Vas Népe, 1991. december (36. évfolyam, 282-304. szám)
1991-12-02 / 282. szám
Csak kevés kilométer választja el a szlovéniai Maribort a barbár háborútól, amelyben ezernyi gyermek és öreg szenved, s amely egyszerűen képtelenség a mai Európában... E mondatokkal vezették fel a maribori televízió népszerű bemondói azt az operagálát, amelyet a helyi Tabor sportcsarnokban rendeztek az elmúlt pénteken. Huszonkét szólista és hét karmester működött közre a csaknem tízezer (!) néző előtt. Az olasz, ukrán, lengyel, cseh, finn, amerikai, horvát, orosz operacsillagok fantasztikus ünneplés közepette szólaltatták meg a műfaj kiválóságainak egy-egy népszerű „slágerét”. Mozart, Verdi, Puccini, Bizet, Muszorgszkij áriák csendültek fel a hatalmas díszlet, egy fémből készült békegalamb alatt. Az operagálát, ennek bevételét a háborús menekülteknek, az árvák hozzátartozóinak ajánlották fel. Látva a pazar koncertet, valóban nehéz volt elhinni, hogy alig száz-százötven kilométerre innét véres harcok dúlnak, halottak százai hevernek temetetlen... Magdalena Tovornik, Maribor polgármesterasszonya olasz, osztrák és magyar politikusokat hívott meg. Külön is köszöntötte az általa „nagyratartott város”, Szombathely kéttagú delegációját. Mint már hírül adtuk, a városi közgyűlés legutóbb úgy határozott, hogy százezer forintnyi segélyt nyújt a szlovén városnak, illetve az ottani menekülteknek és kifejezi erkölcsi támogatását. A segítséget igazoló, Wagner András polgármester által aláírt okmányt Harangozó Bertalan alpolgármester és Kozma Gábor képviselő adta át. Az eseményen jelen volt a zágrábi magyar főkonzul is. Tovornik polgármesterasszony meghatva mondott köszönetet: „Nagyszerű döntést hozott a szombathelyi közgyűlés, mivel érzékeltette, hogy a háború csak közös erőfeszítéssel gyűrhető le. Ezen erőfeszítéseket magyar barátaink részéről igen nagyra értékeljük”. A pénteki operagála csaknem éjfélig tartott. A tömeg nem mozdult akkor sem, amikor bejelentették a koncert végét. A szlovén államfő, Kucan állt fel elsőként a hatalmas csarnokban, hogy megtapsolja a szereplőket. Őt követte ezernyi ember, méltóságteljes ünnepléssel. Szívbemarkoló volt hallgatni az utolsó műsorszámok között Richard Novak Borisz Godunov-áriáját: a fohász Istenhez szólt, s kimondatlanul is az értelmetlen háború áldozataira emlékezett Maribor nagylelkű közönsége... Mint megtudtuk, december 15-én Szombathelyen is rendeznek komolyzenei segélykoncertet. Hasonló céllal, mint a maribori volt. Képünkön a második legnagyobb szlovén város „Együtt a békéért” operagálájának emblémája. Szombathelyi segítség Békekoncert Mariborban MSZMP-archívum: államosítják vagy ? Az Országgyűlés előtt van egy törvénymódosítási javaslat, amelyet ha elfogadnak, államosítják az MSZMP volt megyei pártarchívumait. Mielőtt a megye országgyűlési képviselői szavaznak erről a parlamentben, az MSZP - mint e levéltári anyag jogutód tulajdonosa és a megyei levéltár meghívta őket, tájékozódjanak. Pénteken előbb az SZDSZ-es Rácskay Jenő, pártja képviselőtársainak megbízottjaként, egyéb elfoglaltságai miatt pedig délután Gömbös Ferenc MDF-es képviselő jelent meg a megbeszélésen. 