Vas Népe, 1981. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

szik a szocialista országok igényei jelentős részének ki­elégítését és a tőkés orszá­goknak való energiaszállítást is. Az energiahordozók kiter­melésének jövőjéről szólva hangsúlyozta, hogy a kőolaj- és földgázkitermelés köz­pontja továbbra is Nyugat- Szibériában lesz. A tyume­­­nyi lelőhely 1985-ben­­már napi egymillió tonna olajat fog adni. A szénhidrogének felhasználásában a hangsúly a rendelkezésre álló készle­tek nagysága és a kitermelés olcsósága miatt fokozatosan a földgázra fog áttolódni. A következő években ismét nagymértékben nőni fog a kőolaj és a földgáz megje­lenésével háttérbe szorult barna- és feketeszén felhasz­nálása. A Szovjetunió ezek­ből is a legnagyobb készle­tekkel rendelkezik a világon. Különösen kedvezőek az adottságai a fűtőanyagként hasznosítható barnaszén szempontjából, amely hatal­mas területeken, így például a közép-szibériai kanszko­­acsinszki és az északkelet­­kazahsztráni ekibásztuzi le­lőhelyen rendkívül olcsón, külszíni fejtéssel bányászha­tó. A XI. ötéves terv idején két hatalmas teljesítményű villamos távvezetéket építe­nek a lelőhelyeken létesített hőerőművektől a nagy ener­giafogyasztó ipari központo­kig. Az egyik, 1,15 millió Watt teljesítményű vezeték az ekibásztuzi lelőhelyet kö­ti össze az Urallal, míg a másik, több mint kétezer kilométer hosszú, másfél millió Watt teljesítményű vezeték az ország központi részeibe szállítja az energi­át, ugyancsak Ekibásztuz­­ból. Marcsuk akadémikus kitért a műszaki haladás egyik élenjáró területének, az ipari robotok felhasználásának kérdéseire is. Elmondta, hogy a jelenlegi ötéves tervben az ipari robotok gyártása a Szovjetunióban ötszörösére fog nőni. E berendezések al­kalmazásával a következő években már nemcsak egyes gyártó-szerelősorokat, ha­nem teljes üzemrészeket is átállítanak az automatizált termelésre, két-háromszoro­sára növelve ezzel a munka termelékenységét. A Szovjetunió területének több mint tíz százalékát ki­­­­tevő, 2,4 millió négyzetkilo­méteres krasznojarszki ha­tárterület életével ismertet­ték meg a közép-szibériai táj kongresszusi küldöttei szombaton délelőtt a sajtó­­központban dolgozó tudósító­kat. Az Északi Jeges-tenger­től a Szaján-hegységig mint­egy 3000 kilométer hosszan elnyúló, kelet-nyugati irány­ban pedig 650 kilométer ki­terjedésű, szovjet méreteket tekintve is hatalmas közigaz­gatási egység 1934. december 7-én alakult meg, s 3,2 mil­lió lakosa­ között több mint száz nemzetiség képviselői élnek. Az egykor minden tekin­tetben elmaradott jenyiszeji kormányzóság ma főleg szí­nesfém- és energetikai ipa­ráról, gépgyártásáról, erdő- és fafeldolgozó iparáról is­mert. Fejlett az építőanyag-, a könnyű- és az élelmiszer­­ipar is. Termékeit a világ 48 országába exportálják. A hatmillió kilowatt teljesít­ményű krasznojarszki vízi­erőmű után már épül a 6,4 millió kilowatt kapacitású szajano-susenszki vízierő­­mű, amelynek eddig öt egy­ségét helyezték üzembe. A közelmúltban újabb hatal­mas, a földfelszín közelében fekvő­ szénlelőhelyekre buk­kantak. A kanszko-acsinszki szénmedence, amely a Szov­jetunió szénkészletének csaknem 40 százalékát tar­talmazza, 1985-b­en 55 millió tonna, 1990-ben várhatólag 100 millió tonna szenet ad évente. A krasznojarszki határte­rületet kétszer, 1956-ban és 1970-­ben Lenini-renddel tün­tették ki. V. P. vinndin 1*15­60 tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. A képen: fiatalabb küldött-társaival beszélget a kongresszus szünetében. döntendő, hogy