Vas Népe, 1992. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1992-07-01 / 154. szám

Vállalkozni pedig kell. Hát még ha az állam is támogatja, mondjuk kamatmentes kölcsönök formájában. Vas megyében 680-an vették föl az újrakezdési kölcsönt pár hónap alatt, azok a munkanélkü­liek, akik nem a járadékot választották, hanem a vállalkozást. 3- 400 ezer forint kölcsönnel segítette az állam az induló vállalkozá­sokat, s vállalta az ezen összegek után járó kamatok fizetését is. Az újrakezdési kölcsön nem volt hosszú életű, két éve adták ki az utolsó engedélyeket. Van akinek így, van akinek úgy sikerült megkapaszkodnia... Földbe süppedt műemlékházak között keresem a 14-es számot. Jobb híján megpróbálom kiszá­molni, melyikre jut. Kezem a kilincsen, s nyitnám a kaput, amikor az utca túloldaláról fi­gyelmeztetően csak annyit jegyez meg valaki: a kutya harapós. Ez épp elegendő ahhoz, hogy ne csak elengedjem a kilincset, de még lépjek is egyet hátra. Az út szélén álló Toyota mögül boros­tás, bermudanadrágos férfi lép elő, s pillanatokon belül kiderül, ő az én emberem. Az udvar végében lévő lakásba tessékel, s nem sokat kell kérlelni, hamar kifakad. — Tíz évet öregedtem. Tíz évet! — emlékezik egyéves vál­lalkozói pályafutására Jámbor Péter, aki amúgy csak 34 éves, 400 ezer forint újrakezdési köl­csönt vett föl több mint két évvel ezelőtt. Nem jókedvéből. Szere­tett a Rábában dolgozni, remek társaság jött össze, jól is fizettek. Amíg tudtak. Éveken keresztül sokaknak adott az üzem biztos megélhetést, most a munkanélkü­­liséget. - Szerintem minden embernek kell, hogy legyen annyi önbecsü­lése, ha munkabíró, tartsa el magát és családját, s ne vegye föl a munkanélküli segélyt... Ennyit Jámbor Péter hitvallá­sáról. Innen már egyenes út vezetett a vállalkozóvá váláshoz. A 400 ezer forintból nem csak a büfékocsit tudta kialakítani, még árukészletre is futotta. Két évvel ezelőtt május elsején nyitott. Az egész család ott sürgött-forgott. Hej, ha minden nap május elseje lett volna...! Kezdésként nem akármilyen forgalmat hozott. Persze azon az éven is csak egyszer ünnepeltek a munkások, s jöttek a szürke hétköznapok. A belváros szélén, amerre már az osztrák sem jár. Az akkori városi tanácson úgy vélték, városképileg még leginkább ott elviselhető a lakókocsiból lett büfékocsi. Tel­­tek-múltak a napok, forgalom alig volt, s rezsit fizetni kellett, az áru megromlott. Nem enged­ték mozgó büféjével sem beljebb a városba, sem a piacra, sem a strand elé. Balatonon kellett volna megpróbálni, ám akkor mégsem tehette, várandós felesé­gét nem hagyhatta odahaza na­pokig, hetekig. Szóval hiába a nyár, nem ment. Egy évig húzta még, hol felesége, hol anyósa egészítette ki a bevételt, aztán végleg bezárta a boltot. Áron alul adta el a kocsit. - Tíz évet öregedtem. Én többet vállalkozásba nem fogok, nem én. Azt meg még nem is mondtam, hogy jártam egyszer. Föltörték a büfékocsit, végül is jelentős kár nem ért. Fülöncsíp­­ték a fiatalkorú tetteseket, ők kaptak egy ejnye-bejnyét, engem meg megbüntettek 500 forintra, mert épp dolgom volt a bírósági tárgyalás ideje alatt, s nem tudtam megjelenni. Jámbor Péter bezárta a boltot. Az újrakezdési kölcsön havi részletét, az 5800 forintot min­dig pontosan fizeti a banknak, hiszen, mint mondta, a bank is precízen adta a pénzt. Ő sem teheti meg, hogy nem fizet. Hajlandó a 255 ezer forintos tartozást letenni az asztalra, ám az 55 ezer