Vas Népe, 1992. október (37. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám

Nagy Lajos, vagyis premontrei iskola határok nélkül? VITÁK KORÁT ÉLJÜK. Ez vitathatatlan. Vitatkozni azon­ban csak tényeken érdemes. A tények ugyan akadnak számo­sak a Nagy Lajos Gimnázium kontra Premontrei ügyében, de a tényeknél jóval több a kérdés, s az ezekre adandó válaszok cseppfolyósan bizonytalanok. Talán nem is szerencsés a fenti mondatban használt „kontra” kifejezés, hiszen a viták és vá­rosszerte terjedő pletykák, szó­beszédek egyik legnagyobb „bűne”, pontosan az önkéntelen szembeállítás. Pedig a jelek szerint éppen nem erről van szó. Nem könnyű kívülről, s talán nem is szabad, beleszólni ebbe a vitába, ezért legjobb, ha a té­nyeknél maradunk, érzelmeket, egykori, és mai kötődéseket fél­retéve. ALAKULT EGY BIZOTT­SÁG tavasszal, amely abból a célból szerveződött, hogy a Pre­montrei Rend elvi igényén túl, miszerint újra működtetni kí­vánja Szombathelyen megszün­tetett gimnáziumát, konkrét lé­péseket tegyen, tárgyaljon, szer­vezzen, ha kell, s tegyen javasla­tot számos, nyitott kérdésben. A bizottság tagja többek között dr. Horváth Lóránt Ödön prépost­­prelátus, a Nagy Lajos Gimnázi­um tantestületének két tanára, egykori premontrei diákok. Tit­kára pedig az a Nagy Zsolt, aki a bizottság megalakulásakor még a szombathelyi polgármesteri hivatal, szakterületen dolgozó munkatársa volt. Noha már az a­­lakuló ülés során voltak nézet­­különbségek a premontrei gim­názium oktatási rendszerét, az újraindítás időpontját illetően, a munkabizottság mára egységre jutott, s megszövegezett egy megállapodás-tervezetet, amely immár ott fekszik dr. Konkoly István megyés püspök, Wagner András polgármester, a csornai apát, és a Nagy Lajos Gimnázi­um megbízott igazgatójának í­­róasztalán. Igaz, ez a megálla­podás még csak tervezet, de egyrészt olyan konkrétumokat tartalmaz, amelyekről lehet, és kell is vitatkozni, másrészt pe­dig egészen más javaslatok sze­repelnek benne, mint amelyek­ről eddig folyt a polémia. A MEGÁLLAPODÁS ti­zenöt pontból áll. Az elvi első pont után, a második rögzíti a premontrei rend igényét két in­gatlanra. Az egyik az az épület, amelyben jelenleg is gimnázi­um működik, a másik az úgyne­vezett Szegedy ház (Fő tér 13.), amely rendház céljára szolgálna a tervek szerint. A két ingatlan 1948 január 1-én került kártala­nítás nélkül a rend tulajdonából állami tulajdonba. A megállapo­dás negyedik pontja szerint, e­­zen ingatlanok tényleges tulaj­donba és használatba adását kü­lön megállapodás fogja tartal­mazni. A negyedik pont rögzíti azt is, hogy a Nagy Lajos Gim­náziumot az önkormányzat 1994 július 15-ig átadja a pre­montrei rendnek, amely azt az 1994/95-ös tanévtől (!), mint katolikus egyházi gimnáziumot kívánja működtetni. A PREMONTREI REND el­fogadja a nagy Lajos Gimnázi­um fennálló négyosztályos is­kolatípusát, a koedukációt, a speciális osztályokat és a fakul­tációs rendszert, azért, hogy minden tanulónak, aki ebben az iskolatípusban kezdte meg tanulmányait, lehetősége le­gyen annak befejezésére. A le­endő egyházi gimnázium, bár elsősorban katolikus, jó képes­ségű gyerekeket hív, kész nem katolikus és nem hívő gyerekek felvételére is, mondja a megál­lapodás-tervezet hatodik pontja. Akik az előző, tehát 93/94-es tanévre már beiratkoztak, azok korlátozás nélkül folytathatják tanulmányaikat. Ebben az is benne foglaltatik, hogy a leendő iskola vezetése ugyan keresz­tény alapokon nyugvó, katoli­kus szellemiséget kíván érvé­nyesíteni, de azokat a korábban beiratkozott tanulókat, akik ezt lelkiismereti és állampolgári jogaik alapján nem kívánják el­fogadni, hátrányos helyzetbe ne hozza. A JELENLEGI TANTES­TÜLETET a rend elfogadja, kölcsönös megállapodás alap­ján az