Vas Népe, 1996. október (41. évfolyam, 230-254. szám)
1996-10-02 / 230. szám
1996. október 2. SZERDA Horn Gyula felháborítónak tartja a Tocsik Márta-ügyet A miniszterelnök magánvéleményének hangot adva felháborítónak nevezte a Tocsik Márta-féle ügyet, azt, hogy az ÁPV Rt. és egy magánszemély szerződése alapján több százmillió forintot fizetnek ki az önkormányzatokkal folytatott alku sikerdíjaként. Erről tegnap, a szokásos televíziós sajtókonferenciáján beszélt Horn Gyula. A kormányfő miniszterelnök tisztázni kívánja az ügy minden részletét, többek között azt, hogy a szerződéskötésre milyen indokok alapján került sor. Ezért kezdeményezte a szakértői vizsgálatot, amelynek eredményét még ezen a héten értékeli a kabinet. Horn Gyula elzárkózott az esetleges intézkedések megnevezésétől, de hangsúlyozta, súlyos lépések megtételétől sem riadnak viszsza. Jogászok feladata annak áttekintése, hogy az érintett önkormányzatok visszakaphatják annak az összegnek egy részét, amit a Tocsik-ügyben elvesztettek. A miniszterelnök utalt arra, hogy az önkormányzatoknak már régen, négy-öt éve meg kellett volna kapniuk a nekik jogosan járó összegeket a privatizált ingatlanokért, így ma már a jogszerű követelések ügyében is egyeztetni kell, hiszen az elmaradt kifizetések miatt jelentős kamatveszteség érte az önkormányzatokat. Több tízmilliárd forintos összegről van szó, s a kormánynak az a célja, hogy az ügyet minél előbb rendezze, egyeztetve az önkormányzatok és a költségvetés érdekeit. Suchman Tamással kapcsolatban a bizalom alapja továbbra is megvan, s amíg ez az alap nem rendül meg, addig Horn Gyula teljes támogatását élvezi az ellenzék által erőteljesen támadott politikus. Ami a privatizációs folyamat értékelését illeti: Horn Gyula hangsúlyozta, e munka járatlan utakon haladt, élesen eltérő érdekek egyeztetését igényli, s a lebonyolított ügyeknek csak egy kis töredékével kapcsolatban vetődött fel bármiféle probléma. Az ÁPV Rt.ben egyébként hatpárti felügyelőbizottság működik, amelynek joga és kötelessége megvizsgálni minden gyanús esetet. A kormány minden erővel törekszik a korrupció visszaszorítására. Horn Gyula megjegyezte: a negatív jelenségek az előző kormány idején keletkeztek, s az 1994 előtti időszak megvizsgálandó privatizációs ügyeiről egyetlen dokumentumot sem találtak meg. KRÓNIKA Torgyán-kérdés a pazarlásról Az azonnali kérdések során tegnap a T. Házban Torgyán József az ÁPV Rt.-nél tapasztalható pazarlás ügyében szólalt fel. Az FKGP frakcióvezetője elmondta, a privatizációs szervezetnél 28 főállású jogász dolgozik 750 ezer forintos havi fizetésért. További 17 ügyvédnek fizet az ÁPV Rt. havi 300 ezer forintot. Dr. Tocsik Márta pedig már azelőtt megkezdte a tárgyalásokat az önkormányzatokkal, hogy az ÁPV Rt. igazgatótanácsa döntött volna kinevezéséről. Horn Gyula arra kérte a kisgazda politikust, hogy várja meg a Tocsik-ügyben indított vizsgálat eredményét. A miniszterelnök arra is felhívta Torgyán József figyelmét, hogy az egyes szerződéseket nem a kormányfő köti. A kisgazda frakcióvezető viszontválaszában leszögezte: a kabinet működéséért és a privatizációért a kormányfő a felelős. Milliós egyezségek (Folytatás az 1. oldalról)kor még körülbelül 60 millió forintos jogos követelésük van a vagyonkezelővel szemben. Ez az összeg nem készpénzben, hanem részvényben jár a városnak — immár négy éve. Kőszegnek még egy fillért sem szerzett meg a Vektor, itt még csak a munka kezdetén tartanak, ezért a hétfő délután bejelentett intézkedésnek nincs jelentősége. Nincs ugyanis mit leállítson. Nem csak a belterületi földingatlanok, a megyei alapítású vállalatok okán is követeléssel álltak elő az önkormányzatok az ÁPV Rt.