Vas Népe, 1976. november (21. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
Tankönyvért Szakkiadói díj a Vas megyei nyomdának Hétfőn ünnepélyes külsőségek között — dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes jelenlétében — Gábor Viktor, a Kiadói Főigazgatóság vezetője adott számot a kulturális miniszter által meghirdetett, az 1976/77. évi tankönyveket készítő nyomdák közötti munkaverseny eredményéről. Méltatta a nyomdák jó munkáját és hangsúlyozta: A verseny is hozzájárult ahhoz, hogy a tanév kezdetére 22 nyomda, 480 féle tankönyvet készített el a Tankönyvkiadó részére, 6500 ív terjedelemben. Csaknem ?1 millió példányban, a szakkiadók részére 185 féle tankönyvet, 3500 ív terjedelemben, megközelítő év 1 600 008 példányban. A tankönyv verseny eredményhirdetésének alkalmát megragadva köszöntötte a nyomdák vezetőit, a tankönyvkészítésben részt vevő valamennyi dolgozót, köszöntötte áldozatos munkájukat, majd átadta a díjakat. A nagy nyomdák versenyében a következők kaptáka Tankönyvkiadó díjait: első helyezett lett az Athenaeum Nyomda — 64 féle tankönyvet készített. 4 123 000 példányban — egyben elnyerte a kulturális miniszter vándorserlegét, és elismerő oklevelét. A Tankönyvkiadó és a szakkiadók részére végzett együttes munkája eredményeként a Dabasi Nyomda nyerte el a második helyezést, harmadik az Egyetemi Nyomda. Különdíjat kapott a Szikra Lapnyomda, és a Zrínyi Nyomda, amely kisebb vállalást tett ugyan, de azt határidő előtt teljesítette, továbbá az 1977-es feladatok megkönnyítésére még ebben az évben mintegy 200 tonnányi előrenyomást is vállalt. A középnyomdák sorában a Pécsi Szikra Nyomda bizonyult a legjobbnak, ez a kollektíva nyerte el a kulturális miniszter vándorserlegét, második a Veszprém megyei Nyomda. A szakkiadók különdíjaiban a Franklin Nyomda, a Győri Nyomdaipari Vállalat és a Vas megyei Nyomda részesült. A barátság ápolása: életünk szerves része Takács Ferenc felszólalása az MSZBT országos értekezletén Az alábbiakban ismertetjük Takács Ferencnek, a nemesbődi Lenin Termelőszövetkezet elnökének, az ottani MSZBT tagcsoport ügyvezető elnökének az MSZBT országos értekezletén elhangzott felszólalását. A NEMESBÖDI Lenin Termelőszövetkezet, mint a Magyar Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja, a társaság céljának megfelelően részt vesz a magyar és a szovjet nép barátságának erősítésében. Termelőszövetkezetünk tagsága fontos feladatainak tartja ezt a munkát Megyénkben 1972-ben mindössze 37 tagcsoport működött. Munkájuk középpontjában akkor a barátsági munka tartalmi elemeinek feltárása állt. Ma 50 tagcsoport fogja át a megyét, hatásuk minden területen érződik. A tagcsoporthoz tartozó több mint 20 ezer munkás, 8 ezer dolgozó paraszt és a 13 iskola tantestülete, valamint diáksága lelkes agitátora a magyar—szovjet barátságnak. Tagcsoportunk munkájáról szólni, barátsági munkánkat elemezni egyszerre könnyű is, nehéz is, hiszen ezt a tevékenységet nem lehet elválasztani a mindennapi munkától. A barátsági munka legfőbb irányítója nálunk is az üzemi pártszervezet. A gazdasági munkában elért eredményeinket nagyban segítik gazdaságunkban a Szovjetuniótól vásárolt gépek. Szoros baráti kapcsolataink vannak a hazánkban állomásozó egyik szovjet