Vas Népe, 1976. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-01 / 154. szám
Jól élni szépen járni Az érem egyik... Ha büszkélkedni akarnánk mások előtt — lám, mily sokra viszi nálunk a lehetőséggel társult szorgalom — Répcelak nagyközség akár kirakatba is kerülhetne. — Így van ez, elnök elvtárs? — Dicsekvés nélkül beszélhetünk jólétről, biztos jövőről, kiegyensúlyozott fejlődésről — mondja Kondor Imre, a nagyközségi tanács elnöke. — A körzet lakossága 5200 lélek, ebből 2600 a kereső. Aki tanulni akar, tanulhat, a felnőtt pedig válogathat, hogy a Szénsavgyárban, a Sajtgyárban az állami gazdaságban, vagy a termelőszövetkezetben akar-e dolgozni. A lakosság egy esztendei jövedelme 170 millió forint. Valaha két megye közt sorvadó falu volt Répcelak, de a gyárak, a munkásság megjelenése óta robbanásszerű itt a fejlődés. — Mondana néhány jelllemző adatot a lakosság anyagi állapotáról? — Vegyük például azt, hogy ma már nem is figyeljük, mert általános, hogy melyik háznál van televízióság jó anyagi ellátottságával, Répcelak úgyszintén válaszra jelentkezhetne. — Megfelelőnek tartja, elnök elvtárs, a lakosság életmódját, fizikai-erkölcsi fejlődését is? — Ha arra gondolok, hogy iskolai évnyitókon és évzárókon hányan szédülnek ki a iskolai, sem az iskolán kívüli nevelés eredményeivel. A jövő? A répcelaki körzetben 130 óvodai férőhely van és 600 gyermek jár általános iskola i újság, elnök elvtárs? Készül az új 27 lakásos épület. vagy motorkerékpár, melyiknél nincs. Azt azonban még az idegen is észreveszi, hogy rohamosan csinosodi, és magasodik a nagyközség. Az emeletes lakások száma meghaladja a százat, és ebből több mint 30 a családok önerejéből épült. És ha elkészül a ház, az emberek igyekszenek azt a kor igényeinek megfelelően berendezni, majd a házhoz gördül a kocsi is. Répcelakon jelenleg 500 dolgozónak van személyautója. Úgy számítom, 5 éven belül elérjük a 800-at. De ami ennél is örvendetesebb: 80 kisgyermek születik évente. Jelenleg 2,5 a családonkénti gyermeklétszám. Ha így haladunk, 1980-ra általános lesz nálunk az 5 tagú család. Növekszik tehát a népesség is. — Milyen az ellátás? — Húsból, zöldségből talán a legjobb a megyében. Az állami gazdaság és a termelőszövetkezet saját vágóhíddal rendelkezik. A zöldségtermesztő szakcsoport 17 kataszteri holdon termel, s ezen belül 10 ezer négyzetméter a fóliasátrak alapterülete. A tavaszon még krumpliból sem volt hiányunk. A kiskereskedelmi forgalom évi 60 millió és mintegy 20 millió forint a lakosság takarékbetétállománya. Amit elmondtam, a társközségekre — Csánigra, Nickre, Uraiújfalura és Vámoscsaládra is vonatkozik. ...és a másik oldala Ha pedig arra keresnénk példát, miért nem lehetünk elégedettek csupán a lakássorból, meg hogy sorozások alkalmával milyen szaporán hümmögnek az orvosok, bizony nem lehetek elégedett. No meg jobban hódolunk még a külsőségeknek is, mint az igazi értékeknek. A szomszédénál 20 centivel magasabb házról olykor többet beszélünk, mint arról az emberről, aki magasabb képesítést szerzett önerejéből. Pedig fejjel magasabbra nőni korábbi önmagunknál, ugye, nagyobb dicsőség néhány téglásoméi. Eléggé gyakoriak a megalapozatlan családalapítást követő válások is. És egy kicsit magas az italszámlánk. — Mennyi? — Az egy főre jutó szeszfogyasztás, a csecsemőket is ide számítva, évi 1600 forint. Sajnos több bort iszunk, mint tejet. Ezért aztán a jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy a jólétet az egészséges életmód, a gyarapodási törekvéseket pedig a fejlett igény és önművelés jellemezze. Igyekszünk is erre, de még nem lehetünk elégedettek sem azra. Az óvodát is az iskolát is bővíteni