alkalmazásban állók munkaviszonyát fenntartja. A gimnázium jelenlegi tanáraitól, amennyiben az egyházi iskolá­ban kívánnak tanítani, a rend el­várja, hogy szaktárgyukat lelki­­ismeretesen tanítsák, és elvárja a szakmai, és emberi helytállást. Nem várja viszont el a lelkiis­meretükkel ellentétes vallás­gyakorlást. A megállapodás ti­zenkettedik pontja hangsúlyoz­za, hogy a rend a tantestülettel együttműködve mindent meg kíván tenni azért, hogy Szom­bathely legpatinásabb, nagy múltú intézménye, minden szenvedélykeltést elkerülve to­vábbra is megmaradjon az or­szág egyik legkiválóbb iskolájá­nak. A tizenharmadik pont leszö­gezi, hogy az intézmény átadása teljes berendezésre és minden felszerelésre vonatkozik. Az u­­tolsó előtti pont pedig azt tartal­mazza, hogy a Nagy Lajos Gim­názium igazgatói álláshelyére 1993-ban kiírandó pályázat el­bírálásánál az önkormányzat ki fogja kérni a rend véleményét. EDDIG A TÉNYEK. Ponto­sabban a megállapodás-terve­zet, amely a továbbiakban an­nak a vitának az alapját képez­heti, amelynek immár értelme van. Hogy számos ponton lesz is vita, az nem kétséges. Hiszen a tervezet valójában a premontrei rend elképzeléseit tartalmazza, amelyek ugyan rendkívül tole­ránsak és körültekintőek, figye­lembe veszik a diákok, a tanárok érdekeit egyaránt, de kérdés mit szól hozzá a tanári kar, az önkor­mányzat, az ott tanuló diákok és szüleik. Nagy Zsolt, a bizottság titkára éppen azért bocsájtotta rendelkezésünkre a megállapo­dás szövegét, hogy ne megala­pozatlan mendemondák, talál­gatások jellemezzék a polémiát. Az bizonyos, hogy a most elő­terjesztett részletes koncepció gyökeresen különbözik mindat­tól, ami eddig ebben az ügyben elhangzott. Hiszen nem arról van szó, hogy a Nagy Lajosról elnevezett állami gimnázium átadja épületét a premontreinek, s valahol másutt a városban to­vább működik, hanem arról, hogy a Nagy Lajos megszűnik, felváltja a premontrei, megőriz­ve elődje tanári karát, diákságát, oktatási rendszerét. A premont­rei feladja ugyanakkor a nyolc­­osztályos képzést, legalábbis i­­dőlegesen. Kérdés persze, hogy a város jól felfogott érdekében nem ragaszkodik-e a jól műkö­dő állami gimnáziumához, kér­dés, hogy a tantestület minden tagja vállalja-e az egyházi gim­náziumban való oktatást, s kér­dés, hogy azok a szülők, aki a­­múgy a Nagy Lajosba íratták volna gyermeküket, ezután au­tomatikusan katolikus gimná­ziumba kívánják-e járatni? Kér­dés az is, hogy akik viszont egy­házi gimnáziumot igényelné­nek, de esetleg nem férnek be, nem katolikus, vagy nem hívő tanulók miatt, hogyan minősítik mindezt. Vagy a leendő felvételi szempontok mégis alárendelőd­nek a vallásgyakorlás kérdései­nek? Kérdés, hogy az idén elindí­tott Püspöki Elemi Iskola tanu­lói, akik ígéretet kaptak a me­gyés püspöktől, hogy a négy osztály befejezése után egyházi iskolában folytathatják tanul­mányaikat, vajon hol teszik ezt, ha a rend lemond a nyolcosztá­lyos gimnáziumról? Szóval a kérdések számosak. Amennyiben a rend ragaszko­dik a 94/95-ös tanévkezdéshez, akkor az önkormányzatnak még az idén döntenie kell a megálla­podásról, magyarán elfogadnia, módosítania, vagy elutasítania azt. Az idő meglehetősen rövid, így aztán Hölgyeim és Uraim, most már valóban lehet vitat­kozni. És dönteni, Halmágyi Miklós Megbilincselt elöljárók (Folytatás az I. oldalról). Beinvitál a hivatalba, hellyel kínál, és ugye megértem, hogy nem kíván nyilatkozni. Kicsit persze elbeszélgetünk, mutat valami sebet az oldalán, ami ál­lítólag akkor esett rajta, amikor a rendőrök betuszkolták az autó­ba. Merthogy betuszkolták? — kérdezem. Nincs válasz. Szép, hosszú, békés falu ez a Csipkerek. Az ember hajlamos és ráfeledkezik a hangulatos kis házakra, képes és elmélázik. I­­dős néni segít ebben, nem