Vas Népe, 1990. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-01 / 51. szám
Kell-e félni a fiatal demokratáktól? A Fidesz szombathelyi központja. Narancssárga dekorációk, ütött-kopott bútorok, bérelt kétszobás lakás, állandó nyüzsgés, telefoncsörgés. Szombathely 11-es Huszár út 25. (volt Vörös Hadsereg út) Kapu alatt jobbra. A lakás bére havi 8 ezer forint. Itt, a Fidesz Vas megyei, Győr-Sopron megyei és Zára megyei koordinációs irodájában Galavits Ferenc ügyvivővel, a 2. választókerület képviselőjelöltjével és Kugler István ügyvivővel, megyei listás képviselőjelölttel elemezzük a Fidesz tevékenységét. — Szervezetünk nem ideológiai alapokon működik, az emberi jogok és a polgári jogok tisztelete, védelmezése a célunk. Pacifista szervezet vagyunk, háborúmentes világot szeretnénk. Vas megyében 1988 áprilisában alakult meg a főiskolai, majd az alkalmazotti csoportunk. Legfontosabb törekvésünk volt, hogy Szombathelyen legyenek olyan változások, amelyek megpezsdítik a várost, tegyünk valamit a hibás, rosszul működő gyakorlat ellen. Már az indulásnál szerettük volna feloldani a félelem légkörét, segíteni az embereknek, hogy következetes fellépéssel végre vegyék saját kezükbe sorsuk irányítását. Ma a helyi önkormányzat átalakításáért küzdünk — mondják. — Kell-e félni a Fidesztől? Egyes vezetőinek egyes megnyilatkozásai sokakban visszatetszést váltottak ki. — A félelemkeltés irántunk tudatos ferdítés volt. Az ellenségképet modellezve próbálták sokan a Fideszt közellenségként feltüntetni. Határozott és következetes fellépésünk céljaink megvalósításáért nem a megszokott reakciókat váltotta ki, hiszen az elmúlt negyven évben nem lehetett ilyen módon politizálni. A radikalizmust felvállaljuk, de nem vagyun is szélsőséges jobboldali politikai szervezet, csak következetesen és határozottan akarunk politizálni. — Mik a legfontosabb elképzelései a Fidesznek? — Szervezetünknek átfogó programja van. Gazdasági és társadalmi programunk alapja a liberalizmus, úgy látjuk, ez vezethet a válság megoldásához. Szerintünk az állami irányítást ki kell vonni a gazdaság életéből, s az egyéni felelősséget és kockázatvállalást kell előtérbe helyezni. Alakuljon ki versenysemleges piac, az állami tulajdon és a magántulajdon minden területen rendelkezzen azonos jogokkal. Csak a versenyhelyzet megteremtése vezethet el az ország működésének ésszerűsítéséhez. Az állami támogatásokat le kell építeni, ez persze tömeges munkanélküliséghez vezethet, amit csak jó szociális programmal lehet kezelni. — A Fidesz-akciók ismertté tették a szervezetet. Mi történik akkor, ha a választásokon nem jön be a kívánt eredmény? — Akkor is dolgozunk tovább, hiszen kemény és következetes ellenzék kívánunk maradni, nem hatalmi törekvések miatt készülünk a Parlamentbe. Szeretnénk bebizonyítani, hogy a politika nem egy misztikus ködben lebegő emberidegen közeg, hanem azt a kis ember is tudja művelni, sőt kötelessége, ha máshogy nem, szavazatával résztvenni benne. A vázoltak a Fidesz törekvései, amiért a már képviselőjelölt Galavits Ferenc, Kovács László és Hajnal Ágota együtt küzd a listás jelöltekkel: Spitz Györggyel, Szabó Gáborral, Tóth Csabával, Tóth Józseffel és Kugler Istvánnal. Győre Zoltán A múlt nélküli tiszta múltnál többet ér a megszenvedett múlt A szocialisták nagygyűlése Szombathelyen „A szocialistákról úgyis minden párt jelöltje beszél, javasoljuk, hallgassák meg a szocialistákat is!” — így invitálta hétfőn estére az embereket a Magyar Szocialista Párt megyei szervezete képviselőjelöltjeit bemutató nagygyűlésre Szombathelyre, az MMIK-ba. Már a rendezvény