Vas Népe, 1996. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-01 / 179. szám

1996. augusztus 1. CSÜTÖRTÖK KRÓNIKA Törvényjavaslat a lakás-takarékpénztárakról A lakás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslat, melyet a kormány júliusban elfogadott, és várhatóan szeptemberben ke­rül a parlament elé, legalább egymilliárd forint jegyzett tőkével alapítható szakosított hitelintézetként nevesíti a lakás-takarék­pénztárakat. Alaptevékenységükkel, azaz a lakásra takarékos­kodással összhangban meghatározott szerződéses feltételek tel­jesülése esetén betétgyűjtést és hitelnyújtást is végezhetnek. Az ilyen pénztárak alapítására, működésére és felügyeletére a la­kás-takarékpénztárakról szóló törvényjavaslat mellett érvé­nyes lesz a szintén az ősszel a parlament elé kerülő hitelintéze­tekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslat is. A törvényjavaslat szövegezé­se szerint lakás-előtakarékossá­­gi szerződést a lakás-takarék­pénztárral devizabelföldi termé­szetes személy, azaz magánsze­mély saját nevében köthet saját maga javára, vagy az általa meg­nevezett devizabelföldi termé­szetes személy, mint kedvezmé­nyezett javára. Az állami gondozott gyermekekért Az állampolgárok mellett a társadalmi szervezetek, illetve eseti gondnokok, intézeti gyá­mok, alapítványok, valamint helyi önkormányzat, esetleg va­lamely egyház is lehetőséget kap arra, hogy lakás-előtakaré­­kossági szerződést kössön álla­mi gondozásban élő gyermek, mint kedvezményezett javára az állami gondozott életkezdésé­nek elősegítése céljából. Lakás­­szövetkezetek is köthetnek majd ilyen típusú szerződést la­kás-takarékpénztárakkal a tulaj­donukban, vagy a tagjaik közös tulajdonában álló épületrészek felújításához és korszerűsítésé­hez szükséges pénzügyi forrá­sok előteremtése érdekében. Ezenkívül „előtakarékoskodó” lehet bármely társasházi lakás tulajdonosa, vagy a társasház nem lakás céljára szolgáló he­lyiségének birtokosa is, a közös tulajdonban álló épületrészek felújításához és korszerűsítésé­hez szükséges pénz összegyűj­tése céljából. A törvényjavaslat tételesen meghatározza, miben áll a la­­kás-előtakarékossági szerződés tartalma. Eszerint a szerződés olyan betét- és hitelszerződés, amelyben a lakásra előtakaré­koskodó magán- vagy jogi sze­mély arra kötelezi magát, hogy a szerződéskötéskor egy összeg­ben, vagy a megtakarítási idő alatt előre meghatározott rend­szerességgel, egyenlő részletek­ben történő befizetésekkel meg­határozott forintösszeget helyez el a lakás-takarékpénztárnál be­tét formájában, és azt hosszabb időre leköti. A lakás-takarékpénztár pedig a szerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén, az üzlet szabályzatában rögzített módszer szerint a szerződésben meghatározott lakáscélú köl­csönt forintban nyújtja majd ügyfelének minimális futamidő lejárta után. Ez a minimális idő a jelenlegi elképzelések szerint négy év lehet, maximálisan vi­szont nyolc évre lehet majd a la­kás-takarékpénztáraknál betétet elhelyezni. E szerződések meg­határozott összegre szólnak majd, és ez az összeg magában foglalja a takarékoskodó által vállalt összes betételhelyezést, a betétre jóváírt kamatot, az álla­mi támogatás mértékével, a tá­mogatásra jóváírt kamattal és a lakás-takarékpénztár által fo­lyósítandó lakáskölcsön együt­tes összegét. A szerződésben meghatározott betéti és hitelka­mat mértékét, illetve a lakás­kölcsön teljes hiteldíjának nagyságát a szerződés időtarta­ma alatt nem lehet módosítani. A szerződés alapján a lakás-ta­karékpénztárnál elhelyezett be­tétből részösszeget nem lehet majd kivenni. Támogató állam Ha a kormány által elfoga­dott