Vas Népe, 1978. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
Nemzetiségiek, iskolaépítés Az országgyűlés őszi ülésszakán beszámoló hangzott el a közoktatás helyzetéről. A vitában felszólalt dr. Schmidt Ernő, Vas megyei képviselő, a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát vezérigazgatója. Vas megye lakosságának 3,8 százaléka nem magyar anyanyelvű. Ezért az általános iskolai oktatás keretébenmegkülönböztetett figyelmet fordítunk a nemzetiségi anyanyelvet oktató iskolákra. A nemzetiségi lakosság számarányának és nyelvi összetételének megfelelően 14 községünkben van szlovén, szerb-horvát, és német nyelvoktatás. A kis községek iskoláiban 1189 tanuló jár nyelvoktatásra. A nyelvoktatás alapvető problémája évek óta az, hogy a tanulók különböző színvonalú nyelvi tudással kerülnek az általános iskolába. Az iskolák azt a célt tűzték maguk elé, hogy az anyanyelvet jól beszélő, helyesen író, olvasó, a nemzetiségi kultúrát szerető és értő fiatalokat neveljenek. Sokat tettünk annak érdekében, hogy a nyelvoktatás feltételei javuljanak. Nemzetiségi politikánkból következően a közoktatás területén figyelembe vesszük mindazokat a sajátosságokat, amelyekkel e téren külön meg kell küzdeni. Az általános iskolákban az osztályok bontási határa 15 fő. A nemzetiségi területeken ettől eltekintünk, itt általában alacsonyabbak a tanulócsoportok létszámai, nem egy esetben 8—10 gyermek, öszszevonásokat ennek ellenére sem hajtottunk végre, éppen a nemzetiségi anyanyelvi oktatás biztosítása végett. Az is megemlítendő, hogy államunk a nemzetiségi tanulókat oktató pedagógusoknak bérpótlékkal növeli a fizetésüket. Fontos eredménynek tartjuk, hogy a nemzetiségi anyanyelvet oktató pedagógusok szakmai továbbképzésében eredményes kapcsolatok alakultak ki Jugoszláviával, illetve Szlovéniával. A szlovén és a szerb-horvát nyelvet oktató pedagógusok a hazai továbbképzéseken túl minden évben Szlovéniában tanfolyamon vesznek részt. Ugyanakkor Szlovéniából az ottani nemzetiségi iskolákban a magyar nyelvet oktatók Vas megyébe jönnek továbbképzésre. A német nyelvet oktató tanítóink az NDK-ban bővíthetik tudásukat. A Szombathelyi Tanárképző Főiskola — ahol szlovén nyelvű képzés is folyik —, valamint a Szlovén—Maribori Pedagógia Akadémia között már évek óta lektorcserére kerül sor, melynek a célja ugyancsak az anyanyelvi oktatás segítése. Az oktatás tárgyi feltételei is javultak a nemzetiségi iskolákban. Az elmúlt években több szemléltető eszköz került használatba. Ám szükséges lenne központilag biztosítani azokat a szemléltető eszközöket, amelyeknek segítségével tovább korszerűsödnék a nyelvet oktató pedagógusok munkája. Ahhoz, hogy az anyanyelv valóban az iskola munkanyelve legyen, szükség lenne a tannyelvű iskolahálózat kiépítésére. Ma még azonban kevés az olyan pedagógus, aki a szaktárgyakat — matematikát, fizikát — anyanyelven tudja oktatni. De gond az is, hogy az alsó tagozatot elvégző tanulók többsége nem teljesen beszéli az anyanyelvet. A tannyelvű iskolahálózat létesítésének további feltétele lenne a viszonylag erős körzeti iskolaközpontok kialakítása. Az iskolák társadalmi kapcsolatai ma már sokrétűek. Egyre tartalmasabb együttműködések alakulnak ki a munkahelyi kollektívákkal. