Vas Népe, 1979. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
1 EXPRESSZ + 350 tagja (ugyanannyi mint az előzőnek) lesz a március 1-én megválasztandó új spanyol képviselőháznak a parlament feloszlatásáról hétfőn kiadott és kedden életbe lépett királyi rendelet értelmében. A kambodzsai forradalmi hadsereg a lakosság segítségével felszabadította a Phnom Penhtől ISO kilométerre fekvő Kratie tartományi székhelyet — jelentette a kambodzsai nemzeti egységfront hírügynöksége. A hadműveletekben a kormányerők többszáz katonája vesztette életét. A KNEF erői három bombázó repülőgépetés jelentős mennyiségű hadianyagot zsákmányoltak. A kambodzsai hadsereg katonái közül sokan átálltak a felkelőkhöz. Ankarában kedden délben hivatalosan közölték, hogy Orhan Eyüboglu miniszterelnök-helyettest nevezték ki ügyvezető belügyminiszterré. A parlamentben megkezdődött a vita az igazságpárt által benyújtott indítványról, mely súlyos vádakkal illeti a kormányt, amiért túl későn rendelte el a szükségállapotot. Az ENSZ pelowetliszi gyermekéve Hétfőn megkezdődött az ENSZ nemzetközi gyermekéve. Az ENSZ közgyűlés 1976-ban hozott határozatával nyilvánította 1979-et a gyermekek nemzetközi évének. Az ünnepségsorozat kezdete alkalmából a világ minden táján nyilatkozatot adtak ki a politikai vezetők. Leonyid Brezsnyev hétfőn, a szovjet televízióban elhangzott nyilatkozatában méltatta a nemzetközi gyermekévet. „A mi feladatunk gondoskodni arról, hogy a világon egyetlen gyermek se ismerje a háborúit, hogy nyugodt és boldog gyermekkora legyen. Még a világ sok helyén dörögnek a fegyverek, pusztulnak nemcsak felnőttek, hanem gyermekek is — hangsúlyozta a szovjet államfő. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kijelentette: „a jövő nemzedékei csak úgy bontakoztathatják ki az emberiség alkotóképességét és szolgálhatják a haladás ügyét, ha elismerjük gyermekeink jogait és kielégítjük szükségleteiket”. »•'----------- —.... — - Vatikán — abortusz, valós Beavatkozás az olasz belügyekbe ? Olasz politikai körökben nagy visszhangot váltott ki a pápának az abortusszal és a válással szembeni állásfoglalása. II. János Pál újévi első beszédében ugyanis kijelentette: „nem fogadható el, hogy a válás és az abortusz elve az ember javát szolgálná’. A pápa beszédét követően Benelli bíboros, firenzei érsek élesen támadta azt az olasz törvényt, amelyik — bizonyos megkötéssel — megengedi, hogy az olasz kórházakban művi vetélést hajtsanak végre. Loris Fortuna, a válást és az abortuszt megengedő törvény egyik szülőatyja az olasz állam belügyeibe való „nyílt beavatkozásnak” minősítette az olasz püspöki kar, Benelli és II. János Pál állásfoglalását. Oscar Mammi, az olasz képviselőház belügyi bizottságának köztársasági párti elnöke meglepetésének adott hangot amiatt, hogy a pápa latba vetette tekintélyét egy olyan megalapozatlan állításnak az alátámasztására, amely szerint zaklatják és fenyegetik azokat az orvosokat, akik megtagadják az abortuszműtéteket, mert lelkiismeretükkel összeegyeztethetetlennek tartják. A l’Unitá, az OKP lapja szerint az elmúlt tíz napon napvilágot látott tények, állásfoglalások „új és előre még nem látható helyzetet teremthetnek” abban az olasz társadalomban, amelyet amúgyis mély gazdasági, politikai és szociális válság mardol. A madridi döntés A legfrissebb jelentések szerint Pamplonában és í Baszkföld más városaiban folytatódnak a tüntetők és a rendőrök közötti összetűzések, amelyek általában tömeges letartóztatásokkal párosulnak. Az ok nyilvánvaló: már most bizonyosra vehető, hogy néhány tartományi önkormányzat realizálása, gyakorlati bevezetése a miniszterelnök döntése, a parlament feloszlatása miatt halasztást szenved. A baszk főtanács ugyan ratifikálta az alkotmány által megígért autonómia-tervezetet, de az életbeléptetéshez a parlament jóváhagyása szükséges. Márpedig minden jel