hal­lotta, mi történt a polgármester­rel, állítja szemlesütve. Kicsit odébb diót szed egy asszony, dolgunk nincs vele, így bajunk sincs, mondja a polgármesterre, aki hát Istenem, egy kicsit bepi­­tyókázott. Megesik az ilyesmi errefelé. Azért lassacskán csak­­csak fölfakad a történet, hát volt bennük rendesen, hallani innét is, onnét is. A rendőrök megver­ték őket, azt is hallani, és, hogy megbilincselve vitték be a falu két elöljáróját Vasvárra, ahol a polgármester a földre feküdt, alig tudták elvonszolni. Ellen­állt, de amúgy rendes ember, bármit kérünk megteszi, mond­ják némely nénikék a járdán á­­csorogva. Férfiemberek már markánsabban fogalmaznak, korábbi csetepatékat és italozá­sokat is emlegetnek. Meg a szé­gyent, hogy majd így ismerszik meg a falu. Ezt a várható rossz hírt, a leendő széthúzást és a csipkerekiek kibeszélésének hátrányait emlegeti az iskola i­­gazgatója is, akinek szavaiból az tűnik ki, hogy a nyugalom és a béke szerencsésebb adomány volna a falu számára, mint a bot­rány. Értem az aggodalmait, tisztelem is ezért, de némelykor a hallgatás mostohatestvére a cinkosságnak. És ebben mege­gyezünk. Valóban igaz, hogy a polgár­­mester az ominózus eset más­napján letiltatta a helyi körzeti megbízott rendőr egyik kis­lányának az ebédjét, bár a meg­bízott nem volt ott a polgármes­ter és a jegyző előállításakor. Az igazgató továbbra is rendkívül megfontoltan és alaposan fogal­maz, de nem lehet nem észre­venni, hogy milyen erkölcsi di­lemmákat okozott neki az ügy. Eltöprengve meséli, hogy szere­tett volna valamilyen megnyug­tató megoldást találni a kislány számára. És az is nagy örömére szolgált, hogy a hétvégi tábor­tűzre azért eljött a lány, meg­nyugtatva őt, hogy nem harag­szik rá. Kezdek rájönni, hogy lega­lább olyan kínos kutakodni eb­ben az ügyben, mint amilyen kí­nos maga az ügy a falu számára. A jegyzőről például csak jót mondanak, meg azt, hogy a pol­gármester vitte bele a hülyeség­be. Vagy éppen nem mondanak semmit. Miként a körzeti meg­bízott sem, aki a kerítésen túlról csóválja a fejét, nem, nem, ő eb­ben az ügyben nem nyilatkozik. Ez ragályos lehet, hiszen Vasvá­­ron a rendőrőrs parancsnoka a közölhetőség határát a csipkere­­ki ügy kezdeténél húzza meg. A vizsgálat lezárásáig semmit nem mondhatnak. Arról sem, hogy az intézkedő rendőrök megverték-e a falu két elöljáró­ját, és arról sem, hogy a csipke­­reki tisztségviselők ellenállása kimerült-e egy ótvaros károm­kodásban. A parancsnoki vizs­gálat szerint mindenesetre a ren­dőrök jogszerűen jártak el. A legkínosabb perceket a csipkereki jegyző vasvári laká­sán sikerül átélnem. Mi a fenét keresek itt, jut eszembe látva a gyerekszobában pihenő játék­okat, az atlétatrikóban előttem ülő jegyző sápadt riadtságát, a Betaloc jól ismert dobozát a kis­asztalon. Bár tudom, a kijózano­dás még nem mentség, csupán egy menetrendszerűen érkező fázisa valaminek. Nem tudom, mértek-e valaha rekordot az el­­köszönésben? A csipkereki történet ettől még lehetne akár mulatságos is, akár elgondolkodtató is, ám nézzük a dolgok állását. Lévén, hogy a két elöljáró sorsáról a képviselő testület dönt, megkér­deztük dr. Tömböly Tamást, a köztársasági megbízott területi hivatala miként vélekedik az ügyről. — Meg kell várnunk a bírói í­­téletet, s csak azt követően mér­legeljük, hogy kezdeménye­zünk-e valamit. Azt viszont tud­ni kell, hogy a polgármester és a jegyző további sorsáról csak a helyi képviselő-testület dönthet a Munka Törvénykönyv alap­ján.