akarják a tervidőszakban. Van művelődési házuk, négy klubkönyvtáruk, hét ifjúsági klubjuk. (S hogy nem mindegyik dolgozik még kielégítően, tudják). A nagyközség közigazgatási szerepköréhez mérten fejlett a sportélet. Ez évben elkészül a tornacsarnok. Délelőtt az iskolások, délután a felnőttek vehetik birtokukba. Új sportpálya épül, ahol 1930-ban már úszómedencét találunk. Ami igaz, igaz: nemcsak a növekedés gondjait, a gondok orvosságát is jól ismerik a nagyközség vezetői. — Mire törekszenek, elnök elvtárs? — Arra, hogy jól és még jobban éljen, edzett legyen, és szellemi értelemben is „szépen járjon” a répcelaki körzet lakossága. Farkas ImreFotó: Tóth Imre Nyolcvan kisgyermek születik évente. Az új vasútállomás. s nemzedékűnltás a mezőgazdaságban JÚNIUS ELSŐ napjaiban nyolc forintért vásároltam egyetlen darab zöldpaprikát. Tagadhatatlan, az én kis paprikavételem is aprócska adalék ahhoz, hogy sokasodnak a figyelmeztető jelek bizonyos tennivalókra. De minderre nem is keríthető sor a valódi okok és összefüggések elemzése nélkül. Nos, erre volt az első nagyobb szabású kísérlet az a dokumentum, amely a TOT elnökségének asztalára tétetett, s amelyet a szóban forgó testület most megvitatott. Egy-két utalás volt már ugyan a szaksajtóban, közgazdasági publikációkban arra a most már megkérdőjelezendő folyamatra, amelynek fő jellemzője a munkaerő túlzott mértékű eláramlása a mezőgazdaságból. Emlékezetem szerint Csernok Attila írt erről elsőként a Gazdaság című folyóiratban, s a Valóság legutóbbi számában Burgerné Gimes Anna, a jeles agrárközgazdász szögezte le álláspontját Lényegében arra a következtetésre jut, hogy a további eláramoltatás sajnos már előirányzott üteme kedvezőtlen nem pusztán a zöldségtermesztésre, hanem általánosságban is az élelmiszerek előállítására. Mit is olvashatunk a TOT elnöksége által napirendre tűzött tanulmányban? Például azt, hogy a negyedik ötéves tervperiódusban a létszámapadás megfelel ugyan a számbavett mértéknek, „összetétele és differenciáltsága folytán azonban a termelőerők kihasználása szempontjából néhány vonatkozásban aggályteremtően alakult”. A FOGALMAZÁS ugyan kissé bonyolult, a szóalkotás — „aggályteremtő” — sem valami stiláris lelemény, de kétségkívül lényegretörő. Íme néhány szabatos adat: az úgynevezett aktív korú téesa-tagok 1970-ben még 638 ezren voltak, s a számuk 1975-re 510 ezerre apadt. Tekintélyes volt a munkaerőmozgás — ki- és belépések — mértéke is,, főként az iparosodott tájakon, s elsősorban nem is a tagok, hanem az alkalmazottak körében. (Az ő arányuk sem lebecsülendő: 97 ezerről 110 ezerre gyarapodott számuk, jogaik ugyan a különféle döntésekben nincsenek, ám ez a réteg többnyire a legképzettebb munkaerőből rekrutálódik). Ha a tagokat és alkalmazottakat együttesen vizsgáljuk, úgy 360 ezer emberről állapítható meg, hogy már a felszabadulás után született, ők már eleve olyan igényekkel jönnek a szövetkezetbe, amilyenekkel az iparban jelentkezők — olykor maguk is dolgoztak már az iparban —, s voltaképpen alig-alig kötődnek a hagyományos paraszti életformához. A nyugdíjasok, járadékosok nélkül kalkulált átlagos életkor ily módon 41 esztendőre csökkent, három évvel kisebbre az öt évvel ezelőttinél. És mit hoz a jövő? Sajnos, a nyugdíjas-járadékos téesz-tagok száma 420 ezer, ami a taglétszámban 44 százalékos aránynak felel meg. Köztudomású, hogy januártól fokozatosan, évről évre közeledik a téesz-tagság nyugdíjkorhatára az ipari-alkalmazotti dolgozókéhoz, s 1980-ra kiegyenlítődik, egységesen 60, illetve 55 év lesz a nyugdíjkorhatár. Így aztán 1980-ig újabb százezren válnak ki a szövetkezetekből — a tagság körében többségbe