forintos, utólag kirótt kamatot már nevetségesnek tart­ja. Ha mégis behajtják rajta, akkor módosítja véleményét: mégis csak kényelmesebb lett volna havonta besétálni a munka­­nélküli segélyért, s otthon ülni a babérjain. Jámbor Péter most az ausztriai Felsőőrön dolgozik eredeti szak­májában. Hegeszt. A Toyotát már a kinti főnöke vetette meg vele, mondván, ez feltétlenül kell a munkájához. Kell, mert elképzel­hetetlen, hogy fáradtan álljon munkába, netán elkéssen az üzemből. — Én szívesen dolgoznék ide­haza, ha lehetne, s ha megfizet­nék a munkámat. Most korán reggel megyek, 10 órát dolgo­zom, s tűröm a kiszolgáltatottsá­got, a megaláztatást. Ettől függetlenül jól érzi magát kint Jámbor Péter, az oberwarti Unger-művekben. A közelmúlt­ban fémgerendákat gyártottak le kőszegi megrendelésre, nemrégi­­ban pedig Szentgotthárdon dol­gozott a kőszegi fiatalember­­osztrák „színekben”. * * * — Én aszondom, hogy aki nem röstelli a munkát, az mindig is tudott, s tud a mai világban is létezni - összegzi vagy félévszá­­zados tapasztalatait idősb Iliás István. - Nem ám csak a kocs­ma, meg az ital. A hegyen termett 1500 liter borunkból jó ha 15-öt megiszunk. Mi dolgozni szere­tünk. Pedig megjárna egy kis huncut borocska annak, aki napjában 10 mázsa csirketápot oszt szét a baromfi között, ő ennek vagy felét fölhúzza a padlásra. — Persze nem kellene kézzel húzni, ha lenne megint olyan kedvezményes hitel, mint az újrakezdési kölcsön volt - teszi hozzá Marika néni, aki amúgy mélységesen egyetért urával, no és nagyobbik fiával, akivel közö­sen vették föl a 360 ezer forint hitelt annak idején. Azért, hogy a saját lábukra állhassanak, s ne kelljen az Állami Gazdaság elő­legbe adott csirkéit megelőlege­zett táppal etetni. Nos nem bánták meg. Igaz, hasznuk m­ajd csak azután lesz, ha letelik a kölcsön utolsó, augusztusban esedékes 15 ezer forintos részle­te, ám így mégis a maguk urai. Talán vigasztalásnak szánom megjegyzésem, hogy a csirkézők közül sokan tönkrementek az elmúlt években, s nemhogy hasz­nuk nem lett, de még a hitelt sem tudják visszafizetni. Ez persze Iliásékat nem nyugtatja meg, viszont sorolják mindazt, ami ellehetetleníti a kistermelők mun­káját. Kezdve a naposcsibe mi­nőségétől a változó fehérjetartal­mú tápig, a drága gyógyszerekről és takarmányról nem is beszélve. S hogy mégis mi Iliásék eredmé­nyességének titka? - Másodállásban ezt nem le­­het csinálni, ez egész embert kíván. Nagyon oda kell figyelni az állatokra, a levegőzésre, télen a fűtésre. Nekünk nincs se vasár­napunk, se ünnepünk - toldja még meg Marika néni, s az udvar végében lévő csirkeház láttán hinnünk kell neki. Csirkék a földszinten, s csirkék a tetőtér­ben, szállításkor — ami legköze­lebb két hét múlva esedékes —, az egész família itt segédkezik. Marad is a pénzből, meg nem is, egy biztos, a havi rezsi 60 ezer forint körül mozog. S még valami, Csepregen nem is olyan régen még nyolcvanan csirkéz­­tek, mostanra jó ha negyvenet össze lehet számolni. Ezek után szaván fogom Mari­ka nénit. Szóval, ha megint lenne ilyen kölcsön...? - Ha lenne, ami nagyon ráfér­ne a mezőgazdaságra, akkor építenénk egy kis baromfifeldol­gozó üzemet. Természetesen csak akkorát, amekkorával bírnánk, de az előzetes számítások szerint vagy 4-5 millió forintba kerül­ne. Szigorúak a Köjál és az állategészségügy előírásai, s en­nek természetesen pénzügyi von­­zatai is vannak. Kellene egy hűtőkocsi is... Lenne még