lakás-takarékpénztári tör­vényjavaslat szerint az állam­polgár kihasználja összes lehe­tőségét, akkor öt évig tartó, havi 10 ezer forintos megtakarítása, az állami támogatás, valamint a hozzákapcsolódó hitel együttes összege megközelíti majd az 1,7 millió forintot. Ez a PM számí­tásai szerint egy 60 négyzetmé­teres átlagos lakás árának mint­egy 40 százalékát fedezheti mai árakon. Az állami támogatással kapcsolatban kidolgozott konst­rukció lényege a következő: az állampolgár saját betétjéhez kapcsolódó állami támogatás mértéke az adott évben elhelye­zett pénzösszeg 30 százaléka, de maximum évi 36 ezer forint le­het. Az állami támogatást éves rendszerességgel betétszámlán írják jóvá. Az állami támogatás azonban csak nyolc évig igé­nyelhető, és csak az állami tá­mogatással növelt betét lakáscé­lú felhasználás esetén, mini­mum négyéves megtakarítást követően vehető igénybe. Kamatok A havi rendszerességgel tör­ténő betétbefizetés esetén—há­romszázalékos betéti kamatot feltételezve — a támogatással együtt a lakástakarékbetét átla­gos éves hozama, négyévi meg­takarítást figyelembe véve 16 százalék lesz. A törvényjavaslat arról is rendelkezik, hogy a pénzintézetek által nyújtott hitel maximális kamata 10 százalék lehet. Ez a kamatszint csak a fel­ső határ, valójában a hitelintéze­tek határozzák majd meg a la­kásbetétek után a kamatot úgy, hogy az még a pénzintézetek számára is kedvező legyen. Visszavont kitüntetésekTiltakozás az OORI bezárása ellen A mozgássérültek szervezete Horn Gyula segítségét kéri A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szö­vetsége levélben tiltakozott Szabó György népjóléti minisz­ternél az Országos Orvosi Reha­bilitációs Intézet (OORI) terve­zett megszüntetése ellen. A szö­vetség vezetői nehezményezik, hogy az erről szóló elképzelé­sekről a sajtóból értesültek. A szövetség elnöke, Chikán Csaba levelében részletes tájékoztatást kér az elképzelés szakmai indo­kairól, és kifejezi részvételi szándékát a döntéselőkészítő tárgyalásokon. Levelének má­solatát Horn Gyula miniszterel­nöknek is elküldte, segítségét kérve több tízezer mozgáskorlá­tozott ember problémájának megoldásában.­­ Óriási visszalépést jelen­tene, ha megszűnne az ország egyetlen olyan intézménye, amely a sérülteket a szűken ér­telmezett gyógyításon túl a tár­sadalomba való visszatérésre, az önálló életre készíti fel — nyilatkozta Szabó János, a MEOSZ főtitkára kedden az MTI-nek. Rádai Sándor elnök­ségi tag becslése szerint az inté­zet négyszáz ágyán végzett ke­zelés évi kétezer aktív kórházi ágy költségét takarítja meg a tár­cának azzal, hogy önellátóvá te­szi a sérülteket. Kökény Mihály, a Népjóléti Minisztérium politikai államtit­kára megerősítette az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, a Sportkórház és az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) összevonásáról szóló hírt. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg a vizsgálatok és az egyeztetések időszaka zajlik, az intézmények vezetőitől augusztus közepére várják a részletes terveket. Az államtitkár a koncepció indoka­ként a három intézmény hasonló feladatkörét említette és azt, hogy az OORI tervbe vett re­konstrukciója olyan költségek­kel járna, amelyet a tárca a jelen helyzetben nem tud vállalni. Úgy véli, hogy a minisztérium­hoz tartozó országos intéz­ményeknek is részt kell vállalni­uk a fővárosi kórházak ágyszá­mának 5500-as csökkentéséből, amit az egészségügyi normatí­vákról szóló törvény ír elő. Az OORI főigazgató-helyet­tese, László Gergely csak abban az esetben tudná elképzelni, hogy a Budakeszi határában lé­vő intézet új telephelyre költöz­zön, ha az intézmény