antalimas vagy ártalmatlan a zörej. Micso­da megkönnyebbülés, ha ez utóbbi tudatával távozhatnak a rendelésről! Megyénkben eddig mintegy ötezer — szív­­­betegség gyanújával bekül­dött — gyermekről állapítot­ták meg, hogy egészséges ... Minden hónap első péntek­je a szombathelyiek napja. Szokatlanul nagy a tömeg — nyilvánvaló, hogy a me­gyeszékhelyen sokkal több gyermeket szűrnek meg, mint „vidéken”. Óriási szerepe van a betegségek felfedezésében az alapellátásiban dolgozók­nak. Eredményes a gyermek­orvosok tevékenysége, de — különösen a városoktól tá­voli falvakba nem juthatnak el. A körzeti orvosok nehe­zebben ismerik fel a gyer­mekkori szívbetegségeket, s­­az is igaz, hogy hozzájuk kis­­beteganyag kerül. Pedig az lenne a célravezető, ha min­den gyermek legalább há­romszor — 6 hónapos, 3 és 6 éves korában — részt ven­ne szűrővizsgálaton. Most még — személyi és anyagi feltételek hiányában — erre nincs lehetőség. Az előfordu­lási arányok, számítások alapján megyénkben legalább 200 veleszületett szívhi­bás gyermekről nem tudnak. Vég­zetes lehet, ha rövid időn belül nem sikerül felfedezni és gyógyítani őket... Elgondolkoztató a megtör­tént eset. Húsz év körüli fia­talember balesetet szenvedett — eltört a­­Kulcscsontja. Egy rosszul beállított römigenfel­vétel készült a beteg mell­kasáról. Az orvosok így szereztek tudomást a szível­változásról — szerencsére •még nem késtek el a beavat­kozással. Az ellenkező példa sajnos gyakoribb — a későn felfedezett veleszületett vagy szerzett­ szívelváltozásokat már műtéttel sem lehet gyó­gyítani ... ★ Megyénkben a szervezett gyermekkardiológiai ellátás 13 éves múltra tekinthet visz­­sza. A kórház-rendelőintézeti integrációt — jóval az integ­rációs rendelet megjelenése előtt — már 1970-ben meg­valósították. Akkoriban er­ről követendő vasi példaként beszéltek. Négy évvel később valamennyi lap közölte a hírt, hogy az Egészségügyi Minisztérium rövidesen átfo­gó intézkedést ad ki a kar­diológiai gondozásról. Ennek ellen­ére a rendelet még nem jelent meg, és ez több nehéz­ség forrása. Megyénkben kezdettől fogva egyetlen gyermekkar­diológus tevékenykedik. „Se­gítőtársa” most — rendeletek gátjaitól nehezítve — szak­vizsgára készül. A műsze­rezettség tíz év alatt alig fej­lődött, s a korábban megál­lapított asszisztensi létszám sem elég a többletfeladatok megoldásához. A mostani 600 szívbeteg gyermek rendszeres vizsgálata­, a 130 operált re­habilitációja nem kis feladat , s gondoljunk még a mint­egy 200 beteg felderítésének nehézségeire ... Sokat segíte­ne a régen várt központi ren­delkezés ... Sajnálatos, hogy az országot átfogó gyermek­­kardiológiai hálózat még ma is „partizánalakulata” a ma­gyar egészségügyinek. Az eredményes gyógyító munkának sajnos másmilyen gátjai is vannak. Megyénkö­n évente mintegy 30 gyem vár szívműtétre. Közöttük olyanok is, akiknek a szülei hosszabb-rövidebb ideig vo­nakodnak, vagy egyáltalán nem adják beleegyezésüket az operációhoz. A tét igen nagy, ám a kockázat egyre kiseb­b. De még kisebb is le­hetne, ha a gyermekikardio­lógia az alapellátástól az utó­gondozásig jól szervezett egy­ség, jól működő hálózat len­ne ... Dr. Búzás Emil megyei gyermekikardiológus főorvos­nak kezdettől fogva szívügye a gyermekek szíve... — Teljesítőképességünk felső határán vagyunk, még­sem ez a legfőbb probléma. A nehézségek forrása szem­léleti kérdésekben keresen­dő. Általános álláspont, hogy ami jól megy, arra nem kell annyira ügyelni, így hajlamo­sak vagyunk a látszatról ítél­ni. Kétségtelen, hogy szem­betűnő eredményeket ér­tünk el, de tovább kell lépni, s erre éppen az eddigiek kész­tetnek bennünket. A hallga­tás és a felületes figyelem a kezdeményezőkészség gát­ja. Emiatt „kerekedett fö­­lénk” néhány ország, olya­nok is, ahol később kezdték el fejleszteni a gyermekkar­­diológiát, — igaz, sokkal in­­tezívebben, mint nálunk... (Folyta­tjuk) Burkon László Fotó: Czika László Gyermekek és szülők várakoznak a gyermekkardiológiai ren­delésre, általában tíz percig tart egy vizsgálat. 