Vas Népe, 1985. március (30. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 29. (50.) szám
Holnap már katonák Vannak az életnek állomásai, amikor az emlékek óhatatlanul főszerepet kapnak. Előtűnnek a gyermekévek, akár egy filmszalag, pereg a képsor, majd megmegáll egy különösen kedves, szép epizódnál, kinagyítva megállapodik percekre a kocka, hogy aztán vonuljon tovább a szalag az esztendők sodrában, egészen a felnőtt korig. Szerdán egy termet megtöltő sokasággal egyetemben részem volt átélni ennek a képzeletbeli filmszalagnak megannyi változatát, kockáját, s látni a kiváltó hatást: zsebkendőt morzsoló kezeket, könnyes, csillogó szemeket. Nem, nem azokét, akik ott legelöl az emelvény előtt ültek, a voltaképpeni főszereplőkét, ők már férfiasan fegyelmezték magukat. Sokkal inkább azokét, akik eljöttek velük a búcsúszóra, az utolsó csókra, ölelésre. Mert hogy elérkezett ez az első nagy állomása a férfivá érésnek. Elköszönnek a régi családtól, anyutól, aputól, feleségtől, kedvestől ők — a katonafiúk. A sze A terem végén nem mesztőlem csinos fiatalasszony. Arca kipirult, tekintetéből feszes zsinórt lehetne húzni. Nem fordul se jobbra se balra. Egy ponton állapodik meg végleg, a rövidre nyírt barna, szőke, fekete hajak valamelyikén. Nézi és búcsúzik. Az ő filmszalagja még rövid, éves csupán. Az emlékpár is kevesebb, bárha annak szépsége, boldogsága vetekszik is máséval. Felötlik a megismerkedés, az eljegyzés, az esküvő. Az új lakásba költözés. És Tünde megérkezése nyolc hónappal ezelőtt. Most itt van a karján, elhozta, hogy nem búcsúzó, inkább viszaváró puszit kapjon mindkettejüktől a férj, az édesapa. Vajon hányat kapott már napokkal előtte ugyanazzal az érzéssel a szombathelyi Táncsics Imre? Vagy az egyházasrádóci Lehoczky Ottó, akinek két és fél éves fia, Péterke, tán már meg is kérdezte nagy csodálkozva: hová mégy te most apuci? S vajon hányszor ígérte meg a sárvári Kovács Gabi, hogy apám, anyám, én ott is jó fiútok leszek! Amilyenné neveltetek. És Radányi Tomi vajon miként erősítette meg a barátok hitét: ne búsuljatok srácok, rövidesen megint találkozunk! Talán kis önvigaszként is mondta. Hisz ez a hat kitartó haver, aki miatta szorong, várakozik, figyel mellettem, nemsokára ugyanitt és ugyanígy veszi át majd az ő szerepét. A szerepek változnak. Csak az édesanyáé nem. Soha. Amikor a díszparancs, az egyik szülő elbocsátó szép üzenete hangzik, vagy amikor a kis úttörők kedvesen virággal köszöntik épp az ő fiát is, folyton-folyvást rázkódik a háta, törli a szemét. Az ő filmszalagja érthetően a leghosszabb. A végén látom csak szemtől szembe, amikor mégegyszer melléje állhat fiának. Középütt a délceg legény, Horváth Zsolt. Balján az anyukat, jobbján pedig egy törékeny barna lány. „Menj csak Zsolti, hiszen most menned kell. Aztán ha visszajössz majd, akkor indulunk mi együttel!” ... Szeméből olvasom ki, s aligha rosszul. ★ Vannak fogalmak, amelyekre sok hasonló szót kínál a magyar nyelv. Meglelni köztük a legmegfelelőbbet, olykor bizony gondot is okoz. Ám semmi kétely nincs annál a jelzőnél, hogy „katonás”. Ez a szó önmagában él és mond minden másnál többet. Rendet, fegyelmet, kitartást jelöl. Az a teremnyi sokaság, amely jelen volt tegnapelőtt szombathelyi bevonultató ünnepségen, az első felhangzó vezényszótól kezdve érezte, hogy itt már mindenek felett ennek a szónak van jogosultsága. Mégha könnyed, mosolygós, családias volt is a légkör, de itt volt, már előtolakodott ez a fogalom, mint új minőség és az