katonai alakulat parancsnokaival, katonáival. A KÖZSÉGEINKBEN tevékenykedő tömegszervezetekkel rendszeres kapcsolatot alakítottunk ki. Együttműködésünk kifejeződik a közösen szervezett ünnepségek, találkozók előkészítésében, széles rétegek érdeklődését kiváltó ismeretterjesztő előadások és még sok más rendezvény közös szervezésében. Részt vesz a barátsági munkában az általános iskola is. Valamennyi MSZBT rendezvényünkön színes kultúrműsorral működnek közre az iskola tanulói, s jól hasznosítják azt a MSZBT-híranyagot is, amit rendszeresen átadunk részükre. A közreművelődési intézmények a klubélet révén, filmvetítésekkel, ismeretterjesztő előadásokkal segítik, hogy tagságunk közelebbről megismerje a szovjet tájakat, a szovjet emberek életét, szokásait, eredményeit. BÜSZKÉK VAGYUNK a megyei vetélkedőn elért eredményünkre: itt 13 szövetkezeti tagcsoport közül a legjobban szerepeltünk. Ezt megelőzően a helyileg 6—8 fordulóban lebonyolított vetélkedőn tagságunk jelentős része tanulmányozta a szovjet nép életét, tevékenységét. Termelőszövetkezetünkben a magyar szovjet barátság ápolása semmiképpen sem kampánymunka, hanem napi életünk szerves része. Hogy ez mennyire így van, annak illusztrálására hadd említsem meg a következőket: MSZBT híradót rendszeresítettünk községeinkben, hogy a Szovjetunió eredményeit dokumentáljuk képekkel, írásos anyagokkal. Szocialista brigádjaink évente rendszeresen vetélkedőkön mérik össze tudásukat a Szovjetunióról szerzett ismeretekből. Tagjaink rendszeresen olvassák a magyar nyelvű szovjet folyóiratokat, kiadványokat. Rendszeresen szervezünk kiállításokat a Szovjetunióról, évente többször szovjet turista csoportot fogadunk. Területünkről is egyre többen vesznek részt turistaként szovjetunióbeli utazásokon, s mind több szakemberünk a helyszínen tanulmányozhatja a szovjet mezőgazdaság gyakorlatát. Ugyancsak erősíti barátságunkat, hogy a hazánkban tartózkodó szovjet katonák nagy munkák idején már több esetben is segítettek termelőszövetkezetünk tagságának. A MAGYAR SZOVJET BARÁTSÁG erősítése népünk érdeke, s egyben internacionalista kötelességünk is. Éppen ezért a továbbiakban az eddiginél is többet szeretnénk tenni a barátság erősítéséért. Szombathely lakás felépítése. Tervük, hogy bármi áron ahátralévő két hónap alatt befejezik az épület szerelését és kulcsra kész állapotban átadják újévig. Az építkezés meggyorsítására a vállalat vezetői intézkedéseket hoztak. Létrehoztak egy megerősített 75 fős komplex szerelőbrigádot, melynek vezetője a fent említett Morozov. Ez a brigád ünnep- és szünnapokon is dolgozik. Ez az intézkedés jelentősen meggyorsítja a szerelő munkát, következésképpen közeleg az átadás napja, melyet türelmetlenül várnak az építők családjai. A napokban jelentették az építők, hogy teljesítették az építés-szerelési éves tervet. Az egy brigádtagra vetített fajlagos teljesítés 3,4 lakás m2/nap. A lakóépületekkel párhuzamosan a Szombathely városrészen más objektumok is sorra nőnek ki a földből. Közülük egy kereskedelmi és szolgáltatási centrum. Ez egy kétemeletes tégla és monolit szerkezetű épület. Az első szinten egy nagy élelmiszerüzlet, a másodikon étterem és konferencia-terem helyezkedik el. A falazó munkát szintén a 14-es vállalat kőműves