Vas Népe, 1996. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-02 / 102. szám

1996. május 2. CSÜTÖRTÖK KRÓNIKA Harmincöt százalékkal drágultak a gyógyszerek (Folytatás az 1. oldalról) tosító huszonhárom ilyen beteg­ségcsoport esetén fizeti ki a be­tegek helyett a gyógyszer teljes árát. Még mindig kiemelten, az eddigi 95 helyett azonban csak kilencven százalékban támogat­ja a biztosító — egyebek mellett — az epilepszia, a csontritkulás, az asztma, a fekély és a Parkin­­son-kór elleni szereket. Har­minchét féle betegség több mint 360 gyógyszere került ebbe a tá­mogatási kategóriába. Jelentősen csökken a 70 szá­zalékban támogatott gyógysze­rek köre. Eddig több mint 700 készítmény tartozott ide, ezután azonban négyszáz alá csökkent ezen gyógyszerek száma. Ide sorolták például a visszér- és reumaellenes szereket. A mint­egy százharminc féle antibioti­kum szintén 70 százalékos tá­mogatást kap. Az ár felét a biztosító, a másik felét a beteg állja májustól majd­nem hatszáz gyógyszer eseté­ben. Ide tartoznak többek között az eddig 90 százalékban támo­gatott perifériás értágítók és az allergiaellenes szerek, illetve a vérzés- és köhögéscsillapítók, a szemészeti fertőzés és a hasme­nés elleni szerek. Ez utóbbiakért korábban csak az ár 30 százalé­kát kellett kifizetniük a betegek­nek. Drága nyugalom Teljes árúvá válnak májustól a nyugtatók, az altatók, a láz- és a fájdalomcsillapítók. Ezek ed­dig 40 százalékos támogatást él­veztek, ám mostantól teljesen megszűnik a dotációjuk. A biz­tosító által egyáltalán nem tá­mogatott gyógyszerkörbe több mint 1100 készítmény tartozik. Közgyógyellátási igazolvány Csekély mértékben, de még­iscsak nagyobb támogatást — 40 helyett 50 százalékot — ad viszont a biztosító a klimax ke­zelésére használatos szerekre, az influenza és a kullancs­csípés elleni védőoltásokra, valamint a fertőzött pattanások elleni ké­szítményekre. A gyógyszeráremeléssel egy időben lép hatályba az a jogsza­bály, amely lehetővé teszi, hogy az alacsony jövedelműek köz­gyógyellátási igazolványt kap­janak, és így számos gyógyszer­hez ingyen jussanak hozzá. A törvény szerint májustól azok is jogosultak közgyógyellátási igazolványra, akiknek családjá­ban az egy főre jutó nettó havi jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimum összegét — ez jelenleg 9 600 forint —, havi gyógyszerköltségük viszont eléri ennek 10 százalékát. Az egyedülállóknál a nyugdíjmini­mum másfélszeresét kell alapul venni. Az igazolványok a polgár­­mesteri hivatalokban igényelhe­tők. Előtte azonban a gyógy­szerszükségletről a házi-, illetve kezelőorvostól, annak költsé­geiről pedig a patikustól kell igazolást kérni. Közgyógyellátási igazol­ványra májustól mintegy 700 patikaszert lehet térítésmente­sen kiváltani. A közgyógyellá­tási listán eddig csaknem ezer készítmény szerepelt. Egy mozdony — egymilliárd forint A 150 éves magyar vasútépítésről tartottak konferenciát a na­pokban Bükfürdőn. A konferencián sajtótájékoztatót tartott Kálnoki Kiss Sándor, a MÁV Rt. elnöke, Pál József pályalétesít­ményi igazgató, dr. Kiss László stratégiai igazgató és dr. Hor­váth Lajos, a KHVM főosztályvezetője. • Treiber Mária — Miért kilencvennégy vé­gére született meg az állam— MÁV közötti hároméves szerző­dés? Vajon az új kormánynak fontosabb a magyar vasút, mint a réginek? Kálnoki Kiss Sándor: — Nem feltétlenül, hiszen a szán­dék az előző kormány tagjaiból sem