erőnk belevágni, de nem ilyen borzasz­tó kamatozású hitelekkel... (Folytatjuk) Koczka Tibor/GRAFFITI Szovjet, svéd vagy amerikai vadászgépet... Magyar biztonságpolitika, van ilyen? Van is meg nincs is, mármint magyar biztonságpolitika. Jeszenszky Géza külügymi­­niszter előterjesztésének második változata az újságíróknak - ha elég sűrűn látogatják a parlament sajtóirodáját - már rendelkezésére áll. Magyarországnak azonban nincs hivatalos, a parlament által elfogadott koncepciója arról, mi szolgálná a mostani nehéz és zavaros európai helyzetben legjobban az ország biz­tonságát. Erről beszélgetett az Atlantic Sajtó­­szolgálat munkatársa Kovács László parla­menti képviselővel. - Szinte érthetetlen és megbocsáthatatlan, hogy két évvel az új parlament megalakulása és a kormányalakítás után az ország nem rendelke­zik ilyen koncepcióval — mondja az MSZP külügyi szóvivője. A külügyminiszter előterjesz­tését a kormány elfogadta, de a délszláv fejlemények miatt nem került vitára az Ország­­gyűlésben. Ez egyszersmind a kormánykoncep­ció gyengéje: túlságosan rövid távra terveztek biztonságpolitikát. Pedig egy ilyen koncepciónak hosszú távra kell szólnia, számolnia kell az alternatívákkal, és forgatókönyvet is kell tartal­maznia az ország biztonságát fenyegető különféle típusú veszélyek esetére.­­ Kezemben van az új határozati javaslat, mely tekintetbe veszi mind a kelet-, mind a nyugat-európai változásokat. Mi lesz a NATO- val? Meddig jut a katonai együttműködésben a Nyugat-Európai Unió? Milyen „kemény" bizton­sági garanciákat kaphat Magyarország a Nyu­­gat­tól? És ez a koncepció még mindig a pillanatnyi helyzetből indul. Például: nem azt vizsgálja, hogy fennmarad-e a NATO, hanem azt, hogy mikor, milyen együttműködést alakíthatunk ki vele. Mit tudnak ehhez hozzátenni a többi pártok? - Tudomásom szerint egyik pártnak sincs biztonságpolitikai elképzelése. Pedig veszélyes ez a késlekedés. Biztonságpolitikai koncepció híján védelmi stratégia sincs, hisz annak az előbbire kellene épülnie. És mindenekelőtt azt kellene eldönteni, hogy az ország hogyan őrizheti meg legsikeresebben a biztonságát: önálló, semleges politikával, el nem kötelezettséggel, vagy másokkal együttműködve, egy koalíció vagy egy védelmi rendszer tagjaként. Ettől függ a haderőreform is. Másképpen néz ki a hadsereg, ha egy ország semlegességre törekszik, vagy ha NATO tagságra. Más a fegyverzetek iránti igény. Hogyan döntsünk el olyan kérdéseket például, hogy szovjet, svéd vagy amerikai vadászgépet vásároljunk a magyar légierő számára?­­ Mindezek a kérdések továbbra is eldöntetle­nek?­­ Ige, és ez komoly mulasztás. Jól jellemzi a helyzetet, hogy kitüntetésekről szóló törvényünk már van, biztonságpolitikai koncepciónk még nincs. Tehát azt még nem tudjuk, hogy adott esetben hogyan óvjuk meg az országot a konfliktusoktól, de azt már igen, hogy milyen kitüntetéseket osztanak majd a hősi halottaknak, ha konfliktusba keverednénk. Szerintem inkább a kitüntetésekkel kellett volna várni. - A szocialisták mennyivel tartanak előbbre? - A mi pártunk kidolgozta a maga biztonság­­politikai koncepcióját, a párt elnöksége ezt az előterjesztést megvitatta, s a közeljövőben nyilvánosságra kerül. Ez persze egy vitaanyag, mely átdolgozásra, véglegesítésre vár.­­ De a kormánykoalíció részéről nehéz lenne elvárni, hogy a saját koncepciója helyett egy szocialista koncepciót támogasson.