1981. március 1. Vasárnap A kongresszus külföldi visszhangja Leonyid Brezsnyev kong­resszusi beszéde arról győz­te meg a bonni vezetőket, hogy a Szovjetunió komolyan érdekelt európai leszerelési értekezlet megrendezésében. A nyugatnémet kormányhoz közel álló­­körökből szárma­zó értesülés szerint ebből a szempontból a legjelentő­sebbnek az SZKP főtitkárá­nak azt a javaslatát tartják, amely az európai bizalom­­építő intézkedések földraj­zi kiterjesztésével foglalko­zik. Hasonlóképpen fontosnak minősítik Bonnban a szov­jet vezetőnek azt a javasla­tát, hogy folytatódjék a köz­vetlen párbeszéd a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között. A Brezsnyev-beszéd kül­politikai részében bonni fel­fogás szerint több utalás hangzott el arra is, hogy a Szovjetunió — az amerikai törvényhozás elutasító ma­gatartása ellenére — tartja magát a SALT—2 előírásai­hoz. Leonyid Brezsnyev a XXVI. kongresszuson elhang­zott beszámolójában rendkí­vül időszerű békekezdemé­nyezésekkel állt elő, s ezzel fontos lépést tett a szovjet— amerikai kapcsolatok javítá­sa felé — jelentette ki a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában Armand Hammer, az Occidental Pet­roleum Corporation elnöke. Az interjúban az amerikai üzleti körök tekintélyes kép­viselője leszögezte: reméli, hogy a Reagan-kormány po­zitívan reagál az „aktív pár­beszéd folytatásának” Brezs­nyev által hangsúlyozott szükségességére, beleértve a legfelsőbb­ szintet is, mivel ez elengedhetetlen az ameri­kai—szovjet kapcsolatok megjavításának útjában ál­ló problémák komoly meg­vitatásához. A bukaresti Scinteia első oldalán fényképes tudósítást közöl az SZKP kongresszu­sán résztvevő román párt­küldöttségnek a protvinoi Fi­zikai Kutató Intézetben tett látogatásáról és az ott rende­zett szovjet—román barátsági nagygyűlésről. A két szomszé­dos nép sokoldalú kapcsola­tainak további mélyítését, a barátság erősítését szolgá­ló barátsági gyűlésen Nicolae Ceausescu, az RKP főtitká­ra mondott beszédet. Japán hivatalos körökben fokozódó érdeklődés tapasz­talható a nemzetközi enyhü­lés megszilárdítása céljából előterjesztett szovjet kong­resszusi javaslatok, valamint Leonyid Brezsnyevnek a szovjet—japán kapcsolatok javítását szorgalmazó állás­­foglalása iránt. Kormány­for­rásokból származó értesülé­sek szerint Szatouraucsi Josio, a Liberális Demokrata Párt főtitkára és más "befolyásos "konzervatív tisztségviselők találkozni fognak Dmitrij Poljanszkij tokiói szovjet nagykövettel, hogy tájéko­zódjanak a moszkvai béke­kezdeményezések felől. Csak a szerencse? Postás szakszervezeti bizalmiak, hivatali és üzemi vezetők tanácskoztak a minap Celldömölkön. A gaz­dasági eredmények, a postai szolgáltatások értékelése mellett szó esett az értekezleten a balesetek alakulásá­ról is. Az egyik felszólaló például azt észrevételezte, hogy a baleseteknek a bázishoz való viszonyítása nem ad hű képet egy-egy hivatal, üzem baleseti helyzetéről. Ha ugyanis a bázisidőszakban valahol sok volt a bal­eset, akkor ott könnyű a rossz eredményekhez viszo­nyítva javulást