Vas Népe, 1981. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
Félév múltán ipari növekedés export, egyensúly A gazdaságpolitika és az idei terv alapvető céljai — az egyensúlyi, elsősorban a külkereskedelmi mérleghelyzet javítása és a lakosság elért életszínvonalának fenntartása — szemszögéből a gazdasági munka első félévi eredményei, még szerényen szólva is, kielégítőek. Ám ez a minősítés a nem rubel elszámolású árucsere első félévi mérlegéről túlzottan visszafogott: a január—júniusi időszak nem rubel elszámolású forgalmának mérlege az elmúlt öt-tíz esztendőben soha nem volt oly kedvező, egyensúlyközeli, mint ezúttal. Az átlagbér, az átlagkereset is oly mértékben emelkedett, ami megfelel az életszínvonal megőrzése tervezett követelményének. Ám, ha nem statikus szemlélettel , június 30-i helyzetében és eredményeiben értékeljük a gazdasági munka folyamatait, kevésbé leszünk, lehetünk derűlátóak. A népgazdasági szintű gazdálkodásnak, időről-időre változva, mindig voltak olyan feladatai, amelyeknek megoldásával rövidebb-hosszabb ideig sikertelenül birkóztunk. Ilyen volt a hatvanas években a munka termelékenységének erőteljesebb növelése, a hetvenes évtizedben a külgazdasági egyensúly javítása. Úgy tűnik, hogy napjainkban az ipari növekedés mérsékelt ütemének fenntartása, biztosítása okozhat tartós gondot. Az idei év kezdetén — az első négy hónapban — az ipari termelés és értékesítés, az egy évvel korábbihoz képest, felélénkült, ám a félév egészében az 1981-re előirányzott növekedési ütemnek legfeljebb a felét érte el. Az ipari termelés igencsak szerény növekedése azonban megtévesztő eredmény, hisz a múlt év első felében — amihez most viszonyítunk — a termelés viszszaesett s így legjobb esetben is csak az állítható, hogy az ipar 1981 első felében elérte 1079 azonos időszakának szintjét. A mezőgazdaságtól Az ipar az elmúlt másfél évben képtelen volt szélesebb értelemben vett gazdálkodását az ipari növekedés követelményeihez, lehetőségeihez ■ igazítani. Az ipari növekedés évtizedeken keresztül egyidejűleg három piacra — a belföldi fogyasztási és felhalmozási, valamint a szocialista és a tőkés piacokra — támaszkodott. Nyilvánvaló, hogy az összes belföldi felhasználás ma már az ipari termelés bővítéséhez aligha szolgáltat vásárlóerőt, a szocialista kivitel növelésének lehetőségei is meghatározottak, az ipar termelését elsősorban a nem rubel elszámolású export révén növelheti. Az ipari termelés növelésének az a „modellje” aligha lesz ideiglenes, átmeneti jellegű. Bizonyára e sorok olvasójában is felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy az ipar gyenge teljesítménye ellenére mind az elmúlt évben, mind 1981 első felében a nem rubel elszámolású forgalom egyensúly-helyzete mégis kedvező lett. Egyszerű a magyarázat: mind tavaly, mind az idei év első felében a mezőgazdasági és élelmiszeripari export volumenének és árszintjének növekedése volt a kedvező mérleghelyzet döntő tényezője, az ipari kivitel mennyisége mindkét időszakban stagnált. Keserű vigasz, hogy az élet is igazolja: nincs ipari növekedés a nem rubel elszámolású kivitel bővítése nélkül. Csakhogy van egy másik öszszefüggés is, éspedig az, hogy az ipari termelés stagnálása előbb-utóbb — már az idei év második felében — az egyensúlyi helyzetet is negatív módon befolyásolja. Tartósan aligha tartható fenn, hogy az időjárás- és konjunktúra-érzékeny agrárszektor őrizze a mérleg egyensúlyát.Az év első felében alapvetően a búza, a hús és az étolaj-export növelte majd 40 százalékkal a nem rubel elszámolású mezőgazdasági termék-kivitelt. Bizonyosnak látszik, hogy az év második felében ez a teljesítmény aligha ismétlődik meg. Az életszínvonal megőrzése Az év hátralevő részére a nem rubel elszámolású kivitel előreláthatóan nem teszi lehetővé sem az export, sem a termelés szükséges mértékű növekedését. Egy év gazdasági történése még lehet kivétel, két esztendő azonos jelensége már tipikusat, tendenciát