brigádja végzi, melynek vezetője a nagy gyakorlattal rendelkező Pjotr Iszajev. Az épület költsége 360 ezer rubel, melyet év végéig kell beépíteni. Nem lehet hallatni egy másik újdonságról sem. A moszkvai dolgozók felhívása a „Minőség ötéves terve — munkások garancia vállalása” jelszó szellemében, országszerte versenymozgalom bontakozik ki. A kezdeményezés lényege az, hogy a hasonló technológiai eljárással dolgozó brigádok és munkás-kollektívák megállapodnak egymás kölcsönös segítésében és támogatásában. Ezt a felhívást a Szombathely városrészt építő mari építők is magukévá tették. A megállapodásban többek között leírták. „Egyenletesen, ritmikusan úgy dolgozni, hogy naponta teljesítsük az előírt tervet. Ne csapjuk be egymást. Szüntessük meg az állásidőket, a föl- és lerakodásnál az időveszteségeket, ne engedjük meg a selejtet szerelésnél és ne törjük az elemeket. Erősítsük az együttműködést, ne pedig a szemrehányás jellemezze az építőket.” Ennek szellemében az építők minden hó 5-én összegező értékelést tartanak, ahol elemzik az előző hónap eredményeit és véleményt cserélnek. A „Vas Népe” olvasóinak érdemes beszámolni a Joskar-olaj házgyár munkájáról, amely a legjelentősebb építőanyag szállítója a Szombathely városrész építkezésének. Ez az üzem minden hónapban teljesíti termelési tervét. A köztársaságban először ebben az üzemben alalmazták a homlokzati elemek „alsó” kiképzésének technológiáját stift-mozaikkal és fehér cement fugázással, ami jelentősen emelte az elemek minőségét és külső megjelenésében változatosságot eredményezett. A dolgozó kollektíva és a pártszervezet egyik fő feladata ebben az évben — a szobaméretű homlokzati elemek gyártásának elsajátítása. Magas hatékonyságot kell eredményeznie a „KOLPAK” rendszerrel készülő vizes blokkok gyártásának. A belső falak kiképzésében új megoldás a vezetékek részére e speciális „csatornák” alkalmazása, így kényelmesen elhelyezhetők az elektromos vezetékek. Ez persze nemcsak kényelmes, hanem kizárja a gyakori véséseket és az elemek esetleges tönkretételét is. A házgyárban nagyon sok az új megoldás. Nő és bővül, szépül köztársaságunk, vele együtt fővárosunk és benne Szombathely városrész is. Erősödik a szovjet és magyar nép barátsága. V. Aszkocsenszkij és L. Kudrjasov mari újságírók Foskar-olai „Szombathely” városrész a várost ketté szelő Koksajszk folyó partján épült fel. 1976. november 2. Kedd Miről ír a Fáklya? A Fáklya november 7-én megjelenő 21. száma címlapján és belső cikkben köszönti a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulóját. A szocialista táboron belüli integráció, a fejlődés új szakasza — az erről szóó elméleti cikk logikus elemzéssel veszi sorra az együttműködésből minden résztvevő fél számára származó előnyöket. Mindössze három hónapja, hogy 300 magyar fiatal utazott Uszty-Ilimszkbe, a cellulózkombinát nagy, nemzetközi építkezésére, s a Fáklya most riportban számol be a dolgos hétköznapokról, az építkezés jelentőségéről, az éghajlatról, s mindarról, ami érdekli az olvasót. Hanyecz István, a Kun Béla brigád vezetője, Németh László betonozó szakmunkás és Dosó Ferenc párttitkár nyilatkozik arról a megható kedvességről, amivel fogadták őket a szovjet barátok. Ugyanilyen érdeklődésre tarthat számot