Vas Népe, 1977. december (22. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

EXPRESSZ if A Magyar Népköztár­saság diplomáciai kap­csolatot létesített nagy­követi szinten a C­omore Köztársasággal és a Seychelles Köztársaság­gal. if Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán újabb tí hónappal meghosszabbí­totta az Izraeli és Szí­ria közti területen megfi­gyelői szolgálatot teljesí­tő ENSZ-erők megbíza­tását. is Joszip Braz Tito ju­goszláv párt és államfő december 3—4-én Nico­­lae Ceausescu meghívásá­ra hivatalos baráti láto­gatást tesz Romániában. A két elnök résztvesz a dunai „Vaskapu—2" kö­zös jugoszláv—román ví­­zierőlmi alapkőletételen — jelentették be hivata­losan Belgrád­ban. if Az ENSZ-ben továb­bi határozatokban ítélték el Izraelnek a megszállt arab területeken folyta­tott politikáját. A köz­gyűlés 32. ülésszakának különleges politikai bi­zottsága három határoza­tot hozott.­­ j SALT Paul Wam­ke derűlátó Paul Warnke, a hadászati támadó fegyverek korlátozá­sával kapcsolatos szovjet— amerikai tárgyalásokon résztvevő amerikai küldött­ség vezetője derűlátóan nyi­latkozott az új SALT-megáll­­­apodás létrejöttének esé­lyeiről. Washingtoni sajtóér­tekezletén kijelentette, már a jövő év első felében sor kerülhet az új szovjet—ame­rikai egyezmény aláírására. Warnke hasonló derűlátás­sal szólt a nukleáris kísérle­tek teljes betiltásáról folyó szovjet—amerikai—angol tár­gyalások sikeres befejezésé­nek lehetőségeiről, és rámu­tatott, hogy a tárgyalásokon elért haladás a Szovjetunió kezdeményezéseinek köszön­hető. Brezsnyev—Khaddam találkozó Jelentések a közel-keleti fejleményekről (Folytatás az 1. oldalról) közel-keleti helyzet megíté­lését, az igazságos és tartós béke megteremtését illetően éppúgy, mint a szovjet—Szí­riai kapcsolatok továbbfej­lesztésével kapcsolatban. A felek kifejezésre juttat­ták megelégedésüket azzal kapcsolatban, hogy a két or­szág sokoldalú együttműkö­dése sikeresen fejlődik. Aláhúzták, hogy mind a Szovjetunió, mind pedig a Szíriai Arab Köztársaság kül­politikája fontos feladatának tartja baráti kapcsolataik további megszilárdítását és elmélyítését. A Szovjetunió és Szíria határozottan visz­­szaver minden olyan kísér­letet, amely barátságuk és együttműködésük megbontá­sára irányul. A Szovjetuniónak és Szí­riának egyaránt eltökélt szándéka az, hogy kivívja az átfogó közel-keleti rendezést, olyan körülmények között, amelyek kizárják az egyes arab országok vezetői által szorgalmazott különmegálla­­podásokat és amelyek bizto­sítják­ a palesztínai arab nép törvényes képviselője, a palesztínai felszabadítási szervezet teljes jogú részvé­telét a rendezésben. Ha az az eset fordulna elő, hogy a genfi konferencia meghiúsul, akkor súlyos felelősség ter­helné azokat, akik­ ebben közrejátszottak. Abdel Halim Khaddam a Szíriai Arab Köztársaság ve­zetése és népe nevében nagyra értékelte a Szovjet­unió külpolitikáját, amely a nemzetközi feszültség eny­hítésére, az egyetemes béke megszilárdítására irányul. Háláját fejezte ki a Szovjet­uniónak az arab népek igaz­ságos ügyéhez, a közel-kele­ti igazságos és tartós béké­ért vívott harcához nyújtott állandó támogatásáért. ★ Izrael elutasította Kurt Waldheim­nek, ■ az ENSZ fő­titkárának azt az indítvá­nyát, hogy a kairói tanács­kozást követően, a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet részvételével, az ENSZ-ben tartsanak értekezletet a gen­fi konferencia felújításának előkészítésére. Az izraeli külügyminiszté­rium szóvivője szerdán hiva­talos közleményt ismertetett, amely szerint Izrael „mindig is híve volt az olyan közvet­len tárgyalásoknak, amilye­nek Szadat látogatása alkal­mával Jeruzsálemben foly­tak, vagy amilyeneket Kairó­ban fognak tartani”, ám nem hiszi, hogy „egy további elő­készítő értekezlet bármilyen vonatkozásban előbbre vi­hetné a béke ügyét”. Izrael álláspontja szerint a genfi értekezlet nyomban a kairói előkészítő tanácsko­zás után összeülhet „New York érintése nélkül is”. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára szerdán cáfolta azt a feltételezést, hogy keddi javaslatát, amelyben indítvá­nyozta, hogy a Szadat elnök által ka­iróba összehívott ta­lálkozó után röviddel ren­dezzenek a világszervezet székhelyén előkészítő tanács­kozást a genfi közel-keleti békekonferencia összehívása érdekében, „egyik vagy má­sik” nagyhatalom sugalmaz­ta volna. ★ A kairói Mena House ho­telben megkezdődtek annak a szombatra tervezett tanács­kozásnak az előkészületei, amely lényegében egyipto­mi—­izraeli megbeszélés lesz az Egyesült Államok és az ENSZ megfigyelőinek jelen­létében. Izrael és Egyiptom külügyi szakértők szintjéül tárgyal majd. Miután Egyip­tom kézhez kapta a válaszo­kat a kairói értekezlet ügyé­ben, szemmel látható, hogy leginkább a jordániai állás­­foglalás érte a vezetést vá­ratlanul. Husszein király üzenete, amelyet a szerdai lapok közöltek, nem utasí­totta el ugyan a Kairóban tartandó előkészítő tanácsko­zás gondolatát, de közölte, hogy „Jordánia részvétele a találkozón az arab országok­nak — Egyiptomnak, Szíriá­nak és Libanonnak — rész­vételi szándékától függ”. Jordánia az egységes arab álláspontot tartja a maga számára iránymutatónak. Husszein üzenetét kommen­tálva az Al AuShbar kifejezi „Egyiptom csalódottságát” Jordánia álláspontja miatt. Az a körülmény, hogy Am­man elutasította a kairói meghívást, nem jelent mást, mint azt, hogy a tárgyaláso­kon Egyiptom lesz az egyet­len arab fél, amely leül a tárgyalóasztalhoz.­­ A Szadat egyiptomi elnök kezdeményezésével szembe­helyezkedő arab államok csúcsértekezletét hétfőn, de­cember 1­5-én tartják meg Bagdadban. A hírt Jasszer Arafat, a Palesztínai Felsza­badítási Szervezet Végrehaj­tó Bizottságának elnöke szer­dán délután jelentette be Damaszkuszban, a PFSZ köz­ponti tanácsa 7 órás ülésé­nek befejezésekor.­­ Az ENSZ-­közgyűlés 32. ülésszakának keddi plenáris ülésén Kuvait és Jugoszlá­via képviselője megerősítet­te: a Közel-Keleten nem jö­het létre béke a palesztínai­­ak nélkül vagy rovására, s a palesztínaiak egyetlen tör­vényes képviselője a PFSZ. Az ENSZ szék­helyén álta­lában kedvező fogadtatásra talált Kurt Waldheimnek, a világszervezet főtitkárának kedden előterjesztett javasla­ta, hogy a közel-keleti konf­liktusban érintett összes fe­lek „pár héten belül, akár az ENSZ-­ben, akár másutt tartsanak előkészítő tanács­kozást a genfi konferencia felújítására. M­inimmi n­ehéz már önmagában a kommentár első mon­­datát is megfogalmazni. Témánk: a Dél-afri­kai Köztársaságban szerdán lezajlott választások. Azt azonban jószívvel mégsem írhatjuk, hogy Dél-Afriká­­ban választásokat rendeztek. Egyszerűen arról kell be­szélni, hogy Afrikának ebben a jelentős államában ismét urnák elé szólítják a fehér bőrű felnőtt lakossá­­­got, amely minden bizonnyal megújítja bizalmát Bal­thazar Johannes Vorster miniszterelnök és pártja, az 1949 óta megszakítás nélkül hatalmon levő nemzeti párt iránt. Csakhogy Dél-Afrikát nemcsak fehérek lakják. Pontosabban: számarányuk lényeges mértékben alul­marad az őslakosságéval szemben. Több mint 17 mil­lió színesbőrű mellett 4,5 millió fehér telepes lakja s hazánk területénél tizenháromszorta nagyobb orszá­got. A színesbőrűek tetemes többsége szülőföldjének vallja — kivéve az ázsiai bevándorlók leszármazott­jait -­­, míg a fehérek részben holland származású af­­rikaneerek (burok), részben angolok ivadékai. K­étségtelen, hogy az etnikai okok önmagukban is ,­ alkalmat adnának az érdekellentétekre. Dél-Af­­rikában azonban többről van szó. Az ország fehér te­lepes kisebbségi