­­ A szocialisták ellenzékben vannak ugyan, de felelősséggel kezelik az ország biztonságát érintő kérdéseket. A koncepció is inkább lehetőségeket vázol, s a lehetséges pozíciók előnyeit vizsgálja. Például azt a kérdést, hogy mi a jobb, a NATO- val való együttműködés, vagy a NATO-tagság.­­ De hiszen a NATO-tagság kérdését először Horn Gyula vetette fel. - Ez igaz, de elképzeléseink szerint egy ilyen kérdésben mindenképpen népszavazásnak kelle­ne döntenie. A koncepciónk egyébként arra épül, hogy Magyarország biztonságát nem katonai jellegű veszélyek fenyegetik elsősorban. Nincs háborús veszély. Politikai, gazdasági, emberi jogi, környezetvédelmi, és csak ezután­­ katonai­­ fenyegetésekről beszélünk. Tudomásunk sze­rint ilyen átfogó koncepcióval jelenleg csak a szocialista párt rendelkezik, s ezt mindenképpen alkalmasnak tartjuk arra, hogy érdemi vita alapját képezze a parlamentben is. Jókai Géza / Atlantic 1992. július 1. Szerda Bankprivatizáció - Már a következő hetekben várható, hogy kiválasztják a ban­kok és az állam közös tanácsadóit, amelyek segítségével a bankpriva­tizáció megkezdődhet. A magyar állam arra törekszik, hogy a köz­vetlen állami tulajdon egyes pénz­intézeteknél 25 százalékra, vagy az alá csökkenjen. Elképzelhető, hogy ha egy-egy bankban többségi ré­szesedést szereznek külföldi szak­­mai, vagy az intézményi befektetők — mondotta Szabó Tamás, tárca nélküli privatizációs miniszter teg­nap a Gellért­ Szállóban tartott előadásában. Szabó Tamás a Konrad-Ade­­nauer és a Tulajdon Alapítvány közös konferenciáján vett részt. Részletesen szólt a magyar bank­­rendszer jelenlegi problémáiról. A magyar cégek nagy része összezsu­gorodik. Hitel és likviditási­ válság körvonalai rajzolódnak ki. Számos olyan feladatot kell megoldani a bankoknak, amelyekre nem voltak felkészülve. Ilyen például a csődök, felszámolások miatt a pénzintéze­tekhez kerülő tulajdon problémája. A pénzintézeteknél nincs elegendő szakember ilyen jellegű vagyonke­zelésre. Ahhoz, hogy a helyzet megvál­­tozzék, gyorsítani kell a privatizá­ciót. Ennek feltétele a bankok portfoliójának rendbetétele. A piac­képes portfolió kialakítása, a hitel­­konszolidációs intézményrendszer szakmai előkészítése már megkez­dődött. Rövidesen létrehozzák a Hitelgarancia Rt-t is. Felállítják a hitelinformációs rendszert is. Ez - bár önmagában kevés - lehetővé teszi, hogy a bankok privatizációja érdemben megkezdődjék, és a szakmai befektetők mellett a kül­földi intézményes befektetők aján­latairól is érdemi tárgyalások foly­hatnak. Szabó Tamás kifejtette: arról még korai beszélni, hogy mely nemzetközi cégek tevékenységére számítanak a magyar bankprivati­záció során. Az előkészítés aktívan folyik, és amennyiben ősszel meg­teremtődnek a nyugdíj, illetőleg a társadalombiztosítási alapok létre­hozásának törvényi feltételei, mód lesz a nemzetközi tőkebefektetők bevonására is. A holnap lépcsői El tudom képzelni, hogy a kétlépcsős áfa (általános forgalmi adó) akár szikkadt földnek a májusi eső, aranyat ér majd a költségvetésnek. Mit is tudattak velünk eddig a jövőre tervezett kétlépcsős áfáról. Egyaránt megszűnik az adómentes és a huszonöt százalékos kategória, és tíz-, illetve húszszázalékos adósávok lépnek a helyükbe. Az így megnövelt adóbevételből a jövő évi költségvetés hiánya akár ötvenmilliárd forinttal csök­kenhet. Azt sem hallgatták el az illetékesek - dicséretükre legyen mondva -, hogy ezen változások a szegényebb rétegeket