új nagy család jelzője. Szép volt az ünnepség és megható. Férfias és katonás. Ahogyan új fiait fogadta szerdán Szombathelyen a néphadsereg, és ugyanúgy másnap, a határőrség tette ezt amikor Körmenden. Lakatos Ferenc Fotó: Benkő Búcsúzik a család ... Jelképes fegyverátadás. fiúknak és forint háború előtt 1—2 fillér volt, a felszabadulás utáni első nyáron 11 pengő. S az újság, amely akkor naponta, feltűnő helyen közölte piaci árakat, 2 pengőbe került, szemben az 1938-as 6— 12 fillérrel. Egy kiló káposzta augusztusi ára 60— 70 pengő volt, novemberben 1500—2000 pengő. Később már nem is naponta, hanem óránként emelkedtek az árak. Volt idő, amikor a béreket és fizetéseket is naponta adták ki, hogy legalább valamit lehessen belőlük venni azon frissiben. Még a nyár folyamán megjelent az ezerpengős bankjegy, nem sokára követte a tíz-, majd a százezres. Novemberben lebélyegezték a nagyobb címletű pénzeket, és ezzel értéküket 75 százalékkal csökkentették. Ám hetek múltak csak el, s már jött a millió pengős bankjegy, majd a millpengő, a B-pengő (azaz billió, tehát milliószor millió), végül, 1946. január 1-től kísérletképpen bevezették az adópengőt. Annyi pengőért adtak egy „sima” adópengőt, amennyit az aznapi, újságokban közölt index mutatott. Ez sem tudta megállítani mind fantasztikusabb méreteket öltött inflációt, s 1946. június 23-tól már az adópengő lett a hivatalos fizetőeszköz, és adópengőben kifejezve is egyre magasabbra szöktek az árak. Virágzott — és az adott körülmények között ezen nem is lehetett csodálkozni — a feketepiac. Dollárért, aranyért vásároltak és árusítottak a spekulánsok élelmiszereket, és mindent amire az embereknek sürgős szükségük volt. Július 25-én a kormány elrendelte: be kell szolgáltatni a magánszemélyek birtokában lévő valutát és aranyat, s aki augusztus 1. után ilyenekkel fizet, tíz évi vagy annál hosszabb börtönbüntetésre ítélhető. Elkezdődött az arany felkínálása az állam számára, megvételre: két hónap alatt 142 millió forint értékű nemesfém került a Nemzeti Bank birtokába. No meg az a 35 millió dollár értékű aranykészlet, amelyet a háború nyugatra utolsó szakaszában hurcoltak, s 1946 augusztusában visszahozta az „aranyvonat”. Előre megállapították a forint-árakat és -béreket, de csak augusztus 1. után hozták nyilvánosságra azokat. Az árszínvonal alapjául az 1939-es pengőárak szolgáltak, különböző szorzószámokkal. És 1946. augusztus 1-én megjelent a forint. Először csak 240 millió forint értékű bankjegyet bocsátottak ki — a szükségesnél kevesebbet —, s a megállapított árak némelyike esett. Ártúllépés viszont — legalábbis az első időkben — nem fordult elő. Egy forint 200 millió adópengőt ért, s ha valaki „sima” pengőben akarná leírni az átszámítási értéket, egy 4-es számjegy után huszonkilenc nullát kellene írnia. Várkonyi Endre Söprik az inflációs szemetet, az értéktelen bankjegyeket. 1985. március 1. Péntek A forint rangja Ha igaz a mondás — az idegenforgalom a béke nehézipara —, akkor Magyarország ebben egyre inkább nagyiparos lesz. A héten ismételten ezt állapították meg, ezúttal Ausztria és a Német Szövetségi Köztársaság turisztikai szakemberei. Egy évvel ezelőtt ugyanis szerződést kötött a Budapest Tourist, a Neckermann Österreich és a Blaguss utazási iroda, együttműködnek az idegenforgalomban. A Neckermann cég ugyanis Ausztriában leányvállalattal rendelkezik, a Blaguss pedig az osztrákok Magyarországra irányuló legnagyobb turistaforgalmát bonyolítja le, immár fél évszázados