kezdete előtt látszott, helytálltó a meghívásban rejlő irónia. Alig volt „kívülálló” érdeklődő, jobbára a szocialista pártból eddig ismert arcokkal lehetett találkozni az előtérben. A csaknem háromszáz ember nagy tapssal köszöntötte a párt egyéni választókerületi és a megyei Listán szereplő képviselőjelöltjeit, köztük a lista vezetőjét, Kovács László külügyminisztériumi államtitkárt. Vajon miért egy budapesti külügyes vezeti a megyei listát? — tette fel a sokakban felmerülő kérdést Kovács László. — Az elmúlt nehéz időszakban a külpolitika volt a magyar politika sikerágazata, néhány látványos lépése jelentős presztízst adott Magyarországnak. S ez sokat jelent, hiszen Magyarország nagymértékben függ a nemzetközi feltételektől. A magyar külpolitika jelentősen hozzájárult Kelet-Európa átalakulásához. A volt állami párt reformerői — a szocialisták — legerősebben a külügyi apparátusban hallatták hangjukat, s így az elért külpolitikai eredmények segítették a pártállam lebontását. Ezek az eredmények aligha elvitathatóak, s alapjai kell legyenek a jövő külpolitikájának is, hiszen ezen a területen elengedhetetlen a folyamatosság. Így hét helye van a Külügyminisztériumban a szocialista pártnak, s talán lehet vonzó egy külügyi tisztviselő a párt megyei listáján is. A magyarországi helyzetet elemezve Kovács László hangoztatta: az eddig követett modell zsákutca volt, viszont nem mi választottuk, s eddig egyedül nálunk sikerült békés viszonyok között, nem az utca követelésére lebontani ezt a rendszert. Ma sok párt hivatkozik tiszta múltjára, holott igazán nincs is múltja. A múlt nélküli tiszta múltnál azonban többet ér a megszenvedett múlt, mert ez a múltból levont tapasztalatokat jelenti. A pártok nagy részének programja elsősorban erről a múltról szól, s kevésbé a jövőről, sok az indulat, a felelőtlenség — állapította meg Nagy Imre, a megyei lista második embere, az MSZP elnökségi tagja. — A szocialista párt nem azonos a régi MSZMP-vel és nem is kommunista párt, mint ahogy ellenfelei előszeretettel emlegetik, hiszen tagjai indították el a demokratikus fordulatot Magyarországon. A szocialista párt biztosítéka lehet az európai típusú demokráciának, hiszen az európai demokrácia éppen abban különbözik a tengerentúlitól, hogy jelen van az erős baloldal, mindenütt ott vannak a szocialisták is. A szocialista párt változást és biztonságot akar egyszerre. A mai csődből csak alapvető változások árán lehet kijutni, de újból zsákutcába vezethet, ha az emberek nem érzik magukat biztonságban a változások közepette. Mi az embert tartjuk a legfontosabbnak, s míg némely párt a gazdaságot akarja eredményessé tenni, úgy, hogy ne pusztuljanak bele az emberek, mi az embereket szeretnénk eredményessé tenni úgy, hogy ne pusztuljon bele a gazdaság — mondta Nagy Imre. „Az is ellenünkre van sokszor, aki elviselhetővé teszi az elviselhetetlent” — idézte Simon József képviselőjelölt Galgóczi Erzsébet szavait. A szocialisták közül sokan dolgoztak azért, hogy puha legyen az a sokat emlegetett diktatúra. A sors iróniája, hogy most ezért is támadás jár. Ma az a feladatunk — mondta —, hogy kitoljuk az ország szekerét a kátyúból. Itt pedig nem az a kérdés, ki kerüljön a bakra, hanem, hogy ki tud nagyobbat lökni rajta. Úgy tűnik, ma elsősorban a bakra ülésért folyik a tülekedés. Dugmanus Csaba Hogyan lesz a miénkből enyém Csepregen? A parlament tavaly módosította a Szövetkezeti törvényt. Az eddig oszthatatlan szövetkezeti tulajdon oszthatóvá vált. Nosza, neki is látott néhány tsz, köztük a csepregi Győzelem Termelőszövetkezet is, hogy tagjai között „szétossza” vagyona