Vas Népe, 1983. május (28. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
MÁJUSI KÖSZÖNTŐ Virizlay Gyulának, a SZOT-titkárának rádió- és tévébeszéde sajátos ünnep május elseje. A munka és az em- iberi méltóság szülte, s így az esztendő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege formálódott, alakult, de tartalma változatlan: ma is a békéért, a tisztességes emberi életért és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ünnepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején borultabb a világ égboltja, a dolgozó tömegek szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági válság fenyegetettségében ünnepelnek. De ünnepelnek! Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyugdíjasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a mához. Közük van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, alkotásokban él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlékezünk, hanem a mára s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgo-zói és a magyar dolgozók nem először ünneplik nehéz körülmények között a munka nagy ünnepét. Hazánk is többször volt nehéz helyzetben az elmúlt harmincnyolc év során Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet kihívásai m4l egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fegyelem összpontosítására késztetnek bennünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az öntudatos munkálkodásra, mint napjainkban. A gondolkodás és a gyakorlat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy évtizedes útja a nehézségek, az eredmények összefonódásában haladt előre, most minden vonatkozásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk a megújulásra, mert fölismertük, hogy csak az eddigieknél is jobb munkával, nagyobb áldozatokkal, fokozottabb erőfeszítésekkel juthatunk előbbre. * Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválaszthatatlan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meghatározták. Ami-kor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett életszínvonal megtartása, igazában magáról a munkáról beszélünk. Vagyis arrólszólunk, hogy miként dolgozunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a ránk bízott feladatok mit jelentenek a gazdaságnak, tudjuk-e valamennyien tennivalónkat? A nagy célokhoz sok köznapi erőt, sok apró erőfeszítést kell megterveznünk és összehangolnunk. A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Eredményeink megtartásának egyetlen útja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bár- milyen vonatkozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan először kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, nekünk kell lépést tartani gyorsuló haladásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! M Mindezekből az következik, hogy tudnunk kell: . * a munkában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbbséget kell biztosítani az újat hozó törekvéseknek, támogatni kell a társadalomért tenni akarók lelkesedését. Alkotni, gyarapodni, fejlődni csak békében lehetséges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legnemesebb célok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol mind erőteljesebben ne hallatnák szavukat a békemozgalom aktivistái. Szerencsére van erő a háború és a hódító törekvések megfékezésére. Nagyvonalú és felelősségteljes készség formájában is. A Szovjetunió egyoldalúan kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. A megfékezésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember méltón kiteljesíthesse önmagát és megvalósíthassa céljait. Európa érzékeny. A világ csakúgy! De ma mindennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hivatással, a mindennapi kenyérrel. I Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcsolódást kívánok minden dolgozónak, hazánk minden polgárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pillanatai adjanak újabb erőt és lendületet közös munkánk további folytatásához. XXVIII. ÉVFOLYAM 102. SZÁM ■ 1983. MÁJUS 1. VASÁRNAP Éljen Május 1. a nemzetközi munkásosztály ünnepe! Végrehajtjuk a XII. pártkongresszus határozatait Tudósítás a megyei pártbizottság üléséről Mint már közöltük, csütörtökön Szombathelyen ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Vas megyei Bizottsága. A pártbizottság tagjait Horváth Miklós, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a Központ Bizottság 1983. április 12—13-i üléséről, a XII. pártkongresszus óta végzett munkáról, és a párt feladatairól szóló KB-határozat végrehajtásából adódó megyei feladatokról. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a pártbizottsági ülésen elhangzottakat. A pártbizottsági ülés elnöksége, balra fent, Horváth Miklós tájékoztatóját tartja. Horváth Miklós beszéde Pártunk Központi Bizottsága ez év április 12—13- án, közel nyolc hónapi előkészítő munka alapján értékelte a XII. kongresszus óta végzett munka tapasztalatait és megjelölte azokat a feladatokat, amelyek végrehajtásával biztosíthatjuk a szocialista építő munka eredményes folytatását, a kongresszus határozatai végrehajtását és a VI. ötéves terv további megvalósításának feltételeit. A Központi Bizottság beszámolója — Kádár János elvtárs ezt külön hangsúlyozta, — a számszerűen mérhető tényezőkön, a budapesti, a megyei, megyei jogú pártbizottságok előzetes értékeléseire, a Központi Ellenőrző Bizottság, a Minisztertanács, a tömegszervezetek, a tudományos élet képviselőinek a véleményeire alapozott. Megyei pártbizottságunk most felelősséggel és megnyugvással állapíthatja meg, hogy az elmúlt év novemberében helyesen értékeltük a XII. kongresszus és a megyei pártértekezletünk óta végzett munkát, hogy nincs eltérés politikánk megítélésében egyetlen kérdésben sem a megyei és a központi értékelés szerint. Mint a Központi Bizottság ülésén jelenlevő is elmondhatom, hogy nagyon tárgyszerű tárgyalás volt, amely számolt a hazai és nemzetközi realitásokkal, s az ülés feladatainak kommunista elvszerűséggel tett eleget. Megállapította, hogy a XII. kongresszus fő határozatait — köztük a fizetési mérleg, a belső költségvetési egyensúly általános javítását, a fejlődési ütem előirányzatát, az elért színvonal megőrzését — párttagságunk, népünk elfogadta és tettekkel támogatja. Horváth Miklós ezután szólt a nemzetközi helyzet értékeléséről. Az Egyesült Államokban, a többi NATO- államiban és más országokban tevékenykedő imperialista körök ideológiai, politikai támadást intéztek, gazdasági bojkottot kíséreltek meg a szocialista országokkal, általában a szocialista, kommunista erőkkel szemben. Fokozott fegyverkezési versenyt kezdeményeztek, hogy világméretekben megváltoztassák az erőviszonyokat az imperializmus javára. Az első titkár ismertette ezek tényeit, az ezekből eredő feladatokat. Hangsúlyozva, hogy a világháború ma sem elkerülhetetlen, az ezzel kapcsolatos igazságos álláspontot, a megtett szükséges ellenlépéseket. Ebben a nemzetközi helyzetben él és dolgozik hazánk, ahogy Kádár János hangsúlyozta: a mi fő erőnk a nemzetközi helyzet alapvető kérdésében az, hogy a párt, a kormányzat, a nép egységbe tömörülve békét akar. Szövetségi rendszerünkre támaszkodva, azon belül is számos kétoldalú kapcsolatunk lehetőségeivel is élve, állhatatos politikai munkát végzünk az enyhülés vívmányainak megőrzéséért, a béke ügyének előmozdításáért. Belpolitikai életünk kiegyensúlyozott. Hazánk szilárd, szocialista alapokon nyugvó ország. A párt élvezi a tömegek támogatását, ebben rejlik fő ereje. Ez nem zárja ki, hogy spontán és bizonyos nehézségeink nyomán ne termelődjenek ki ellenzéki, kis számban nacionalista, ellenséges elemek; ez utóbbiakat a külső ellenséges erők is igyekeznek felhasználni, agresszívvá tenni, legalizálni. Szabad, sőt szükséges nálunk a véleménynyilvánítás; lehetséges a véleménykülönbség, de nincs és nem lesz lehetőség a szocializmus vívmányaival szemben fellépő egyének korlátlan szabadságára. Egyébként azt is hangsúlyozzuk, hogy csupán véleménykülönbség esetén senkire sem szabad rásütni az ellenzékiség, vagy ellenség bélyegét, ilyenkor a vitának, az igaz szónak, a meggyőzésnek lehet csupán helye. Az ifjúság gyakran bizonyos terepet kínál a velünk szemben álló nézetek képviselőinek. A küzdelmekben eleve nem lehet jelentős tapasztalatuk a fiataloknak. A vívmányokba beleszülettek, ezeknek küzdelmeit nem élték meg. De a mai ifjúság nem rosszabb egyetlen előző korszak ifjúságánál sem. A körülmények mások, mint húsz-negyvenhatvan esztendővel ezelőtt, ezért más az ifjúság is. Tudása, érdeklődése bizonyos területeken nagyobb, mint a korábbiakban, és világnézeti tisztánlátással nem születik senki. Ezt a tisztánlátást kell az ifjúságban fejleszteni, erősíteni. Persze igényeket is kell támasztanunk a mai ifjúság iránt. Fogadják el a fiatalok a leghaladóbb, a szocialista eszméket, a tanulók tanuljanak, akik pedig már munkába álltak, vállalt feladataikat példásan teljesítsék! A társadalmi, erkölcsi normákat tartsák be, értsék meg, hogy a szocializmus a munka társadalma és érvényesülése, jövője csak annak lesz, aki politikailag, szakmailag megfelelően felkészül és dolgozik. Horváth Miklós ezután arról szólt, hogy a Központi Bizottság megerősítette pártunk politikai vonalát, nyílt politikáját. Szövetségi politikáját is, törekvését a szocialista nemzeti egység további építésére és szilárdítására, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére. Kétségtelen, hogy párttagságunk, egész társadalmiunk most nagyobb terhelésnek van kitéve, mint néhány évvel ezelőtt. De joggal bízhatunk abban, hogy ezt megérti és jobb munkával is kifejezi ezt a megértést. Ennek a megértésnek is tulajdonítható, hogy belső költségvetési egyensúlyunk némileg javult, hogy tavaly külkereskedelmi mérlegünkben már bizonyos aktívumot értünk el. Az ország fizetőképességét megőriztük. Fizetési kötelezettségeinknek a szocialista és a tőkés országok iránt eleget tettünk. Jóllehet, ehhez nem annyira a gazdálkodás javításával, inkább bizonyos visszafogásokkal jutottunk el. Azért a beruházások szűkössége ellenére is megépült a KGST-országok 750 kilovoltos távvezetékének magyarországi szakasza, már áramot ad a paksi erőmű első blokkja, növekedett az olaj- és földgázkitermelés, új szénbányák és bauxitbányák nyíltak, a Lenin Kohászati Művekben elkészült a kombinált acélmű és a Dunai Vasműben megkezdődött a konverteres acélgyártás. Budapesten üzembe helyezték a METRO új szakaszát, felépült az új sportcsarnok, megépült számos ipari és mezőgazdasági üzem, kórház, szálloda, lakótelep és közút. Ugyanez a folyamat tapasztalható Vas megyében is. (Folytatás a 2., 3. oldalon) ÁRA 1,80 FORINT