hiányzott. Gyakorlatilag '94-re eljutottunk odáig, hogy csődöt kellett volna jelenteni. A tizenöt éves tőkekivonás miatt a magyar vasút ott tartott—s nem feltétlenül amiatt, mert rosszul dolgozott —, hogy az állam be­avatkozása nélkül nem haladha­tott tovább. A vasúttörvény megszületése már kötelezte is a fenntartót, a korábbiakkal szemben, volt mire hivatkozni. És a szerződés évenkénti meg­újításánál is van mire hivatkoz­ni. A MÁV-ot sokáig olyan fe­neketlen fekete doboznak kép­zelték, amelybe számolatlanul töltik a pénzt, de kivenni nem lehet belőle semmit. A vasút fej­lesztése, rehabilitációja egyút­tal a saját infrastruktúrájának megújítását is jelenti. A pálya­vasút és a kereskedelmi vasút szétválasztása, a logisztikai központok létrehozása, a jármű­­park felújítása együtt járt az új menedzsment fölállításával. Dr. Kiss László:—Az állam­nak mint tulajdonosnak nem si­került úgy működtetnie a tulaj­donát, a vasutat, hogy fejlődni is tudjon. Tavaly a személyforga­lom vesztesége 15 milliárd fo­rint volt, ez a teljes forgalom 12- 13 százaléka. Ha csatlakozni akarunk az Európai Unióhoz, akkor a vasúthálózatnak is al­kalmazkodnia kell a szigorúbb normákhoz. — Hogyan képzelhető el a csatlakozás, régiónként, vagy nagyobb egységekben, ország­részenként? Kálnoki Kiss Sándor: — A magyar vasút már része az euró­pai hálózatnak. Azonban szá­mos műszaki, informatikai és jogharmonizációs probléma vár megoldásra, hogy az egységes piacon megjelenhessünk. Szá­mításaink szerint az első cso­portban vesznek föl bennünket. Az elkövetkezendő három-öt évben a hálózat korszerűsítésé­re 100 milliárd forintot fordí­tunk, ebből 25 milliárd forint Phare-támogatás. '98-ra belép­het a vasút az EU-ba, ha nem kö­vetkezik be nagy pénzügyi ka­tasztrófa. De amíg utolérjük a fejlettebb nyugati államok vas­úti közlekedését, az becslésem szerint legalább 15-20 év. Dr. Kiss László: — A pályák és járművek esetében igen, de a szolgáltatás minőségében már előbb kell közelítenünk. Az in­formatikai rendszer gyors fejlő­désével ez el is érhető. A nem­zetközi helyfoglalás, az utasok gyors és pontos kiszolgálása kö­zött már most nem lehet olyan nagy különbség Hegyeshalmon innen és túl.­­ Ama pályán lévő mozdo­nyok alkatrészeinek nemzetisé­gét már nehéz volna meghatá­rozni. Mikorra tervezik lecseré­lésüket? Pál József: — Az, hogy egy mozdonyban milyen „nemzeti­ségű” alkatrész van, önmagá­ban nem jelent semmit. A nem­zetközi munkamegosztás már olyan mértékű, hogy a legjobb termékek nemzetköziek. Amíg nincs megfelelő villamosított pálya, nem volna értelme lecse­rélni a régi mozdonyokat. Tíz éven belül, a villamosítással párhuzamosan, fokozatosan cseréljük ki a mozdonyparkot. A közbeszerzési törvény értel­mében tendert fogunk kiírni a nagy sebességű villanymozdo­nyok beszerzésére. A kisebb se­bességűeket pedig átalakítás és felújítás után bizonyos pályá­kon még tovább használhatjuk. Az elővárosi közlekedésre ki­válóan megfelelő BZ mozdo­nyokat szintén jól lehet még használni a mellékvonalakon. Az árakról csak annyit, hogy a szegedi IC vonathoz most vásá­roltunk egy villanymozdonyt 800 millió forintért. Ma közel egymilliárd forintba kerül egyetlen mozdony. —Mikor kezdik el a Székesfe­hérvár—Szombathely közötti vonal villamosítását? Kálnoki Kiss Sándor: — Jú­niusban írjuk alá a szerződése­ket. — És a szlovén—magyar vasút építése hol tart? Dr. Horváth Lajos: — Tu­dom, a zalai csatlakozás fájó pontjuk a vasiaknak, hiszen ők voltak azok, akik évekig bábás­kodtak a vasút születése körül. Három albizottság tárgyalja az építés részleteit. Kilencvenhét januárja előtt nem nagyon hi­szem, hogy elkezdődnek a tény­leges munkák, hiszen a szlo­vén—magyar vasút építésének költségvetési vonzatai is van­nak.