sejtet, ami indokolja a gazdasági-ipari növekedés jelenlegi menetének hátterében — egyelőre kevésbé szembetűnő — összefüggés-változások felvetését is. Gondolatainkat, aggályainkat 1980-as adatok tükrében érzékeltetjük, ám félő, hogy az 1981 évi adatok is hasonlóak lesznek. Az elmúlt évben, miként idén is, a két alapvető gazdaságpolitikai feladathoz — egyensúly, életszínvonal megőrzése — az anyagi termelés bizonyos bővítését, mérséklet fogyasztói árszint és jövedelem növekedését terveztünk. Az anyagi termelés azonban alig, a nemzeti jövedelem pedig semmivel sem nőtt, az egyéb célok általában teljesültek. Hangsúlyozzuk: a terv mind az egyensúlyi helyzet javítását, mind az életszínvonalbeli célok elérését szerény mértékű gazdasági növekedéshez kötötte, tervezte. Az egyensúlyi helyzet javulása a tervezettnél alacsonyabb — tulajdonképpen zéró — növekedés mellett következett be, ami az eredmény szempontjából közömbös. De vajon a másik eredmény, az életszínvonal megőrzése összefüggésében is ilyen következtetés vonható le? Politikai és gazdaságpolitikai nézőpontból az életszínvonal megőrzése legalább annyira fontos mint az egyensúly javítása. Csakhogy a múlt esztendőben a gazdasági növekedés-életszínvonal szerves összefüggése „hatályon kívül” helyeződött. Az iparnál maradva. Az elmúlt évben termelése kb. 2 százalékkal csökkent, a termelékenység 0,7 százalékkal, a havi átlagbér 6,3 százalékkal emelkedett. 1979 és 1981 első féléveit öszehasonlítva: a termelés volumene kb. azonos, a termelékenység mintegy 4 százalékkal, a havi átlagbér legalább 12—13 százalékkal magasabb. (Az elmúlt évben egyébként számos iparágban csökkent a termelés és a termelékenység, csak az átlagbér emelkedett. Szélsőséges példa: a fémtömegcikkipar termelése majd 14, az egy foglalkoztatottra jutó termelés 10 százalékkal csökkent, az átlagbér kb. 6 százalékkal nőtt.) A növekedés-termelékenység-bér gazdaságlogikai kapcsolatának fellazulását a tervezettnél magasabb termelői árszínt és jövedelmezőség ugyan megmagyarázhatja, a jelenség tendenciaszerű folytatódása azonban már veszélyes lenne. Úgy tűnik, hogy a fogyasztói árszint növekedésétől jócskán elmaradó gazdasági-ipari növekedés közepette a gazdasági ágazatok teljesítményét és az életszínvonal-követelményeket egyaránt szem előtt tartó, érvényesítő bérszabályozás még sok gondot okozhat. Garamvölgyi István ■i ■53PmKhmai ■ Via szot is újra felépítették, noha minden török hadmozdulat új tűzvészt, új bujdosást jelentett. Jött a török, elmenekült a lakosság, menedéket adott a Tisza nádi világa, elvonult, visszatért a nép. Többször ismétlődött ez a szomorú vándorlás, míg végre a XVII. században újra szilárd otthonná vált a falu, s fejlődött olyan mértékben, ahogy évszázadnyi idő múltával mezővárosi jogot kapott. Fontos kereseti forrás vol itt a halászat, míg csak hűtlen nem lett a faluhoz a folyó, s a Tisza-szabályozás el nem vitte a vízi világot, a nádast, az árterületet, s jó két mérföldnyire a vizet. Most azonban újra visszatér a víz, mégpedig hatalmas tó formájában, elönti a terméketlen szikes területeket és nemcsak halgazdaságot, de merőben új lehetőséget is hoz: fürdőéletet. Rövidesen valóban „füred” lesz Füred: nyaralók, idegenek özönlenek majd ide, az Alföld „Balatonjára”. Erről az ősök nem is álmodhattak, de még a mai utódok sem sejtik talán, mekkora változást jelent mindez az ő életükben. A múzeum őrzi a faragott bútorokat, a régi használati tárgyakat, s az egykor virágzó fazekasság szebbnél szebb termékeit. A falakon láthatók a jellegzetes régi házak képei, reméljük, megmarad néhány belőlük valóságosan is; padláshomlokzatukat borító faberakásuk, faragott oszlopsorú pitvaruk — rendben tartva — a falu díszeivé tehetné őket. A múzeum épülete oly tágas, hogy két szobájában vándorkiállításoknak is helyet tud adni; ottjártamkor éppen a bajai múzeum népművészeti gyűjteménye volt látható. Sokác, szerb, horvát menyecskék dúsan