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Oktatásügyi Minisztérium évekkel ezelőtt meghirdették az „Egy üzem egy iskola” mozgalmat. Ennek a mozgalomnak a hatására az üzemek nagy segítséget adnak az iskolai munka tárgyi feltételeinek javítására. Már kisebb a hatása a mozgalomnak a munkások és a tanulóifjúság kapcsolatának kiszélesítésében. Az üzemi kollektívák élete nem került közelebb a tanulókhoz. E helyzeten elsősorban a pedagógusok változtathatnak. Gyakrabban kell kilépni az iskola falai közül. Nem valamiféle sablonos — ma annyira divatos — üzemlátogatásokra gondolok. A szocialista brigádokkal cél nélkül, spontán létrejött találkozóknak sincs igazi nevelő hatásuk. Az iskolák és az üzemek kapcsolatában a pedagógiai tartalom nagyobb térhódítására számtalan lehetőség kínálkozik. A nálunk szerzett tapasztalat szerint nagy a nevelő ereje az olyan — az üzemi kollektíva egyes tagjaival, csoportjaival való találkozóknak, amelyek nevelési célját a pedagógus előre megtervezi, a találkozóra ugyanúgy felkészül, mint bármely oktatási órájára. E felkészülésbe bevonja az üzemi kollektíva tagjait, mintegy nevelő munkatársaivá választja őket. A munkásokkal, a szocialista brigádokkal a munkahelyeken, a munkagépek mellett való találkozás alkalmas arra is, hogy bizonyos szaktárgyi ismeretbővülést szolgáljon. Tapasztalatunk szerint az üzemi kollektíva tagjai szívesen lesznek társai annak a pedagógusnak, aki a nevelési feladatának megvalósításához a közreműködésüket kéri. Az „egy üzem egy iskola” mozgalom így válhat igazán egységessé és a mozgalom működéséből az oktatásügy és a jövő generációja a tanulóifjúság kaphat legtöbbet. Az írásos beszámoló, valamint a miniszter elvtárs előterjesztése részletesen taglalta az iskolahálózat fejlesztése és működtetése terén meglevő beruházási jellegű feladatokat. A sokrétű tennivaló közül egyetlen kérdéssel foglalkozom csupán, a tanterem ellátással. A statisztikai adatok elemzése alapján az adódik, hogy ,1972—1977. években a tantermek száma 4—5 százalékkal gyarapodott. Ennek ellenére a városokban, a városkörnyéki településeken, az ipari körzetekben és az új lakótelepeken nőtt az iskolák zsúfoltsága. Ez a feszültség egy viszonylag kis tanulólétszám mellett alakult ki. A demográfiai adatok alapján 10 éven belül 30 százalékkal növekszik majd az általános iskolások száma. Egyértelmű, hogy jelentős fejlesztés nélkül megoldhatatlan — még a mai színvonalon is, nem pedig javuló adottságok mellett — a növekvő tanulólétszám fogadása. A tanteremépítés, az iskolaépítés jelentős fokozása a közoktatás ezy■k legnagyobb gondja. Megyénkben jó eredménnyel kezdtünk hozzá ebben az évben olyan könnyűszerkezetes épületek gyártásához, amelyek jól szolgálják az iskolai célokat. Már több ilyen épületet használatba vettek, és az iskolák gazdái elégedettek. Elégedettek azzal, hogy az építési idő néhány hónapra csökken, az építés költsége pedig jelentősen kisebb. Örülök, hogy ezt az állításomat Barát Endre Pest megyei képviselőtársam, mint egy ilyen épület gazdája az elhangzott hozzászólásában konkrét adatokkal alátámasztotta. Természetesen az említett épületek nem helyettesíthetik a többszintes, nagy iskolaközpontok építményeit. Kifogástalan megoldást nyújtanak viszont a különböző bővítés-jellegű beruházásokhoz, nagyközségek iskola gondjainak megoldásához, különböző járulékos létesítmények építéséhez. Az efajta pavilon-jellegű iskolaépületek külföldön — a nálunk gazdagabb országokban is — igen elterjedtek. Most idehaza is megteremtődtek azok a műszaki feltételek, és léteznek már azok a korszerű építési anyagok, amelyek valamennyi hatósági előírás — köztük a tűzrendészeti előírások — követelményeit teljesen kielégítő egyáltalán nem ideiglenes jellegű hanem korszerű épületek felépítését, biztosítják. Ezeknek az építőipari szerkezeteknek a gyártására berendezkedő vállalat ma még nem rendelkezik az iskolaépítéshez szükséges szaktervezői ismerettel. Javasolom ezért az Oktatási, valamint az Építési és Városfejlesztési Minisztériumoknak, adjanak szakmai támogatást