Vas Népe, 1978. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
Megyénkben jelenleg 53 ezren folytatnak mezőgazdasági tevékenységet, termelnek zöldséget, gyümölcsöt, tartanak állatokat A szám azért ilyen magas, mert a 200 négyszögölnél kisebb kerttel, szőlővel, gyümölcsössel rendelkezőket is a kisárutermelők közé számítják. Köztudott, hogy a mezőgazdasági termelésben, a belföldi ellátásban , csakúgy, mint az exportban a szocialista nagyüzemeké a meghatározó szerep. Mellettük, kiegészítésképpen azonban a kistermelők is fontos tényezői mezőgazdaságunk egészének. Az utóbbi években nemkevés intézkedés szolgálta, hogy a kistermelők mind biztonságosabban termeljenek, értékesítsenek. A megye vezető testületei is napirenden tartották, hogy ehhez a szükséges feltételek megteremtődjenek. Legközelebb a február 17-i megyei tanácsülés elemzi majd a kistermelést segítő, szervező, integráló szervezetek tevékenységét, a kistermelés fejlesztését célzó határozatok végrehajtásának tapasztalatait, eredményeit. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának beszámolója — amely a megyei tanácsülés elé kerül — megállapítja, hogy a kistermelésben a csökkenés megállt, sőt némely területen növekedést lehet észlelni. A beszámoló tényszerűen ad képet a megoldandó gondokról, a még szunnyadó lehetőségekről is, amelyekből a termelőszövetkezetek, áfészek további lépései is következnek. A februári tanácsülés második napirendi pontjaként a megyei tanács vb titkára számol be a hatósági munka tapasztalatairól. Kiegészítőkimutatások sok adattal is szemléltetik a munkát. A tanácsi szervek évente mintegy 60 ezer, a szakigazgatási intézmények majdnem ugyanennyi konkrét államigazgatási ügyben járnak el, s több mint 300 ezer határozat jellegű okiratot állítanak ki. A hatósági tevékenység tehát igen jelentős a tanácsi munkában, s közvetlenül érinti az állampolgárokat. Tartalmának, a munka minőségének és törvényességének vizsgálata a tanácsülés felelősségteljes „reszortja”. A KOMMUNISTÁK HELYTÁLLÁSAIRÓL Beszámoló taggyűlés a cipőgyár itt-as pártalapszervezetében Aki valamennyire ismeri a szombathelyi Sabaria Cipőgyárban a korábbi években kialakult állapotokat, az alighanem vita nélkül egyetért azzal, hogy az 1977-es év ebben az üzemben elsősorban a kommunistáktól igényelt nagy-nagy helytállást. Ahhoz, hogy a gyár a termelési gondokból kilábalhasson, önmagukban sem a szervezett intézkedések, sem pedig a politikai agitáció hagyományos formái nem voltak elégségesek. Ahhoz, hogy a gondok megszűnjenek, a termelés és az üzemi légkör javuljon, itt elsősorban a kommunisták átlagosnál is nagyobb helytállására volt szükség. A minap, a cipőgyár III- as pártalapszervezetének éves beszámoló taggyűlésén éppen erről, a kommunisták helytállásáról esett a legtöbb szó. A vezetőség beszámolója, amelyet Abonyi Imréné párttitkár ismeretett a taggyűlésen, már a bevezető részben utalt arra, hogy a 44 tagú alapszervezetnek tavaly nehéz között kellett dolgoznia. Ehhez a pártszervezethez az üzem kies műszakjában dolgozó kommunista tűzőnők tartoznak. A tűzönök munkáját — főleg az év első felében — anyagellátási gondok, szervezési hiányosságok akadályozták. Hogy ezt ellensúlyozni lehessen, hogy a felsőrészhiány ennek ellenére se akadályozza a gyár tervének teljesítését, nem egy alkalommal túlórázni is kellett, a szabad szombatokat is fel kellett áldozni. A kommunisták csak egyet tehettek: maguk is zokszó nélkül vállalták ezt, s másokat is erre ösztönöztek. A legfőbb érvük az volt: akár