1989 októberében az MSZP Országos Elnöksége döntött arról, hogy a megyei pártarchívumokban őrzött iratanyagot és berendezést szállítsák Budapestre, a központi archívumba. Ennek akkor több megye engedelmeskedett, hét megye iratai ma is Budapesten vannak. A párt Vas megyei küldöttértekezlete viszont akkor decemberben úgy határozott, hogy az anyag maradjon a megyében és a levéltári törvénynek megfelelően váljon hozzáférhetővé a kutatók számára. 1990 márciusában az országos elnökség hozzájárult ahhoz, hogy a megyékben maradt pártiratokat letétként helyezzék el a megyei levéltárban. A Vas megyei anyagról áprilisban írták alá azt a letéti szerződést, amely szerint 1990. január 1-jei hatállyal örökös letétként a Vas Megyei Levéltár kezelésébe kerül a 906 iratfolyóméter mennyiségű dokumentum (közte a KISZ, a munkásőrség, az úttörőszövetség anyagai is), az archívum berendezésével, kézikönyvtárával együtt. A levéltár igazgatója, Tilcsik György mindkét képviselőt tájékoztatta arról, hogy az archívum anyaga 1984-ig feltárt, rendezett, az utolsó öt év dokumentumai viszont rendezetlenek. Elmondta: szakmailag nincs eltérés az állami és a pártanyagok kutatása között, a levéltári törvény értelmében a zárolt anyagok kutatására viszont az MSZP erre illetékes megbízottja ad engedélyt. Ez a megbízott a megyében Farkas János. Tőle azt hallhattuk: aki kérte, mindenki megkapta az engedélyt ennek az anyagnak a kutatására is. Kárpótlási ügyben 65 igénylőt segítettek ezekből az iratokból. A vita kapcsán szakmai és politikai kérdések fogalmazódtak meg. Tilcsik György kérdései voltak: ha a parlament megszavazza az előterjesztést, az iratanyagok itt maradnak-e a megyében? Vagy Budapesten öszszevonják őket, építenek nekik egy „hangárszerű épületet”? Ki, miként dönt majd a kutathatóságukról? (Közbevetette: a hozzáférhetőség és a kutathatóság két különböző dolog. A hét megyének 1989-ben Budapestre került anyaga elvileg kutatható, de gyakorlatilag szinte hozzáférhetetlen.) Ha elszállítják innen az anyagot, számolnak-e azzal, hogy sérülni fognak a dokumentumok? Furcsa számára az is, hogy a törvénytervezet szerint az államnak bizonyos információkra van szüksége ezekből az iratokból, dehát ezekhez hogyan akarnak hozzájutni, a szöveg többi részét majd letakarják? Az MSZP-s politikusok — Farkas János mellett Simon József volt jelen - és Rácskay Jenő egyetértettek abban: nem szakmai, hanem politikai indítéka lehet ennek a törvénytervezetnek. Délután Gömbös Ferenc MDF- es képviselő viszont azzal kezdte: szerinte nincs mögötte politikai indíttatás, olyannyira nincs, hogy a frakció még csak nem is vitatkozott erről a kérdésről. „Nem boszorkányüldözésről van szó, felesleges hisztériakeltés így beállítani, szigorúan szakmai törvénynek kellene tekinteni” — állította, majd megkérdezte: „Miért ragaszkodik ehhez a volt pártarchívumhoz annyira az MSZP?” „Mert a tulajdona - válaszolt Simon József. - A kormányzópártoknak nincs semmilyen szakmai indoka arra, hogy hozzányúljon az archívumhoz. Mit akar ezzel demonstrálni a kormány? Hogy mégiscsak el lehet venni a tulajdont? Elhangzott az is, hogy a Zétényi-féle törvény kisöccse ez a javaslat. Viszont vannak itt olyan iratok is, amelyek az MSZMP belső iratai, amelyekhez az államnak semmi köze. Milyen alapon? Nekünk semmilyen érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy ez az anyag bárki