két évtized alatt kialakított szakmai integri­tása, önállósága megmaradna, és a körülmények — elsősorban a klimatikus tényezők, a levegő­­tisztaság — nem lennének rosszabbak. A főigazgató-he­lyettes elfogadja, hogy az épü­letek rekonstrukciójára —­­amelynek tervei 200 millió fo­rintos költséggel már elkészül­tek —jelenleg nincs pénz, a be­tegek érdekében a költözés he­lyett mégis a mostani zöldöve­zeti telephelyet választaná. Gazdasági érvként megjegyez­te: míg az intézetben évi egymil­lió forint az egy ágyra jutó mű­ködési költség, az ORFI-ban ugyanez az összeg 1,6 millió fo­rint. A Köztársasági Elnöki Hiva­tal visszavonta a nagykanizsai Szmodics Géza kitüntetését. Az '56-os Szövetség Zala megyei szervezetének alapító tagja ta­valy október 23-án vehette át a Magyar Köztársaság Ezüstke­resztjét az ' 56-os forradalom idején kifejtett tevékenységéért. A megyei szervezetből azóta ki­lépett és új '56-os szervezetet alapított Szmodicsról közben kiderült: a forradalomban való részvételéről és az azt követő börtönbüntetésről szóló okiratot hamisította. Erről Oláh Melin­da, a kitüntetési főosztály mun­katársa tájékoztatta szerdán az MTI tudósítóját. Süket Győző, az '56-os Szövetség Zala me­gyei elnöke elmondta: a kitünte­tés visszavonását maga a szer­vezet kezdeményezte, nemcsak Szmodics ügyében, hanem az 1956-os Emlékérmet kapott két munkatársuk esetében is. Az egyik személy ugyanis maga nem, hanem a testvére vett részt a forradalomban, míg a másik mindössze hatéves volt az 1956- os események idején. Tovább fogy a magyar... Immár másfél évtizede apad az ország lakossága, kevesebb gyermek születik, mint ahányan meghalnak. Idén az első félév­ben a születések száma tovább csökkent, a halandóság az év el­ső három hónapjában kiugróan magas volt, az utóbbi hónapok­ban azonban kissé mérséklődött — tájékoztatta szerdán a Köz­ponti Statisztikai Hivatal az MTI-t. Az adatokból kitűnik, hogy ezer lakosra az év első felében 10,3 élve születés jutott, ugyan­akkor 14,7 halálozás. A szüle­tésszám az első félévben 2,6 szá­zalékkal, a halandóság 0,2 száza­lékkal csökkent. A népesség fo­gyása 4,4 ezrelék volt a statisztika szerint. Június végén az ország terüle­tén 10,19 millióan éltek, 22 ezer­rel kevesebben, mint fél évvel korábban. A lakosság létszámá­hoz viszonyítva a legtöbb gyer­mek Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Borsod-Abaúj-Zemp­lén megyében született, a legke­vesebb pedig Budapesten és Za­lában. A halandósági ráta a legrosz­­szabb Bács-Kiskun, Békés, He­ves, Nógrád és Somogy megyé­ben volt, ahol ezer lakos közül 15-16-an haltak meg. A halandó­sági arány a legalacsonyabb Fejér és Veszprém megyében. A halál elsősorban a középkorú fér­fiak köréből, és főként a falvak­ban szedte áldozatait. Mindössze az ország két megyéjében, Haj­­dú-Biharban és Szabolcs-Szat­­már-Beregben gyarapodott a né­pesség lélekszáma. A születéskor várható átlagos élettartam a korábbiakhoz képest kismértékben növekedett: férfi­aknál 65,3 év, nőknél 74,5 év. A várható átlagos élettartam az or­szágon belül területenként is dif­ferenciált, számítások szerint a férfiak 66,8 évet élnek Budapes­ten, a falvakban viszont csak 62,4 évet. Az ország északkeleti területén rövidebb életre számít­hatnak a férfiak. Az elmúlt évben a halálesetek több mint 50 száza­lékát szívkoszorú- és agyérbe­tegségek, valamint a rák okozta. Sok a májzsugorodás az alkoho­lizmus miatt. Ez a betegség a fér­fiak körében a hatvanas évektől napjainkig tízszeresére, a nőknél nyolcszorosára emelkedett. A balesetben elhunytak száma az elmúlt öt évben kismértékben csökkent, az öngyilkosságok gyakorisága azonban nemzetkö­zi összehasonlításban is kiugró­an magas. A statisztika arról is számot ad, hogy Európában az elmúlt években 1000 lakosra átlagosan 12 születés és 11 halálozás jutott. Ezen belül számos országban a születési ráta hasonló, vagy ala­csonyabb volt, mint Magyaror­szágon, a halandóság ugyanak­kor 8-10 ezrelék körül mozgott. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Milyen előnyei vannak a testvérvárosi kapcsolatnak? • Nagy Ildikó — Egy város számára a nemzetközi kapcsolatok mindig lényegesek és fonto­sak, még akkor is, ha ebből konkrét anyagi haszon nem mutatható ki — tájékoztat Honfi József, Körmend pol­gármestere. — A mi testvér­­városunk Fürstenfeld (Auszt­ria). Kapcsolatunk csaknem egy évtizedre nyúlik vissza. Először csak kulturális kap­csolataink voltak, aztán las­sanként továbbfejlődött, szí­nesedett a két helység vi­szonya. Ami nagyon jó dolog egy ilyen állandó kapcsolat­ban, hogy nemcsak a város vezetői, hanem lakói is talál­kozhatnak időnként tapaszta­latcsere, kultúrprogram és egymás megismerése céljá­ból. Ez kitekintést jelent szá­munkra a világba, és lehető­séget kínál sok olyan dolog­ra, amire egyébként nem is gondolnánk, illetve nem vol­na módunk. • Milyen gyakran talál­koznak a vezetők s a város la­kói osztrák társaikkal? — Találkozásaink mindig konkrét dolgokhoz kapcso­lódnak. Vannak határnapok, illetve rendezvények, ame­lyekre mindig meghívjuk egymást. Ilyen rendszeres esemény nálunk például a ha­gyományos augusztus 19-ei programsorozat (vízikarne­­vál, színes kultúrprogramok és így tovább). Ezen a testvérvárosok (merthogy nagyon jó kapcsolatban va­gyunk Németújvárral is) pol­gárain kívül a vezetők is min­dig részt vesznek. Hiszen ilyenkor a kulturális kapcso­latok elmélyítésén kívül le­hetőség van arra is, hogy a már meglévő kereskedelmi és gazdasági tevékenysé­geinket és a további tervein­ket is megbeszéljük. GLOSSZA Bizalmatlanság Ne fogadj el édességet idegentől! Immáron közhelynek hangzik ez a gyermekeknek szánt intelem. Mindeddig moso­lyogtunk rajta, napjainkban azonban van rá ok, hogy a mo­soly lehervadjon az ajkunkról. A mai magyar vi­szonyokat nem ismerő külföldi turistát „millecentenáriumi vendégszere­tetből” süteménnyel kínálták meg az egyik budapesti pálya­udvaron, aztán már csak a kórházban tért magához a szeren­csétlen. Természetesen értékei nélkül. Hiszen—mint kiderült —a fifikás honpolgárok altatóval „fűszerezett” süteményt kí­náltak neki. De lapunkban is panaszkodott már egy olvasó ar­ról, hogy az egyik nemzetközi expresszvonaton valószínűleg altatót kevertek a kávéjába, mert élénkülés helyett mély álom­ba merült, s utóbb csak pénze eltűnésére ébredhetett. Magam is a megkínáltak között voltam Budapesten a Déli pályaudvar közelében, amikor egy sötét bőrű fiatalember letett egy hűtőládát a járda közepére, majd tört magyarsággal csokoládéval kínálgatta az arra járókat. A tapasztaltabbak persze rá se hederítettek, szó nélkül elmentek mellette, egy-két fiatal és idősebb azonban kért a gyanúsan csomagolt és in­gyen osztogatott nyalánkságból. Rendőr láttán a fiatalember persze jobbnak látta sürgősen eliszkolni az aluljáró felé. Le­het, hogy az illegális, adómentes árusítás miatt, de az is lehet, hogy az alkalmi árus egy szebb, rózsaszín világba küldte a gyanútlanokat, akik később majd visszatérnek a nyalánksá­gért— de akkor már nem ingyen kapják... A bizalmatlanság, a félelem lett úrrá rajtunk az utóbbi idő­ben. Mindenkiben és mindenben a rosszat látjuk, bizalmatla­nok vagyunk. A leírtak alapján sem alaptalanul, és elképzelni is rossz, hogy ez milyen emberi viszonyokhoz vezet. (lendvai) Hazai olimpia (10.)

Next