felét. (Egyelőre csak ennyit enged a törvény.) A vagyonosztás azonban kényes téma, érdekek, és ellenérdekek feszülnek egymásnak. Így történt Csepregen is. Alig lett vége az osztás elveit és módját elfogadó közgyűlésnek, a Magyar Néppárt helyi szervezete máris tiltakozó levelet juttatott el szerkesztőségünkbe. Leírják: elsietett a vagyonnevesítés és csak a jelenlegi tagok érdekeit veszik figyelembe a föld elosztásánál. A levél nyomán elmentünk hát Csepregre megtudni, hogyan lesz végre a miénkből enyém. — Ismerem, én is megkaptam — mondja Mayer Bertalan, a termelőszövetkezet elnöke, amikor a levelet mutatom neki. — Sajnos, egy tévedésen alapszik. Mi ugyanis közgyűlésünkön nem foglalkoztunk a földdel, hiszen a földtulajdon sohasem szerepelt értékén a tsz tulajdonában, így most sem vettük be a vagyonnevesítésbe, csak a tsz egyéb — mintegy 77 millió forintos — ingó- és ingatlan vagyona felének elosztási elveiről és módjáról határozott a közgyűlés. — A Magyar Néppárt szerint elsietetten. — Már tavaly szeptember óta foglalkozunk a vagyonnevesítés problémájával. Több fordulóban beszéltünk erről a tagsággal is, így alakult ki az elosztási mód végső három variációja, amelyből a tagság kérdőíven, név nélkül választhatta ki a neki megfelelőt. Ezek után a közgyűlés egyhangúan fogadta el az elosztás módját. Nos, mindenki döntse el, elsiettük-e? — Hogyan osztják hát el a vagyont? — A 33 millió forintos vagyont fele részben a ledolgozott évek, fele részben az utolsó tíz év átlagkeresete arányában osztjuk fel tagjaink között. Így kap mindenki vagyonjegyet, s majd év végén ez alapján osztalékot. A vagyon felosztásából egyébként a nyugdíjasok is részesednek. — Mekkora értékű vagyonjegyhez juthatnak így a tagok? — Előreláthatólag 50—300 ezer forint között mozog majd a vagyonjegyek értéke, aszerint, hogy ki menynyi ideje dolgozik a szövetkezetben, illetve mennyi volt az átlagkeresete. — Így a közeljövőben a tsz fele már tagsági tulajdonba kerül. Hoz-e ez változást a szövetkezet életében? — Természetesen. Teljesen új űrlapokat jelent. A jövőben nem keveredhet a tulajdonos és a munkavállaló, hiszen egész más érdekei lesznek. A tulajdonost a tulajdonának kell kötnie a szövetkezethez, és a vezetésnek is tulajdonosok tanácsává kell átalakulnia. A tulajdon nélküli munkavállalóknak pedig egy másik érdekképviselet kell, hiszen ők egészen más érdek szerint dolgoznak, ők sok bért akarnak, a tulajdonosok pedig minél nagyobb osztalékot. Ez pedig egyszerre nem megy. — Mi lesz a földdel? — A földtulajdonnal bíró tsz-tag vagy örököse maga döntheti el, mit csinál földjével. Bérbe adhatja, vagy akár el is adhatja a szövetkezetnek, de ha kéri, ki is mérjük neki. De csak a mostani tulajdoni állapotoknak megfelelően. Nem mi tehetünk arról, hogy 1987- ben irreálisan alacsony áron váltották meg a földeket, s így nem is velünk, a mai tagsággal kellett megfizettetni. Nekünk elsősorban azoknak az érdekeit kell szem előtt tartanunk, akik 1967 — a második jobbágyfelszabadítás — után is földet túró parasztemberek maradtak. Egyébként úgy gondolom, hogy az ország gazdasági helyzetét tekintve is ez a reális vállalás. A gépműhelyben a tagok arról beszélnek, hogy sok vita volt, lehet, hogy nem is sikerül mindenkinek igazságot tenni, de ez pénzkérdésekben még sohasemsikerült. Még nem látják teljesen tisztán, hogy is fog alakulni ez a tuladonossá válás, de ami eddig történt, az az ő megkérdezésükkel történt és a tagság nagy része egyet is ért a vagyonelosztási módjával. Egyikük így fogalmaz: — Ha mindenki tudja, mennyi az övé, és tudja, hogy az tényleg az