a Bajkál-tavat, a természet csodáját továbbá a BAM- építkezést bemutató két másik riport is. Kaposvár és Kalinyin városok testvérbarátságáról, a Kaposvári Fonó, a mezőgazdasági főiskola, a siófoki Kőoaj vezetéképítő Vállalat, a Balatonboglári Állami Gazdaság dolgozóinak szovjet kapcsolatáról szól egy képekkel is bőven illusztrál riport. Csupán kés tejterméket vásárolhatnak az üzemi büfében a Répcelaki Szénsavgyár dolgozói. Szívesen vásárolnának hentesárut is, ezt az igényüket azonban a büfé gazdája, a Répcelak és Vidéke ÁFÉSZ — ki tudja, miért? — mindezideig nem elégítette ki. Olyannyira nem, hogy az üzem dolgozóinak ezzel a sérelmével az ottani szakszervezeti bizottság is kénytelen volt foglalkozni. Sőt, jelenleg már a Szakszervezetek Vas megyei Tanácsának illetékes szerve, osztálya is foglalkozik a üggyel. Hasonló esetek tapasztalatai alapján bízvást remélhetjük, hogy a szénsavgyáriak panaszát most már belátható időn belül orvosolják majd. Ennek ellenére egyvalamit mégis érdemes szóvá tenni ezzel kapcsolatban. Nevezetesen azt, hogy az ilyen jellegű igények kielégítésével sehol sem kellene addig várni, amíg megyei szerv is foglalkozni kényszerül az üggyel. Azokra, akiknek az ilyen igények kielégítése a dolguk, a répcelaki ÁFÉSZ- nél is, másutt is mindenképpen rossz fényt vet, ha hosszú ideig figyelmen kívül hagyják az ilyen és ehhez hasonló jogos kívánságokat, panaszokat, ha nem elégítenek ki olyan tömegigényt, amelyet pedig megyei vagy más felsőbb szerv beavatkozása nélkül is kielégíthetnének. Bármennyire is kis ügyek ezek látszólag, az esetek többségében úgyszólván naponta bosszantják az embereket. Annál is inkább, hiszen látják és tudják: egy kis jóindulattal és akarással igenis időben és helyben elrendezhetők. Akkor is, ha történetesen nem valamely felsőbb szerv, hanem „csupán” egy adott munkáskollektíva kéri, hogy intézkedjen az, aminek intézkednie kell. (L) Nem nélkülözhetetlen kellék! Őszinte örömmel olvastam a VAS NÉPE október 29-i számában a „Gyalogtúra szeszesitallal" című keretbe foglalt, tehát külön is kihangsúlyozott cikket. Őtszinte örömmel, addig, amíg Németh Károly levelét idézte. Nem tudok azonban egyetérteni a levelet kommentáló „bf” elvtárssal abban, hogy a szeszesital kifejezetten tömegsportot szolgáló rendezvény helyén „nem is nagy baj, hiszen felnőttek is voltak a gyalogtúrán”. A fogyasztás ellenőrzéset egy ilyen tömegsportot szolgáló rendezvénynél pedagógusok, SZMT, KISZ Bizottság képtelen ellenőrizni. Mint orvos állítom, hogy nem nélkülözhetetlen kelléke felnőtteknél sem a „változatos szeszkülönlegességekből bármilyen mennyiség” (ezek a cikk szavai!) tömegsport rendezvényeknél. Én még tovább is mennék, s azt javasolnám, hogy üléseken, értekezleteken sem szükséges a hozzászólásokhoz „bátorságot meríteni” a szünetben felszolgált vagy árusított szeszféleségekből. Legyen szabad megemlítenem, hogy városi tanácsunk ülésein is valamikor az ülések szünetében vagy előtte korlátlanul lehetett kis üvegekből, „töményből meríteni a bátorságot”, de egyetlen interpelláció alapján igen bölcsen a városi tanács elnöke leállította ezt a gyakorlatot és azóta is éppen olyan bátrak vagyunk az üléseken mint azelőtt... — ff — Napjaink császára (Lakatos Ferenc rajza)