Vas Népe, 1977. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
Ülést tartott __ mcDU BMI BEHp Tegnap Szombathelyen ülésttartott a Vas megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen három jelentés szerepelt: az egyik a vendéglőik osztályba sorolásának helyességét, a másik a közérdekű bejelentések következményeit taglalta, míg a harmadik azt vizsgálta: a vállalatok, szövetkezetek a szabálytalanságokért, mulasztásokért kirótt bírságokat áthárítják-e a felelősökre? Ez utóbbival kapcsolatban a kéthónapos vizsgálat során hart vállalatnál és huszonegy szövetkezetnél dolgoztak a népi ellenőrök. Az úgynevezett improduktív költségek közé tartoznak a pénzbüntetések, bírságok, kártérítések, késedelmi kamatok, kötbérek, kocsiálláspénzek. Ezeket a rendelkezés értelmében az üzemek, telephelyek és a jogcímek szerint részletezni kell. A vizsgált cégek főkönyvelői közül né-hányan nincsenek tisztában az előírásokkal, ez pedig baj. Ha ismerik az előírásokat, akkor az előbbi esetnél is nagyobb bajról van szó, mivel tudatosan elrejtették az improduktív költségeket, általános, központi irányítási költségként számolva el ezeket, vagy csak töredéküket könyvelték a megfelelő számlára. A vállalatok kollektív szerződései, a szövetkezetek alapszabálya, munkarendje, vagy a Munka Törvénykönyve a károkozásért fennálló fegyelmi és anyagi felelősséget szabályozza. A vizsgálat szerint a vállalatok felügyeleti szervei egyáltalában nem, a szövetkezetek felügyeleti szervei pedig csak szórványosan alkalmaztak személy szerinti felelősségrevonást. Legtöbbször a szombarthelyi járási hivatal kezdeményezett fegyelmi és kártérítési felelősségrevonást — néha eredménytelenül. A nárai Rákóczi Termelőszövetkezet közgyűlése például nem szavazott büntetést főkönyvelőjének, amiért a tsz központi irányítási költségként számolta el az improduktív költségeket. Még különösebben gondolkodott a szarvaskendi termelőszövetkezet részközgyűlése. A vezetőség maga kezdeményezte a volt főkönyvelő felelősségrevonását, s ezt az említett részközgyűlés azzal utasította el, hogy az illető „a szabálytalanságot nem saját haszonszerzés céljából követte el”. Visszataszító álláspont az, mely megengedi a szabálytalanságot egy csoport érdekében a népgazdaság, tehát valamennyiünk rovására. A püspökmolnári Rába termelőszövetkezetnél a vezetőség egyszerűen nem tájékoztatta a közgyűlést a kiszabott bírság összegéről, nyilván a felelősség kérdésének felvetésétől tartva. A vizsgálat szerint a fuvarozással kapcsolatos fekbérek, kocsiálláspénzek csökkentek. A kisebb üzemeket a megfelelő rakodógépek és a munkaerő hiánya olyan helyzetek elé állítja, hogy elkerülhetetlen fekbér fizetése. A Sárvári Cukorgyár nem tartozik a kis üzemek közé. Mégis arra hivatkozott, hogy nincs pénze a rakodás fejlesztésére. Az üzemvezető nem kapta meg prémiumát, de ez meglehetősen enyhe büntetés hétszázezer forintos kocsiálláspénz miatt... Az improduktív költségek sokat csökkennének, ha hatékonyabb lenne a vizsgált szerveknél a belső ellenőrzés. A NEB ülése javasolja a megyei tanács végrehajtó bizottságának, hogy a törvényességi felügyeletet ellátó tanácsi szerveknél kezdeményezze a felelősségrevonások megtörténtének fokozottabb ellenőrzését. kr barátokként (3.) és az emberek Rövid szemlélődésre megállunk az erdő szélére telepített méhesben. A szomszédban virágzó tatárkásatábla most méhlegelő, innen gyűjtik a mézet a gazdaság parányi napszámosai. Termékük pedig a lépesméz ott díszeleg a tisztás közepén terített csodálatos asztal közepén. A hetvenéves, robosztus külsejű igazgató, Nyikejev büszkén mondja, hogy minden, ami az asztalon van, a gazdaság terméke. Szó ami szó, magával ragadó termékbemutató. S közben peregnek tovább az imponáló adatok. Az elmúlt, 9. ötéves terv " különösen gazdag volt eredményekben. 