tetszik, akár nem, ezt kell tenni, mert másképpen soha nem lábolnak ki a termelési gondokból, s a keresetek is csak akkor növekednek, ha sikerül teljesíteni a terveket. Egyszerű érv ez, de a hatása nem maradt el: fokozatosan javult a munkafegyelem, csökkent a késések száma, javult a munkaidő kihasználása, s ha „rá kellett verni”, hát rávertek. A beszámoló joggal állapította meg: abban, hogy a korábbi gondok nagyrészt megszűntek, illetve szűnőben vannak, a kommunista tűzönöknek nagy szerepük volt. A pártalapszervezet tagjai együtt is, külön-külön is helytálltak a pártmegbizatások teljesítésében. Személy szerint beszélgettek például azokkal, akik fegyelmezetlenül, hanyagul végezték munkájukat. Ott ahol szervezetlenséget tapasztaltak, jelezték ezt az illetékes gazdasági vezetőnek, intézkedéseket javasoltak, maguk is segítették az egyéni sérelmek (bérezési aránytalanságok stb.) orvoslását. Az alapszervezet vezetősége a beszámoló taggyűlésen mindezért külön is köszönetet mondott valamennyi kommunistának. Egyúttal azonban arra is figyelmeztetett: a légkör most jó az üzemben, a termelési gondok szűnőben vannak, de azért az idei esztendő sem lesz könnyű. Az elért eredményeket meg kell tartani, a tavalyinál feszítettebb termelési terveket teljesíteni kell — mindez viszont az idén is helytállást, jö politikai_________ munkát_____________ igényel minden kommunista tűzőnőtől. A beszámoló után az üzemi párt-végrehajtóbizottság által az alapszervezet munkájáról készített minősítést Korcsmár Gézáné vb-tag ismertette. E minősítés ugyancsak rögzítette: a III-as pártalapszervezet tagjai a tavalyi évben főként a gazdasági-termelési feladataik jó ellátásában jeleskedtek. Markó Lajosné felszólalásában elismerően szólt arról, hogy pártalapszervezet vezetősége év közben is rendszeresen segítette a pártcsoportok munkáját. Mészáros Anna ehhez még hozzátette: a vezetőség tagjai közül különösen Abonyi Imréné és Kovács Gáborné segített sokat a párcsoportoknak. Kósik Frigyesné felszólalásában a többi között elmondotta: sikerült elérni, hogy a vállalat a mélypontról már elmozdult. Az idén mindent meg kell tenni azért, hogy a korábbihoz hasonló helyzetbe soha ne kerüljenek. Takács Józsefné a gazdasági vezetők és a pártalapszervezet vezetőségének rendszeres kapcsolatáról, Nagy Zoltánné pedig bizonyos bérproblémák megnyugtató rendezéséről szólt elismerően. Igen megszívlelendő észrevételeket tett a taggyűlésen Hajas Endre, a megyei pártbizottság munkatársa is. Ő külön is hangoztatta: a mélypontról való elmozdulás nagyrészt annak köszönhető, hogy a kommunisták a dolgozó kollektíva egészét mozgósítani tudták. Erre, ilyen munkára lesz szükség a továbbiakban is. További fő munkára________ hívta fel az alapszervezet tagjainak figyelmét Vidos Ferencné, valamint Mészáros Gyula gyárigazgató is. A gyárigazgató külön köszönetet mondott azért, hogy a tüzedei dolgozók tavaly száz százalék felett teljesítették terveiket, s ezzel döntően hozzájárultak, a gyár tervének teljesítéséhez. ★ Jól végzett politikai munkáról, ennek szinte tapintható eredményeiről esett szó ezen a taggyűlésen, önelégültségnek azonban ennek ellenére se lehetett a nyomát se tapasztalni. A tennivalókról szólva a beszámoló is, a hozzászólók is így fogalmaztak: „Az idén is legalább így, de ha lehet, még jobban kell helytállnunk”. L. K. családregény ,nincs türelme. A tájat ismeri. Pillanatnyilag az foglalkoztatja, hogy megvannak-e még a kút mögött a színes kerti díszgömbök. Az apa visszagondol a tavalyi utazásra. Hazafelé