Vas Népe, 1979. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
if A chilei száműzöttek hozzátartozóinak bizottsága csütörtökön felszólította a Pinochet-kormányzatot, hogy engedélyezze a külföldön élő csaknem egymillió száműzött hazatérését. is San Sebastianban, Guipuzcoa baszk tartomány fővárosában csütörtökön este kocsijában tarkólövéssel megöltek egy rendőrt. Megfigyelők szerint valószínűleg politikai természetű gyilkosságról van szó. if Pénteken Genfben találkozót tartott a vegyi fegyverek betiltásáról tárgyaló szovjet és aerikai küldöttség is Donald McHenry -t az amerikai ENSZ küldöttség eddigi helyettes vezetőjét nevezte ki Curiel elnök az Egyesült Államok új állandó ENSZ képviselőjévé. A közelmúltban lemondott \nd r\v Vonni utódjaként. Írországi fejlemények Jack Lynch, az Ír Köztársaság miniszterelnöke csütörtökön este Dublinben tartott sajtóértekezletén annak a reményének adott hangot, hogy London meggyorsítja az ulsteri probléma megolását szolgáló „politikai kezdeményezés” keresését. Dublinben a terrorizmusellenes különbíróságon Lord Mountbatten meggyilkolása miatt vádat emeltek egy 24 éves és egy 31 éves férfi ellen, és elrendelték őrizetben tartásukat október 2-ig. Ugyanaznap ír nyomozók kihallgatásvégett 100 személyt vettek őrizetbe. Legtöbbjüket még aznap szabadon engedték, de néhányukat törvényszegés gyanúja miatt őrizetben tartották. Kommentár Libanoni barométer lighanem a legtapasztaltabb ENSZ-szakértők sem tudnának hamarjában pontos választ adni arról, hányszor is került már a libanoni válság ügye a Biztonsági Tanács elé. Hosszú, makacs és újabban az egész térség békéjét fenyegető krízis uralja a közelkelet legszebb országát. Különösen veszedelmessé vált a helyzet, amióta a szakadár Haddad őrnagy martalócai Libanon déli, Izraellel határos vidékén tevékenykednek, s Tel-Aviv nyílt támogatásával valamiféle önálló terület kialakítása érdekében harcban állnak a központi bejrúti kormány csapataival is. Haddadák valójában izraeli célokat szolgálnak a térségiben, megkönnyítve a határ túlsó oldaláról minduntalan megismétlődő fegyveres akciókat Libanon területe ellen. Beginék azzal érvelnek: a dél-libanoni táborokban tevékenykednek a palesztin kommandók, s az izraeli csapatok, a tüzérség, a légierő és nem egyszer a haditengerészet csupán megtorlásul támadja a libanoni városokat, falvakat. Pedig a Palesztinai Felszabadítási Szervezet jó ideje kivonta egységeit Tyr városából és környékéről, azt remélve, hogy a gesztus megszünteti a békés lakosság elleni izraeli akciókat. A Biztonsági Tanács most lezajlott kétnapos vitá** ja — akárcsak a megelőzőek — végeredményben meddő maradt. Andrew Young, a BT soros elnöke —, aki időközben lemondott amerikai ENSZ-nagyköveti tisztségéről, s így búcsúbeszédét tartotta a Biztonsági Tanácsban — felhívta az érdekelteket az ellenségeskedések haladéktalan beszüntetésére. Kurt Waldheim — ugyancsak nem először és bizonyára nem is utoljára — aggodalmának adott hangot a libanoni válság elhúzódása miatt, s nyomatékosan intette a feleket a tűzszünet és a helyzet rendezését szolgáló ENSZ-határozatok tiszteletben tartására. Csakhogy mindez aligha hoz változást: a dél-libanoni válság gyökerei messzebbre nyúlnak.. Olyan szemléletváltozásnak kellene bekövetkeznie, amelyre egyelőre csekély a kilátás. Nevezetesen: a palesztin kérdés megítélésében keresendő a megoldás. Történtek ugyan az Egyesült Államok részéről tétova kísérletek egyfajta álláspontmódosítás irányában, ezek azonban sorra kudarcot vallottak Tel-Aviv hajíthatatlansága miatt. Pedig nemcsak Libanonban, hanem a Közel-Keleten is csak akkor szűnik meg a feszültség, ha Izrael végre hajlandónak mutatkozik a palesztinok jogainak elismerésére, s látszatmegoldások helyett — amilyen a Camp Dawid-i különalku — elszánja magát a PFSZ- szel folytatandó párbeszédre. tokán hajlamosak a libanoni összecsapásokat elszigetelt jelenségként kezelni. Valójában a meg-megújuló harcok az egész térség feszültségét jelzik, s az összecsapások hevességéből arra lehet következtetni, hogy a Közel-Keleten