15 ezer 690 torna (!) vetőmagot adtak el a társgazdaságoknak, 18 ezer 287 tonna tejjel, 6134 tonna disznóhússal járultak hozzá a köztársaság ellátásához. Ez utóbbi ágazatra különösen büszke a főállattenyésztő, hisz míg régen ráfizetéses volt a sertéstartás, most egy tenyésztő évente tízezer rubel hasznot termel meg S ha már itt tartunk, még néhány szám, nem az olvasó fárasztására, csak a fejlődés hihetetlen mértékének alátámasztására . 1961—65 között 7 millió 741 ezer rubel termelési értéket állítottak elő, s a gazdaság minden egyes dolgozójára 25 rubel veszteség jutott, 1971—75 között, a 9. ötéves tervben 20 millió rubel fölé jutottak, s egy dolgozó immár 2449 rubel nyereséget produkált! Az átlagfizetés ezidő alatt 68,92 rubelről 164,08 rubelre nőtt. Persze ehhez hozzá kell még számítani azt a pénzben ki sem fejezhetőtársadalmi gondoskodást, melyet a gazdaság tagjainak nyújt, s amelyet a Szovjetuniót járva mindenütt tapasztalhatunk. Két iskolát, óvodát, bölcsődét, üzleteket, lakásokat építettek, s tartanak fenn, s már készül a zeneiskola — ugyancsak a szovhoz pénzéből. A nyereségből, amit az emberek teremtenek elő nagyon kemény munkával. S alig akarjuk hinni, amit még hozzátesz az igazgató: az elmúlt évben öthónapi (!) fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztottak. Kezdjük sejteni, miért is jöttünk ki ide az erdőbe, a „cementes” földeken keresztül. Tízszeres értékük van a számoknak, eredményeknek így, hogy láttuk, hol, hogyan, milyen kegyetlenül nehéz körülmények között hozza létre mindezt a Szovjetunió e táján élő emberek szorgalma, fegyelmezett munkája. Mindehhez még hozzá kell számítani a rövid nyarat s a 35—40 fokos dermesztő, hosszú telet, a számunkra felfoghatatlanul szélsőséges időjárást is. Megszoktuk — moso-Tu lyognak vendéglátóink, amikor szavakba próbáljuk önteni elismerésünket. Igen, persze, megszokták, de mégis az a tiszteletre méltó belső energia, erő ragad meg bennünket, ami az itt élő mari, orosz, tatár s más nemzetiségű emberekben közös, az ami hajtja, fűti őket, hogy minden évben újra és újra nekilendüljenek a természet meghódításának. (Folytatjuk) Dusza András Két iskolát, óvodát, bölcsődét, üzleteket, lakásokat épített a kolhoz. 1977. szeptember 1. Csütörtök Tiltakozó nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról) tán a jobboldali elemek aktivizálódása figyelhető meg, s vannak olyan országok is, amelyekben a nyíltan fasiszta erők is szervezkednek, hallatnak magukról. Chilében évek óta fasiszta terror tombol. Az antifasiszta erők azonban ma már mérhetetlenül nagyobbak, mint Hitler idején voltak. Reális lehetőség van arra, hogy a népek ákerrel fellépjenek a szélső- sobbóldali és fasiszta akciókkal szemben. Ugyanígy megvan a lehetőség arra is, hogy gátat vessünk a fegyverkezési hajsza újabb szakaszának, a neutronbomba gyártásának és elterjedésének. Ehhez azonban ma is minden haladó, antifasiszta és békeszerető erő összefogása szükséges. A nagygyűlés résztvevői ezt követően Horváth Ferencné fonónő, szocialista brigádvezető javaslatára nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozat — amelynek szövegét megküldik az Országos Béketanácsnak — a többi közötthangoztatja: „A hazai és a nemzetközi közvélemény aggodalommal tapasztalja, hogy napjainkban — a megváltozott nemzetközi erőviszonyok ellenére és a görög, a portugál, a spanyol önkényuralmi rendszerek bukása után is — a fasizmus ugyan mind gyengébb pozíciókból, de újra és újra támadásba lendül: szerte a világon százak és százak halnak meg elvetemült terrorakciók következtében, az embereket faj, bőrszín és vallás szerint osztályozó gyilkosok