Vas Népe, 1996. október (41. évfolyam, 230-254. szám)

1996-10-02 / 230. szám

1996. október 2. SZERDA Horn Gyula felháborítónak tartja a Tocsik Márta-ügyet A miniszterelnök magánvé­leményének hangot adva fel­háborítónak nevezte a Tocsik Márta-féle ügyet, azt, hogy az ÁPV Rt. és egy magánszemély szerződése alapján több száz­millió forintot fizetnek ki az önkormányzatokkal folyta­tott alku sikerdíjaként. Erről tegnap, a szokásos tele­víziós sajtókonferenciáján be­szélt Horn Gyula. A kormányfő miniszterelnök tisztázni kívánja az ügy minden részletét, többek között azt, hogy a szerződéskö­tésre milyen indokok alapján került sor. Ezért kezdeményezte a szakértői vizsgálatot, amely­nek eredményét még ezen a hé­ten értékeli a kabinet. Horn Gyula elzárkózott az esetleges intézkedések megnevezésétől, de hangsúlyozta, súlyos lépések megtételétől sem riadnak visz­­sza. Jogászok feladata annak át­tekintése, hogy az érintett ön­­kormányzatok visszakaphatják­­­ annak az összegnek egy részét, amit a Tocsik-ügyben elvesztet­tek. A miniszterelnök utalt arra, hogy az önkormányzatoknak már régen, négy-öt éve meg kel­lett volna kapniuk a nekik jogo­san járó összegeket a privatizált ingatlanokért, így ma már a jog­szerű követelések ügyében is egyeztetni kell, hiszen az elma­radt kifizetések miatt jelentős kamatveszteség érte az önkor­mányzatokat. Több tízmilliárd forintos összegről van szó, s a kormánynak az a célja, hogy az ügyet minél előbb rendezze, egyeztetve az önkormányzatok és a költségvetés érdekeit. Suchman Tamással kapcso­latban a bizalom alapja továbbra is megvan, s amíg ez az alap nem rendül meg, addig Horn Gyula teljes támogatását élvezi az el­lenzék által erőteljesen támadott politikus. Ami a privatizációs folyamat értékelését illeti: Horn Gyula hangsúlyozta, e munka járatlan utakon haladt, élesen eltérő érdekek egyeztetését igényli, s a lebonyolított ügyek­nek csak egy kis töredékével kapcsolatban vetődött fel bár­miféle probléma. Az ÁPV Rt.­­ben egyébként hatpárti felügye­lőbizottság működik, amelynek joga és kötelessége megvizsgál­ni minden gyanús esetet. A kormány minden erővel tö­rekszik a korrupció visszaszorí­tására. Horn Gyula megjegyez­te: a negatív jelenségek az előző kormány idején keletkeztek, s az 1994 előtti időszak megvizs­gálandó privatizációs ügyeiről egyetlen dokumentumot sem ta­láltak meg. KRÓNIKA Torgyán-kérdés a pazarlásról Az azonnali kérdések során tegnap a T. Házban Torgyán Jó­zsef az ÁPV Rt.-nél tapasztalha­tó pazarlás ügyében szólalt fel. Az FKGP frakcióvezetője el­mondta, a privatizációs szerve­zetnél 28 főállású jogász dolgo­zik 750 ezer forintos havi fizeté­sért. További 17 ügyvédnek fi­zet az ÁPV Rt. havi 300 ezer forintot. Dr. Tocsik Márta pe­dig már azelőtt megkezdte a tár­gyalásokat az önkormányzatok­kal, hogy az ÁPV Rt. igazgató­­tanácsa döntött volna kineve­zéséről. Horn Gyula arra kérte a kisgazda politikust, hogy várja meg a Tocsik-ügyben indított vizsgálat eredményét. A minisz­terelnök arra is felhívta Torgyán József figyelmét, hogy az egyes szerződéseket nem a kormányfő köti. A kisgazda frakcióvezető viszontválaszában leszögezte: a kabinet működéséért és a priva­tizációért a kormányfő a felelős. Milliós egyezségek (Folytatás az 1. oldalról)­kor még körülbelül 60 millió fo­rintos jogos követelésük van a vagyonkezelővel szemben. Ez az összeg nem készpénzben, ha­nem részvényben jár a városnak — immár négy éve. Kőszegnek még egy fillért sem szerzett meg a Vektor, itt még csak a munka kezdetén tartanak, ezért a hétfő délután bejelentett intézkedés­nek nincs jelentősége. Nincs ugyanis mit leállítson. Nem csak a belterületi földin­gatlanok, a megyei alapítású vállalatok okán is követeléssel álltak elő az önkormányzatok az ÁPV Rt.