Vas Népe, 1991. december (36. évfolyam, 282-304. szám)

1991-12-02 / 282. szám

Csak kevés ki­lométer vá­lasztja el a szlovéniai Maribort a barbár hábo­rútól, amelyben ezernyi gyermek és öreg szen­ved, s amely egyszerűen képtelenség a mai Euró­pában... E mondatokkal vezették fel a maribori televízió népszerű be­mondói azt az operagá­lát, amelyet a helyi Tabor sportcsarnokban rendeztek az elmúlt pén­teken. Huszonkét szólis­ta és hét karmester mű­ködött közre a csaknem tízezer (!) néző előtt. Az olasz, ukrán, lengyel, cseh, finn, amerikai, horvát, orosz operacsil­lagok fantasztikus ün­neplés közepette szólal­tatták meg a műfaj kivá­lóságainak egy-egy nép­szerű „slágerét”. Mozart, Verdi, Puccini, Bizet, Muszorgszkij áriák csen­dültek fel a hatalmas díszlet, egy fémből ké­szült békegalamb alatt. Az operagálát, ennek bevételét a háborús me­nekülteknek, az árvák hozzátartozóinak aján­lották fel. Látva a pazar koncertet, valóban nehéz volt elhinni, hogy alig száz-százötven kilomé­terre innét véres harcok dúlnak, halottak százai hevernek temetetlen... Magdalena Tovor­­nik, Maribor polgár­mesterasszonya olasz, osztrák és magyar politikusokat hívott meg. Külön is köszön­tötte az általa „nagy­­ratartott város”, Szombathely kéttagú delegációját. Mint már hírül adtuk, a városi közgyűlés leg­utóbb úgy határozott, hogy százezer forint­nyi segélyt nyújt a szlovén városnak, il­letve az ottani mene­külteknek és kifejezi erkölcsi támogatását. A segítséget igazoló, Wagner András pol­gármester által aláírt okmányt Harangozó Bertalan alpolgármes­ter és Kozma Gábor képviselő adta át. Az eseményen jelen volt a zágrábi magyar fő­konzul is. Tovornik polgármesterasszony meghatva mondott köszönetet: „Nagy­szerű döntést hozott a szombathelyi közgyű­lés, mivel érzékeltette, hogy a háború csak közös erőfeszítéssel gyűrhető le. Ezen erő­feszítéseket magyar barátaink részéről­­ igen nagyra értékel­jük”. A pénteki operagála csaknem éjfélig tar­tott. A tömeg nem mozdult akkor sem, amikor bejelentették a koncert végét. A szlovén államfő, Ku­­can állt fel elsőként a hatalmas csarnokban, hogy megtapsolja a szereplőket. Őt követ­te ezernyi ember, mél­tóságteljes ünneplés­sel. Szívbemarkoló volt hallgatni az utol­só műsorszámok kö­zött Richard Novak Borisz Godunov-áriá­­ját: a fohász Istenhez szólt, s kimondatlanul is az értelmetlen há­ború áldozataira em­lékezett Maribor nagylelkű közönsé­ge... Mint megtudtuk, december 15-én Szombathelyen is ren­deznek komolyzenei segélykoncertet. Ha­sonló céllal, mint a maribori volt. Képün­kön a második legna­gyobb szlovén város „Együtt a békéért” operagálájának emb­lémája. Szombathelyi segítség B­ékekoncert M­ariborban MSZMP-archívum: államosítják vagy ? Az Országgyűlés előtt van egy törvénymódosítási javaslat, amelyet ha elfogadnak, államosítják az MSZMP volt megyei pártarchívumait. Mielőtt a megye országgyűlési képviselői szavaznak erről a parlament­ben, az MSZP - mint e levéltári anyag jogutód tulajdonosa­­ és a megyei levéltár meghívta őket, tájékozódjanak. Pénteken előbb az SZDSZ-es Rácskay Jenő, pártja képviselőtársainak megbízottjaként, egyéb elfoglaltságai miatt pedig délután Gömbös Ferenc MDF-es képviselő jelent meg a megbeszélé­sen. 1989 októberében az MSZP Országos Elnöksége döntött ar­ról, hogy a megyei pártarchívu­mokban őrzött iratanyagot és berendezést szállítsák Budapest­re, a központi archívumba. Ennek akkor több megye engedelmeske­dett, hét megye iratai ma is Budapesten vannak. A párt Vas megyei küldöttértekezlete viszont akkor decemberben úgy határo­zott, hogy az anyag maradjon a megyében és a levéltári törvény­nek megfelelően váljon hozzáfér­hetővé a kutatók számára. 