Vas Népe, 1978. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

Nemzetiségiek­, iskolaépítés Az országgyűlés őszi ülés­szakán beszámoló hangzott el a közoktatás helyzeté­ről. A vitában felszólalt dr. Schmidt Ernő, Vas me­gyei képviselő, a Nyugat­magyarországi Fagazda­sági Kombinát vezérigaz­gatója. Vas megye lakosságá­nak 3,8 százaléka nem ma­gyar anyanyelvű. Ezért az általános iskolai oktatás ke­retében­­megkülönböztetett figyelmet fordítunk a nem­zetiségi anyanyelvet oktató iskolákra. A nemzetiségi la­kosság számarányának és nyelvi összetételének megfe­lelően 14 községünkben van szlovén, szerb-hor­vát, és német nyelvoktatás. A kis községek iskoláiban 1189 ta­nuló jár nyelvoktatásra. A nyelvoktatás alapvető prob­lémája évek óta az, hogy a tanulók különböző színvona­lú nyelvi tudással kerülnek az általános iskolába. Az is­kolák azt a célt tűzték ma­guk elé, hogy az anyanyel­vet jól beszélő, helyesen író, olvasó, a nemzetiségi kultú­rát szerető és értő fiatalo­kat neveljenek. Sokat tettünk annak ér­dekében, hogy a nyelvokta­tás feltételei javuljanak. Nemzetiségi politikánkból következően a közoktatás te­rületén figyelembe vesszük mindazokat a sajátosságokat, amelyekkel e téren külön meg kell küzdeni. Az álta­lános iskolákban az osztá­lyok bontási határa 15 fő. A nemzetiségi területeken et­től eltekintünk, itt általában alacsonyabbak a tanulócso­portok létszámai, nem egy esetben 8—10 gyermek, ösz­­szevonásokat ennek ellenére sem hajtottunk végre, éppen a nemzetiségi anyanyelvi ok­tatás biztosítása végett. Az is megemlítendő, hogy álla­munk a nemzetiségi tanuló­kat oktató pedagógusoknak bérpótlékkal növeli a fize­tésüket. Fontos eredménynek tart­juk, hogy a nemzetiségi anyanyelvet oktató pedagó­gusok szakmai továbbképzé­sében eredményes kapcsola­tok alakultak ki Jugoszláviá­val, illetve Szlovéniával. A szlovén és a szerb-horvát nyelvet oktató pedagógusok a hazai továbbképzéseken túl minden évben Szlovéniában tanfolyamon vesznek részt. Ugyanakkor Szlovéniából az ottani nemzetiségi iskolák­ban a magyar nyelvet okta­tók Vas megyébe jönnek to­vábbképzésre. A német nyel­vet oktató tanítóink az NDK-ban bővíthetik tudásu­kat. A Szombathelyi Tanár­képző Főiskola — ahol szlo­vén nyelvű képzés is folyik —, valamint a Szlovén—Ma­ribori Pedagógia Akadémia között már évek óta lektor­cserére kerül sor, melynek a célja ugyancsak az anya­nyelvi oktatás segítése. Az oktatás tárgyi feltéte­lei is javultak a nemzetisé­gi iskolákban. Az elmúlt években több szemléltető eszköz került használatba. Ám szükséges lenne közpon­tilag biztosítani azokat a szemléltető eszközöket, ame­lyeknek segítségével to­vább korszerűsödnék a nyel­vet oktató pedagógusok munkája. Ahhoz, hogy az anyanyelv valóban az iskola munka­nyelve legyen, szükség len­ne a tannyelvű iskolaháló­zat kiépítésére. Ma még azonban kevés az olyan pe­dagógus, aki a szaktárgyakat — matematikát, fizikát — anyanyelven tudja oktatni. De gond az is, hogy az al­só tagozatot elvégző tanulók többsége nem teljesen be­széli az anyanyelvet. A tan­nyelvű iskolahálózat létesí­tésének további feltétele len­ne a viszonylag erős körzeti iskola­központok kialakítá­sa. Az iskolák társadalmi kapcsolatai ma már sokrétű­ek. Egyre tartalmasabb együttműködések alakulnak ki a munkahelyi kollektí­vákkal. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Ok­tatásügyi Minisztérium évek­kel ezelőtt meghirdették az „Egy üzem egy iskola” moz­galmat. Ennek a mozgalom­nak a hatására az üzemek nagy segítséget adnak az is­kolai munka tárgyi feltéte­leinek javítására. Már kisebb a hatása a mozgalomnak a munkások és a tanulóifjúság kapcsolatának kiszélesíté­sében. Az üzemi kollektívák élete nem került közelebb a tanulókhoz. E helyzeten elsősorban a pedagógusok változtathatnak. Gyakrabban kell kilépni az iskola falai közül. Nem valamiféle sab­lonos — ma annyira divatos — üzemlátogatásokra gon­dolok. A szocialista brigá­dokkal cél nélkül, spontán létrejött találkozóknak sincs igazi nevelő hatásuk. Az iskolák és az üzemek kapcsolatában a pedagógiai tartalom nagyobb térhódítá­sára számtalan lehetőség kí­nálkozik. A nálunk szerzett tapasztalat szerint nagy a nevelő ereje az olyan — az üzemi kollektíva egyes tag­jaival, csoportjaival való­­ találkozóknak, amelyek ne­velési célját a pedagógus elő­re megtervezi, a találkozóra ugyanúgy felkészül, mint bármely oktatási órájára. E felkészülésbe bevonja az üzemi kollektíva tagjait, mintegy nevelő munkatársai­vá választja őket. A munká­sokkal, a szocialista brigá­dokkal a munkahelyeken, a munkagépek mellett való ta­lálkozás alkalmas arra is, hogy bizonyos szaktárgyi is­meretbővülést szolgáljon. Tapasztalatunk sze­rint az üzemi kollektíva tag­jai szívesen lesznek társai annak a pedagógusnak, aki a nevelési feladatának meg­valósításához a közreműkö­désüket kéri. Az „egy üzem egy iskola” mozgalom így válhat igazán egységessé és a mozgalom működéséből az oktatásügy és a jövő gene­rációja a tanulóifjúság kap­hat legtöbbet. Az írásos beszá­moló, va­lamint a miniszter elvtárs előterjesztése részletesen tag­lalta az iskolahálózat fejlesz­tése és működtetése terén meglevő beruházási jellegű feladatokat. A sokrétű ten­nivaló közül egyetlen kérdés­sel foglalkozom csupán, a tanterem ellátással. A sta­tisztikai adatok elemzése alapján az adódik, hogy ,1972—1977. években a tan­termek száma 4—5 százalék­kal gyarapodott. Ennek elle­nére a városokban, a város­környéki településeken, az ipari körzetekben és az új lakótelepeken nőtt az isko­lák zsúfoltsága. Ez a feszült­ség egy viszonylag kis tanu­lólétszám mellett alakult ki. A demográfiai adatok alap­ján 10 éven belül 30 száza­lékkal növekszik majd az általános iskolások száma. Egyértelmű, hogy jelentős fejlesztés nélkül megoldha­tatlan — még a mai színvo­nalon is, nem pedig javuló adottságok mellett — a nö­vekvő tanulólétszám foga­dása. A tanteremépítés, az iskolaépítés jelentős fokozá­sa a közoktatás ezy■­k leg­nagyobb gondja. Megyénkben jó ered­ménnyel kezdtünk hozzá eb­ben az évben olyan könnyű­szerkezetes épületek gyártá­sához, amelyek jól szolgál­ják az iskolai célokat. Már több ilyen épületet haszná­latba vettek, és az iskolák gazdái elégedettek. Elégedet­tek azzal, hogy az építési idő néhány hónapra csökken, az építés költsége pedig jelen­tősen kisebb. Örülök, hogy ezt az állításomat Barát Endre Pest megyei képvise­lőtársam, mint egy ilyen épület gazdája az elhangzott hozzászólásában konkrét adatokkal alátámasztotta. Természetesen az említett épületek nem helyettesíthe­tik a többszintes, nagy isko­laközpontok építményeit. Ki­fogástalan megoldást nyúj­tanak viszont a különböző bővítés-jellegű beruházások­hoz, nagyközségek iskola gondjainak megoldásához, különböző járulékos létesít­mények építéséhez. Az efaj­­ta pavilon-jellegű iskolaépü­letek külföldön — a nálunk gazdagabb országokban is — igen elterjedtek. Most idehaza is megteremtődtek azok a műszaki feltételek, és léteznek már azok a korsze­rű építési anyagok, amelyek valamennyi hatósági elő­írás — köztük a tűzrendé­szeti előírások — követel­ményeit teljesen kielégítő egyáltalán nem ideiglenes jellegű hanem korszerű épü­letek felépítését, biztosítják. Ezeknek az építőipari szer­kezeteknek a gyártására be­rendezkedő vállalat ma még nem rendelkezik az iskola­­építéshez szükséges szakter­vezői ismerettel. Javasolom ezért az Oktatási, valamint az Építési és Városfejleszté­si Minisztériumoknak, adja­nak szakmai támogatást en­nek