­­— Az ügy folytatásaként a polgármester letiltotta a körzeti megbízott lányának étkezteté­sét. Nem lépte ezzel túl a hivatali jogkörét ? — Minden bizonnyal, hiszen ilyen intézkedést csak az intéz­mény vezetője hozhat. Sikerült szóra bírnunk dr. Or­bán Péter megyei rendőr-főka­pitányt, aki elmondta, hogy a csipkereki ügyet egyként keze­lik a sok közül. Semmilyen poli­tikai indítékot nem kell feltéte­lezni. A polgármester is sok mindent állít az intézkedő ren­dőrökről, akik egészen másként számolnak be az esetről. Bíró­ság elé kerül a két állítás.Az ügyet a Győri Ügyészség vizs­gálja, a polgármester ellen ittas vezetésért és hivatalos személy megsértése miatt, a jegyző ellen hivatalos személy elleni erőszak miatt tettek feljelentést. 1992. október 1. Csütörtök Bezzeg-hónap A kormány szerint húsz, egyéb saccolások, vélemé­nyek szerint harminc százalékos az infláció az idén. Az igazi szakértőit még a hónapokat is össze tudják vetni, és hogy kedvünket földerítsék, gyönyörű, alacsony számo­kat prezentálnak. Kedvenc hónapjuk a július. Könnyedén kimutatható, hogy akkor 0,6 százalékkal alacsonyabb volt az infláció emelkedési üteme, mint tavaly.Minden havi mérleget kedvelek, de különösen a júliusit. A július ugyanis olyan hónap, amikor még és már kevesebbet költünk. Még, mert az iskolai kiadások augusztusban és szeptember­ben jelentkeznek, mert nincs fűtés, mert hosszúak a nap­palok. (Például: aki este nyolckor, fél kilenckor elal­szik, és reggel ötig ki sem nyitja a szemét, annak alig mozdul a villanyórája.) És már: mert bolond ember költ már ilyenkor nyári ruhára, szandálra, ami van, abban kihúzzuk a szezont. Nem véletlen, hogy mostanában a nyár közepén kezdődik a szezonvégi kiárusítás. Augusz­tusban már nem lehetne erre a holmira pénzt előcsalo­­gatni. Viszont az évszakok kezdő hónapjai alkalmatlanok statisztikai célokra, ezek ugyanis viszik, szivattyúzzák a pénzt, csak arra alkalmasak, hogy a lakosság felfedezze, érzékelje, netán el is túlozza az infláció mértékét. — Ha nem veszünk semmit, akkor megélünk — mondják Át­lag Magyarék. Amin azt értik, ha csak esznek, és fenn­tartják a lakást, akkor kijönnek a fizetésből. Ez a bizton­ság rendül meg szeptemberben. Kinőtt cipők, melegítők, dzsekik szegélyezik az ősz útját. Összezsugorodott kabá­tok, csizmák a tél közeledtét. Viszont júliusban, igen, akkor mi is élvezhettük a 0,6 százalék előnyét. Kár, hogy az idén is csak egy július volt. b.r. VADKELET Zajlik a boldog békebeli élet Vadkeleten. Nem mindig le­het követni, hogy mi történik. Az ember azt gondolta, hogyha kirúgnak egy ex-kommunistát, akkor örömtüzek gyúlnak, és zöld rakéták kúsznak az ég felé, ehelyett azonban bosszús morgás hallatszott csak. Pedig aztán a bolsevik ármány ki­villantotta sárga agyarát, a beosztott egyszerűen közölte, a főnöke nem főnök többé, vagyis bele akarta taszajtani a ren­det az anarchia vöröslő bugyraiba. Eközben a rendőrség a kommandósok segítségével letar­tóztatott egy urat, aki amúgy egy sportegyesületet vezetett, de emellett foglalkozott még miegyébbel is. Például adóssá­gok behajtásával, a rendőrök szerint nem megengedett esz­közöket használt. Azzal gyanúsítják az illetőt, így szerzett az egyesületnek több ingatlant. Tiszta szerencse, hogy békés cowboyokat nem támadott meg, s bár marhák errefele szá­mosan vannak, közülük egy sem került sportegyesületi tulaj­donba. Mi lesz, ha kiderül, hogy a vadkeleti módszerekkel dolgo­zó társulatból nemcsak egy van, hanem több is?Mit mond majd a nemzet esze, ha felfedezi, a gazdaság mozgat, a pénz beszél és dönt ? Mi lesz, ha rájönnek az urak, nehéz kijelente­ni, hol kezdődik az alvilág, és meddig érnek el a szálak, a vonalak és kapcsolatok? S a felszínen tartott országosnak mondott gondok és nemzetfeszítő problémák eltörpülnek a lentről, a mélyből felmagasodó bajok árnyékában. Nem nehéz a felelet: semmi. Nagy kotkodácsolás, hogy az egyesületet úgy hívják: Maccabi. — Jöti — Mától: Számítógépen készül lapunk (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3

Next