1990 márciusában az országos elnök­ség hozzájárult ahhoz, hogy a megyékben maradt pártiratokat letétként helyezzék el a megyei levéltárban. A Vas megyei anyag­ról áprilisban írták alá azt a letéti szerződést, amely szerint 1990. január 1-jei hatállyal örökös letétként a Vas Megyei Levéltár kezelésébe kerül a 906 iratfolyó­méter mennyiségű dokumentum (közte a KISZ, a munkásőrség, az úttörőszövetség anyagai is), az archívum berendezésével, kézi­könyvtárával együtt. A levéltár igazgatója, Tilcsik György mindkét képviselőt tájé­koztatta arról, hogy az archívum anyaga 1984-ig feltárt, rendezett, az utolsó öt év dokumentumai viszont rendezetlenek. Elmondta: szakmailag nincs eltérés az álla­mi és a pártanyagok kutatása között, a levéltári törvény értel­mében a zárolt anyagok kutatá­sára viszont az MSZP erre illetékes megbízottja ad enge­délyt. Ez a megbízott a me­gyében Farkas János. Tőle azt hallhattuk: aki kérte, mindenki megkapta az engedélyt ennek az anyagnak a kutatására is. Kárpót­lási ügyben 65 igénylőt segítettek ezekből az iratokból. A vita kapcsán szakmai és politikai kérdések fogalmazódtak meg. Tilcsik György kérdései voltak: ha a parlament megsza­vazza az előterjesztést, az irat­anyagok itt maradnak-e a me­gyében? Vagy Budapesten ösz­­szevonják őket, építenek nekik egy „hangárszerű épületet”? Ki, miként dönt majd a kutathatósá­gukról? (Közbevetette: a hozzá­férhetőség és a kutathatóság két különböző dolog. A hét me­gyének 1989-ben Budapestre ke­rült anyaga elvileg kutatható, de gyakorlatilag szinte hozzáférhe­tetlen.) Ha elszállítják innen az anyagot, számolnak-e azzal, hogy sérülni fognak a dokumentumok? Furcsa számára az is, hogy a törvénytervezet szerint az állam­nak bizonyos információkra van szüksége ezekből az iratokból, dehát ezekhez hogyan akarnak hozzájutni, a szöveg többi részét majd letakarják? Az MSZP-s politikusok — Farkas János mellett Simon Jó­zsef volt jelen - és Rácskay Jenő egyetértettek abban: nem szak­mai, hanem politikai indítéka lehet ennek a törvénytervezetnek. Délután Gömbös Ferenc MDF- es képviselő viszont azzal kezdte: szerinte nincs mögötte politikai indíttatás, olyannyira nincs, hogy a frakció még csak nem is vitatkozott erről a kérdésről. „Nem boszorkányüldözésről van szó, felesleges hisztériakeltés így beállítani, szigorúan szakmai tör­vénynek kellene tekinteni” — állította, majd megkérdezte: „Miért ragaszkodik ehhez a volt pártarchívumhoz annyira az MSZP?” „Mert a tulajdona - válaszolt Simon József. - A kormányzópártoknak nincs sem­milyen szakmai indoka arra, hogy hozzányúljon az archívum­hoz. Mit akar ezzel demonstrálni a kormány? Hogy mégiscsak el lehet venni a tulajdont? Elhang­zott az is, hogy a Zétényi-féle törvény kisöccse ez a javaslat. Viszont vannak itt olyan iratok is, amelyek az MSZMP belső iratai, amelyekhez az államnak semmi köze. Milyen alapon? Nekünk semmilyen érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy ez az anyag bárki számára ne legyen hozzáférhető.” „Amióta mi disz­ponálunk felette, még a 30 éven belüli anyagokhoz is hozzáférhe­tett, aki kérte. Nekünk kifejezet­ten érdekünk, hogy igenis ezt az anyagot feldolgozzák, kerüljön nyilvánosságra. Ha nem mi fo­gunk diszponálni fölötte, lehet, ez nem így fog történni.” - érvelt Farkas János. Hozzáfűzték még azt is: a dolog precedens értékű. Ha ma egy levéltárat államosít az állam, holnap más tulajdon kö­vetkezik. Azt viszont, hogy az MSZP az MSZMP jogutódja lett, ezt nem ők szorgalmazták annak idején, hanem az Ellenzéki Ke­rekasztal. A politikai vita még elhúzódott egy darabig. Az MSZP-nek sem­milyen költségébe nem kerülő archívum milyen tulajdon? (Ez utóbbira az volt a válasz: „Nincs költsége, éppen olyan, mintha kölcsön adnánk valamit, ilyen az örökös letét. A levéltári törvény adott erre lehetőséget, hogy így legyen.) Gömbös Ferenc gondosan fel­jegyezte a szakmai kérdéseket, s ígérte: pártja szakértőinél választ kér rá szavazás előtt. Utalt arra is, hírlik, másutt zúzdák működnek, anyagokat tüntetnek el, nem biztos, hogy mindenütt ilyen rendben van minden, mint ebben a megyében. (némethy) 1991. december 2. Hétfő TŰZ a Keletiben Vélhetően gyújtogatás kö­vetkeztében keletkezett tűz szombaton délután a Keleti pályudvaron. Egy személy­­vagon a tűz martalékává lett, személyi sérülés nem tör­tént. Vasárnap éjjel Dunake­szin, a MÁV állomáson elektromos tűz keletkezett egy V43-as villanymozdony egyenirányító szekrényében. Misi József mozdonyvezetőt füstmérgezéssel kórházba szállították. Vállalkozni jó Az ország minden részéből érkezett középiskolás tanárok készültek fel Kőszegen az elmúlt hét végén három napon át arra, hogy otthon az iskolájukban majd vállalkozásra tanítsák a diákokat. A Seed Kisvállalkozásfejlesztési Alapítvány finanszírozza az angol mintájú vállalkozni jó elnevezésű tantárgy képzését. A tanárok a Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ban ismerkedtek azokkal a köz­ségfejlesztési gyakorlatokkal, amelyek segítségével kialakítják a vállalkozás képességét a diá­kokban. A gyakorlatok életkoruk­nak és helyzetüknek megfelelőek, például hogyan lehet igazán jól megszervezni egy iskolai bált, létrehozni, árusítani egy diákla­pot. A team-munkának nagy szerep jut az oktatásban és a vállalkozásban. Az országban 40 középiskolában már tanítják ezt a tantárgyat. Tankönyv és munka­füzet rendelkezésre áll a több mint 20 órás tananyag elsajátítá­sához. Irigy istenek Szeretném végre egyszer hiteles forrásból megtudni, hogy vajon milyen jogosítványa van az Állami Számvevőszéknek? Tapasztalatom szerint ugyanis leginkább Kasszandrához hasonlítanak, aki pontos, lényegbevágó jóslatokkal látta el a régi görögöket, csak éppen nem hitt neki senki, mert egy irigy isten megátkozta. Nos a számvevőszéket is megátkozhatta valami irigy isten, a nevét még csak találgatni sem merem. Annak idején ugyanis, amikor egy merész tollvonással csillagos egekbe emelték a távfűtés árát, majd gyilkos viták után némileg mérsékelték, az Állami Számvevőszék már tett egy-két kedves megállapítást a távhő­szolgáltatók gazdálkodá­sát illetően. A kutya sem figyelt rájuk, szakértői vélekedésük­nek semmi következménye nem lett. Az állami számvevő azonban úgy látszik makacs szerzet, mert a gazdasági bizottság