számára ne legyen hozzáférhető.” „Amióta mi diszponálunk felette, még a 30 éven belüli anyagokhoz is hozzáférhetett, aki kérte. Nekünk kifejezetten érdekünk, hogy igenis ezt az anyagot feldolgozzák, kerüljön nyilvánosságra. Ha nem mi fogunk diszponálni fölötte, lehet, ez nem így fog történni.” - érvelt Farkas János. Hozzáfűzték még azt is: a dolog precedens értékű. Ha ma egy levéltárat államosít az állam, holnap más tulajdon következik. Azt viszont, hogy az MSZP az MSZMP jogutódja lett, ezt nem ők szorgalmazták annak idején, hanem az Ellenzéki Kerekasztal. A politikai vita még elhúzódott egy darabig. Az MSZP-nek semmilyen költségébe nem kerülő archívum milyen tulajdon? (Ez utóbbira az volt a válasz: „Nincs költsége, éppen olyan, mintha kölcsön adnánk valamit, ilyen az örökös letét. A levéltári törvény adott erre lehetőséget, hogy így legyen.) Gömbös Ferenc gondosan feljegyezte a szakmai kérdéseket, s ígérte: pártja szakértőinél választ kér rá szavazás előtt. Utalt arra is, hírlik, másutt zúzdák működnek, anyagokat tüntetnek el, nem biztos, hogy mindenütt ilyen rendben van minden, mint ebben a megyében. (némethy) 1991. december 2. Hétfő TŰZ a Keletiben Vélhetően gyújtogatás következtében keletkezett tűz szombaton délután a Keleti pályudvaron. Egy személyvagon a tűz martalékává lett, személyi sérülés nem történt. Vasárnap éjjel Dunakeszin, a MÁV állomáson elektromos tűz keletkezett egy V43-as villanymozdony egyenirányító szekrényében. Misi József mozdonyvezetőt füstmérgezéssel kórházba szállították. Vállalkozni jó Az ország minden részéből érkezett középiskolás tanárok készültek fel Kőszegen az elmúlt hét végén három napon át arra, hogy otthon az iskolájukban majd vállalkozásra tanítsák a diákokat. A Seed Kisvállalkozásfejlesztési Alapítvány finanszírozza az angol mintájú vállalkozni jó elnevezésű tantárgy képzését. A tanárok a Mezőgazdasági Szakközépiskolában ismerkedtek azokkal a községfejlesztési gyakorlatokkal, amelyek segítségével kialakítják a vállalkozás képességét a diákokban. A gyakorlatok életkoruknak és helyzetüknek megfelelőek, például hogyan lehet igazán jól megszervezni egy iskolai bált, létrehozni, árusítani egy diáklapot. A team-munkának nagy szerep jut az oktatásban és a vállalkozásban. Az országban 40 középiskolában már tanítják ezt a tantárgyat. Tankönyv és munkafüzet rendelkezésre áll a több mint 20 órás tananyag elsajátításához. Irigy istenek Szeretném végre egyszer hiteles forrásból megtudni, hogy vajon milyen jogosítványa van az Állami Számvevőszéknek? Tapasztalatom szerint ugyanis leginkább Kasszandrához hasonlítanak, aki pontos, lényegbevágó jóslatokkal látta el a régi görögöket, csak éppen nem hitt neki senki, mert egy irigy isten megátkozta. Nos a számvevőszéket is megátkozhatta valami irigy isten, a nevét még csak találgatni sem merem. Annak idején ugyanis, amikor egy merész tollvonással csillagos egekbe emelték a távfűtés árát, majd gyilkos viták után némileg mérsékelték, az Állami Számvevőszék már tett egy-két kedves megállapítást a távhőszolgáltatók gazdálkodását illetően. A kutya sem figyelt rájuk, szakértői vélekedésüknek semmi következménye nem lett. Az állami számvevő azonban úgy látszik makacs szerzet, mert a gazdasági bizottság csütörtöki ülésén ismét