ennek a kezdeményezésnek. Segítségnyújtásukkal a szűkös építőipari kapacitás jelentős enyhítése, a közoktatásfejlesztés nagy gondjának érezhető mértékű csökkentése lesz elérhető. Befejezésül a vas megyei képviselőknek azt a véleményét szeretném kifejezni, hogy a megyei tapasztalataink azonosak a miniszteri beszámoló megállapításaival. Megyénk oktatásügyének helyzete, fejlődési üteme, erdeményeink és gondjaink az előterjesztésben foglaltakat igazolják. Az oktatásügy fejlesztésére felvázolt elképzelések ugyancsak egyetértésünkkel találkoznak. Éppen azért a Vas megyei képviselőcsoport nevében a közoktatás helyzetéről adott beszámolót elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra javasolom. Dr. Schmidt Ernő parlamenti felszólalása alattomosan, a Galilei-kör és hasonló szervezeteknek útján terjesztette nemzetrontó elveit. Most a nagy felfordulásban elérkezettnek látják az időt a radikálisok, a szabadkőművesség eme reprezentánsai, hogy nyíltan is a nemzetre rontsanak...” A főispán akciója írtuk már, hogy a sajtót a cenzúra vaskosara tartja erősen, szubvenciók kordozzák, ám a közhangulat ennek ellenére egyre roszszabb. Az ötödik éve tartó háború szörnyűségei egyre elviselhetetlenebbek — az éhség, a nyomor miatt. Alig van család, ahonnan ne volna hősi halott, vagy sebesült, hadifogoly. Ostffy Lajos a saját eszközeivel egyengeti a maga útját ebben a hangulatban. Maga intézi a hadiliszt elosztását, fékezi a sorozatos rekvirálásokat, vigyáz, hogy a felmentések körül ne legyenek se jegyzői, se ezredorvosi panamák. A panaszokat is maga intézi, nem bízik meg a saját hivatalnokaiban. Még a nyár elején körlevelet intéz a járási főszolgabírókhoz. A belügyminiszter rendeletére hivatkozva felhívja őket a legnagyobb óvatosságra. Lássuk, mit írt a körlevélben: „Az Oroszországban űzött bolseviki propaganda hadifoglyaink egy részének érzelmeit teljesen megnyerte a maga részére, közülük a forradalmi mozgalmakban egész tömegek részt is vettek. A hadifoglyok viszszatérése esetén — sajnos — a legkomolyabban számolnunk kell azzal a nagy veszedelemmel, amely hazánkat, az élet- és vagyonbiztonságot fenyegeti, ha a visszatértek a magukba szívott eszméket szabadon terjeszthetik, az országban lakó hasonló érzelmű egyénekkel egy csokorba tömörülnek, azokkal szervezkednek.” Kéri, hogy minden gyanús egyént helyezzenek szigorú megfigyelés alá, s a legkisebb jelre azonnal intézkedjenek, összefog a reakció A járási főszolgabíróságoktól sorra rendre megérkeznek a visszaigazolások. Egyik-másik már konkrétan jelzi a főispán által sejtetett „veszedelmet”. A jelentések közös hangja: minden óvintézkedést megtettünk! Jelentést küld a szombathelyi rendőrkapitány is. Megírja, hogy a hadifogságból hazatérőkről nyilvántartást vezetnek, szigorúan ellenőrzik őket. Minden eszközzel megakadályozzák, hogy bolseviki, vagy más forradalmi röplapot a város területén terjesszenek. Idézünk a jelentésből: „Szombathely városában az egyedüli veszélyes elem” a munkásotthon, amelynek ezidőben ezer tagja van, s amely — „... feltehető, a legelső jeladásra bolseviki és forradalmi eszmék szolgálatába szegődik.” A szombathelyi munkásság elismert két vezetője ebben az időben Kovács József és Hentz Kálmán. Forró hangulatú gyűléseken, összejöveteleken terjesztik azokat az eszméket, amelyektől irtózik az úri világ. A főispán intézkedésére megerősítik a rendőrhatósági karhatalmat. A Sabaria Szállóban fél századnyi katonát helyeznek készültségbe, akik az első parancsszóra fegyvert ragadnak, hogy a rendőrséggel karöltve megfékezzék az esetleges lázongókat. A kegyelmes úr — Ostffy kényes volt arra, hogy így szólítsák! — arra