csütörtöki ülésén ismét beterjesztett egy jelentést, amely megállapította, hogy a fogyasztói árkiegészítések növekmé­nyének csak egy minimális része felelt meg eredeti céljának. A növekmény kilencven százaléka ugyanis a szolgáltató vállala­tok nyereségét gyarapította! Közben a lakossági teherviselés nyolcvan százalékkal nőtt az energiaárak emelkedése miatt. A számvevőszéknek receptje is van a megoldásra. Ha a beszerzési árak azonosak lennének, vagyis a vállalatok a lakossággal szemben nem 41, hanem 17 forintért kapnák a tüzelőolajat és nem 13-ért, hanem öt-hat forintért a gáz köbméterét, akkor a szolgáltatók ráfordításai tizennégy százalékkal csökkennének. Mindent egybevéve a számvevő­­szék szerint a vállalati termelői árakat harminc-negyven százalékkal lehetne mérsékelni! A gazdasági bizottság különben a vizsgálat elvégzésekor arra volt kíváncsi, hogy vajon mitől nyereségesek a hőszolgáltatók. Mivel fel kell tételeznem, hogy a számvevő­­szék szakemberei a legjobbak közé tartoznak, vizsgálatuk korrekt és alapos volt, mi több elfogulatlan, most már csak egy kérdésem van. Ki és mikor fog végre odafigyelni az Állami Számvevőszékre? - hm - Kötelező félhomály Gyanítom, szép csendben a hátunk mögött szövetségre lépett a MÁV és az Ofotért. Az egyezség úgy szólhat, hogy a vasút csak hangulatvilágítással közlekedteti a vonatait, és az ebből származó Ofotért bevételekből részesedést kap. Hogy ez homályos? Semmivel sem jobban, mint a vasúti személykocsik belső tere. Lehet, hogy az elvétve utazókat ez nem túlzottan zavarja, ám a rendszeres bejáróknak erről más a véleménye. Különösen azoknak, akik az utazás idejét szeretnék hasznosan eltölteni, teszem azt olvasással, vagy éppenséggel kézimunkázással. Mivel általában a világítótesteknek (gyönyörű meghatáro­zás) csak egyharmada „ontja” a fényt, az utas meresztheti a szemét a félhomályban. Hogy miért nem nyúl a kapcsoló után? (Ezekből többnyire kettő is van.) Mert elment tőle a kedve. Ahhoz ugyanis, hogy valamennyi izzólámpa világítson, egy bizonyos állásba kell hozni a főkapcsolót, amihez csak a kalauz fér hozzá. S ha ő megfeledkezik, marad az alapvilágítás, az a bizonyos egyharmad. Általában 15 égőből öt. Szemüvegeseknek, gyengénlátóknak ez arra elég, hogy révetegen maguk elé meredve múlassák az időt. Aki viszont ilyenkor is olvas, annak csak idő kérdése, hogy mikor csatlakozik az előbbiek táborához. Az út közéjük a szemorvosi rendelőn és az Ofotérten át vezet. Az áldatlan állapotok megszüntetésére nem kellene más, mint egy kis figyelem a kalauz részéről. De nem, inkább ő is mereszti jegy vizsgálatkor a szemét, ahelyett, hogy kapcsolna. És nem egyszer még megkérni sem lehet, mert a megtett 30—40 kilométeres szakaszon nem kerül elő. Félreértés ne essék, nem a társaságát hiányolom, hanem a fényt. Ami a MÁV-nak nem kerül semmibe. Indulás előtt a kalauznak csak a megfelelő kapcsolókat kell a megfelelő állásba fordítani. A többit elvégzik a dinamók, amik menet közben úgy viselkednek, mintha éppen leszívnák az akkumu­látorokat. Különben mitől lenne az, hogy akkor erősebb az izzók fénye, ha lassít a vonat? De ezt vegyék úgy, mintha szóvá sem tettem volna. Nehogy rám fogják, hogy ilyen jegyárak mellett telhetetlen vagyok. -hj- Ma: AIDS elleni világnap (Lakatos Ferenc karikatúrája) Iso Mie 3

Next