elérni. Sokkal nehezebb viszont ott, ahol korábban kis számban fordult elő baleset, mert ehhez hasonlítva nem lehet százalékokban kimutatha­tó, látványos eredményeket elérni. A szombathelyi II-es postahivatalnál például már 15 éve nem volt baleset, s nyilvánvaló, hogy dicsére­tesebb ez az eredmény,­­mintha valahol mondjuk ötről kettőre csökkentették a balesetek számát, pedig az utóbbi a számok nyelvére lefordítva, százalékokban nagy fejlődést mutat. Dicséretes, elismerésre méltó dolog másfél évtize­den át megőrizni a­­balesetmentességet, mégha a II-es postahivatal egyik vezetője elsősorban a szerencsének tulajdonította is felszólalásában a balesetek elkerülé­sét. Szerinte ugyanis olyan veszélyes munkaterületen, mint ahol ők dolgoznak (a nagyforgalmú szombathelyi vasútállomáson az érkező, induló vonatok postai keze­lése is munkájukhoz tartozik) csak szerencsével lehet * 15 éven át baleset nélkül szolgálni. Nem vitatjuk, hogy sok esetben a véletlen (vagy nevezzük akár szerencsének) is közrejátszik az üzemi balesetek elkerülésében. Egyet kell értenünk azonban a soproni postaigazgatóság vezetőjének az értekezletein hangoztatott véleményével: a szerencse, a véletlen is jobbára azok mellé szegül, akik az események alaku­lását nem bízzák a véletlenre, a szerencsére. A szeren­cse mellett minden, bizonnyal nagy szerepe, mondhat­nánk döntő szerepe van a szombathelyi 11-es postahi­vatalnál is a balesetmentes szolgálatban az alapos bal­eseti oktatásnak, a balesetvédelmi intézkedések pontos betartásának. S mindez nem a szerencse, hanem a dol­gozók és a vezetők együttes érdeme. Ne vitassuk el ezt tőlük. (f­ig) Kizárva kizártak egy tagot az Egyházashelye székhellyel gazdálkodó Berzsenyi Dániel Termelőszövetkezetből. Ki­zárták, mert hiába volt a jószándék­ú figyelmeztetés, az iránta való további türelem, megértés... Az érdekelt nem változtatott magatartásán. Többször ittas volt mun­­aközben, távol maradt a munkakezdéstől vagy éppen meg sem jelent munkahelyén. Nem volt más választás, mint megszabadulni tőle. Aki az igazán tisztességes megélhetési lehetőségét any­­nyira sem becsüli, hogy komolyan vegye megbízatását, annak nincs helye a fegyelmezetten dolgozó kollektí­vában. Mindez nem nagy eset, s nem is szólnánk róla, ha mondjuk példa nélküli lenne a megyében. De nem az, így azt jelenti a most említett kizárásos eset, hogy a tsz-escben is elindult vagy legalábbis elindulhat egy olyan egészséges tisztulás, amely külön választja a kon­kolyt a búzától. Vagyis kiközösíti a szorgalmasan, becsületesen dol­gozók közül a megbízhatatlant, a fegyelemrontót, az izgágát, a kákán is csomót keresőt. Mert ma már csak tízmilliók­ban mérthető a szövetkezetek közös vagyoná­­nak értéke, ami egyben a tagság egyre jobb megélheté­sének forrása is, így egyéni érdek is, hogy mindenki a tőle legjobban telhetően végezze munkáját, javítsa jövedelmét és gyarapítsa azt a közös vagyont, amit rész­ben az alapítók teremtettek meg. De aki indokolatlanul nem jelenik meg a munkahelyén, vagy megjelenik de felelőtlenül otthagyja a nagy értékű közös vagyont szá­zak érdekét kockáztatva, annak az embernek ne legyen becsülete, s ne legyen helye a fegyelmezett közösségben. A tagság helyes gondolkodását mutatja, hogy egyet­len reklamáló nem volt a határozat ellen. A vezetőség pedig azért dicsérendő, mert kezdeményezni mert, s nem félt attól, hogy gyengül a szövetkezet. Sőt, ellen­kezőleg történt. — 1) — Külpolitikai kommentár Az elnök és a költségvetés. (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next