a kezdeményezésnek. Segítségnyújtásukkal a szű­kös építőipari kapacitás je­lentős enyhítése, a közokta­tásfejlesztés nagy gondjá­nak érezhető mértékű csök­kentése lesz elérhető. Befejezésül a vas me­gyei képviselőknek azt a vé­leményét szeretném kifejez­ni, hogy a megyei tapaszta­lataink azonosak a minisz­teri beszámoló megállapítá­­saival. Megyénk oktatás­ügyének helyzete, fejlődési üteme, erdeményeink és gondjaink az előterjesztésben foglaltakat igazolják. Az ok­tatásügy fejlesztésére felvá­zolt elképzelések ugyancsak egyetértésünkkel találkoz­nak. Éppen azért a Vas me­gyei képviselő­csoport nevé­ben a közoktatás helyzetéről adott beszámolót elfogadom és képviselőtársaimnak elfo­gadásra javasolom. Dr. Schmidt Ernő parlamenti felszólalása alattomosan, a Galilei-kör és hasonló szervezeteknek útján terjesztette nemzetrontó el­veit. Most a nagy felfordu­lásban elérkezettnek látják az időt a radikálisok, a sza­badkőművesség eme repre­zentánsai, hogy nyíltan is a nemzetre rontsanak...” A főispán akciója írtuk már, hogy a sajtót a cenzúra vaskosara tartja erősen, szubvenciók kor­­dozzák, ám a közhangulat ennek ellenére­ egyre rosz­­szabb. Az ötödik éve tartó háború szörnyűségei egyre elviselhetetlenebbek — az éhség, a nyomor miatt. Alig van család, ahonnan ne vol­na hősi halott, vagy sebe­sült, hadifogoly. Ostffy La­jos a saját eszközeivel egyen­geti a maga útját ebben a hangulatban. Maga intézi a hadiliszt elosztását, fékezi a sorozatos rekvirálásokat, vi­gyáz, hogy a felmentések körül ne legyenek se jegy­zői, se ezredorvosi panamák. A panaszokat is maga in­tézi, nem bízik meg a saját hivatalnokaiban. Még a nyár elején körle­velet intéz a járási főszolga­bírókhoz. A belügyminiszter rendeletére hivatkozva fel­hívja őket a legnagyobb óva­tosságra. Lássuk, mit írt a körlevélben: „Az Oroszországban űzött bolseviki propaganda hadi­foglyaink egy részének ér­zelmeit teljesen megnyerte a maga részére, közülük a forradalmi mozgalmak­ban egész tömegek részt is vettek. A hadifoglyok visz­­szatérése esetén — sajnos — a legkomolyabban számol­nunk kell azzal a nagy ve­szedelemmel, amely hazán­kat, az élet- és vagyonbiz­tonságot fenyegeti, ha a visszatértek a magukba szí­vott eszméket szabadon ter­jeszthetik, az országban la­kó hasonló érzelmű egyé­nekkel egy csokorba tömö­rülnek, azokkal szervezked­nek.” Kéri, hogy minden gyanús egyént helyezzenek szigorú megfigyelés alá, s a legki­sebb jelre azonnal intézked­jenek, összefog a reakció A járási főszolgabíróságok­­­tól sorra rendre megérkez­nek a visszaigazolások. Egyik-másik már konkrétan jelzi a főispán által sejtetett „veszedelmet”. A jelentések közös hangja: minden óvin­tézkedést megtettünk! Jelentést küld a szombat­­helyi rendőrkapitány is. Megírja, hogy a hadifogság­ból hazatérőkről nyilvántar­tást vezetnek, szigorúan el­lenőrzik őket. Minden esz­közzel megakadályozzák, hogy bolseviki, vagy más forradalmi röplapot a város területén terjesszenek. Idé­zünk a jelentésből: „Szom­bathely városában az egye­düli veszélyes elem” a mun­kásotthon, amelynek ezidő­­ben ezer tagja van, s amely — „... feltehető, a legelső jeladásra bolseviki és forra­dalmi eszmék szolgálatába szegődik.” A szombathelyi munkás­ság elismert két vezetője ebben az időben Kovács Jó­zsef és Hentz Kálmán. For­ró hangulatú gyűléseken, összejöveteleken terjesztik azokat az eszméket, ame­lyektől irtózik az úri világ. A főispán intézkedésére megerősítik a rendőrhatósági karhatalmat. A Sabaria Szál­lóban­­ fél századnyi katonát helyeznek készültségbe, akik az első parancsszóra fegyvert ragadnak, hogy a rendőrség­gel karöltve megfékezzék az esetleges lázongókat. A ke­gyelmes úr — Ostffy ké­nyes volt arra, hogy így szó­lítsák! — arra is