változatlanul robbanásveszélyes a helyzet. Gyapay Dénes : ■IÁM WLYIBTJBLEWTI____________________ Khomeini kommunistaellenes kirohanásai Mégink, kialkovások, embertelawaty Khomeini ajatollah pénteki kommunistaellenes hangvételű rádióbeszédében azt állította, hogy a ,s kurd felkelők kommunista államot akarnak létrehozni Nyugat- Irániban”. Megismételte az augusztus eleje óta betiltott kurd demokrata párt (KIP) vezetőinek kiátkozását. Közölte: „ahhoz, hogy gyökerestül kiirtsuk a romlást Kurdisztánból, össze kell hangolni a forradalmi gárdisták, a csendőrség és a hadsereg tevékenységét”. Abdel Rahman Ghasszemlu, a kurd demokrata párt főtitkára pénteken, újságíróknak kijelentette, hogy a Sariat Madari ajatollah által javasolt tűzszünetet jó kiindulási alapnak tartja a kurdisztáni válság békés rendezéséhez, s a későbbi tárgyalások megkezdéséhez. Ugyanakkor hangsúlyozta: elengedhetetlenül szükségesnek tartja a hadsereg viszszarendelését Mahabad körzetéből, valamint a kundok kivégzésének haladéktalanbeszüntetését. Ghasszemlu határozottan cáfolta, hogy bármilyen megegyezés jött volna létre a kormány és Mahabad város forradalmi tanácsa között — a mahabadi jószolgálati küldöttség teheráni tárgyalásait kudarcnak minősítette. A teheráni megbeszélések azt mindenesetre tanúsították, hogy a kurdok tárgyalásos úton próbáltak megoldást találni a válságra —, tette hozzá. A Mahabad közelében még mindig támadási parancsra várnak a kormánycsapatok. Jelentések szerint kurd fegyveresek pénteken tüzet is."itattak a kormány három helikopterére, amelyek Ezzeddin Hosszeini kurd szunnita vallási vezető feltételezett tartózkodási helye fölött végeztek felderítő repülést. Mindhárom gépet találat érte, így azt is, amelyen Musztafa Ali Csamran miniszterelnök-helyettes tartózkodott, hogy ellenőrizze a kurd felkelők ellen folyó hadműveleteket. A Kurd Demokrata Párt Központi Bizottságapénteken üzenetet küldött az el nem kötelezett országok havannai csúcsértekezletére, hogy felhívja a konferencia résztvevőinek figyelmét a kurd nép helyzetére. A dokumentum emlékeztet arra, hogy a kurdok aktívan részt vettek a sah megdöntéséért vívott harcban, s sok vért áldoztak a forradalom győzelme érdekében. A kurd nép támogatta a forradalmat — hangsúlyozza az üzenet —, az azonban nem tartotta be az ígéretét, csapatokat küld a kurdok megsemmisítésére, s ellentéteket szít a síiták és a szunniták között. Az üzenet „diktatórikusnak” nevezi a jelenlegi iráni vezetést, és elítéli a kurdok bebörtönzését és kivégzését. Kantoni nyilatkozat a kapcsolatokról A hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Walter Mondale amerikai alelnök pénteken délelőtt Kanton közelében egy mezőgazdasági kommunát tekintett meg, majd együtt ebédelt Kantonban dolgozó amerikai üzletemberekkel. A munkaebéden közölte, hogy az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság szeptemberiben tárgyalásokat kezd a két ország közötti légiközlekedés helyreállításáról. Egyúttal bejelentette: az Egyesült Államok megkezdte az előkészületeket arra, hogy Tajvannal fenntartott légiközlekedési kapcsolatait „nemhivatalos alapokra helyezze”.Mihelyt ezek az előkészületek befejeződtek, „hatályát veszti az Egyesült Államok és Tajvan között 1964-ben létrejött légiközlekedési megállapodás”. Az alelnök emlékeztette az amerikai üzletembereket arra, hogy „kulcsfontosságú szerepet” töltenek be az Egyesült Államok és Kína normális kapcsolatainak fejlesztésében. A két ország viszonyának ez év januárjában történt rendezését „történelmi lépésnek” nevezte, mert — mint mondotta ,— „a normalizálás lehet üres gesztus vagy új kapukat nyithat a barátság és a kereskedelem előtt”. „Amikor megosztjuk technológiánkat Kínával, hidakat építünk Kínában, nemcsak Kína modernizálásához nyújtunk segítséget — állította az amerikai alelnök —■, hanem Amerikának is segítünk és a lehető legjobb módon tesszük ezt.” 1949 ótaaz Egyesült Államok első kínai főkonzulátusát nyitotta meg pénteken Kantonban Walter Mondiale amerikai alelnök. Rövidbeszédében „a kínai—amerikai rendezett