Vas Népe, 1978. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

R­omes Csandra Budapesten Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára fogadta Romes Csandrát, a Béke Vi­lágtanács elnökét. A találkozón jelen volt Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára és dr. Laukó Károly, a Béke Világtanács titkára. 2 A háború és a béke kulcsa Mi­iközben Washingtonban zárószakaszukba jutot­­tak az egyiptomi—izraeli "különbékéről folyta­tott tárgyalások, a világ haladó közvéleménye újólag síkra szállt az igazságos és tartós közel-­keleti rende­zésért, amikor megemlékezett a palesztínai néppel va­ló szolidaritás nemzetközi napjáról. Ezzel egyidejű­leg az ENSZ-közgyűlés is megkezdte a palesztin kér­dés vitáját. Hollai Imre, hazánk állandó ENSZ-kép­­viselője felszólalásában emlékeztetett arra az alapvető igazságra, hogy a palesztin probléma az arab-izreli konfliktus magva, és hogy ez a háború és a béke kul­csa a Közel-Keleten. Nagyon is időszerű aláhúzni azt, hogy a paleszti­nok, illetve törvényes képviselőjük, a Palesztínai Fel­­szabadítási Szervezet aktív részvétele nélkül semmi­féle tartós rendezés nem bizonyulhat életképesnek a térségben. Ennek ellenére az amerikai kormány égisze alatt az egyiptomi elnök, aki magának vindikálta azt a jogot, hogy a palesztinok nevében tárgyaljon, szé­gyenteljes alkura készül Izraellel a hontalanná tett nép rovására. Az egyiptomi kormányfő ebben az ügy­ben ismét Washingtonba készül, de már előre jelezte, hogy Kairó kész elfogadni azt az amerikai javaslatot, amely a palesztínai nép önrendelkezésének „biztosítá­sával” foglalkozik. A kapitulációs utat választó egyip­tomi kormányt a jelek szerint az sem zavarja, hogy azok, akiknek nevében tárgyal, nem kérnek az Izrael szájíze szerinti autonómiából. Rasad Savi, a meg­szállt Gáza polgármestere — több palesztin elöljáró véleményét tükrözve — elutasította, hogy a PFSZ képviselőinek részvétele nélkül tárgyaljon bárkivel is az önrendelkezésről. Hafez Asszad Szíriai elnök Budapesten elmondott beszédében rámutatott arra, hogy az arab nemzet el­utasítja a Camp Davidben kötött kapitulációs alkut és szilárdan kiáll az igazságos közel-keleti béke mellett. Ebben pedig benne foglaltatik a palesztínai arab nép önrendelkezési és államalapítá­si jogának az elisme­rése is. „Saját maguka­t csapják be azok — hangsú­lyozta Asszad —, akik azt képzelik, hogy összeeskü­vésük tartós lehet, hogy népünk elfogadja a lealázó életet az áldozatvállalás tisztessége, becsülete helyett”. Az egyiptomi—izraeli különbéke aláírását aligha " akadályozhatják meg a haladó arab erők. De a második Camp David-i keretmegállapodás, a Ciszjor­­dánia és Gáza, illetve a palesztinok sorsáról rendelke­ző tervezet útja már jóval kevésbé ígérkezik simá­nak. Az arabok döntő többsége ugyanis kereken visz­­szautasítja a pax americanát, amelyet átfogó rende­zés helyett kínálnak a térségnek. Pálfi Viktor Haderőcsökkentési tárgyalások Négy szocialista ország felújította 1974. évi javaslatát Szabó Zoltán, az MTI tu­dósítója jelenti: Edwin Bolland nagykövet­nek Nagy-Britannia küldött­sége vezetőjének elnökleté­vel csütörtökön Bécsben megtartották a közép-euró­pai fegyveres erők és fegy­verzet kölcsönös csökken­téséről folyó tárgyalássoro­­zat 188. plenáris ülését. A csütörtöki tanácskozás egye­düli felszólalója dr. Emil Keblusek nagykövet, a cseh­szlovák delegáció vezetője volt. A csehszlovák küldött fel­újította négy szocialista or­szág, a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlo­vákia — 1974. december 5.