Vas Népe, 1981. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

Félév múltán ipari növekedés export, egyen­súly A gazdaságpolitika és az idei terv alapvető céljai — az egyensúlyi, elsősorban a külkereskedelmi mérleg­helyzet javítása és a lakosság elért életszínvonalának fenntartása — szemszögéből a gazdasági munka első félévi eredményei, még szerényen szólva is, kielégítő­­ek. Ám ez a minősítés a nem rubel elszámolású áru­csere első félévi mérlegéről túlzottan visszafogott: a január—júniusi időszak nem rubel elszámolású forgal­mának mérlege az elmúlt öt-tíz esztendőben soha nem volt oly kedvező, egyensúlyközeli, mint ezúttal. Az át­lagbér, az átlagkereset is oly mértékben emelkedett, ami megfelel az életszínvonal megőrzése tervezett kö­vetelményének. Ám, ha nem statikus szem­lélettel , június 30-i helyze­tében és eredményeiben ér­tékeljük a gazdasági munka folyamatait, kevésbé leszünk, lehetünk derűlátóak. A nép­­gazdasági szintű gazdálko­dásnak, időről-időre változva, mindig voltak olyan felada­tai, amelyeknek megoldásá­val rövidebb-hosszabb ideig sikertelenül birkóztunk. Ilyen volt a hatvanas években a munka termelékenységének erőteljesebb növelése, a het­venes évtizedben a külgazda­sági egyensúly javítása. Úgy tűnik, hogy napjainkban az ipari növekedés mérsékelt ütemének fenntartása, biz­tosítása okozhat tartós gon­dot. Az idei év kezdetén — az első négy hónapban — az ipari termelés és értékesítés, az egy évvel korábbihoz ké­pest, felélénkült, ám a félév egészében az 1981-re elő­irányzott növekedési ütem­nek legfeljebb a felét érte el. Az ipari termelés igen­csak szerény növekedése azonban megtévesztő ered­mény, hisz a múlt év első fe­lében — amihez most viszo­nyítunk — a termelés visz­­szaesett s így legjobb eset­ben is csak az állítható, hogy az ipar 1981 első felében elérte 1079 azonos időszaká­nak szintjét. A mezőgazdaságtól Az ipar az elmúlt másfél évben képtelen volt szélesebb értelemben vett gazdálkodá­sát az ipari növekedés köve­­­­telményeihez, lehetőségeihez ■ igazítani. Az ipari növeke­dés évtizedeken keresztül egyidejűleg három piacra — a belföldi fogyasztási és fel­halmozási, valamint a szo­cialista és a tőkés piacokra — támaszkodott. Nyilvánva­ló, hogy az összes belföldi felhasználás ma már az ipari termelés bővítéséhez aligha szolgáltat vásárlóerőt, a szo­cialista kivitel növelésének lehetőségei is meghatározot­tak, az ipar termelését első­sorban a nem rubel elszámo­lású export révén növelheti. Az ipari termelés növelésé­nek az a „modellje” aligha lesz ideiglenes, átmeneti jel­legű. Bizonyára e sorok olvasó­jában is felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy az ipar gyenge teljesítménye el­lenére mind az elmúlt évben, mind 1981 első felében a nem rubel elszámolású for­galom egyensúly-helyzete mégis kedvező lett. Egyszerű a magyarázat: mind tavaly, mind az idei év első felében a mezőgazdasági és élelmi­­szeripari export volumené­nek és árszintjének növeke­dése volt a kedvező mérleg­helyzet döntő tényezője, az ipari kivitel mennyisége mindkét időszakban stagnált. Keserű vigasz, hogy az élet is igazolja: nincs ipari növe­kedés a nem rubel elszámo­lású kivitel bővítése nélkül. Csakhogy van egy másik ösz­­szefüggés is, éspedig az, hogy az ipari termelés stag­nálása előbb-utóbb — már az idei év második felében — az egyensúlyi helyze­tet is negatív módon befolyá­solja. Tartósan aligha tartha­tó fenn, hogy az időjárás- és konjunktúra-érzékeny ag­rárszektor őrizze a mérleg egyensúlyát.