-vel szemben. A me­gyei önkormányzat a Pénzgaz­dász Befektetői és Tanácsadó Kft.-t bízta meg, hogy vizsgálja felül a tanácsi alapítású vállala­tok privatizációját. Miután ez megtörtént, kiderült, hogy 133 millió forint illeti meg a megyei önkormányzatot. Ennek jogos­ságát az ÁPV Rt. igazgatósága elismerte, ám megegyezés még nem született a felek között. A megye és a tanácsadó cég között létrejött „sikerszerződés” sze­rint szeptember 30-áig kellett volna megegyezni az ÁPV Rt.­­vel ez ügyben, de mivel a határ­időig egyezség nem jött létre, dr. Pusztai Gyula, a megyei közgyűlés elnöke kijelentette: nem illeti meg a 10 százalék ju­talék a Pénzgazdász Kft.-t. 125 év, ami nem nosztalgia Tegnap Celldömölkön em­lékeztek meg a „Magyar Nyuga­ti Vasút Győr—Kiscell— Szombathely” közötti vasútvo­nal megnyitásának százhuszon­ötödik évfordulójáról. Az ün­nepségen részt vett Rigó Zoltán, a MÁV vezérigazgatója, Szabó Tivadar személyzeti igazgató, Szabó Imre, a szombathelyi üz­letigazgatóság vezetője, Szabó Lajos, a térség országgyűlési képviselője, önkormányzati képviselők, gazdasági vezetők. A vasútállomáson tartott ünnep­ségen dr. Kövér István vasúttör­­ténész ismertette, milyen körül­mények között épült meg itt ez a száztizenhét kilométeres vasút­vonal. A gazdasági lobbizás ak­kor se volt ismeretlen, sokat nyomott a latban, hogy Celldö­­mölknek volt országgyűlési képviselője, bizonyos Horváth Elek és Szombathelynek is jó patrónusai­ akadak (Deák Fe­renc, Hollán Ernő). Többek kö­zött ezért vezet most erre ez a vonal, s ennek köszönhető, hogy Celldömölk és Szombathely is vasúti csomópont volt és ma­radt. Az építési pályázatot egy bécsi cég nyerte el, a Weiskers­­heim bankház, amely több vas­utat is épített. Főleg olasz szakemberekkel dolgoztatott, akik nemcsak a pályát, hanem az állomások épületeit is megcsi­nálták két év alatt. Akkoriban rengeteg fát használtak, olyan kiváló olasz ácsokat is hoztak magukkal, akik a templomépíté­szetben is járatosak voltak. A vonalon a két sárvári Rába-hidat is fából építették eredetileg. A legendák szerint az a százötven olasz, akik a Rába mocsaras ré­szén borjúbőrbe kötött pénzt ta­láltak, másnapra abbahagyták a munkát és örökre eltűntek az építkezésről. Kiváló munkát vé­geztek a korabeli mesterembe­rek, a vonal átadása mégis ké­sett, a tervezett határidőnél öt­vennyolc nappal később fejez­ték be. Ezért indulhatott meg a közlekedés 1869. október else­jén. A vasútvonalat erdetileg „Magyar Nyugati Vasútnak” nevezték, de az újságírók túl ré­giesnek találták azt, hogy „nyu­gati” és megváltoztatták nyuga­tira. Ez a talán nem túl hosszú vas­úti szakasz része a dunántúli gerincvezetéknek, hatalmas szerepet játszott a térség fejlő­désében. Celldömölk azóta is vasutastelepülés, s a vasút segít­ségével átvészelt háborúkat, ne­héz gazdasági éveket. A vasútállomás falán a közle­kedés megindulásának és az ál­lomás megnyitásának százhu­szonötödik évfordulójára már­vány emléktáblát helyezett el a MÁV Szombathelyi Üzletigaz­gatósága, amelyet Makkos Ist­ván celldömölki polgármester leplezett le. Emlékeztetett arra, hogy jó lenne, ha néhány év múlva, a villamosítással, a vasút további fejlesztésével lépnének az elődök nyomaiba, ha nem­csak az emléktábla és egy hulla­dékégető mű jelentené a folyta­tást, hanem esetleg az InterCity vonatok is érintenék a várost, amelynek mindig jó kapcsolata volt a vasúttal. Az állomás előtti ünnepségen a MÁV Kőszegi gyermekkóru­sa és a tapolcai művészeti cso­port szórakoztatta a vendégeket. Délután a rendező pályaudva­ron Rigó Zoltán vezérigazgató avatta fel azt a hulladékégetőt, amely a MÁV Szombathelyi Üzletigazgatóságán keletkezett olajos, zsíros anyagot semmisíti meg. A berendezés negyvenkét­millió forintba került, óránként hatvanhét kiló veszélyes hulla­dékot tud elégetni olyan