Vas Népe, 1977. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Expresszi­ ­ó Moszkvában hivatalo­san bejelentették, hogy a felek között létrejött meg­állapodás értelmében má­jus elején etiópiai álla­mi küldöttség érkezik a Szovjetunióba hivatalos látogatásra.­­ Az amerikai hadügy­minisztérium bejelentet­te, hogy 100 000 dollár ér­tékben újabb hadfelsze­reléseket szállít Zaire­­nak. A 45 tonnányi hadi­szállítmányt szombaton repülőgépen juttatják el Zaire-ba. Ez a harmadik szállítmány, amelyet ezen a héten az afrikai or­szágba szállítanak.­­fe Eliasz Szárkisz, Liba­non köztársasági elnöke,­­szombaton két óra hosszat tárgyalt Jasszer Arafat­tal, a Palesztinai felsza­­badítási Szervezet végre­hajtó bizottságának elnö­kével. Jól értesült körök szerint Szárkisz arra kér­te Arafatot, hogy csök­kentsék a PFSZ­­ bejrúti­­ táboraiban lévő fegyve­r­ezések számát. Moszkva május 1. előtt Pék Miklós, az MTI tudó­sítója jelenti: Moszkva ünnepi külsőt öl­tött, s a 8 milliós szovjet fő­város lakosai jó hangulat­ban köszöntik Május 1-ét, a munkásosztály nemzetközi ünnepét. Az ünnepvárás jó hangu­latára minden okuk megvan a szovjet embereknek. Az idei első negyedéves terv túl­teljesítése, a jó ütemben fo­lyó tavaszi mezőgazdasági munkák részei az ünnepi mérlegnek. A szombat reggeli lapok közlik az SZKP Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió minisztertanácsának, és a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának az április 16-i kommunista szombat résztvevőihez szóló elismerő üzenetét. A közlemény hírül adja, hogy a szovjet ipar ezen a társadalmi munkana­pon 769 millió rubel értéket termelt. Ebből 160 millió ru­belt fizettek be a X. ötéves terv alapjára. A Központi Bizottság és a miniszterta­nács határozatot hozott ar­ról, hogy a kommunista szombat bevételeit elsősor­ban egészségügyi intézmé­nyek, bölcsődék és óvodáik építésére fordítsák. A Pravda — hasonlóan a többi központi szovjet lap­hoz — vezércikkben köszön­ti a munkásszolidaritás ün­nepét. „Büszkék vagyunk ar­ra, hogy a Szovjetunió a proletár internacionalizmus lenini elvei által vezérelve, a többi testvérországgal együtt hatékony támogatást nyújt a népek felszabadító harcához, földünk minden forradalmi erejének hű szö­vetségese. Erősödjék korána három fő forradalmi erejé­nek, a világszocializmusnak, a nemzetközi proletariátus­nak és a nemzeti felszaba­dító mozgalomnak hatalmas, megbonthatatlan szövetsé­ge!” — írja az SZKP Köz­ponti Bizottságának lapja. Befejeződött az EGB 32. ülésszaka Genfben szombaton haj­nalban zárótanácskozással befejeződött az EGB (Euró­pai Gazdasági Bizottság) 32. ülésszaka, amely korábban fontos határozatokat foga­dott el. A résztvevő államok kép­viselői a Szovjetunió javas­latára elhatározták azt, hogy rendezzenek össz-európai kongresszust a környezetvé­delemről. Az EGB jövő évi ülésszakán döntenek a talál­kozó időpontjáról. Az ülésszakon elfogadott határozat általános részében az európai országok kifeje­zésre juttatták: üdvözlik azt a fejlődést, amelyet a Hel­sinki záróokmány ajánlásai­nak teljesítésére gazdasági téren az orzságok megvaló­sítottak. Felhívták a figyel­met a belgrádi tanácskozás fontosságára, s felhatalmaz­ták az EGB főtitkárát arra, hogy adjon tájékoztatást Európa gazdasági helyzeté­ről, kereskedelmi-gazdasági egy­ü­ttműködésének fejlődé­séről és kérdéseiről a belg­rádi konferenciának. Azt is elhatározták, hogy az EGB fordítson fokozot­tabb figyelmet a gazdasági fejlődés távlati elemzésére, foglalkozzék átfogóan az ál­talános energiakérdésekkel, különös tekintettel az ener­giatakarékosság problémáira. Az EGB nyújtson segítséget az Észak- és Dél-Európát összekötő, transz-európai autópálya kiépítéséhez, vizs­gálja meg a légszennyező anyagokkal kapcsolatos probl­­émákat és 1978 nyarán Bu­karestben szervezzen a mű­szaki-tudományos világkon­ferencia előkészítésére regio­nális tanácskozást. Döntöttek arról is, hogy a földterületek különböző cé­lokra történő hasznosításáról az európai országok valósít­sanak meg tapasztalatcserét. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára szerdán fogadta Agostinho Netot, az Angolai Népi Köztársaság elnökét. Georges Marchais (jobb­oldalt), a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára pártközi megbeszélésre Ró­mába érkezett. A képen: Enrico Berlinguerrel, az olasz test­vérpárt főtitkárával. 2 vas népe Vance beszéde Cyrus Vance amerikai külügyminiszter szombaton, a georgiai egyetemen mon­dott beszédében az amerikai külpolitika és az emberi jo­gok kérdésével foglalkozott. Vance megfogalmazásai világosan mutatták: az új amerikai kormány tompítja az „emberi jogok védelme” ürügyén a szocialista orszá­gok, elsősorban a Szovjetunió ellen indított propaganda­hadjáratát. A külügyminisz­ter arra helyezte a hangsúlyt, hogy az emberi jogok vé­delme „valamennyi ország feladata, nem csak kevése­ké” és elismerte: „szerte az Egyesült Államokban folyta­tódik még a harc az állam­­polgári jogokért”. Vance hangoztatta, hogy kormányának nem célja bea­vatkozni más országok belü­­gyeibe, de ismét hivatkozott Carter korábbi indokolására, amely szerint „az emberi jo­gok helyzete nem lehet ki­zárólag belügy”. A külügy­miniszter e vonatkozásban szólt arról, hogy az Egyesült Államok a helsinki ajánlá­sok végrehajtásáról tárgyaló belgrádi értekezleten is az „emberi kapcsolatok kérdé­seit” kívánja szorgalmazni. Az amerikai külügyminiszter említést sem tett a belgrádi értekezleten napirendre ke­rülő többi kérdésről. Indiai jelentés A dzsanata párti új indiai korm­ány szombatra virradó­ra felkérte Raszappa Danap­­pa Dzsatti ügyvezető állam­elnököt arra, hogy oszlassa fel kilenc északi szövetségi államban a kongresszus párti többségű törvényhozást, és ezekben az államokban júni­usra írja ki a helyi választá­sokat. Előzőleg a legfelsőbb bíró­ság elutasította néhány szö­vetségi államnak azt a kérel­mét, hogy a központi kor­mány ne legyen jogosult az állami parlamentek feloszla­tására. Május 11-re a fővárosi bí­róság elé idézték Szandzsai Gandhit, Indira Gandhi volt miniszterelnök fiát. A bíró­ság Varsner egy, a rendkí­vüli állapot idején letartóz­tatott politikus feljelentése alapján jár el. A politikus azt állítja, hogy bebörtönzé­séért Szandzsai Gandhi fe­lelős, és hihetőleg amiatt tartóztatták le, hogy annak idején Szandzsai és egy társa kereskedelmi ügyletet akart kötni egy amerikai vállalat­tal, s ezt Varsner ellenezte. Herczeg Károly ünnepi köszöntője Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese ünnepi beszédet mondott tegnap a Rádióban és a Televízióban, a beszédet az alábbiak­ban ismertetjük. Nemzetközi munkásünnepünk elő­estéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztár­saság Kormánya és a Szakszervezetek Orszá­gos tanácsa nevében tisztelettel­­köszöntöm dolgozó népünket. Köszönöm a gyárak, vál­lalatok, üzemek, bányák, földek, hivatalok, intézmények és kutatóintézetek dolgozóit, az alkotó értelmiséget. Köszöntöm a szocialista építőmunkában szorgalmasan, eredményesen dolgozó népünket. Május elseje 1899 óta a munkásosztály nemzetközi összefogásának jelképe. Az ön­tudatos, szervezett dolgozók mindenütt a vi­lágon megü­nneplik ezt a napot. Az ünnep mostani tartalmát korunk valósága, a máju­si eszme egyre teljesebb kibontakozása adja. Ezt tanúsítja a proletár internacionalizmus gondolatának virágzása, anyagi erővé válá­sa, növekvő szerepe a nemzetközi munkás­­osztály, a világ haladó erőinek történelmi harcában. Legyőz­hetetlen erővé vált és erőteljesen fejlődik a szocialista világrendszer, amely­nek országaiban a hatalom birtokosa a mun­kásosztály, ahol az internacionalizmus vö­rös zászlaja és a nemzeti lobogó együtt kö­szönti az ünnepet. A közös célok és érdekek, az egyenjogúság, az egymás kölcsönös tisz­teletben tartása, a baráti segítség