­­Az év első felé­b­en alapvetően a búza, a hús és az étolaj-export növel­te majd 40 százalékkal a nem rubel elszámolású mezőgaz­dasági termék-kivitelt. Bi­zonyosnak látszik, hogy az év második felében ez a tel­­jesítmény aligha ismétlődik meg. Az életszínvonal megőrzése Az év hátralevő részére a nem rubel elszámolású kivi­tel előreláthatóan nem teszi lehetővé sem az export, sem a termelés szükséges mér­tékű növekedését. Egy év gazdasági történése még le­het kivétel, két esztendő azo­nos jelensége már tipikusat, tendenciát sejtet, ami indo­kolja a gazdasági-ipari növe­kedés jelenlegi menetének hátterében — egyelőre ke­vésbé szembetűnő — össze­függés-változások felvetését is. Gondolatainkat, aggálya­inkat 1980-as adatok tükré­ben érzékeltetjük, ám félő, hogy az 1981 évi adatok is hasonlóak lesznek. Az elmúlt évben, miként idén is, a két alapvető gazdaságpolitikai feladathoz — egyensúly, élet­­színvonal megőrzése — az anyagi termelés bizonyos bő­vítését, mérséklet fogyasztói árszint és jövedelem növeke­dését terveztünk. Az anyagi termelés azonban alig, a nemzeti jövedelem pedig semmivel sem nőtt, az egyéb célok általában teljesültek. Hangsúlyozzuk: a terv mind az egyensúlyi helyzet javítá­sát, mind az életszínvonalbe­li célok elérését szerény mér­tékű gazdasági növekedéshez kötötte, tervezte. Az­ egyensú­lyi helyzet javulása a terve­zettnél alacsonyabb — tulaj­donképpen zéró — növekedés mellett következett be, ami az eredmény szempontjából közömbös. De vajon a másik eredmény, az életszínvonal megőrzése összefüggésében is ilyen következtetés vonha­tó le? Politikai és gazdaságpoliti­kai nézőpontból az életszín­vonal megőrzése legalább annyira fontos mint az egyensúly javítása. Csakhogy a múlt esztendőben­­ a gaz­dasági növekedés-életszínvo­nal szerves összefüggése „hatályon kívül” helyező­dött. Az iparnál maradva. Az elmúlt évben termelése kb. 2 százalékkal csökkent, a termelékenység 0,7 százalék­kal, a havi átlagbér 6,3 szá­zalékkal emelkedett. 1979 és 1981 első féléveit öszehason­­lítva: a termelés volumene kb. azonos, a termelékenység mintegy 4 százalékkal, a ha­vi átlagbér legalább 12—13 százalékkal magasabb. (Az elmúlt évben egyébként szá­mos iparágban csökkent a termelés és a termelékeny­ség, csak az átlagbér emelke­dett. Szélsőséges példa: a fémtömegcikkipar termelése majd 14, az egy foglalkozta­tottra jutó termelés 10 szá­zalékkal csökkent, az átlag­bér kb. 6 százalékkal nőtt.) A növekedés-termelékeny­­ség-bér gazdaságlogikai kap­csolatának fellazulását a ter­vezettnél magasabb termelői árszínt és jövedelmezőség ugyan megmagyarázhatja, a jelenség tendenciaszerű foly­tatódása azonban már veszé­lyes lenne. Úgy tűnik, hogy a fogyasztói árszint növeke­désétől jócskán elmaradó gazdasági-ipari növekedés közepette a gazdasági ágaza­tok teljesítményét és az élet­színvonal-követelményeket egyaránt szem előtt tartó, érvényesítő bérszabályozás még sok gondot okozhat. Garamvölgyi István ■i ■53PmKhmai ■ Via­ szot is újra felépítették, noha minden török hadmozdulat új tűzvészt, új bujdosást je­lentett. Jött a török, elmene­kült a lakosság, menedéket adott a Tisza nádi világa, el­vonult, visszatért a nép. Többször ismétlődött ez a szomorú vándorlás, míg vég­re a XVII. században újra szilárd otthonná vált a falu, s fejlődött olyan mértékben, ahogy évszázadnyi idő múltá­val mezővárosi jogot kapott. Fontos kereseti forrás vol itt a halászat, míg csak hűt­len nem lett a faluhoz a fo­lyó, s a Tisza-szabályozás el nem vitte a vízi világot, a ná­dast, az árterületet, s jó két mérföldnyire a vizet. Most azonban újra visszatér a víz, mégpedig hatalmas tó for­májában, elönti a terméket­len szikes területeket­ és nem­csak halgazdaságot, de merő­ben új lehetőséget is hoz: fürdőéletet. Rövidesen való­ban „füred” lesz Füred: nya­ralók, idegenek özönlenek majd ide, az Alföld „Balaton­jára”. Erről az ősök nem is álmodhattak, de még a mai utódok sem sejtik talán, mek­kora változást jelent mindez az ő életükben. A múzeum őrzi a faragott bútorokat, a régi használati tárgyakat, s az egykor virág­zó fazekasság szebbnél szebb termékeit. A falakon láthatók­ a jellegzetes régi házak ké­pei, reméljük, megmarad né­hány belőlük valóságosan is; padlás­homlokzatukat borító­ faberakásuk, faragott oszlop­sorú pitvaruk — rendben tartva — a falu díszeivé te­hetné őket. A múzeum épülete oly tá­gas, hogy két szobájában vándorkiállításoknak is he­lyet tud adni; ottjártamkor éppen a bajai múzeum nép­­művészeti gyűjteménye volt látható. Sokác, szerb, horvát