. Sem a huszonéveseknél, sem az idő­sebbeknél. S a szocializmust sem lehet utasítások nélkül felépíteni. Látszatra nem nagy ügy a kopott írószalag vagy az ügyrend egy pont­jának elhanyagolása, de a szóban forgó két esetben a valóságban igen komoly és jelentős érdekek foroghatnak kockán. Ha egy rosszul ol­vasható, hibás gépelésű üzte­e­ti levél miatt hiúsul meg egy üzletkötés, mindjárt más megítélés alá esik a dolog. Vagy az ügyrendben előírt tűzvédelmi előírás be nem tartása miatt tűz üt ki a vállalatnál, súlyosak a követ­­kezmények. Ne féljünk kimondhat, hogy elemi szabályokat szeg­nek meg a mindennapi gya­korlatban, mert élettapaszta­lat nélküli fiatalok sokszor összetévesztik az egyenlősé­get az egyenlősdivel, vagy korban idősebbek a sajátosan értelmezett felettes-beosztott kapcsolatot. Az üzemek, intézmények és hivatalok olyan helyek ahol az egyén — emberi és tár­sadalmi rangjának megfelelő — munka elvégzésére vállal­kozott. S ha ezt a sinnkét valaki nem végzi jól, ne fél­jen a felettes elszámoltat­ni beosztottját, s a beosztott­nak is legyen bátorsága ah­hoz, hogy a hibát elkövető vezetőjét megbírálja. Mind a kettő törvénybe iktatott jog és kötelesség egyben! Persze csak akkor, ha mö­götte nem szűkre szabott sze­mélyes érdek hanem a mun­ka javításának szándéka hú­zódik meg. (Kék) Cukoreső és zsivaj Bizonyára ismeri a kedves olvasó a sztorit amely így kezdődik: „Van egy jó hí­rem és van egy rossz hírem. Melyiket mondjam elő­ször...?" Általában a jóra szavaznak — én is azzal kezdem. Hétfőn három ifjúsági elő­adást tartott az Állami Dé­ryné Színház Szombathelyen, a Művelődési és Sportház­ban. Benedek Elek Több­­sín és királyfi című mesejá­tékét mutatták be az óvodá­soknak és az általános isko­lásoknak, s mondhatni: Sportházra szóló sikerrel. A kis bérletesek — zsebpénz­zel otthonról bőségesen el­látva, s a büfét szinte ki­fosztva — úgy lázba jöttek az előadástól, hogy a tapson kívül még valamivel hono­rálni akarták a színészeket. Cukoresővel borították el a színpadot, virág nem lévén kéznél. Előadás végén előre­­rohanta­k, fel csaknem a színpadra, s az egyik fősze­replő álszakállát merő Sze­re­tetből alaposan megránci­­gáltá­k — a szakadásig. Az előadás tovább élt bennük, s a mesén túl már érezték a színházi légkört, a művé­szek munkáját. Nem úgy másnap —­­ ez a rossz hírem. A felső tago­zatosok koradélutáni előadá­sán nem a színpad varázsá­ból fakadó zsivaj zavarta a Fekete gyémántok előadását. A terem bal felső sarkában a Derkovite általános iskola bérletesei ültek,­­ bizony előadás alatt rendetlenked­tek. Ugyanis „csak" a gye­­rekek jöttek el az előadásra — kíséret nélkül. A többi is­kolát 30—40 gyermekenként 1—1 pedagógus kísérte, szá­­mukra természetesen ingyen belépést biztosít a Művelő­dési és Sportház. S ilyen tö­megben kell is ekkora M-­ ügyelet — de enélkül elen­­gedni a gyermekeket szín­házba? ! Az előadásba bele-­ kacarászó, rendetlenkedő társaság zavarta a színésze­ket és a nézőtéren ülő többi­eket, s mivel két dolgot egy­­szerre nehéz csinálni, nyil­ván nem a produkció élmé­nyével távoztak maguk sem a színházi előadásról. Nem tudom, hogy az is­kolák hogyan számolják el a pedagógusoknak az alkal­mi kíséretet, a látszólag is­kolán kívüli mu­tkát. Lehet, hogy társadalmi munkaként, de akkor is, egy élő színhá­zi előadásnak nemcsak él­ményt nyújtó ereje, hanem pedagógiai haszna is van. Persze csak úgy, ha előké­szítik, végigkísérik és alkal­­makként profitálnak belőle. (szakály) Kocogómozgalom Lakatos Ferenc rajza 3

Next