hímzett rokolyái, gyöngyös főkötői, pártái töltötték meg a tarlókat. Itt a Tisza parton sosem hordtak ilyen parádés öltözékeket, komorabb, szigorúbb volt a viselet, s keményebb az élet. De a dús hímzések kedvet ébresztenek: a falu vendéglőjében a kis pincérlány már ilyen hímes ingvállat hord, maga hímezte tán, s szép benne, mint a múzeum parkjában nyíló virágok. A becsben tartott régi udvarház így divatot is „csinál”, a jó ízlés divatját, észrevétlenül, hallgatagon nevelvén környezetét. . Bozóky Éva Futó Tibor felvételei fől írjaiárl Halászatból élt egykor a falu. Tiszafüredi falusi ház belső bútorzata. 1981. augusztus 1. Szombat Hiányzó táblák Ha csak néhány napról, néhány hétről volna szó, nem érdemelne különösebb figyelmet az új közlekedési helyzet Szombathelyen. Mivel azonban a Vorosilov utca lezárása hónapokig, várhatóan az év végéig tart, érdemes körülnézni az elterelt forgalmat viselő utcákban. Sokszorosára nőtt a Rózsa Ferenc körút, a Rákóczi út, a Thököly utca forgalma. A haladás pedig egyre nehezebb és veszélyesebb, különösen a reggeli és a délutáni csúcsban. A Rózsa Ferenc körút mindkét oldalán parkoló autók szűkítik az úttestet. Nincs hova húzódni a kanyarodó busz elől a Rákóczi út és a Rózsa Ferenc körút kereszteződésénél. A szabadon maradt sávban már nem fér el egymás mellett a szembejövő tehergépkocsi és személyautó sem. Parkolnak a kocsik, mert nemcsak menni kell. A megállást nem tiltja tábla, a várakozást is csak imitt-atott. A Thököly utcában a várakozni tilos jelzés nem zavarja különösebben a vezetőket. Állnak a kocsik, sofőr sehol. Belátásra nemigen számíthatunk. A város siralmasan kevés parkolóhelye szabálytalanságra, útszélek, járdák igénybevételére szorítja a vezetőket. Bár éppen erre a környékre nem jellemző a parkolóhiány. Még soha nem láttam telítettnek például a Majakovszkij tér síkságait. Talán mert a tér későn bukkan az idegen autósok szeme elé, elkelne néhány jelzés, amely a térre irányítja buszok és személyautók vezetőinek figyelmét. Akkor talán kevesebb lesz a fékcsikorgás, tolatás, a veszélyhelyzet a szűk terelőutakon. b. r. Lehet bizonyítani A tavasszal a Hazafias Népfront és a KISZ megyei bizottsága, az MTESZ, a Termelőszövetkezetek Vas megyei Szövetsége, és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya nyilvános pályázatot hirdetett a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozó szakemberek részére. A pályázat célja, hogy a gazdaságok — a növekvő termelés mellett — ne használjanak fel több energiát, mint amennyi a folyamatos termeléshez szükséges. Vagyis semmiképpen ne lépjék túl az évi — és a megyei — 40 ezer tonna folyékony és a 39,5 millió kilowattóra villamosenergia-fogyasztást. A pályázatokkal az is cél, hogy amolyan modell alakuljon ki a nagyüzemek részére, amit hosszú távon sikeresen alkalmazhatnak. Ezért a szellemi munkáért 50 ezer forintot kaphatnak a legsikeresebben számítók gondolkodók, a takarékos üzemanyagfelhasználás kimunkálói. Főleg a műszakiak körében volt, s van érdeklődés a pályázat iránt. Van üzem, ahol növénytermesztő-, állattenyésztő- és gépész, szakember együtt gyűjti a tapasztalatokat és próbálja formába önteni ide vágó szellemi ismereteit, képességét. De az érdekelt szervek, szervezetek nagyobb részvételt várnak, hiszen megyénkben soha nem volt ekkora szellemi kapacitás, mint most van a mezőgazdasági üzemekben. Frissen végzett és évtizedes gyakorlattal rendelkező mérnökök, technikusok százai dolgoznak a termelés irányításában. A nyilvános pályázattal a megye színe előtt bizonyíthatják képességeiket, s az átgondolt precíz munkával — ritka alkalom az ilyen — személyes presztízsüket növelhetik, túl az anyagi elismerésen. Az meg külön dolog, hogy a sikeres pályázattal a megye, az ország energiagazdálkodását segítik, nevükkel is fémjelezve. Nagy a lehetőség, s tán még nem is késő, éljenek vele minél többen. U. Gy. V fi SNEPE3 Újra táncdalfesztivál Vanatos Ferenc Karika túrája)