magyarországi utaztatási tapasztalatai alapján. Az ötletes együttműködésből mindenkinek haszna származott. A külföldi irodák számára utasokat szervezett a Budapest Tourist, s Bécsből vitték őket nyugateurópai vagy más országba, turistaútra. Ezért 10 százalék árengedményt adtak a Budapest Touristnak. Utóbbi pedig továbbadta ezt az engedményt a magyar utasoknak, akik ezáltal a nyugati valutának csak 90 százalékát fizették ki. Az osztrákok növelték a Magyarországra hozott turisták számát. Mégpedig elsősorban nem az osztrákokét, hanem ausztriai szervezésben más országok lakóinak szerveztek magyarországi utakat. A tőlük szervezett valuta révén további magyar állampolgároknak nyílt lehetőségük külföldi útra. Ennek az együttműködésnek most újabb lehetőségei nyíltak. Például megszervezik, hogy Budapestről az amerikai légitársaság, a Panam járatával lehessen tengerentúlra utazni, méghozzá forintért. Az osztrák idegenforgalom átszerveződése révén belépett a gazdasági együttműködésbe a „Reisen und Freizeit” iroda is. Az utóbbinak Salzburgban működő irodája a jövőben két magyar alkalmazottat is foglalkoztat, hogy Salzburgon keresztül még több turistát szervezzenek a nyugati országokból Magyarországra. A „békebeli nehézipar” tehát nagy erőre kapott Magyarországon. S ebben nemcsak a magyar lakosság mozgékony, érdeklődő természete, nem csak Magyar Népköztársaság valuta- és idegenforgalmi politikája, közbiztonsága, az ország vonzereje van benne, hanem a forint rangja is. (—) § a e I Házszám nélkül Általában tudjuk, melyik utcában, melyik házban laknak rokonaink, barátaink. A közelebbi jelenet, házszámot azonban nemigen szoktuk megjegyzni, ha a velük egy városban lakunk. A házszámra akkor van szükségünk, ha írnunk kell nekik. Mit tehetünk igenkor? Vagy találgatjuk a számot, s odaírunk valamit a borítékra, a postás jóindulatára bízva küldeményünket azzal, hogy ő igazán ismeri a lakókat. S ha tévedünk is egyet-kettőt a házszámban is,a jó helyre viszi a levelet. (Hány de hány esetben kaptam jómagam is így küldeményeket! Még olyanokat is, amelyeken nemhogy a házszám nem volt pontos, de még az utca sem.) A minap mondja egyik ismerősöm, hogy elment megnézni, hány szám alatt laknak azok, akiknek történetesen egy részvétlevelet akart küldeni. Ám a Bajcsy-Zsilinszky utcában a régi mozi helyén álló épületet hiába nézegette elölről, oldalról, csak egy félrevezető házszámot talált rajta, a 2-est. Pedig, mint a lakóépületben levő utazási irodában és autószalonban megtudta, az épület házszáma 12-es, s nem a Malom, hanem tényleg a Bajcsy-Zsilinszky utcába tartozik. Ismerősöm levelét tehát úgy címezte, hogy ráírta: a régi Savaria mozi helyén. Meg is érkezett a címzetthez, jól számított a postás helyismeretére. Sajnos azonban nem lehet mindenkinek olyan helyismerete, mint a postásnak, így a házban lakókat az ügyeletes orvos, a szerelők nem egykönnyen találják meg. Az utcában, erről magam is meggyőződtem, a páros oldalon még van egy-két épület, amelyiknek ugyancsak nincs száma. Nincs a MÁV Igazgatóság kisebbik épülettömbjének, amelyikben a jegyiroda van. Feltehetőleg ez a 10-es, a telefonkönyvben is így szerepel. Nincs még kitéve a házszám a most felújított saroképület kapuja fölé sem. Feltehetően ez a 10/B. számú. Utolsó simításként, bizonyára erre hamarosan sor kerül. Jó lenne tehát, ha egy kalap alatt a Bajcsy-Zsilinszky utca többi, eleddig házszám nélküli, lakóépületére is felszegeznék a kis fehér táblákat. (mbi) • m• Építőipari párbaj