érintik hátrányosan. Ezt, úgy gondolom, minden­ki - mármint a szegényebb rétegekből - előre sejtette. Az adók változására mindig ez a körülmény jellemző. Értesül­hettünk arról is, hogy a hátrányokat szociálpolitikai intézkedésekkel fogják ellensúlyozni. A szegényebb rétegek megnyugodhatnak. A gazdagabb rétegek nem is voltak nyugtalanok, mert fogyasztásuk szerkezetéből adódóan a magasabb adókulcs csökkentése számukra eleve előnyös. Vannak immáron biztos fogódzóink: az eddig adómentes közszükségleti cikkek, melyeket a szegényebb néprétegek sem tudnak nélkülözni - még akkor sem, ha már nélkülöznek -, tízszázalékos áfával terheltetnek. A kevésbé fontosnak, melyeket a gazdagabb régetek eddig sem nélkülöztek, öt százalékkal olcsóbbak lesznek. A kilátásba helyezett szociálpolitikai intézkedések környékén, hogy úgy mondjam, nem ennyire konkrétak a számítások. A szegé­nyebb rétegeknek — akiket a módosítások hátrányosan érintenek — nyújtandó segítség nincs ilyen pontosan kiszámolva. Én azonban el tudom képzelni, hogy a „szociálpolitikai” segítség például személyi jövedelemadó alá esik. Ez megint nem érinti a gazdagabb rétegeket, előnyös a költségvetés számára, és ismét csak a szegényebb rétegeknek okoz nehézséget, akiknek ez úgysem számít, mert tréningben vannak. B. B. Q Q Q Ungarische szamuráj A Hogyan szerezzünk sok pénzt kérdésre egészen új módszert talált ki néhány fiatalember. Szamuráj kardot ragadtak, és azzal mentek rabolni. Hát, kérem, aki elég keletinek érzi magát, annak most eljött az ideje. Magam jobb szeretem a kulturált és kifinomult módokat (lásd nehézgéppuska és tank, mint segéd­eszköz a bevásárláshoz), de ez az eljárás, mi tagadás, megfogott. Szamurájkardot hosszas keresgélés után sem találtam, viszont megleltem a költözéskor elveszett nagykést, ami kis jóindulattal, meg némi rövidlátással elmegy szamuráj kardnak. A fekete öltözékkel is elég bajom volt, kénytelen voltam öltönyömet feláldozni a nemes célra. Igaz, le kellett vágni a zakó ujját vállban, a gatya szárát meg térdben, dobócsillagokat varrtam két sorban a gombok helyére, dehát egy szamuráj nem világít, hogy nyakkendőben grasszáljon. A söprűnyélből meg a vécéláncból number van minőségű nuncsakut kreáltam, ámbár, mindjárt kezdetnek reménytelenül magamra tekertem. Viszont kétségtelenül harciasan suhogott. Legtöbb bajom a nyelvvel volt, japánul annyit tudok, mint oroszul, ami ugye azért érdekes, mert az utóbbit tíz évig tanulgattam. Na, nem fontos, nagynehezen begyakoroltam „ide a csillagok minden pénzét, te anyahajó’’ roppant fenyegető mondatot, ami úgy hangzik, hogy Toyota Carina, Corolla, Mitshubishi Space Runner, Akagi. A faljáró tudásomat kellett még csiszolni, de jó­magam a sokkos edzésmetódus híve vagyok, ezért megtekintettem a vasárnap esti „savanyú arcok intelmet a derűs jövőről”, és máris a plafonon voltam, ahonnét kedvenc sörömmel sem lehetett lecsalogatni. Hogy keményítsem és edzzem a testem? hónapokig a padlószőnyegen aludtam. Reggelente szédelegtem, úgy éreztem magam, mint egy collstok, és olyan fáradt voltam, hogy rögtön beestem az ágyba. Aztán feladtam. Olvastam egy hírt arról, hogy ember, lovagi páncélban, harci ménen lovagolva, zárórakor berontott az üzletbe, lándzsájára tűzte a napi bevételt és elvágtatott. Azóta belga lovakat keresek, és páncélinget hajkurászok... — töti — □ □□ Balkáni Levelei (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3

Next