is kioktatta a főszolgabírókat és a rendőrség vezetőit, mikért kell eljárniuk, cselekedniük, ha kihirdetik a rögtönbíráskodást. Egyszóval minden szükséges lépést megtett azért, hogy „Vasvármegyében” ne terjedhessenek a „bolseviki eszmék”. Ám minden hiába. A történelem menetét nem tudta megállítani. Október 27-én Szombathely város polgársága és munkássága hatalmas méretű népgyűlést tartott a kenyér és a béke jegyében. A budapesti tüntetésekkel egyidőben tüntetett a szombathelyi munkásság is, bizonyítva: a forradalom immár megállíthatatlan. (Folytatjuk) Pósfai János 1978. november 1. Szerda Kis tétel, nagy tétel Építőipari vállalat főkönyvelőjétől hallottam a következő esetet: felkereste a TÜZÉP-telepet, hogy vásároljon magának egy zsák cementet. Nem kapott. Aztán rögtön megvilágosodott előtte, miért üres a raktár! Előző nap éppen az ő vállalata vásárolt innen néhány száz mázsát. Az eset egyedi? Sajnos nem. Az évi több száz millió forintot termelő építőipari vállalatok sem tarthatnak raktáron nagy készleteket. A megrendelésektől függően rendelik az anyagokat a nagykereskedelemtől. Ha ott nincs, máshová fordulnak. A legkézenfekvőbb, hogy a TÜZÉP-hez. Mit vásárolnak ott? Cementet, kavicsot, gerendát, szerelvényeket, ajtókat, ablakokat. Igaz, hogy a kiskereskedelmi árak néhány százalékkal magasabbak a nagykereskedelminél, ez a többletköltség a vállalatot terheli. Sebaj, „kigazdálkodjék!!’ Akad itt más furcsaság is! A TÜZÉP gyakran nem is látja az árut, melyet tovább ad. A vagonokból egyenesen az építkezésre szállítják az anyagot, ami a legkellemetlenebb: a lakosság hiába keresi a cementet, kavicsot, gerendát. Pedig a TÜZÉP fő feladata éppen a lakosság ellátása. Ki jár jól ebből a körből? Jól jár a nagykereskedelem, mert a TÜZÉP- pel kötött szerződése alapján biztos piacra számíthat. Jól jár a TÜZÉP, mert az építőipari vállalatok nem zsákonként, gerendánként, hanem nagy tételben vásárolják fel a készletet. Rosszul jár a vállalat, mert a többletköltségek őt terhelik. S végül a lakosság, amely nem tudja mire vélni a rendszeres áruhiányt. Mi hát a megoldás? Ha kimutathatóan nagy tételeket, melyeket az építőipar a kiskereskedelemtől vásárol fel, nem adná ki a nagykereskedelem, hanem a vállalatok számára tartaná fenn. S ebben az esetben a lakosság valós igényeit is jobban számon tudnák tartani. Nem dúskálunk építőanyagban, de az ésszerű elosztás mindenki érdeke! — kt — Hivatalos szemüveg Szemészeti rendelésre várt a kis család október 24-én Szombathelyen, a megyei rendelőintézetben. Az apa két kisgyerekét hozta be egy őrségi faluból, hogy megállapíthassák az orvosok, milyen szemüvegre is lesz szükségük. Némi várakozás után szólították őket. Az adatfelvételnél azonban kiderült, hogy a szülők elnézték a dátumot, pontosan egy hónappal későbbre várták őket... Mit lehet tenni? A férfi mentegetőzött , nagyon rossz volt a telefonvonal, el- hallhatták a dátumot. A kis faluban nincs is posta, csupán egy mellékvonalra kapcsolt készülék. Mivel hetven kilométert buszozott és vonatozott a gyerekekkel, ráadásul szabadságot is vett ki az erdészettől, kérte, hogy ha lehetséges, soron kívül intézzék el a vizsgálatot. — A szabály az szabály — tették fel a hivatalos szemüveget a másik oldalon — nincs kivétel. Ezzel az ügyet lezárták, a családnak még sikerült elcsípnie a vonatot. Kétségtelen: hivatalos szemszögből az eljárást nehéz kifogásolni. A rendelés idejét be kell tartani, illetve tartatni. Azonban vannak helyzetek, esetek, amikor a szabálytól emberiességi okok miatt eltekinthetünk. Úgy érzem, az említett eset is idetartozik. Ezúttal a hivatalos szemüveg kissé rövidlátó volt... Kozma 3