arra mutat, hogy — sok más fontos javaslat mellett — ezt a tervezetet is majd csak az újonnan összeülő nemzetgyűlés fogadhatja el. Adolfo Suarez miniszterelnök ugyanis rendeletben feloszlattaa jelenlegi parlamentet és kitűzte az új választások időpontját. Eszerint az új parlamenti választásokra március 3-án, a községtanácsi választásokra pedig pontosan egy hónappal később, április 3-án kerül sor. Megfigyelők szerint annak, hogy az általános választások megelőzik a községtanácsiakat, fontos politikai-lélektani oka van. Suarez ugyanis nyilvánvalóan attól tart, hogy ha — amint ez várható — a helyi választásokon előretör a baloldal, „pszichológiai hatást” gyakorolhatna a nemzetgyűlési választásokra, így viszont a hatás adott esetben fordított lehet... Suarez döntése nem meglepő. A kormányfő pártja eredménytelenül keresett koalíciós partnert, s a kérést a szocialista munkáspárt is megtagadta. A miniszterelnök így attól tartott, hogy a számtalan összetorlódott probléma megoldására képtelen lenne az ingatag hátterű kabinet, az elhúzódó döntésképtelenség pedig károsan befolyásolhatná a jobboldal és a centrum esélyeit. A kormányfő tehát azt tette, ami várható volt: „előre menekült”, abban a reményben, hogy az új választások kikristályosítják a jelenleg meglehetősen kusza frontokat. Harmat Endre Izrael Washingtontól várja a kezdeményezést Az izraeli kormány jelenleg Washingtonra vár, hogy kezdeményezze az Egyiptommal megszakadt béketárgyalások folytatását, miután vasárnapi ülésén valamit enyhített álláspontja eddigi merevségén. Nevezetesen közölte, hogy hajlandó tárgyalni kettőről a december 15-én visszautasított négy egyiptomi javaslat közül. Más szóval, feladja azt a merev álláspontot, hogy csakis és kizárólag a novemberben már papírra vetett szerződéstervezetet hajlandó aláírni. Begin kormányfő szerint a tárgyalások két héten belül folytatódhatnak, esetleg Washingtonban. Az izraeli miniszterelnök közölte, hogy a vasárnapi kormányülés előtt üzenetet kapott Carter elnöktől. „Egyiptom hajlandó folytatni a tárgyalásokat a békeszerződésről Izraellel, de ennek feltétele, hogy az általános rendezést tűzzön ki célul, juttassa jogokhoz a Palesztinai arab népet és ne érintse Egyiptomnak az arab országokkal szembeni és egyéb nemzetközi elkötelezettségeit” — jelentette ki hétfőn Kairóban az egyiptomi külügyminisztérium egy illetékes tisztviselője. Az illető hozzátette azonban, hogy Egyiptom eddig nem kapott hivatalos választ Izraeltől javaslataira. Butrosz Ghali ügyvezető külügyminiszter egy hétfői interjúban szintén azt hangoztatta, hogy Egyiptom semmi körülmények között nem írja alá a békeszerződést, amíg Izrael „egy kiegészítő megállapodásban” nem ad végleges időpontot a ciszjordániai és gázai palasztin önkormányzat bevezetésére. NSZK külpolitikai mérleg Az enyhülési politika szempontjából jó esztendőnek minősítette 1978-at a nyugatnémet kormány újévi külpolitikai mérlegében. A Bonnban kedden nyilvánosságra hozott jelentés megállapítja: az elmúlt évben tovább fejlődtek az NSZK és a kelet-európai országok kapcsolatai, új jelei mutatkoztak az együttműködési készségnek. A tavallyi diplomáciai eseménynaptárból kiemelkedik Leonyid Brezsnyev májusi NSZK-beli látogatása. Nyugatnémet megítélés szerint e látogatás legfontosabb eredménye a két ország 25 évre szóló gazdasági -ipari együttműködési megállapodásának aláírása volt. Örvendetesen alakultak a szocialista országokhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok is. Az NSZK változatlanul a legfontosabb nyugati partnernek számít, a kereskedelmi volumen az elmúlt év első tíz hónapjában 7,1 százalékkal nőtt (miközben a nyugatnémet külkereskedelem összességében csak négy százalékkal fokozódott). A Kelet-Európából származó import közel 14 százalékkal növekedett. Ennek nyomán jelentősen javult a fizetési mérlegarány is. Az európai