­­A magyar vasút törzsháló­zatának fejlesztése azzal is együtt járhat, hogy nem fejleszt­hetők ugyanolyan mértékben a mellékvonalak. Tudják-e már melyek lesznek ezek a mellék­vonalak? Kálnoki Kiss Sándor: — A fővonalak rekonstrukciója a legelső feladatunk, ha az euró­pai normákhoz akarunk igazod­ni. A mellékvonalakon idén be­vezetett profit­ centrumoknak legalább egy év türelmi időt kell adnunk, hogy lássuk, gazdasá­gosabbá tehetők-e hosszabb tá­von. Jövőre márciusban össze­sítjük az eredményeiket, s az elemzések után tudunk arról dönteni, milyen ütemben fej­leszthetők, vagy átmenetileg maradjanak-e olyan állapotban, ahogy voltak. Üres csomag, hibás adatlapok az egészségbiztosítási önkormányzat üléséről • Besenyő V. Ülést tartott a héten az Egész­ségbiztosítási Önkormányzat Vas Megyei Területi Bizottsá­ga. A megbeszélésen szó esett a családok támogatási rendszeré­nek megváltozásáról, valamint a jogszabály-módosításokból adódó feladatok végrehajtásá­nak megyei tapasztalatairól is. Nagy Béla főosztályvezető egyebek között elmondta: a csa­ládi pótlék igényléséhez a csalá­doknak jövedelemnyilatkozatot kellett kitölteniük, ám a nyom­tatványellátásban adódott némi probléma. A jövedelemnyilatkozatok feldolgozása során derült ki, hogy azok is adtak be jövede­lemnyilatkozatot, akiknek ala­nyi jogon továbbra is járna a családi pótlék. Előfordult, hogy férj és feleség külön-külön is ki­töltötte és beadta a nyomtat­ványt. Rossz kérdés, hasonló válasz A jövedelemnyilatkozatok kitöltése sok problémát okozott az ügyfeleknek. A nyomtatvány az 1994-es jogszabályoknak megfelelő adóbevallásra ké­szült, nem igazodott a személyi jövedelemadó rendszerének 1995-ös változásaihoz. „Ha rossz a kérdés, nem várhatunk rá helyes választ”—mondta Nagy Béla. Tovább nehezítette a hely­zetet, hogy azok az igénylők, akik nem önadózók, nem isme­rik az adóbevallás készítésének fortélyait, ezért nekik különö­sen nehéz feladat volt a nyilat­kozat kitöltése. Az eddigi ta­pasztalatok szerint a beérkezett adatlapok 30-40 százalékában volt formai hiba, s ez még min­dig sokkal jobb eredmény, mint az országos átlag (az adatlapok 60-70 százaléka hibás). Családi pótlék, jövedelemnyilatkozat Március végén 10 ezer 439 családnak járt családi pótlék. Ezt alanyi jogon 3101 család to­vábbra is megkapta. Jövedelem­nyilatkozatot 7338 családnak kellett volna beadnia, ám ennek alig több mint nyolcvan százalé­ka érkezett be, a nyilatkozatot nem küldte be az összes eredeti igénylő 13,8 százaléka. A be­küldött jövedelemnyilatkozatok alapján az igénylők közül hat család nem kapta meg a családi pótlékot, mivel túllépték a jö­vedelemhatárt, 18 család 40 szá­zalékos, 24 család pedig 70 százalékos családi pótlékra jo­gosult. 5840-en az eddigi csalá­di pótlék teljes összegét kapják továbbra is. A nevelőszülők további csa­ládi pótlékra való jogosultságá­nak elbírálása, a gyerekszám új­bóli megállapítása, az egyedül­állók körének felülvizsgálata nehéz feladatnak bizonyult. Akik használhatatlan, vagy nem egyértelmű adatokat küldtek be, azoknál előreláthatólag fel­függesztik a családi pótlék folyósítását. A bizottsági ülés résztvevői egyetértettek abban, hogy bár a Bokros-csomag jelentős megta­karítást várt a családi pótlék és a családok támogatási rendszeré­nek megváltoztatásától, az el­képzelés nem vált be, a bonyo­dalmakat leszámítva nem hozott eredményt. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Kihez tartozzon a központi nyomozóhivatal? • Erős Horn Gyula parlamenti bejelentése óta folyik a vita arról, hogy szükség van-e a nagyszabású gazdasági bűncselekmények felderí­téséhez központi nyomozó­­hivatalra, illetve ha igen, akkor kinek a felügyelete alatt működjön. Ebben a kérdésben még az MSZP is megosztott. — Elégedetlenek vagyunk azzal, ahogy most a kiemel­kedő gazdasági bűncselek­mények kezelése történik — nyilatkozta lapunknak Szabó Lajos országgyűlési képvise­lő, az MSZP feketegazda­sággal foglalkozó munka­­csoportjának vezetője. — Ezt mi elsősorban nem szervezeti kérdésnek tartjuk, de ha kell egy ilyen hivatal, akkor úgy ítéljük meg, hogy szakmailag legjobb helye a Legfőbb Ügyészségnél len­ne, mivel ez megfelelő füg­getlenséget jelentene a mun­kájában. — A központi nyomozóhi­vatal egységesíthetné a nyo­mozást, ám kérdés, hogy az ilyen bűncselekmények meg­ítélésében mennyire egysé­ges a bírói gyakorlat? — Mi szorgalmazzuk azt is, hogy legyen egységes az elbírálás. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy az ilyen ügyek­kel országosan egy bíróság foglalkozzon, így felkészült bírók lennének, gyorsabb le­hetne az ítélkezés, mivel eze­ket a pereket nem sorolnák be mások mögé. Ilyen módon több lenne az esély az okozott kár megtérülésére. Ugyanis helytelennek tartjuk azt a gyakorlatot, hogy milliárdos ügyekben több évi pereske­dés után néhány év börtönnel megússzák az érintettek, a pénzből pedig nem jön vissza semmi. GLOSSZA Segítség a bajban Van már vagy húsz éve annak, hogy régi barátomat elütötte egy mentőautó. Bizonygattuk is szegényemnek váltig, hogy tulajdonképpen szerencse érte, mert a mentősök azonnal első­segélyben tudták részesíteni, és megkímélve őt a mentőre való várakozástól, rögvest beszállították a megfelelő kórházba, így azután a baj mellett azonnal ott volt a segítség. Ez a régi eset valahogy a gyógyszeráremelések körülmé­nyeinek tanulmányozása közben ötlött az eszembe, ugyanis a két ügy között némi párhuzamot véltem felfedezni. Mert ugye drágulnak a gyógyszerek, és ez baj, a közgyógyellátottak — akik, mint tudjuk, bizonyos gyógyszereket alanyi jogon ingyen fognak kapni—köre jelentősen bővül, és ez akárhogy is néz­zük, a bajjal párhuzamosan nyújtott segítség. El is mondtam ezt íziben annak az ismerősömnek, aki krónikus betegsége folytán gyógyszerügyben erősen érintett, ám helyzetén javíta­ni fog, hogy harmadik gyermeke közeli megszületése után, számításai szerint, jogosult lesz a közgyógyellátásra. Meg­hallgatni ugyan türelmesen meghallgatott, de nem látszott rajta, hogy ettől megkönnyebbült volna. Morgott valamit, amit talán jobb is, hogy nem értettem, azután az elvi megfon­tolások mérlegelése helyett magára húzta bajainak takaróját. Ahogy így visszaemlékezem a húsz éve történtekre, úgy rémlik, barátomat sem sikerült annak idején jobb kedvre derí­teni, mert görcsösen ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy azért mégiscsak az lett volna a legjobb, ha nem üti el a mentőautó. B. B. Szerkesztőségben... (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next