golyóktól. A fasizmus a világ több országában a hivatalos állami politika rangjára emelve pusztít, küldi halálba a haladó társadalmi erők legjobbjait... A fasizmus ma is jelenlevő reális veszélye ellen valamennyi becsületes, józan gondolkodású embernek a leghatározottabban harcolnia kell... A nemzetközi antifasiszta nap alkalmából összehívott fórumon leszögezzük: minden lehetségestámogatást megadunk a felszabadulásért, a fasizmus teljes és végleges feszámolásáért küzdő társadalmi erőknek!” A nemzetközi antifasiszta nap alkalmából megrendezett nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. L. K. Fotó: Tóth Imre Kezek a magasban. Szavaznak a nagygyűlés résztvevői. III Csak neki ártanak Bár minden telepünk ilyen lenne — sóhajt az egyik vezető... — A baromfitenyésztők, büszkeségei szövetkezetünknek, padlásonként versenyben vannak egymással, s ami az eredményeket illeti, a harmadik helyezettnek sem kell szégyenkezni. Méltó társ az alattuk lévő tehenészet. Bár a tejtermelés is folyamatosan emelkedik, ennél is nagyobb eredményként tartják számon, hogy az elhullási százalék szinte a minimálisra csökkent. A major területét járva a fentiek egyáltalán nem írhatók a véletlen számlájára. Példás tisztaság van a telepen, az előre kidolgozott takarmányösszeállítás, a percnyi pontosságú etetés, mind alapvető feltételei az elért eredményeknek. A látogató csak jóval és széppel találkozik. A telepvezetőt viszont, akinek oroszlánrésze van a kitűnő szervezésben, hiába kerestük a major területén. — Ha itt van, a lelkét kidolgozza, csak hát ugye nagyon fiatal, s néha keddig tart számára a hétvége — mondják naigyon halkan főnökei. — Délutánra biztosan itt lesz s reggel már ő van talpon legelőször. Persze tudják ők is, hogy ez így nincs rendjén, hiszen már az etetőktől is hallani a megjegyzéseket. De merjenek-e szólni, hiszen ilyen eredményes, fiatal szakembert mindenütt tárt karokkal fogadnak. Lehet, hogy magától is rájön, hogy az egészségét is tönkreteszi. Talán ha családot alapít... A vezetők legszívesebben más témára terelnék a beszélgetést. Pedig a fiatal szakember érdeke is azt kívánja, hogy segítő szándékkal figyelmeztessék, ha ez kockázatvállalással jár is. —gombás— Porszívó helyett kerti kapát A megye fogyasztási szövetkezetei korábban széleskörű kölcsönző szolgálattal rendelkeztek. Lehetett az áfészboltokban mosógépet, edényt, porszívót és sok más háztartási eszközt kölcsönözni. Ez a kölcsönző szolgálat lassan kezd el sorvadni. Ezt mutatják az erre vonatkozó számok és vizsgálatok is. 1970-ben a megye áfészei több mint egymillió forint értékű kölcsönzésre alkalmas árukészlettel rendelkeztek. Jelenleg pedig az ilyen készletek értéke nem éri el a félmillió forintot. Az áfészek vezetői arra hivatkoznak, hogy az életszínvonal emelkedésével, a háztartások gazdagodásával nincs szükség már mosógépre, porszívóra. Ezek már valóban majdnem minden családban megtalálhatók. Így érthető, hogy azokat a gépeket, árukat és szerszámokat, amelyekre már nincs igény, a szövetkezetek eladták vagy kiselejtezték. Ennek megfelelően csökkentek a kölcsönzési készletek. Igen ám! Csak arról feledkeztek meg a szövetkezetek kereskedelmi vezetői, hogy újabb gépekre viszont lenne igény. A kisgazdaságok fejlesztésével és a munkás kertszövetkezetek megalakulásával sokan vennének kölcsön kis permetező gépet, kapáló gépet és ehhez hasonló más szerszámokat. A helyes út tehát az lenne, ha az eladott és kiselejtezett gépek és szerszámok helyett a megváltozott igényeknek megfelelően újakat, másfajtákat szereznének be. Nem elsorvasztani kellene a kölcsönző szolgálatot, hanem a lakosság kívánsága szerint átszervezni és fejleszteni. F. L. Az első lépés (Lakatos Ferenc rajta) vas népe 3