­­én beterjesztett javaslatát, amelyben kezdeményezték, hogy a közvetlenül résztve­vő országok a tárgyalások időszakában ne növeljék fegyveres erőik létszámát. Keblusek nagykövet a négy szocialista ország nevében formai és tartalmi kiegészí­téseiket fűzött a hovatovább négyéves javaslathoz. A ki­egészítések figyelembe ve­szik a nyugati országok ez­zel kapcsolatos régebbi kí­vánságait. A szocialista or­szágok egyebeik között ké­szek arra, hogy a befagyasz­tásra vonatkozó egyezmény kollektív jellegű legyen. A csehszlovák küldött be­szédében utalt a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének ez év novem­ber 22—23-i üléséről kiadott nyilatkozatára, amely hang­súlyozza: „a résztvevő or­szágok minden módon hoz­zá kívánnak járulni a kö­zép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről folyó tárgyalások sikeréhez. Számos konstruk­tív javaslatot tettek a meg­beszélések tárgyát képező alapvető kérdések megoldá­sára”. Ehhez azonban hozzá­tette, hogy a bécsi tárgya­lások csak akkor mozdulnak ki a holtpontról, ha a má­sik fél esedékes válaszát is konstruktív szellem hatja át. A csütörtöki tanácskozást követő sajtótájékoztatón a nyugati szóvivő a fentiek­kel kapcsolatiban kifejtette, hogy a NATO-országok ezt a javaslatot azért nem fo­gadhatják el, mert ezzel el­fogadnák a szocialista orszá­gok szárazföldi csapatainak állítólagos fölényét. Mint a kérdésekre adott válaszból kiderült, a nyugati országok mind ez ideig nem adtak vá­laszt a szocialista országok 1978. június 8-i nagyjelen­tőségű, kompromisszumos javaslatára. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalásaik következő plená­ris ülését a jövő csütörtökön tartják meg. Amerikai sajtókampány a MÍG—2­3-asok miatt Az Egyesült Államokban még mindig vannak olyan befolyásos körök, amelyek­nek az az érdeke, hogy a Karib-tenger térségében fe­szültség uralkodjon — írja a Novoje Vrem­ja című szov­jet hetilap a Kubában talál­­ható szovjet gyártmányú MÍG—23-as vadászgépek ürügyén folytatott amerikai sajtókampánnyal kapcsolat­ban. A katonai szakértők előtt jól ismert tény, hogy Kuba hosszabb ideje rendelkezik ilyen repülőgépekkel, mint ahoigy az is, hogy a MiG— 23-asok kizárólag védelmi célokat szolgáló, taktikai gé­pek, amelyek a szigetország szuverenitásának védelmére hivatottak — mutat rá a szovjet lap. Ennek ellenére az amerikai kormánykörök hirtelen „ag­godalmuknak” adtak hangot a vadászgépek miatt, és ez az „aggodalom” hangos pro­pagandakampányba csapott át. James Carter, az Egye­sült Államok elnöke pedig úgy rendelkezett, hogy az SR-71-es felderítő gépek­­újítsák fel a Kuba légtere fölötti kémrepüléseket. Ülésezik a kínai pártvezetés Illetékes kínai forrás csü­törtökön megerősítette, hogy november 10. óta folyik a Kínai Kommunista Párt Köz-­­ ponti Bizottsága által össze­hívott kibővített munkaérte­kezlet, amelyet néhány na­pon, esetleg egy héten belül követhet a Központi Bizott­ság plenáris ülésszaka. A kibővített munkaértekez­leten Hua Kuo-Feng, a Köz­ponti Bizottság elnöke tar­tott terjedelmes beszámolót az ország belpolitikai hely­zetéről és a „négy moderni­zálás” ütemének meggyorsí­tásáról. A beszámoló, ame­lyet az értekezlet résztvevői egyhangúlag elfogadtak, egyebek között hangsúlyozta annak szükségességét, hogy alapvető változásokat kell végrehajtani a kínai gazda­ságirányítás rendszerében, különösen, ami az állam és a nagyvállalatok, illetve a központi kormány és a tar­tományok gazdasági jellegű kapcsolatait illeti. Hua Kuo- Feng beszámolója szerint Kína társadalmi és politikai életében a most következő időszakban a hangsúlyt a törvényesség