kormánya a legelemibb emberi jo­gokat sem biztosítja a színesbőrű lakosság számára: a nyilvános szórakozóhelyekről, az iskolákból, de még a villamosokról és az autóbuszokról is kitiltották a né­gereket, s minden rendelkezésre álló eszközzel igye­keznek állandó létbizonytalanságban tartani őket. Míg a fehérek számára 7—16 éves korban a törvény tankö­telezettséget ír elő, a színesbőrű lakosság 80 százaléka analfabéta. Az európai származásúak 21, a négerek 18 éves koruktól adókötelesek. Az egy főre jutó nem­zeti jövedelemben is világosan kifejezésre jut a faji megkülönböztetés: a fehéreké több, mint tízszerese a né­gerekének. Vorster rendszerét ízig-verik az apartheid, a faji megkülönböztetés vezérli. Évente egymilliónál több íté­letet hoznak a színesbőrű lakossággal szemben az em­bertelen jogi törvények megszegéséért. S a négerek jól emlékeznek a 89 halottal és 186 sebesültel zárult Sharpeville-i sortűzre, amelyet a brutalitások ellen tiltakozó tömegre adtak le. Nem felejtik Lowetót, az ott elkövetett tömeggyilkosságot, s ismerik Steve Bike polgárjogi harcos halálának körülményeit, amelyeket maguk a kínvallatásban részt vett rendőrök tanúsítot­tak. A környező afrikai államokat atombombával és ** népirtással fenyegető Vorster-rezsim szerdai vá­lasztási komédiája tehát voltaképpen nem az eredmé­nyét, inkább körülményeit tekintve érdemel szót. Az urnákba úgyis jobbára a Vorstert támogató voksok kerülnek, miután az egykori fő ellenzéki párt, az egye­sült párt megszűnt, s utóda, a haladó szövetségi párt csupán a választókerületek felében lép fel. Az őslakos­ságot viszont kirekesztették a választásokból. Számuk­ra még a demokrácia látszatát sem teremtették meg. Gyapay Dénes 2 vas népe Carter sajtóértekezlete James Carter amerikai el­nök szerdai sajtóértekezletén ■meleg támogatásáról biztosí­totta az újabb egyiptomi—iz­raeli tárgyalásokat s „törté­nelmi áttörésnek” minősítet­te Szadat és Begin találko­zóját. Az elnök előre elké­szített nyilatkozatában külö­nösen Anvar Szadat szere­pét méltatta, amelynek ré­vén Izrael két legfontosabb igénye már teljesült: sor ke­rült közvetlen tárgyalásokra és a legnagyobb arab ország elismerte Izrael államát. Garter ugyanakkor röviden és hűvösen foglalkozott Kurt Waldheim, ENSZ-főtitkár ja­vaslatával, hogy hívják ösz­­sze valamennyi közel-keleti érdekelt fél tanácskozását. Az elnök emlékeztetett rá, hogy Izrael már elutasítot­ta az ENSZ-konferencia ter­vét, s Washington még ko­rainak tartja dönteni a kér­désben. Az Egyesült Államokat Alfred Atherton külügyi ál­lamtitkár képviseli majd Kairóban, a december 13-án kezdődő egyiptomi—izraeli tárgyalásokon — közölte az elnök. Carter beszélt arról, hogy az amerikai kormány hosszabb ideje próbálja rá­venni a többi arab országot: támogassák az Izraellel fo­lyó tárgyalásokat és ne ítél­jék el Szadat elnököt. Carter elismerte, hogy Szadatnak és Beginnek a bé­kéhez való „óriási hozzájá­rulása” ellenére nem meg­oldott még sem a Paleszti­na­iak, sem a közel-keleti biztonság kérdése és az arab országok. Washington nyo­matékos sürgetése ellenére, nem álltak Szadat mögé, nem tekintik őt képviselő­jüknek. Az elnök éppen ezért óvott a túlzott vára­kozásoktól és emlékeztetett az izraeli és az egyiptomi ve­zetők kijelentéseire: külön­­tárgyalásaikat az átfogó gen­fi rendezéshez vezető lépcső­nek tekintik. Magyar-szovjet gazdasági tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) külbelül a fele ilyen, hosszú távra szóló egyezmények alapján valósul meg. A továbbiakban Szekér Gyula egyebek között el­mondta: a bizottság tevé­kenységének szerves része, hogy egyes munkacsoporto­kat, időről-időre beszámoltat a végzett munkáról. A mos­tani tanácskozáson beszámo­ló hangzott el az olefin­­egyezmény végrehajtásáról is. A