biztonság és együttműködés útján bonni megítélés szerint döntőnek bizonyult a Helsinki óta történteket felmérő belgrádi értekezlet, amelynek záróokmánya „megerősítette a helsinki záróokmányok útmutató jelentőségét”. Sikeresnek mondhatók azok a szakértői megbeszélések is, amelyek (köztük egy tudományos fórum előkészítésével foglalkozó bonni tanácskozás) a különböző társadalmi berendezkedésű országok együttműködését hivatottak szélesebb és biztosabb alapra helyezni. A Szövetségi Köztársaság és nyugati szövetségesei közti viszony elemzésében feltűnő, hogy a kormánydokumentumban egyetlen szó sem esik az Egyesült Államok vezető szerepéről. Az amerikai—nyugatnémet kapcsolatok ugyan a lista elején állnak, részletezésüknél azonban elsősorban a konzultatív elem domborodik ki. A nyugatnémet külpolitika nagyfokú önállósodásinak bizonyítéka a nyugateurópai egyszágtörekvések terén játszott szerep hangsúlyozása. Az NSZK erőteljes diplomáciai offenzívára használta fel azt a tényt, hogy az év második felében betöltötte az EU-tanács soros elnöki tisztjét. Egyesült Államok—Kína—Tajvan Carter és Hua Kuo-feng üzenetváltása James Carter, az Egyesült Államok elnöke és Hua Kuo-feng, a KKP KB és a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke vasárnap üzenetet váltott Washington és Peking teljes jogú diplomáciai kapcsolatainak felvétele alkalmából. Carter üzenetében „a megbékélés történelmi jelentőségű aktusának” nevezte a kapcsolatfelvételt, s azt állította, hogy az a világbéke ügyét fogja szolgálni. Hua Kuo-feng az amerikai elnökhöz intézett üzenetében szintén úgy vélekedett, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatfelvétele „történelmi esemény”, amely összhangban áll a két ország alapvető érdekeivel, és — szerinte — kedvezően fogja befolyásolni a nemzetközi helyzetet is. Az alkalomból üzenetet váltott az Egyesült Államok és Kína külügyminisztere is. A Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése (parlament) az év végén üzenetet intézett a tajvani kínaiakhoz. Leszögezte, hogy a Kínai Népköztársaság Tajvannal való kapcsolataiban „tiszteletben fogja tartani a status quót, ésszerű politikát fog folytatni, amely a népi Kínával való újraegyesülés esetében nem lesz a sziget lakosságának kárára”. A parlament üzenetében hangoztatta, „nagy reményt fűz a 17 millió tajvanihoz és vezetőihez”. Az üzenetből is kitűnik, hogy a Kínai Népközitársaság normalizálni kívánja kapcsolatait Tajvannal, s ezért első lépésként beszüntette a jelenleg Tajvanhoz tartozó partmenti szigetek lövéseit. Peking ezen túlmenően szorgalmazza a normális postai forgalmat, a lakosok kölcsönös látogatásait, a gazdasági kapcsolatokat a Kínai Népköztársaság és Tajvan között. Az országos népi gyűlés üzenetében indítványozta a tajvani „hatóságoknak” üljenek tárgyalóasztalhoz, teremtsenek olyan légkört, amelyben a két fél kapcsolatba léphet egymással. Tajpej sietve visszautasította a pekingi udvarlást. Csaug Csing-kuo tajvani elnök hétfőn megerősítette: „a kommunizmus elleni harc csak akkor fog megszűnni, ha kínai területen megszűnik a kommunizmus és a kínai kommunista rezsimet szétzúzzák”. Tovább mélyült 02 iráni válság (Folytatás az 1. oldalról) Hétfői bejelentés szerint megszüntették a munkát a PARS hivatalos iráni hír-Változatlanul teljes a katonai készültség Teheránban. A katonák csőre töltött fegyverrel járnak az utcákon, ügynökség alkalmazottai. Sztrájkjukkal a rendszerellenes mozgalmat kívánják támogatni. Az olajipari dolgozók hosszú ideje tartó sztrájkja súlyos gondok elé állítja a világ egyik legnagyobb olajkitermelő országának gazdaságát. Jelenleg a napi termelés 230 ezer barrel körül mozog, ez csupán egyharmada a belső szükséglet kielégítéséhez szükséges menynyiségnek. Az iráni belpolitikai válság mélyülése láttán a kanadai kormány érintkezésbe lépett az Iránban dolgozó kanadai állampolgárok