techno­lógiával, amely nem veszélyez­teti a környezetet. A próbaüzem a jövő héten kezdődik, később bérmunkában a környező üze­mek hasonló anyagait is fel tud­ják majd dolgozni. Folyamatos műszakban nyolc ember üze­melteti majd. A vezérigazgató elmondta, hogy a MÁV Rt. ipar­kodik a környezetvédelmi elő­írásoknak mind jobban megfe­lelni, a következő hat évben 8,5 milliárd forintot költenek a kör­nyezetbarát üzemeltetésre. Az átadott égetőmű nem túl nagy teljesítményű, a MÁV-nak ez a második ilyen berendezése. Emléktábla hirdeti: 125 éve közlekedik a vasút Celldömölkön Rigó Zoltán, a MÁV vezérigazgatója adta át a rendező pályaudvaron a hulladékégetőt — Q— MEGKÉRDEZTÜK Kinek árt, ha parlagon hagyják a földet? • Nagy Ildikó — A kárpótlási törvény tartalmaz olyan passzust, hogy művelési kötelezettsé­ge van annak, aki kárpótláson szerezte a földet — tájékoztat dr. Káldy János, a Megyei Növényegészségügyi és Ta­lajvédelmi Állomás (Tana­­kajd) igazgatója. — Ennek ellenőrzése a földhivatal jog­köre. Szankciókat hozhat, sőt állami tulajdonba is veheti a területet. Mi ehhez csak any­­nyiban kapcsolódunk, hogy az 1988. évi II-es törvény­­erejű rendelet alapján lehető­ségünk van a gyomirtás el­mulasztása miatt — indokolt esetben — közbelépni. Első­ként felszólítjuk a tulajdo­nost —ha megtaláljuk egyál­talán. Az ilyen földek ugyan­is felvásárolt kárpótlási je­gyek alapján kerültek a mezőgazdasághoz nem kötő­dő, ám jelentős tőkével ren­delkező üzletemberek tulaj­donába. A felszólítás után szabálysértési feljelentést te­szünk, mert ahol művelést nem folytatnak, a gyomok között nagyon sok, allergiát okozó, a szomszédos terület ültetvényeire átkúszó káros növény van. (A termőföld ki­használatlanságáról nem is szólva). • Mire lehet kérni, kötelezni a tulajdonosokat? — Elsősorban az évente kétszeri kaszálásra, hiszen ezeken a területeken termé­nyek nincsenek. Ilyenkor a gyomnövények növekedése csökken, a szomszédos föl­deket nem veszélyezteti. Vegyszeres gyomirtást, több­szöri kaszálást- ezért nem is kérünk. Sajnálatos, hogy a tulajdonosok még ezt sem végzik el. Szankcionális jog­körünk nincs, ezért az ilyen hiányosságokat mindig jelez­zük a földhivatalnak. VAS NÉPE 3 GLOSSZA Álvalóság „Engedjék meg, hogy valamennyiüknek, akik itt vannak, a vállalat dolgozóinak, a község lakóinak és vezetőségének, az önök családtagjainak szerencsét kívánjak” — mondta a ven­dégseregnek Szentgotthárdon, a GM új hengerfejgyártó üze­mének ünnepélyes avatásakor a Magyar Köztársaság elnöke. Nyilván nyelvbotlás volt, hiszen bizonyára Göncz Árpád is pontosan tudja, hogy Szentgotthárd­­— város. Néhány héttel ezelőtt az államfő szintén egy ünnepi esemé­nyen — a Magyar Újságírók Országos Szövetségének száza­dik születésnapján — kifejtette, szerinte az újságok a tényleg­­esnél borúsabb képet festenek a mai magyar valóságról. Ő legalábbis ezt tapasztalja országjárása során. Holott azt érzékelik a polgárok: a mindennapi megpróbál­tatások rétegeit ugyan fölvázolják az újságok, de a szürkeség nem kevés helyen bizony — sajnos —feketeség. Méltánylandó a köztársasági elnök tisztessége, jóhiszemű­sége, a társadalom számára hasznos ügyek melletti kiállása. Személyes helyzeténél fogva azonban nincs módja arra, hogy itt és most a mélyrétegeket a maguk valóságában érzékelje. Politikus énje—benne ez talán nem is tudatosodva—írói én­je fölé kerekedett. („Fiatal korában valósággal élettársa volt a szegénység, ezt nem felejtette el sohasem; egyszer s minden­korra beleégett a szívébe” — olvasható egykori műfordításá­ban.) Talán, mint tette azt Mátyás király egykoron, álruhába kel­lene öltöznie, s úgy kellene járnia az országot; megláthatná sok helyen az álságot, s a valóságot... szenkovits Eredmény és haszon (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next