kioktatta a főszolgabírókat és a rend­őrség vezetőit, mikért kell eljárniuk, cselekedniük, ha kihirdetik a rögtönbírásko­­dást. Egyszóval minden szük­séges lépést megtett azért, hogy „Vasvármegyében” ne terjedhessenek a „bolseviki eszmék”. Ám minden hiába. A tör­ténelem menetét nem tudta megállítani. Október 27-én Szombathely város polgársá­ga és munkássága hatalmas méretű népgyűlést tartott a kenyér és a béke jegyében. A budapesti tüntetésekkel egyidőben tüntetett a szom­bathelyi munkásság is, bi­zonyítva: a forradalom im­már megállíthatatlan. (Folytatjuk) Pósfai János 1978. november 1. Szerda Kis tétel, nagy tétel Építőipari vállalat fő­könyvelőjétől hallottam a következő esetet: felke­reste a TÜZÉP-tel­epet, hogy vásároljon magának egy zsák cementet. Nem kapott. Aztán rögtön meg­világosodott előtte, miért üres a raktár! Előző nap éppen az ő vállalata vá­sárolt innen néhány száz mázsát. Az eset egyedi? Sajnos nem. Az évi több száz millió forintot termelő építőipari vállalatok sem tarthatnak raktáron nagy készleteket. A megrende­lésektől függően rendelik az anyagokat a nagyke­reskedelemtől. Ha ott nincs, máshová fordul­nak. A legkézenfekvőbb, hogy a TÜZÉP-hez. Mit vásárolnak ott? Cemen­tet, kavicsot, gerendát, szerelvényeket, ajtókat, ablakokat. Igaz, hogy a kiskereskedelmi árak né­hány százalékkal maga­sabbak a nagykereskedel­minél, ez a többletköltség a vállalatot terheli. Sebaj, „kigazdálkodjék!!’ Akad itt más furcsa­ság is! A TÜZÉP gyakran nem is látja az árut, me­lyet tovább ad. A vago­nokból egyenesen az épít­kezésre szállítják az anya­got,­­ ami a legkellemet­lenebb: a lakosság hiába keresi a cementet, kavi­csot, gerendát. Pedig a TÜZÉP fő feladata éppen a lakosság ellátása. Ki jár jól ebből a kör­ből? Jól jár a nagykeres­kedelem, mert a TÜZÉP- pel kötött szerződése alapján biztos piacra szá­míthat. Jól jár a TÜZÉP, mert az építőipari válla­latok nem zsákonként, gerendánként, hanem nagy tételben vásárolják fel a készletet. Rosszul jár a vállalat, mert a többlet­­költségek őt terhelik. S végül a lakosság, amely nem tudja mire vélni a rendszeres áruhiányt. Mi há­t a megoldás? Ha kimutathatóan nagy té­teleket, melyeket az épí­tőipar a kiskereskedelem­től vásárol fel, nem adná ki a nagykereskedelem, hanem a vállalatok szá­mára tartaná fenn. S eb­ben az esetben a lakos­ság valós igényeit is job­ban számon tudnák tarta­ni. Nem dúskálunk épí­tőanyagban, de az éssze­rű elosztás mindenki ér­deke! — kt — Hivatalos szemüveg Szemészeti rendelésre várt­ a kis család október 24-én Szombathelyen, a megyei rendelőintézetben. Az apa két kisgyerekét hozta be egy őrségi falu­ból, hogy megállapíthas­sák az orvosok, milyen szemüvegre is lesz szük­ségük. Némi várakozás után szólították őket. Az adatfelvételnél azonban kiderült, hogy a szülők elnézték a dátumot, pon­tosan egy hónappal ké­sőbbre várták őket... Mit lehet tenni? A férfi men­tegetőzött , nagyon rossz volt a telefonvonal, el-­ hallhatták a dátumot. A kis faluban nincs is pos­ta, csupán egy mellékvo­nalra kapcsolt készülék. Mivel hetven kilométert buszozott és vonatozott a gyerekekkel, ráadásul sza­badságot is vett ki az er­dészettől, kérte, hogy ha lehetséges, soron kívül in­tézzék el a vizsgálatot. — A szabály az sza­bály — tették fel a hiva­talos szemüveget a má­sik oldalon — nincs ki­vétel. Ezzel az ügyet le­zárták, a családnak még sikerült elcsípnie a vo­natot. Kétségtelen: hivatalos szemszögből az eljárást nehéz kifogásolni. A ren­delés idejét be kell tar­tani, illetve tartatni. Azonban vannak helyze­tek, esetek, amikor a sza­bálytól emberiességi okok miatt eltekinthetünk. Úgy érzem, az említett eset is idetartozik. Ezúttal a hi­vatalos szemüveg kissé rövidlátó volt... Kozma 3

Next