elszállításáról. A kanadai hadügyminisztérium bejelentette: két repülőgépet irányították Ankarába, hogy szükség esetén azonnal meg tudják kezdeni az Iránban élő mintegy 600 kanadai állampolgár elszállítását. Sapur Baktiar kijelölt miniszterelnök kedden is folytatta erőfeszítéseit polgári kormány létrehozására, miközben Irán több városában újabb sahellenes tüntetések voltak a katonák ,s a tüntetők között megint véres összetűzések zajlottak le. Szemtanúk szerint Teheránban a tüntetők és a csatonák utcai harcot vívtak, s az összecsapásokban legkevesebb három ember életét vesztette. Az UIPI hírügynökség helyszíni tudósítása szerint a tüntetők — elsősorban fiatalok — újabb jelszót tűztek zász lajukra, nevezetesen halált követeltek a sah által kormányfőnek kiszemelt Sapur Baiktiarra, akit „az amerikai imperializmus csatlósának” bélyegeztek meg. Rhodesiai „alkotmánytervezet” A rhodesiai „belső rendezéssel” létrejött átmeneti kormány kedden Salisburyban nyilvánosságra hozta „alkotmánytervezetét”. Mint a bevezető részből kitűnik, az ország neve „Zimbabwe- Rhodesia” lenne, vagyis az alkotmánytervezet még az ország elnevezésének kérdésében sem tett eleget a fekete többség követeléseinek — mint ismeretes, az afrikaiak Zimbabwénak nevezik hazájukat —, s egészében véve a megalkuvó feketebőrű politikusok által tavaly márciusban aláírt belső rendezési megállapodás törvénybeiktatását célozza. „Az alkotmánytervezet” rendelkezik a parlament összetételéről és a törvényhozási eljárásról. Leszögezi, hogy a jövőben is a fehér kisebbség irányítása alatt maradnak a biztonsági erők és a közhivatalok, arra hivatkozva, hogy nincs elegendő, megfelelő képesítéssel rendelkező afrikai a vezető pozícióik betöltésére. A kétkamarás parlament a tervezet értelmében harminctagú szenátusból és száztagú alsóházból állna. Tíz szenátori és 28 képviselői mandátumot a fehértelepesek képviselőinek tartanak fenn. Az államfőt a szenátus és a képviselőház tagjaiból alakítandó elektori testület választja majd meg. Az alkotmánytervezetről a fehér kisebbség részvételével január 30-án tartatnak „népszavazást”. Az „alkotmánytervezet” közzététele után még az átmeneti kormányban résztvevő megalkuvó fekete politikusok szervezetei is bírálták a tervezetet. Nem elosztani Ha technikailag nem ütköznék nehézségekbe, az ország valamennyi boltjában nagy falragaszra, vagy plakátra ki kellene írni azokat a szavakat, melyeket az egyik alföldi város népi ellenőrzési bizottságának tagja írt le egy vizsgálat befejezése után. Idézzük: „A kereskedelemnek nemcsak az a kötelessége, hogy eladja az árut. A belkereskedelem az áruforgalom minden fázisában köteles figyelembe venni a fogyasztók érdekeit!” A törvény célja A fentiekből következik, hogy az említett vizsgálat tárgya a fogyasztók érdekének védelme volt. Nagyjából azonos időben végeztek ilyen vizsgálatokat az ország különböző vidékein a népi ellenőrzési bizottságok, külön felkérés nélkül, egyszerűen azért, mert a július elején életbe lépett belkereskedelmi törvény végrehajtását így látták legcélszerűbbnek ellenőrizni. Tapasztalataik azt mutatták, hogy az elképzelés jó volt. Valóban: a törvény akkor éri el célját, ha érvényesül a gyakorlatban. Márpedig a belkereske Érdekközösség Elosztani azt kell, amiből szűkös a készlet, meg kell delmi törvénynek egyik legfőbb célja a fogyasztói érdekek védelme. Újra meg újra találkoztak az ellenőrök azzal a szemlélettel, amely a vásárlások során a fogyasztókat boszszantja: a belkereskedelmi vállalatok vezetői és a bolti dolgozók jelentős része még mindig nem tudott szakítani az évek, sőt évtizedek óta túlhaladott állásponttal. Közelebbről: sok helyen nem kereskedőnek, hanem elosztónak tartják magukat az ott dolgozók. A kettő között pedig mérhetetlenül nagy a különbség, jól gondolni, hogy igazságosan kaphasson belőle az. 1979. január 3. Szerda