menyecskék dúsan hímzett rokolyái, gyöngyös főkötői, pártái töltötték meg a tarló­kat. Itt a Tisza parton sosem hordtak ilyen parádés öltözé­keket, komorabb, szigorúbb volt a viselet, s keményebb az élet. De a dús hímzések kedvet ébresztenek: a falu vendéglőjében a kis pincér­lány már ilyen hímes ing­­vállat hord, maga hímezte tán, s szép benne, mint a múzeum parkjában nyíló vi­rágok. A becsben tartott régi udvarház így divatot is „csi­nál”, a jó ízlés divatját, ész­revétlenül, hallgatagon ne­velvén környezetét. . Bozóky Éva Futó Tibor felvételei fől írjaiárl Halászatból élt egykor a falu. Tiszafüredi falusi ház belső bútorzata. 1981. augusztus 1. Szombat Hiányzó táblák Ha csak néhány napról, néhány hétről volna szó, nem érdemelne különö­sebb figyelmet az új köz­lekedési helyzet Szom­bathelyen. Mivel azonban a Vorosilov utca lezárása hónapokig, várhatóan az év végéig tart, érdemes körülnézni az elterelt forgalmat viselő utcák­ban. Sokszorosára nőtt a Rózsa Ferenc körút, a Rákóczi út, a Thököly ut­ca forgalma. A haladás pedig egyre nehezebb és veszélyesebb, különösen a reggeli és a délutáni csúcsban. A Rózsa Ferenc körút mindkét oldalán parkoló autók szűkítik az úttes­tet. Nincs hova húzódni a kanyarodó busz elől a Rákóczi út és a Rózsa Ferenc körút keresztező­désénél. A szabadon ma­radt sávban már nem fér el egymás mellett a szembejövő tehergépkocsi és személyautó sem. Parkolnak a kocsik, mert nemcsak menni kell. A megállást nem tiltja tábla, a várakozást is csak imitt-atott. A Thököly utcában a vára­kozni tilos jelzés nem za­varja különösebben a vezetőket. Állnak a ko­csik, sofőr sehol. Belátásra nemigen szá­míthatunk. A város si­ralmasan kevés parkoló­helye szabálytalanságra, útszélek, járdák igénybe­vételére szorítja a vezető­ket. Bár éppen erre a környékre nem jellemző a parkolóhiány. Még soha nem láttam telítettnek például a Majakovszkij tér síkságait. Talán mert a tér későn bukkan az idegen autósok szeme elé, elkelne néhány jelzés, amely a térre irányítja buszok és személyautók vezetőinek figyelmét. Ak­kor talán kevesebb lesz a fékcsikorgás, tolatás, a veszélyhelyzet a szűk te­­relőutakon. b. r. Lehet bizonyítani A tavasszal a Hazafias Népfront­ és a KISZ me­gyei bizottsága, az MTESZ, a Termelőszö­vetkezetek Vas megyei Szövetsége, és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya nyilvános pá­lyázatot hirdetett a me­zőgazdasági nagyüzemek­ben dolgozó szakemberek részére. A pályázat cél­ja, hogy a gazdaságok — a növekvő termelés mel­lett — ne használjanak fel több energiát, mint amennyi a folyamatos termeléshez szükséges. Vagyis semmiképpen ne lépjék túl az évi — és a megyei — 40 ezer tonna folyékony és a 39,5 millió kilowattóra villamos­energia-fogyasztást. A pályázatokkal az is cél, hogy amolyan modell alakuljon ki a nagyüze­mek részére, amit hosszú távon sikeresen alkalmaz­hatnak. Ezért a szellemi munkáért 50 ezer forintot kaphatnak a legsikereseb­ben számítók gondolko­dók, a takarékos üzem­­anyagfelhasználás kimun­kálói. Főleg a műszakiak kö­rében volt, s van érdeklő­dés a pályázat iránt. Van üzem, ahol növényter­mesztő-, állattenyésztő- és gépész, szakember együtt gyűjti a tapasztalatokat és próbálja formába ön­teni ide vágó szellemi is­mereteit, képességét. De az érdekelt szervek, szervezetek nagyobb részvételt várnak, hiszen megyénkben soha nem volt ekkora szellemi ka­pacitás, mint most van a mezőgazdasági üzemek­ben. Frissen végzett és évtizedes gyakorlattal rendelkező mérnökök, technikusok százai dol­goznak a termelés irá­nyításában. A nyilvános pályázattal a megye színe előtt bizonyíthatják ké­pességeiket, s az átgon­dolt precíz munkával — ritka alkalom az ilyen — személyes presztízsüket növelhetik, túl az anyagi elismerésen. Az meg kü­lön dolog, hogy a sikeres pályázattal a megye, az ország energiagazdálkodá­sát segítik, nevükkel is fémjelezve. Nagy a lehetőség, s tán még nem is késő, éljenek vele minél többen. U. Gy. V fi SNEPE3 Újra táncdalfesztivál V­anatos Ferenc Kari­ka túrá­ja)

Next