a felesége a piros bortól kissébódultan az ölébe hajtotta a fejét s azt mondta: — Novemberben, ha majd feljönnek hozzánk látogatóba, veszek ajándékba nekik egy szárítót a fürdőszobájukba, amit fölszerelhetnek a falra... Az idén már csak ketten utaznak, az asszony márciusban meghalt... Hóna Mihály már egy órája az állomáson várakozik. Kalapban, ünneplő ruhában van. Fekete gyászszalag a karján, mintha a pesti aszszonyban a saját családtagját gyászolná. Reggel úgy tervezte, hogy a fiúkat is kihozza a vendégek elé, végül másként határozott: a gyerekek maradjanak otthon, segítsenek az anyjuknak, a legkisebb pedig, aki levélben biciklicsavarokat kért a pesti barátjától, fejezze be a kisnyúl ketrecét, mire megjönnek az állomásról. ■Uem türelmetlen, mégis TM TMi elég gyakran kimegy a sínek közé, az agyagos partfalak felől várja a vonatot, de hiába hallgatózik, a Diesel-motor dübörgését még nem hallani. Visszamegy a váróterem bűvösébe. A blondellkeretes tükörbe pillantva, mely mintha egyszerre csak az emlékek kútjává változna, saját régi alakja tűnik föl s Kraut Imréé, ahogy feltúrt ingujjban áll a kovácsműhely előtt, egy perccel előbb érkezett a falu főtere felől, ahol a falujárók leállították a teherautójukat. Krautot körülveszik a parasztok. — Rossz a vetőgépünk, nem lehet vele rendesen dolgozni. Hiába kaptuk a földet — hangzik a panasz, nyomában helyeslő mozgás támad. Kraut hatalmas, szőrös karjával csöndet int. — Kijövünk és megjavítjuk — válaszolja határozottan. — Az eke is rossz. — Azt is megjavítjuk. Bóna Mihály közelebb furakodik, hogy minden szót pontosan értsen. — A lovak a körmükön járnak! — kiált közbe. — Annyi baj legyen, majd megpatkoljuk a lovakat — fordul hozzá Kraut Imre. — A csizmánknak nincs talpa. — Hozunk magunkkal suszterokat is ... ■fTraut hónapokon át miniden vasárnap eljött a falujárókkal. Gépet javítottak, szekeret, csizmát, kutat, szerszámot. A vége felé, amikor a falujárók már egyre ritkábban jöttek, Bóna Mihály meghívta Krautot vendégségbe: jöjjön el hozzá a családjával. — Nincs még családom — válaszolta Kraut. — Akikor jöjjön most egyedül, és később, ha majd lesz család, akkor azokat is hozza magával. — Mi, gyári munkások — magyarázta Kraut az első vendégségben —, nagyon jól tudjuk, hogy parasztnak lenni ugyanolyan mesterség, mint teszem azt, lakatosnak lenni. Mi nem csúfoljuk a parasztot, hogy földesztergályos. Mi mindent nagyon jól tudunk, ha a nagygazdák szerint mi nem is vagyunk intelligensek. De tegyük csak fel a kérdést nekik, hogy ki segít aparasztnak? Ők vagy mi? Mert mi segítünk. A múlt vasárnap panaszkodtak az újgazdák, hogy szereztek egy cséplőgépet, de nincs hozzá csapágy. Most hoztunk csapágyat ... Azóta Kraut Imre minden éviben legalább egyszer, a nyári szabadság ideje alatt, ellátogat a családjával Bóna Mihályékhoz, akik rendszerint a téli hónapokban a disznóölés táján viszonozzák a látogatást Pesten ■■ fiú az órájára pillant: menetrend szerint negyedóra múlva megérkeznek. Az ő szemében "a két család barátsága az ükapáig nyúlik vissza, vagy még annál is régebbi időkbe, s ő már úgy tudja, hogy az ember életét nemcsak a folyamatos és fegyelmezett szolgálat tölti be, és a boldogulás fogalmába már nemcsak a jobb ebédek és a szebb ruha. .tartozik: Thiery Árpád □J Időt önmagunkra is! A felszabadulás utáni egészségügyi ellátás, gyógyító munkaegyik legjelentősebb eredménye, hogy felszámoltuk a magyar népet tizedelő népbetegséget, a tuberkulózist. A tüdőbeteggondozásnak, — s ami a legfontosabb — a betegség