övé, érzi, hogy nemcsak bérmunkás itt, akkor talán néhány év alatt a szövetkezetbe is visszatér az ősi, takarékos, türelmes és szorgalmas parasztszemlélet. Dugmanits Csaba 1990. március 1. Csütörtök Hány az óra? Apró, töpörödött nénike tör utat magának a reggeli kávézgatók között, s az édességbolt pultjához nyomakodik. Vékony, bocsánatkérő hangon adja tudtul kérését: valami jobb likőrt, márkásabb italt kér, de figyelmeztet, hogy semmiképpen ne legyen az drágább száz forintnál. Többet ugyanis nem tud áldozni, viszont meg akarja ajándékozni a főorvos urat, aki a kórházban oly szépen bánt vele, s legjobb tudásával meg is gyógyította. Az eladók összenéznek, enyhe mosollyal nyugtázzák az óhajt, aztán selyempapírba görgetnek egy néhány decis kommersz valamit. A néni a megállapodott értékhatáron belül kifizeti a számlát és sietős léptekkel viszi magával ajándékát. — Szegényem, ez se tudja, hány óra... — hallom a kuncogást a pult mögül, de akkorra már becsukódik az ajtó. Hány az óra ma Magyarországon? Olvasom kedvenc napilapom oldalnyi hirdetésszövegéből a legvidámítóbbakat. Ilyeneket: „Fedezze fel a világot a MALÉV Air Tours útjain!” címszó alatt — New York—Mexico—Acapulco út 164 730 forintért. Meghogy: „Várja önt Dél-Afrika varázslatos világa!” (Itt már nem szerepel az ár...) Négy hasábon további bő választék. Egyet szabadjon még közülük kiemelni. Egy más jellegűt. „Ismerje meg őseit! Címerét, leszármazását kikutatjuk: Hungarogens...” és pontos cím. Tegnap kora délután megbotlott egy bőröndökkel megrakott utas (ha már fentebb az utakat említettem) a szombathelyi vasútállomás várócsarnokában. Egy, a fal mellett, a puszta földön alvó fiatalember lába nyúlt ki túl messzire... Megdöbbentően sok újabban az ilyen akadály errefelé. Hol szólóban, hol párosával nézik a világot ebből a helyzetből. Hány az óra Magyarországon? LF. #90 Az első fecske egyedül volt, ezért nyarat sem csinált. Mindenesetre a tavasz leheletét lehetett érezni megjelenésével. Tűzött a nap, már ereje is volt kicsit. Határozottan meleg volt a levegő. Néhányan már pulóverben merészkedtek az utcára, s az ember már-már azt remélte, hogy mindjárt itt van az az idő, amikor a pulóverek is lekerülnek, s hát ilyenkor jó, ha szembe jön velünk egy leány, esetleg. Capriccio-s hangulat volt a levegőben, a tér megszokott zenésze fáradhatatlanul nyűtte hegedűjét a kopásnak induló padokon. Rezgett a tavasz illata. Sétált a nép, fürdőit a napsütésben, s várta a fecskéket. Egy aztán meg is érkezett, szerencsétlen (vagy boldog?) sorsú férfi aludt a taxiállomás melletti padon. Inge virított nyaka bőrén, kabátja széttárva feküdt, kezei csakúgy. Csendesen hortyogott a verőfényben, testtartása akár halottra is utalhatott volna, ám légzése hangjai meggyőzték a már-már aggódni kezdő járókelőket, hogy másról van itt szó. Itt a tavasz, gondolhatta az arra járó, a verőfény kicsalogatja a térre, a padra az embereket, s alkalmat nyújt arra is, hogy mámorukat ott aludják ki. Nem kell tartani a megfázástól, s a tűző napsugarak arra is alkalmasak, ha túl nagy volt a dózis, nehezen ürül a maligán, hogy a több órás kábulat alatt az arcot szerencsésen lebarnítsák. Szóval itt a tavasz. S az ilyen napfürdőzés előnyöket is rejt magában. Ha majd a többi fecske is megjelenik, s eljön az igazi nyár, ha gyakran csináljuk ezt a gyakorlatot, akkor elégedetten mosolyoghatunk a többi sápadt arcon, akik nem használták ki időben az éltető sugarakat. Arcunk barna lesz már, csak kezünk remeg túlzottan a kúrától. reted. éffe iSfe A t::r -tar 'KF Czinege mégis kirepül a fészkéből (Lakatos Ferenc karikatúrája? 3