kiemelkedő jelentőségű egyezmény megvalósítása rendben halad, s az üléssza­kon megállapodtak a végre­hajtás során felmerült kér­dések megoldásának módo­zataiban és határidőiben. A bizottság meghallgatta a két ország külkereskedelmi minisztériumának beszámo­lóját az idei árucsereforga­lom alakulásáról. Megelége­déssel állapíthatta meg, hogy az árucsereforgalom 1977-ben eléri a négymilliárd rubelt. Az együttműködés gyors fejlődését jól érzékel­teti, hogy kormányközi bi­zottságunk megalakulása, vagyis 1964 óta az árucsere­forgalom csaknem hétszere­sére nőtt. — Igen fontos kérdés —­­mondotta a továbbiakban — a teherszállítási problémák megoldása is, éppen, az áru­­csereforgal­om további fej­lődése érdekében. Megálla­podtunk egyebek között a határállomások átrakó és át­eresztő képességének további fokozásában. Az ülésszakon megállapí­tottuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom­ 60. évfordulójának tiszteletére, a csepeli dolgozók által kezde­ményezett munkaverseny­­mo­zgalom kapcsán tett fela­jánlások kedvező eredmé­nyeket hoztak mindkét or­szág népgazdasága számára, elősegítették terveink telje­sítését, s éreztették terméke­nyítő hatásukat a nemzetkö­zi gazdasági együttműködés­ben is. Mindent egybevetve el­mondhatom, hogy a bizott­ság eredményes munkát vég­zett, elősegítette a két ország együttműködésének további fejlesztését, — fejezte be nyilatkozatát a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Olaszországban Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai tüntetésekkel tiltakoztak a fasiszta erőszak ellen. Mint ismeretes, a dél­olaszországi Bariban fasiszta suhancok meggyilkoltak egy kommunista fiatalt, egy másikat pedig súlyosan megsebesí­­­­tettek. Negyedszázad Miniszter­tanácsi rendelet hívta életre 1951-ben az ál­lami közegészségügyi felü­gyeletet, s a következő év­ben megyénkben két-k­ét köz­egészségügyi felügyelőt ne­veztek ki. Vas megyében dr. Pajor Gézát és dr. Székely Józsefet. Mindketten a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályán dolgoztak: két város, Kőszeg és Szombathely, s hat járás tartozott hozzájuk. 1954-ben megszervezték a KÖJÁL-hálóza­tot, s a két felügyelő 1955. január 1-én ebbe a „kötelékbe” lépett át. Dr. Székely József innét ment­ nyugdíjba; dr. Pajor Géza a közegészségügynek ma is aktív dolgozója, osz­­tálykevető főorvos, a KÖJÁL helyettes igazgatója. Harminchét évvel ezelőtt vette kézhez diplomáját, volt körzeti orvos, foglalkozott iskolafogászatttal, s a szak­orvosi képesítés megszerzése után volt tisztiorvos is (a mai megyei, városi orvoso­kat hívták így régen). Ak­kori főnöke példáját követ­ve, kis agitációra vállalta 1952. október 16-án a köze­gészségügyi felügyelői posz­tot, amelyet azóta sem ha­gyott el. — Megszerettem ezt a te­rületet. Itt nem volt elég az orvostudomány, a műszaki ismereteket is meg kellett tanulni. Hisz már akkor ott voltunk minden nagyobb beruházásnál, tervbírálat­nál, műszaki átadásnál, üzembehelyezésnél. Ma már központi szabályozók segítik a munkánkat, mi csupán azt nézzük: betartják-e ezeket? De a „hőskoriban” ez más­hogy volt. S közben mi is tanultunk: az Egészségügyi Minisztérium rendszeres munkaértekezletein, ahol a társminisztériumok tartottak számuinkra eligazítást. De az alapelv akkor is a mai volt: következetesség, erős kéz és nagyfokú humánum... Ez utóbbin azt érti, hogy egyforma mércét kell hasz­nálni mindenütt. És azt is, hogy nincs panaszos, akit el­utasítana, még ha más me­gyéből jött is: jegyzőkönyv­be veszi, a rossz vízről, egészségtelen lakásról stb.­­ről szóló bánatokat és továb­bítja az illetékesekhez. Pajor doktor huszonöt éven át nem „kirakatból”, hanem „hátulról” látta me­gyénk köztisztaságát, köz­egészségügyét: a vendéglá- 1977. december 1. Csütörtök

Next