-vel szemben. A megyei önkormányzat a Pénzgazdász Befektetői és Tanácsadó Kft.-t bízta meg, hogy vizsgálja felül a tanácsi alapítású vállalatok privatizációját. Miután ez megtörtént, kiderült, hogy 133 millió forint illeti meg a megyei önkormányzatot. Ennek jogosságát az ÁPV Rt. igazgatósága elismerte, ám megegyezés még nem született a felek között. A megye és a tanácsadó cég között létrejött „sikerszerződés” szerint szeptember 30-áig kellett volna megegyezni az ÁPV Rt.vel ez ügyben, de mivel a határidőig egyezség nem jött létre, dr. Pusztai Gyula, a megyei közgyűlés elnöke kijelentette: nem illeti meg a 10 százalék jutalék a Pénzgazdász Kft.-t. 125 év, ami nem nosztalgia Tegnap Celldömölkön emlékeztek meg a „Magyar Nyugati Vasút Győr—Kiscell— Szombathely” közötti vasútvonal megnyitásának százhuszonötödik évfordulójáról. Az ünnepségen részt vett Rigó Zoltán, a MÁV vezérigazgatója, Szabó Tivadar személyzeti igazgató, Szabó Imre, a szombathelyi üzletigazgatóság vezetője, Szabó Lajos, a térség országgyűlési képviselője, önkormányzati képviselők, gazdasági vezetők. A vasútállomáson tartott ünnepségen dr. Kövér István vasúttörténész ismertette, milyen körülmények között épült meg itt ez a száztizenhét kilométeres vasútvonal. A gazdasági lobbizás akkor se volt ismeretlen, sokat nyomott a latban, hogy Celldömölknek volt országgyűlési képviselője, bizonyos Horváth Elek és Szombathelynek is jó patrónusai akadak (Deák Ferenc, Hollán Ernő). Többek között ezért vezet most erre ez a vonal, s ennek köszönhető, hogy Celldömölk és Szombathely is vasúti csomópont volt és maradt. Az építési pályázatot egy bécsi cég nyerte el, a Weiskersheim bankház, amely több vasutat is épített. Főleg olasz szakemberekkel dolgoztatott, akik nemcsak a pályát, hanem az állomások épületeit is megcsinálták két év alatt. Akkoriban rengeteg fát használtak, olyan kiváló olasz ácsokat is hoztak magukkal, akik a templomépítészetben is járatosak voltak. A vonalon a két sárvári Rába-hidat is fából építették eredetileg. A legendák szerint az a százötven olasz, akik a Rába mocsaras részén borjúbőrbe kötött pénzt találtak, másnapra abbahagyták a munkát és örökre eltűntek az építkezésről. Kiváló munkát végeztek a korabeli mesteremberek, a vonal átadása mégis késett, a tervezett határidőnél ötvennyolc nappal később fejezték be. Ezért indulhatott meg a közlekedés 1869. október elsején. A vasútvonalat erdetileg „Magyar Nyugati Vasútnak” nevezték, de az újságírók túl régiesnek találták azt, hogy „nyugati” és megváltoztatták nyugatira. Ez a talán nem túl hosszú vasúti szakasz része a dunántúli gerincvezetéknek, hatalmas szerepet játszott a térség fejlődésében. Celldömölk azóta is vasutastelepülés, s a vasút segítségével átvészelt háborúkat, nehéz gazdasági éveket. A vasútállomás falán a közlekedés megindulásának és az állomás megnyitásának százhuszonötödik évfordulójára márvány emléktáblát helyezett el a MÁV Szombathelyi Üzletigazgatósága, amelyet Makkos István celldömölki polgármester leplezett le. Emlékeztetett arra, hogy jó lenne, ha néhány év múlva, a villamosítással, a vasút további fejlesztésével lépnének az elődök nyomaiba, ha nemcsak az emléktábla és egy hulladékégető mű jelentené a folytatást, hanem esetleg az InterCity vonatok is érintenék a várost, amelynek mindig jó kapcsolata volt a vasúttal. Az állomás előtti ünnepségen a MÁV Kőszegi gyermekkórusa és a tapolcai művészeti csoport szórakoztatta a vendégeket. Délután a rendező pályaudvaron Rigó Zoltán vezérigazgató avatta fel azt a hulladékégetőt, amely a MÁV Szombathelyi Üzletigazgatóságán keletkezett olajos, zsíros anyagot semmisíti meg. A berendezés negyvenkétmillió forintba került, óránként hatvanhét kiló veszélyes hulladékot tud elégetni olyan