megelőzésének azegész országra kiterjedő, tervszerűen dolgozó hálózata van. Minden magyar állampolgárnak lehetősége és kötelessége a tüdőszűrő vizsgálatokonvaló évenkénti megjelenés. Évente milliószámra kézbesítik a postások az ellenőrzővizsgálatokra szóló idézéseket. Menetrendszerű pontossággal küldik az intézetek, hogy baj esetén időben kezdődhessék a gyógyítás. S mi sokan hajlamosak vagyunk rá, hogy az érdekünkben íródó felszólítást majdnemhogy háborgatásként, netán a személyes szabadságunkba valóbeleszólásként fogjuk fel. Legyen az az első, második, vagy a „szigorú hangnemű” „utolsó figyelmeztetés”. Egyik ismerősöm panaszolta a minap, hogy ajánlottlevelet kapott, ,nem tudta elképzelni kinek olyan sürgős, s amikor felbontotta látta, hogy csak egy egyszerű tüdőszűrő felszólítás volt. Igaz, hogy az már a harmadik figyelmeztetés volt, de hát arengeteg munka mellett mindenre nem jut idő. S nemcsak az ismerősöm van így. Sok-sok ilyen felszólítót kézbesítenek a postások országszerte, megyeszerte. Többletmunkát okozva ezzel az amúgy is túlterhelt postának, egészségügyi intézményeknek. Ha csak a fentiek miatt kellene szót emelni, akkor is érdemes lenneelgondolkodni a sok-sok ezer embertársunk könnyelműségén, nemtörődömségén. De a késedelem, a tüdőszűrő vizsgálatok elodázása sokkal súlyosabb következményekkel is járhat. Esetleg késő lehet már a beavatkozás, a gyógyulás szempontjából végzetes lehet a néhány hónapos s könnyelmű mulasztás. Hála a rendszerünknek, milliárdokat költhetünk egészségügyi entitásra, a gyógyító megelőzésre. Ez azonban egymagában nem elegendő. Sejk egyéb mellett arra is szükség van, hogy családi, munkahelyi ügyeink elintézése mellett szakítsunk időt saját személyes dolgainkra, önmagunkra is. Amíg mém késő! (f iú) Feliratok Áru, daru, falu, kapu... Valahogy így kezdődik azoknak a szavaknak a sora, melyek végén a magyar helyesírás szabályai szerint rövid u, illetve ü betűtárunk. A szabályt már az általános iskolai tanulók is álmukból fölkeltve fújják. A sárvári Bástya ruhaház homlokzatán mégis ilyen feliratok díszelegnek: divatárú, kötöttárú. Az előbbi kétszer is szerepel. Semmi esetre sem véletlen tehát a hiba. Számtalanszor tettünk már szóvá hasonló bakikat, időnként szőrszálhasogatásnak is tűnik az észrevétel .De az említett üzleten nem egyszeri tévedésről van szó, hanem folyamatos hanyagságról. Bizonyítja ezt ■az előbbiek mellett levő felirat: A A E A. A titkosírás ■megfejtése: LAKÁSTEXTÍLIÁK. Hogy jöttem erre ,rá? A lehullott betűk helye a vastag porréteg alattmég megmaradt, alapos tanulmányozás után olvashatóvá vált. Mindez azt a véleményemet látszik alátámasztani, miszerint a foghíjak nem az elmúlt napokéban keletkeztek. Lett volna idő kijavítani a szöveget. Alapos továbbá az a gyanúm is, hogy a hiányzó tízbetű nem egyszerre, mintegy varázsütésre hullott le. ,Egy-egy betű pótlása pedig nem óriási munka. Bár elképzelhető, hogy az üzlet vezetői gazdaságosabbnak tartják megvárni az utolsó betű elhullását is, és akkor ,új feliratokat elhelyezni az üzleten. Ha ez lenne a terv, akkor célszerű lenne meggyorsítani a folymatot, amit az idő esetleg még évek alatt nyer el. Annál is inkább, mivel augusztusban ünnepli Sárvár városi rangra emelkedésének tizedik évfordulóját. Csúnya folt lenne a város főutcáján egy ilyen hiányzó felírást! S esetleg a „rossz példa ragadós” elv alapján az ünnepi transzparensek között ilyeneket is találnánk: O Ó O E A O! Azaz: KÖSZÖNTJÜK A 10 ÉVES VÁROST! (np.) JSBSS 1978. február 1. Szerda3 vas népe