és a demokrá­cia helyreállítására, kibonta­koztatására és megszilárdítá­sára kell helyezni. A beszámoló részletesen foglalkozott a káderpolitika problémáival, mindenekelőtt az elmúlt két évtized során félreállított és meghurcolt vezetők rehabilitálásának sürgető kérdésével. Az idé­zett forrás szerint várható, hogy rövidesen bejelentik a Liu Sao-csi volt államelnök köréhez tartozó hatvanegy vezető káder rehabilitálását. A rehabilitáltak között em­lítik Peng Csent és Po Ji-pot. Mint mondják, mindkét po­litikus elmúlt már hetven éves, de jó egészségnek ör­vend, és teljes mértékben al­kalmas a vezetői­ munkára. A kínai pártvezetés ugyan­csak jóváhagyta az 1953- ban leváltott Peng Tö-huaj marsall, honvédelmi minisz­ter rehabilitálását. (Peng Tö­­huaj 1974-ben halt meg.) Az említett forrás szerint egyelőre nincs napirenden Liu Sao-csi egykori állam­elnök rehabilitálásának kér­dése, amelyet „bonyolultnak” ítél a jelenlegi vezetés, nyil­vánvalóan Mao Ce-tung új­raértékelésének vajúdó prob­lémája miatt. A rehabilitá­lásokra vonatkozó döntésről magasabb szinten már tájé­koztatták a pártkádereket. Kínai források rámutat­nak, hogy a pártvezetés vé­leménye szerint­­ Mao Ce­­tungot nem lehet és nem sza­bad felelőssé tenni az 1976- os Tienanmen-téri tömegtün­tetések elnyomásáért, mert a szóbanforgó április eleji na­pokban Mao Ce-tung már olyan súlyos beteg volt, hogy „nem volt tudatában annak, ami körülötte történt”­ A vezetés mindenképpen el akarja kerülni, hogy folyta­tódjék a Mao Ce-tung „be­­mocskolására” irányuló kam­pány. Ezért igyekszik korlá­tozott mederbe terelni a pe­kingi nagybetűs­ faliújság hadjáratot. A jelek szerint nem vár­ható lényeges változás a KKP legfelsőbb vezetésében. Legfeljebb talán annyi, hogy egy-két, a faliújság kam­pányban megtámadott ve­zetőt „más munkakörbe” he­lyeznek. Ilyen kérdésekben azonban még semmiféle dön­tés nincs — mutatnak rá il­letékes kínai források. Folytatódik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka Jóváhagyták a jövő éri tervet és a költségvetési A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán csü­törtökön egyhangúlag jóvá­hagyták az 1979. évi népgaz­dasági terv és költségvetés törvénytervezetét, amelye­ket szerdán terjesztett a két ház együttes ülésén a kép­viselők elé Nyikolaj Bajba­­kov, miniszterelnök-helyet­tes és Vaszilij Gorbuzov pénzügyiminiszter. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka csütörtökön a szövet­­ségi tanács és a nemzetiségi tanács külön külön üléseivel folytatódott. A szövetségi tanács ülé­sén Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségé­nek elnöke vezetésével részt vettek az SZKP és a szovjet állam vezetői. A szovjet parlament két házának vitájában több, mint harmincan szólaltak fel. A Legfelsőbb Tanács Ál­landó Bizottságai által elő­terjesztett módosítások fi­gyelembevételével a jövő évi költségvetés bevételeit 269,2 milliárd, kiadásait 268,9 mil­liárd rubelben határozták meg. A szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács tagjai ugyancsak egyhangúlag jó­váhagyták az 1978. évi nép­­gazdasági terv végrehajtá­sának menetéről és az 1977. évi költségvetés végrehajtá­sáról előterjesztett beszámo­lókat és megfelelő határoza­tokat hoztak erről. A szov­jet parlament két háza jóvá­hagyta a Legfelsőbb Tanács Elnöksége által a legutóbbi ülésszak óta eltelt időszak­ban hozott törvényerejű ren­deleteket. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka ma folytatódik. Libanoni jelentés Az izraeli hadsereg egysé­gei csütörtökön hajnalban két kilométer mélységben be­hatoltak Dél-Libanon terüle­tére, úttorlaszt emeltek Se-A­baa és Hasbaja települések között, feltartóztatták az ar­ra haladó polgári személy­gépkocsikat és kettőre tüzet nyitottak. Az izraeli kom­mandó tagjai az egyik gép­kocsi vezetőjét megölték és töb­b utast megsebesítettek. Az UPI amerikai hírügy­nökség jelentése szerint az izraeli csapatok áprilisi visz­­szavonása óta nem volt pél­da ilyen súlyos izraeli pro­vokációra libanoni területek ellen. Is sztrájkolóknak engedve Béremelési intézkedések Iránban Az iráni parlament alsó­háza csütörtökön jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely a közalkalmazottak sztrájkjának engedve, két lépcsőben végrehajtandó 23 százalékos béremelésről in­tézkedik. A költségvetést terhelő intézkedés részlete­it nem hozták nyilvánosság­ra, de a kormány gazdasági szakértői évi kétmilliárd dollárnak megfelelő többlet­kiadással számolnak, ez az összeg az ország évi olaj­­bevételének a 10 százaléka, a törvényjavaslat értelmé­ben mintegy 700 ezer közal­kalmazottat azonnali hatály­­lyal 12,5 százalékos béreme­lésben részesítenek, március 21-gyel pedig további 12,5 százalékkal emelik a bérü­ket. E­lvi politikánk tökre Kádár János beszédeinek Hat esztendőt ing át Kádár János beszédeinek és cikkeinek legújabb gyűjte­ményes kötete, amelyet most jelentetett meg — az idei politikai könyvnapok alkal­mából — a Kossuth Könyv­kiadó. E beszédek és cikkek túlnyomó többsége nem is­meretlen az olvasó számá­ra, mivel azok annak idején a sajtóban, tévében és rádió­ban napvilágot láttak; csu­pán néhány olyan beszéd található a kötetben, amely most kerül első ízben a nyil­vánosság elé. Ám együttesen, összefüggéseikben a ko­rábban már olvasott, hallott beszédek és írások egy tö­retlen folyamat tükreként más dimenzióba kerülnek. A kötetet forgatva átfogó ké­pet kaphat az olvasó arról, miként gazdagodott és vált valóra a gyakorlatban a párt politikai irányvonala. Lát­hatjuk, miként észlelte a felvetődő új kérdéseket a párt, hogyan rajzolódtak ki a megoldás körvonalai, mi­lyen tapasztalatok alapján, milyen gondolati folyama­tok eredményeként alakult ki egy-egy állásfoglalás, ho­gyan fogalmazódtak meg a konkrét célok és törekvések az utóbbi hat esztendőben. Pártunkban a politikai ál­lásfoglalások és döntések kollektív munka nyomán, testületek együttes elhatá­rozásaiként születnek. Nem titok azonban — s miért is­­kellene titkolni? —, hogy a politikai irányvonal kidolgo­zásában és érvényesítésében jelentős személyes szerepe volt és van a Központi Bi­zottság első titkárának. Be­szédeiben, írásaiban a kol­lektív vezető testületek ál­lásfoglalása tükröződik, de kiolvasható belőlük szemé­lyes hozzájárulása is a kö­zös elhatározások megszüle­téséhez. Ilyen módon nyújt képet ez a kötet a párt egé­szének politikai törekvései­ről és tetteiről. E politikai tevékenység fő irányvonala több, mint két évtizede változatlan, tö­retlen. Kádár János több al­kalommal is hangsúlyozta, hogy ezt a politikai irány­vonalat, amelyet több párt­­kongresszus­­ is megerősített, a gyakorlat folyamatosan igazolta. Ez a politika élvezi a nép bizalmát, támogatását. „A mi politikánk igazát, ere­jét, tényleges befolyását leg­jobban az bizonyítja —mon­dotta 1974 tavaszán a nyír­egyházi pártaktíván —, hogy nálunk az emberek a nem­zetközi helyzet feszültebb periódusaiban vagy bizonyos szempontból nehezebb hazai helyzetben akkor nyugodtak meg, amikor meggyőződtek róla, hogy elveinkhez, politi­kánkhoz hűek vagyunk, a követett irányvonalon nem változtatunk, kijelölt ötün­kön haladunk tovább.” 1978. december 1. Péntek

Next