és a sok­oldalú, gyümölcsöző együttműködés jellemzi a szocialista országok kapcsolatát. Népünk számára immár több mint három évtizedes tapasztalat, kézzelfogható igazság, hogy fel­­emelkedésünk, erőnk, biztonságunk legfőbb záloga saját munkánk, valamint barátságunk, együttműködésünk a szocialista világrend­­szer népeivel. Üdvözletünket küldjük a szocialista orszá­gok dolgozóinak külön tiszta szívvel köszönt­jük a szovjet munkásosztályt, a Szovjetunió népét. Őszintén kívánjuk, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évforduló­jára kimagasló munkasikereket érjenek el a kommunizmus építésében. Üdvözöljük az imperializmus, a kizsákmányolás ellen küzdő osztálytestvéreinket, a világ összes haladó erőit. A világ haladó erői, a felszabadu­lásukért küzdő népek, az imperializmus, az újgyarmatosító és a fajüldöző, valamint a fasizmus minden formája ellen elszánt küz­delmet folytató milliók bizton számíthatnak a szocialista világrendszer cselekvő szolida­ritására és támogatására. Hazánkban erős, szilárd a mun­káshata­­lom. Népünk sajátjának tudja, érzi azokat a sikereket, eredményeket, amelyeket szorgal­mas, fegyelmezett munkával elértünk. An­nak tudatában élünk és dolgozunk, hogy ja­vainkat önmagunk számára gyarapítjuk. A szocialista életmód gazdagodása termé­szetesen nem kizárólag anyagi javakra kor­látozódik. A művelődés széleskörű lehetősé­gei, a növekvő szocialista demokrácia, a kö­zösség ügyeinek intézésében járatos és a köz­életi felelősséget tudatosan vállaló emberek számának növekedése szintén a szocializmus legsajátosabb vonásai közé tartozik. A kialakult és egyre erőteljesebbé váló szocialista népi, nemzeti egység erejét mutat­ja: tíz- és százezrek , munkások, parasztok, értelmiségiek aktívan vesznek részt a kis és nagy közösségek ügyeinek intézésében, ve­zetésében, az ország dolgaiban. A közösségi és az egyéni boldogulás ilyen harmóniájának megteremtésére csak a szocialista társada­lom képes. Csak ez a rend képes a szemé­lyes szabadság oly széleskörű kibontakozta­tására, amelyben az ember valóban szabad, félelem nélkül, biztonságban él! A műszaki, technikai, tudományos for­radalom korát éljük, amelyben összezsugo­rodnak a földi távolságok, s ami a szomszéd­ban történik, az minket is érint. Nem függet­leníthetjük magunkat a világgazdaságban végbemenő folyamatoktól. A természet erőit sem győztük le, önmagunkban sem lettünk még teljesen úrrá a korábbi társadalmi rend­ből adódó emberi gyengéinken. A közösségi érzés és cselekedet nem min­den esetben ke­rekedik felül az egyéni érdekeken. A kisebb csoportok tettei olykor nincsenek összhang­ban a társadalom nagy, általános célkitűzé­seivel. Itt-ott még több, mint kellene: az értetlenség, önzés és fegyelmezetlenség. Ez károkat okoz a társadalomnak és természete­sen az egyénnek is. A mi társadalmunkban a munka az értékmérő. Ahhoz, hogy elképzeléseink, vá­gyaink, céljaink — társadalmi és családi méretekben — valóra váljanak, még szorgal­masabban, tudatosabban fegyelemmel, képes­ségeinket jobban latbavetve kell dolgoznunk. Világos és reális célunk, programunk van, amelyet a párt XI. kongresszusa hatá­rozott meg: célul tűztük ki a fejlett szocia­lista társadalom építését. Népgazdaságunk reális tervekkel rendelkezik, amelyet népünk cselekvő ereje és tisztességes, odaadó munkája vált valóra évről évre, napról napra. Gazdasági fejlődé­sünk eredményeit nem utolsósorban a szo­cialista együttműködés révén, a baráti orszá­goktól kapott kölcsönös támogatás hitelesíti. Az idei népgazdasági terv megvaló­sítása különösen nagy jelentőségű. A ma­gyar munkásosztály és dolgozó népünk tettrekészségére, szorgalmas munkájára építve képesek vagyunk idei gaz­dasági feladatainkat jól elvégezni. Ennek legnagyobb tanúbizonysága a szocialista bri­gádvezetők V. országos tanácskozásán is ki­­alkult egyértelmű vélemény és állásfoglalás. Az a kezdeményezés, amely az elmúlt