beterjesztett egy jelentést, amely megállapította, hogy a fogyasztói árkiegészítések növekményének csak egy minimális része felelt meg eredeti céljának. A növekmény kilencven százaléka ugyanis a szolgáltató vállalatok nyereségét gyarapította! Közben a lakossági teherviselés nyolcvan százalékkal nőtt az energiaárak emelkedése miatt. A számvevőszéknek receptje is van a megoldásra. Ha a beszerzési árak azonosak lennének, vagyis a vállalatok a lakossággal szemben nem 41, hanem 17 forintért kapnák a tüzelőolajat és nem 13-ért, hanem öt-hat forintért a gáz köbméterét, akkor a szolgáltatók ráfordításai tizennégy százalékkal csökkennének. Mindent egybevéve a számvevőszék szerint a vállalati termelői árakat harminc-negyven százalékkal lehetne mérsékelni! A gazdasági bizottság különben a vizsgálat elvégzésekor arra volt kíváncsi, hogy vajon mitől nyereségesek a hőszolgáltatók. Mivel fel kell tételeznem, hogy a számvevőszék szakemberei a legjobbak közé tartoznak, vizsgálatuk korrekt és alapos volt, mi több elfogulatlan, most már csak egy kérdésem van. Ki és mikor fog végre odafigyelni az Állami Számvevőszékre? - hm - Kötelező félhomály Gyanítom, szép csendben a hátunk mögött szövetségre lépett a MÁV és az Ofotért. Az egyezség úgy szólhat, hogy a vasút csak hangulatvilágítással közlekedteti a vonatait, és az ebből származó Ofotért bevételekből részesedést kap. Hogy ez homályos? Semmivel sem jobban, mint a vasúti személykocsik belső tere. Lehet, hogy az elvétve utazókat ez nem túlzottan zavarja, ám a rendszeres bejáróknak erről más a véleménye. Különösen azoknak, akik az utazás idejét szeretnék hasznosan eltölteni, teszem azt olvasással, vagy éppenséggel kézimunkázással. Mivel általában a világítótesteknek (gyönyörű meghatározás) csak egyharmada „ontja” a fényt, az utas meresztheti a szemét a félhomályban. Hogy miért nem nyúl a kapcsoló után? (Ezekből többnyire kettő is van.) Mert elment tőle a kedve. Ahhoz ugyanis, hogy valamennyi izzólámpa világítson, egy bizonyos állásba kell hozni a főkapcsolót, amihez csak a kalauz fér hozzá. S ha ő megfeledkezik, marad az alapvilágítás, az a bizonyos egyharmad. Általában 15 égőből öt. Szemüvegeseknek, gyengénlátóknak ez arra elég, hogy révetegen maguk elé meredve múlassák az időt. Aki viszont ilyenkor is olvas, annak csak idő kérdése, hogy mikor csatlakozik az előbbiek táborához. Az út közéjük a szemorvosi rendelőn és az Ofotérten át vezet. Az áldatlan állapotok megszüntetésére nem kellene más, mint egy kis figyelem a kalauz részéről. De nem, inkább ő is mereszti jegy vizsgálatkor a szemét, ahelyett, hogy kapcsolna. És nem egyszer még megkérni sem lehet, mert a megtett 30—40 kilométeres szakaszon nem kerül elő. Félreértés ne essék, nem a társaságát hiányolom, hanem a fényt. Ami a MÁV-nak nem kerül semmibe. Indulás előtt a kalauznak csak a megfelelő kapcsolókat kell a megfelelő állásba fordítani. A többit elvégzik a dinamók, amik menet közben úgy viselkednek, mintha éppen leszívnák az akkumulátorokat. Különben mitől lenne az, hogy akkor erősebb az izzók fénye, ha lassít a vonat? De ezt vegyék úgy, mintha szóvá sem tettem volna. Nehogy rám fogják, hogy ilyen jegyárak mellett telhetetlen vagyok. -hj- Ma: AIDS elleni világnap (Lakatos Ferenc karikatúrája) Iso Mie 3