jutnak a nyugdíjasok! Máris általános jellegű munkaerőhiányt jeleznek Nógrád, Komárom, Borsodr és Zala megyéből, s további néhány megye iparosodott körzeteiből. A következmény? Engedtessék meg még egy idézet ama TOT-dokumentumból: „A korábbinál feszültebb munkaerőhelyzet a tagság rövidtávú érdekei szempontjából előnyös, erősíti egyéni pozícióit, bátorítja anyagi igényeit. A gazdasági vezetés helyzetét, a célszerű tevékenységi kör és a helyes termelési szerkezet kialakítását azonban nehezíti, s így végső soron a tagság helyzetét is hátrányosan befolyásolja”. Így fordulhat elő, hogy mind kevesebben vállalkoznak téesz-elnöki szerepkörre, sőt akad megye, ahol pillanatnyilag hat téeszben nincs elnök... De a vázolt adatok és folyamatok rávilágítanak általánosságban is a magyar mezőgazdaság újkeletű dilemmáira. Nem csak, s tán nem is elsősorban a zöldségügyről van szó, hiányok ugyanis más termékekből is akadnak. KÉTSÉGTELEN, hogy a paraszti nemzedékváltás — vajon helyénvaló jelzőt írtam-e le? — fölgyorsulása és a különféle igények megugrása az egész társadalom kívánalma, egyszersmind összmunkájának eredménye. A paradoxon azonban nyilvánvaló: ahol megoldatlan a gépesítés, onnan hovatovább kivész a munkáskéz. Persze, más is belejátszik — így az időjárás — az „árszínvonalba”, esetemben a nyolc forintos paprikába. Mindenesetre az összefüggéseket időben és jól tárta föl a TOT elnökségének minapi ülése; ez a dokumentum is ott lesz a III. téeszkongresszuson, mint a megoldandó feladatok legfontosabbika. K. N. Lakásépítés, hűtőpultok, bérarányok A nők és fiatalok helyzete a MÉSZÖV elnöksége előtt Sok ezer fiatal és nő dolgozik a fogyasztási, a lakásépítő és a takarékszövetkezetekben. Hogyan alakult a helyzetük az elmúlt években? Erről tanácskozott a megyei párt- és KISZ-bizottság, a megyei tanács és a KPVDSZ képviselőinek jelenlétében — kedden a MESZÖV elnöksége. Az előterjesztett beszámolóból kitűnt, hogy az ÁFÉSZ- ek tagságának egyharmada nő és közel tíz százaléka 50 éven aluli fiatal. Az utóbbi időben tett intézkedések ellenére még sok a megoldásra váró probléma, így például a fizikai dolgozók 2183 forintos havi átlagkeresetén belül a nők 1872 forintot keresnek. A nem fizikai állománynak 2714 forintos havi átlagán belül 2133 forint jut a nőkre. A dolgozó nők háztartási munkájának megkönnyítésére tavaly száz hűtőberendezést állítottak az üzletekbe. Így lehetővé vált félkész ételek tárolása és árusítása. Sigítséget nyújtottak a főzőtanfolyamok és árubemutatók is. A fiatalok megbecsülésében is jelentős fejlődés tapasztalható. Tavaly 42 fiatal kapott „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. A lakásépítéshez, illetve vásárláshoz is nagy segítséget adnak. Például a körmendi ÁFÉSZ tavaly hét személynek 41 ezer, a sárvári ÁFÉSZ 11 fiatalnak 161 ezer forint lakásépítési hozzájárulást fizetett. Az óvodák és bölcsődék bővítését is segítették a szövetkezetek. Jánosházán 120 ezer, Körmendden 80 ezer, Kőszegen 160 ezer, Pankaszon 90 ezer forintot fizettek a tanácsoknak ilyen célra. A kulturális és sportolási lehetőségek is bővültek. Körmenden, Sárváron és Répcelakon öntevékeny művészeti együtteseket alakítottak a fiatalok. Szombathelyen a „Népfront” lakásszövetkezetnél ifjúsági klub működik. További ifjúsági klubok alakítása van folyamatban. Néhány megoldandó probléma is felmerült, így többek között a fiatalok közel fele gyakran változtat munkahelyet. Az okok között szerepel a fiatalokkal való törődés hiánya. A vándorlásnál nem is a több pénz a döntő, inkább a munkahelyi légkör. A jövőben tehát ennek javítására szükséges nagyobb gondot fordítani. F. L. 1976. július 1. Csütörtök