hetek­ben a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyben öltött testet, munkások, parasztok, értelmiségiek tíz- és százezrei dol­goznak terveink gyakorlati megvalósulásáért. Nagyszerű, nemes céljainkat csak akkor tudjuk megvalósítani, ha béke van a világon, ha biztosítottak a munka külső feltételei is. Az elmúlt esztendőkben a szocializmus, az internacionalizmus erőinek térnyerésével kedvező változások jöttek létre a nemzetközi életben. A békés egymás mellett élés lenini elve mindinkább tért hódít az országok, nem­zetek kapcsolatában. Az enyhülés folyama­ta — bár nem töretlenül —, napról napra erősebb és egyre inkább visszafordíthatatlan­ná válik. Az a békeprogram, amelyet a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XXV. kong­resszusa megerősített a továbbfejlesztett, a helsinki tanácskozás révén egyre inkább az európai országok, s a világ más-más társa­dalmi körülmények között élő népei számá­ra is a békés egymás mellett élés normája lesz. Mind nagyobb a szocializmus vonz­ereje, erősödik a társadalmi változás igé­nye a kapitalista országok lakosságában. Ezt a körülményt a tőkés rendszer szószólói, propagandistái semmiféle figyelemelterelő manőverrel, mesterkedéssel megváltoztatni nem tudják. A májusi eszme ereje, a nemzetközi mun­kásosztály együttes fellépése, növekvő tekin­télye — párosulva a szocialista világrendszer és a Szovjetunió erejével és befolyásával — biztosítéka annak, hogy Európában, de az egész világon a békés élet érvényesüljön. — Mi jut eszébe május elsejéről? — A SZIT-egyenruha. Má­jus elsejére osztották ki, 1949- ben. Az egész tanoncotthon abban vonult fel. Tizenhat éves voltam, s ez volt az el­ső jó ruhám. Ha nem is csu­­­pán az emlék kedvéért, de azóta sem mulasztok el egyetlen május elsejei fel­vonulást sem. — Tudja-e, hogy magát egyébként is igen makacs embernek tartják a vállalat­nál? Beszélik, hogy afféle „nehéz fiú”, aki vitatkozik a kiadott utasításokkal, s ké­pes akár az igazgatóig is el­menni, csakhogy igaza le­gyen. — Nézze, én sokat és szí­vesen dolgozom, de a lófrást sem tűröm magam körül, és az ésszerűtlen utasítást sem vagyok hajlandó követni, mert azt még a munkakerü­lésnél is nagyobb véteknek tartanám. — Volt már emiatt kelle­metlensége? — Mit tagadjam, akadt néhányszor. — Megtanulta-e már, hogy ne szólj szám, nem fáj fe­jem? — Ezt az egyet életem fogytáig sem akarom meg­tanulni senkitől... A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Szombathelyi Sze­relvénygyárában beszélge­tünk a „konok emberrel”, aki nem más, mint Tóth Ká­roly géplakatos mester a tmk-részlegből. Hivatalos nyomtatvány szűk rubrikái­­ba ilyesféle leírás kerülne róla: „negyvennégy éves, családi állapota szerint nős, három leánygyermek apja, magánélete rendezett, külö­nös ismertetőjele nincs.” Munkahelyén viszont azt is számontartják, hogy ötszörö­sen kiváló dolgozó, két szak­mája van s mindkettőnek mestere, hogy meglepően szellemes megoldások jut­nak eszébe, de ugyanakkor mázsákat emel az anyagmoz­­­­gatókkal, ha épp nekik van segítő kézre szükségük. Évenként átlagosan 400 óra társadalmi munkát végez, tagja a Hazafias Népfront városi bizottságának, a Mun­kásőrségben pedig aranyke­zű fegyvermesterként emle­getik. Szívem szerint azt mondanám: egyenletes, de túl nagy lánggal ég. Van er­re magyarázata? — Meséljem el, hogy ne­héz és viszontagságos gyer­mekkorom volt? Manapság nagy divat felpanaszolni az ilyesmit. Én mindenesetre megfogadtam akkor, hogy rendet tartok magamban és magam körül, ha önálló em­ber leszek. Azóta sohasem eshettem akkorát, hogy talp­ra ne álltam volna. Nézze, én fiatal szakmunkásként bányalakatos voltam Ede­­lényben. Megnősültem, szü­letett két aranyos kislányom. Kemény munkával felépítet­tünk egy kis családi házat. Mire elkészült, az ismert program jegyében bezárták a bányát. Nem vitatom, de­ ■^■EIBHEDS _____N­ konok 1977. május 1. Vasárnap

Next