viszony konkrét valóra váltásában tett új és jelentős lépésnek” minősítette a főkonzulátus megnyitását, és jelezte, hogy tárgyalások folynak további amerikai konzulátusok Kínában való felállításáról azt is hangoztatta, hogy Peking és Washington politikai kapcsolatát „a gazdasági és kulturális kapcsolatok szélesítésével kell kiegészíteni”. A kantoni amerikai főkonzuli Richard Williams munkatársainak számát ez év végéig mintegy 15 főre fogják növelni Sajtóértekezletén „sikeresnek” nevezte kínai látogatását és utalt arra, hogy a pekingi vezetők is osztják ezt avéleményét. Az amerikai alelnök, aki pénteken továbbutazik Hongkongba, kifejtette: „minden okmegvan a derűlátásra a kínai—amerikai kapcsolatok fejlődését illetően”. Hua Kuo-fenggel, a KKIP KB és az államtanács elnökével körvonalazták — mondta Mondale — egészen 2000-ig a két ország közötti kapcsolatok fő vonalait. Tajvannal összefüggésben Mondaié emlékezteti arra, hogy idén lejáraz amerikai —tajvani, katonai szerződés, és ezt követően Washington — mondta az alelnök — 1982-től szállít és csak korlátozott mértékben fegyvert Tajvannak. Politikai megfigyelők rámutatnak: e fegyverszállításokat Pekingtovábbra is a kínai—amerikai kapcsolatok egyik fő zavaró tényezőjének tartja. A BT felhívása a libanoni fegyvernyugvásra Andrew Young-nak, az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros elnökének fegyvernyugvásra felszólító nyilatkozatával közép-európai idő szerint péntekre virradóra befejeződött a Biztonsági Tanácsnak a dél-libanoni helyzetről folytatott kétnapos vitája. Ismeretes, hogy a tesüület összehívását a bejrúti kormány kérte, tekintettel a sorozatos izraeli támadások miatt kiéleződött helyzetre. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács tagjai előtt aggodalmát fejezte ki a libanoni események alakulása miatt. Kijelentette, hogy a dél-libanoni válság kihat az egész közelkeleti politikai helyzetre, és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy maradéktalanul be kell tartani a jelenlegi tűzszünetet és a helyzet rendezését célzó ENSZ-határozatokat. Waldheim leszögezte, hogy Tel-Aviv semmivel sem tudja igazolni Libanon ellen intézett támadásait. Andrew Young a BT soros elnökének minőségében tett zárónyilatkozatában azzal a kéréssel fordult a dél-libanoni válság által érintett felekhez, hogy vessenek véget az ellenségeskedéseknek és tartsák be a Biztonsági Tanács 425. számú határozatát. Az ENSZ székhelyén elterjedt értesülés szerint Waldheim különmegbízottat küld a térségbe a dél-libanoni probléma rendezésének elősegítésére. A küldött valamennyi érdekelt féllel így Izraellel és a PFSZ-szel is érintkezésbe kíván lépni. ■ legyen harmadik! A két világháború legfőbb tanulsága, hogy meg kell akadályozni a harmadikat. A múlt nagyon is beszédes, ha akarunk és tudunk olvasni belőle: az olyan alkalom, mint a második világháború kitörésének negyvenedik évfordulója, lehetőséget ad a hasznos emlékezésre. A második világháború fölfegyverzett népek óriási csatája volt, politikai, gazdasági, társadalmi, eszmei küzdelem. Negyven esztendeje, a Lengyelország ellen intézett német fasiszta támadás robbantotta ki. Hat évig tartott, ötven millió ember életét oltotta ki, városok és falvak százait pusztította el. Ez elég ok arra, hogy aggódva kérdezzük: fenyegeti-e az emberiséget hasonló katasztrófa? A lelkiismeretünk válasza ez: fennáll a veszély, de megvan elkerülésének minden lehetősége is. Napjainkra kialakultak azok a biztató jelek, amelyek azt mutatják, hogy az emberiség — a történelemben először — meg tudja akadályozni a nagy méretű háború kirobbanását. Ha a múltban végzetszerűnek tekintették is a háborút, amióta a szocializmus világrendszerré vált — már nem az. A félelem egyensúlya alakult ki, mondják — s valóban, a mai fegyverekkel el lehetne pusztítani az egész civilizációt. De ha elolvassuk a szocialista politikusok beszédeit, a Szovjetuniónak és szövetségeseinek állásfoglalásait, ma és hosszú évekre visszamenőleg, kiderül: nem a félelemre, hanem az ésszerűségre akarják építeni a jövőt. S e tekintetben is szolgált tanulsággal a második világháború : nagy veszély esetén összefoghatnak, együtt küzdhetnek a különböző társadalmi rendszerű országok. Akkor a felfegyverzett és támadó fasizmus rémuralma fenyegette az emberiséget, ma az atomháború. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — ellentétek hosszú korszaka után ugyan, de — végülis összefogott a nácizmus ellen. Ez a múltbeli tanulság történelmi méretű biztatást ad a mára és a jövőre, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megteremtéséhez. Három és fél évtized Európája és a nagyhatalmak világméretű viszonya megmutatta, hogy járható az út, de tovább kell rajta menni. A béke: kemény politikai helytállást, bölcsességet, taktikai érzéket, higgadtságot, erélyt, megértést, szívósságot követel. A visszaemlékezés a második világháborúra új erőt ad ehhez a fáradságos munkához. Tatár Imre Az egyetlen Helyes eljárá is Vlaszova nyilatkozata „Nem értem még meg hasonlót, egyszerűen el sem tudom képzelni, ami történt. Lidérces álom volt” — a Szovjetszkaja Kultúra című lap idézi Ludmilla Vlaszovának, a Nagy Szíház balettáncosnőjének ezeket a szavait. A Nagy Színház együttese az Egyesült Államokban vendégszerepelt. Váratlanul eltűnt a férje. Ebben a helyzetben Vlaszova az egyetlen helyes eljárásnak tartotta, ha azonnal hazatér. „Az Egyesült Államokban már ötször vendégszerepeltem — mondta Vlaszova —, de talán soha nem aratott ilyen sikert a Nagy Színház vendégszereplése. Igazi győzelemsorozat volt ez, olyan, amilyet még soha nem tapasztaltam a közönség részéről. És akkor egyszerre jött a szörnyű hír: a férjem eltűnt. Az együttes vezetőségéhez mentem éskértem legyenek segítségemre, hogy haladéktalanul visszatérhessek Moszkvába. Magam tettem ezt, senki sem kényszerített engem erre. Megértettem, hogy valami szörnyűség történik, hogy amerikai részről valami zsarolás kezdődik”. A repülőgépen megmutattak Vlaszovának nagy újságot, amelyben Godunovra hivatkozva az az állítás szerepel, amely szerint feleségével együtt még Kanadában határozták el, hogy nem térnek haza. Ludmilla Vlaszova kijelentette, hogy férjével semmi ilyenről nem beszéltek. Alekszandr Godunov, New Yorr-i sajtóértekezletét idézve a Szovjetszkaja Kultúra akövetkezőket írja: saját szavaival, de nyilvánvalóan idegen ösztönzésre mondta, hogy olyan körülmények közé került, amelyek közepette nem tudta feleségével közölni elhatározását. Eljárását „csupán művészi motívumokkal” indokolta. vezető jobbkeze. Úgy tartja a közhit, hogy a titkárság intézményét inkább csak a főnökhöz bejutnikívánók foszszantására találták ki. A titkárság — jelesül: a titkárnő — cerberusként őrzi a hivatal ilyen, vagy olyan rangú veztőjének szobáját; a titkárnő még a főnökhöz eljutó leveleket, beadványokat is megszűri (lásd: postabontás) ; a titkárnő élő határidőnapló, s jórészt tőle függ, hogy a főnök ráér-e vagy sem. Továbbá: a titkárnő afféle telefonközpont is, saját belátása szerint kapcsolja a vonalat a főnöki szobába; s a titkárnő „fedezék” is, aki mögé elbújhat a főnök a nemkívánatos személyek elől (lásd: „szobán kívül van...”). S persze nem utolsó sorban a titkárnő a reprezentáció része, tartozéka is, kinek célszerű fiatalnak és csinosnak lennie, értenie kell a kávéfőzés tudományához, és az italok felszolgálásához, bizonyos — és nem mindig szigorúan hivatalosnak minősíthető — tennivalók elvégzéséhez, programok megszervezéséhez... Mindezek mellett az sem árt, ha a titkárnő nincs híján némi adminisztrációs ismereteknek, gép- és gyorsírói tudásnak. Ha ebbéli ismeretei netán hézagosak lennének, akkor sincs különösebb baj: a titkárság létszáma könynyűszerre szaporítható adminisztrátorral, gép- és gyorsíróval, s egyéb, az irodai ügyvitelben nélkülözhetetlennek számító munkaerőddel. A vezetők munkaidőbeosztását elemző különböző vizsgálatok rendre arra a megállapításra jutnak, hogy a vezetők túlterheltségének elsőszámú oka a szétaprózottság, az érdemi vezetői tennivalóktól idegen rutinfeladatok sokasága. Az egyik ilyen vizsgálat szerint . 1979. szeptember 1. Szombat