technológiával, amely nem veszélyezteti a környezetet. A próbaüzem a jövő héten kezdődik, később bérmunkában a környező üzemek hasonló anyagait is fel tudják majd dolgozni. Folyamatos műszakban nyolc ember üzemelteti majd. A vezérigazgató elmondta, hogy a MÁV Rt. iparkodik a környezetvédelmi előírásoknak mind jobban megfelelni, a következő hat évben 8,5 milliárd forintot költenek a környezetbarát üzemeltetésre. Az átadott égetőmű nem túl nagy teljesítményű, a MÁV-nak ez a második ilyen berendezése. Emléktábla hirdeti: 125 éve közlekedik a vasút Celldömölkön Rigó Zoltán, a MÁV vezérigazgatója adta át a rendező pályaudvaron a hulladékégetőt — Q— MEGKÉRDEZTÜK Kinek árt, ha parlagon hagyják a földet? • Nagy Ildikó — A kárpótlási törvény tartalmaz olyan passzust, hogy művelési kötelezettsége van annak, aki kárpótláson szerezte a földet — tájékoztat dr. Káldy János, a Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás (Tanakajd) igazgatója. — Ennek ellenőrzése a földhivatal jogköre. Szankciókat hozhat, sőt állami tulajdonba is veheti a területet. Mi ehhez csak anynyiban kapcsolódunk, hogy az 1988. évi II-es törvényerejű rendelet alapján lehetőségünk van a gyomirtás elmulasztása miatt — indokolt esetben — közbelépni. Elsőként felszólítjuk a tulajdonost —ha megtaláljuk egyáltalán. Az ilyen földek ugyanis felvásárolt kárpótlási jegyek alapján kerültek a mezőgazdasághoz nem kötődő, ám jelentős tőkével rendelkező üzletemberek tulajdonába. A felszólítás után szabálysértési feljelentést teszünk, mert ahol művelést nem folytatnak, a gyomok között nagyon sok, allergiát okozó, a szomszédos terület ültetvényeire átkúszó káros növény van. (A termőföld kihasználatlanságáról nem is szólva). • Mire lehet kérni, kötelezni a tulajdonosokat? — Elsősorban az évente kétszeri kaszálásra, hiszen ezeken a területeken termények nincsenek. Ilyenkor a gyomnövények növekedése csökken, a szomszédos földeket nem veszélyezteti. Vegyszeres gyomirtást, többszöri kaszálást- ezért nem is kérünk. Sajnálatos, hogy a tulajdonosok még ezt sem végzik el. Szankcionális jogkörünk nincs, ezért az ilyen hiányosságokat mindig jelezzük a földhivatalnak. VAS NÉPE 3 GLOSSZA Álvalóság „Engedjék meg, hogy valamennyiüknek, akik itt vannak, a vállalat dolgozóinak, a község lakóinak és vezetőségének, az önök családtagjainak szerencsét kívánjak” — mondta a vendégseregnek Szentgotthárdon, a GM új hengerfejgyártó üzemének ünnepélyes avatásakor a Magyar Köztársaság elnöke. Nyilván nyelvbotlás volt, hiszen bizonyára Göncz Árpád is pontosan tudja, hogy Szentgotthárd— város. Néhány héttel ezelőtt az államfő szintén egy ünnepi eseményen — a Magyar Újságírók Országos Szövetségének századik születésnapján — kifejtette, szerinte az újságok a ténylegesnél borúsabb képet festenek a mai magyar valóságról. Ő legalábbis ezt tapasztalja országjárása során. Holott azt érzékelik a polgárok: a mindennapi megpróbáltatások rétegeit ugyan fölvázolják az újságok, de a szürkeség nem kevés helyen bizony — sajnos —feketeség. Méltánylandó a köztársasági elnök tisztessége, jóhiszeműsége, a társadalom számára hasznos ügyek melletti kiállása. Személyes helyzeténél fogva azonban nincs módja arra, hogy itt és most a mélyrétegeket a maguk valóságában érzékelje. Politikus énje—benne ez talán nem is tudatosodva—írói énje fölé kerekedett. („Fiatal korában valósággal élettársa volt a szegénység, ezt nem felejtette el sohasem; egyszer s mindenkorra beleégett a szívébe” — olvasható egykori műfordításában.) Talán, mint tette azt Mátyás király egykoron, álruhába kellene öltöznie, s úgy kellene járnia az országot; megláthatná sok helyen az álságot, s a valóságot... szenkovits Eredmény és haszon (Lakatos Ferenc karikatúrája)