Vasuti és Közlekedési Közlöny, 4. évf. (1873)
1873-01-02 / 1. szám
I. szám. IiiL Pest, 1873. január 2. Negyedik évfolyam. Ilii. III Ini Hilf Tartalom: A tarifák és szolgálati utasitások szabályozása. — A Duna szabályozása. — Az összes vasutügynek az állam általi átvétele felett legújabban támadt mozgalom okairól. (B. Danckelmantól.) — A magyarországi pályák megnyitása. — Vasúti hirek. — Posta- és távirdaügy. — Báttaszékdombóvár-zákányi (duna-drávai) vasút körrendelete. — Értéktőzsde. — Hirdetések. Szerkesztési iroda : Főút 7. szám, földszint. Előfizetési díj : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft félévre. 4 -Kiadóhivatal : Főnt 7. szám, földszint. A tarifák és szolgálati utasítások szabályozása. Még a jelenlegi országgyűlés folyamában egy vasúti törvény hozatala kilátásba helyeztetvén, szükségesnek tartjuk felemlíteni azt, miként e törvény alkotásánál mindenekelőtt kiváló gond fordítandó lenne a jelenleg fennálló, s igen bonyolódott tarifa rendszernek egyszerűsítésére, és az egyes vasútvállalatoknál dívó különféle utasításoknak egyformán szabályozó módosítására. Az árszabályoknak egyszerűsítése világosan és minden kétséget kizáró meghatározása nézetünk szerint elkerülhetetlenül szükséges, mert egész biztossággal állíthatjuk, miszerint nem található a legszakavatottabb és hivatalos teendőikkel kizárólagosan foglalkozó vasúti hivatalnokok között egyetlenegy is, ki a mostani árszabályok tömkelegében, a birodalom területén üzletben levő vasutak áruosztályozása és ezek árszabályaiban, minden küldeményre nézve, további kutatás nélkül magát kellőleg kiismermerhetné, annál kevésbé gondolható, hogy a kereskedő, ki jószága elárusítása vagy vételénél a szállítási díjak tekintetbevételére szükségkép utalva van, több vasutakon áthaladó küldeményének költségeit, — kivévén azon esetet, hogy számítását előbbi hasonnemű szállítmányainak díjtételeire alapítja — előre biztosan kiszámíthatná. Ennek természetes következménye az, hogy olyan tárgyakra, melyeknek szállítási flja az egyes vasutvállalatoknál különböző, csak kivételesen kötteti alku távolabb eső vidékeken s ez csupán a közelebbi helyekre szorítkozik, miáltal a jószág kezelése, az adás-vevési költségek hozzájárultával a szállítmány értékét tulajdonképeni rendeltetési helyén, oly tetemes összegre szaporítja fel, hogy a külföldi termelésekkel a versenyzést kiállani csak igen ritkán képes, s igy történik aztán gyakran, hogy a vevő szükségleteit nem honi terményeinkből, hanem onnan fedezi, honnan szállítási költségeinek biztos kiszámítása mellett, nyereményét is előre kiszámíthatja. Az ez különösen borainkra nézve, mely czikknek osztályozása s díjtétele, úgyszólván mindenik vasuttársulatnál különböző. Kiviteli kereskedelmünk csaknem kizárólagosan nyersterményekre szorítkozik s épen ezen czikkek szállítási díjtételei legeltérőbbek és egymástól különbözők magyar vasutainknál ; pedig akár országos, akár egyes kereskedők érdekeit tekintve, nem lehet reánk nézve közönyös, hogy ezen terményeink kivitele bármi okból elzsibbasztassék. Az egyes vasúti vállalatokra már csak azon egyszerű okból is előnyös az áruosztályozás s ezzel kapcsolatban az árszabályozás egyszerűsítése, mert a kevésbé szakavatott hivatalnok is ezen könnyebben eligazodván, a kezelési költségeket csekélyebb erő felhasználásával, tetemesen csökkentené. A tarifák egyszerűsítésében legelső kezdeményező az első erdélyi vasuttársulat volt, s igen czélszerűen, csupán két osztályra állított fel az árukra nézve s e két osztályt, — amint a jószág egész kocsirakományban vagy kisebb mennyiségben adatott fel, — állapíta meg. A magyar államvasutak igazgatósága kevés módosítással elfogadta ezen tarifarendszert, s miként az üzleteredmények tanúsítják, ez itt czélszerűnek is bizonyult be. Nem csekély meglepetéssel értesültünk arról, hogy az első erdélyi vasút, előbbi, saját kezdeményezésével alkotott egyszerű és világos árszabályaitól eltérve, jövő évi január 1-étől kezdve, az osztrák államvasutak százrétűleg összeférczelt s némely honi czikkeinkre nézve igen nyomasztólag ható s általában méregdrága tarifa rendszerét szándékozik életbe léptetni. —Ismeretlenek előttünk az indokok, melyek az első erdélyi vasúttársulatot ezen visszalépésre bírták, de igen sajnálnék, ha a napilapok egyikében kifejezést nyert, azon feltételezett vélemény igazoltnak bizonyulna be, hogy ily lépésre csakis a bukás szélén álló vállatok vetemednek. Meggyőződésünk szerint, az első erdélyi vasúttársulatot e lépés — bármiként álljon a dolog — sikeres eredményre nem vezetendi. Az újabb időben keletkezett vasútvállalatok, véleményünk szerint, készséggel járulandanak az árszabályok és szabályutasítások egyszerűsítéséhez, és pedig jól felfogott saját érdekekben, mert amint egyrészről az egyöntetű eljárás még a kezdő hivatalnokot is kereskedelmi szolgálatának teljesítésében, rövid idő alatt hasznossá teszi s ezáltal a kezelési költségeket kevesbítendi , úgy másrészről a könnyen áttekinthető s világos árszabály által, a kereskedő magát kellőleg tájékozván a viteldíjak költségeiben, nem lehet kételkedni afelett, hogy az áruforgalom, különösen nyers terményeink kivitele, a mostaninál sokkal nagyobb lendületet nyerene. De ez, nézetünk szerint csupán azon esetre remélhető biztosan, hogyha az egyformaság legalább a magyar korona területén üzletben levő mindenik vasúttársulatnál azonos leend, s a régibb társulatok kivételes álláspontot nem foglalnak el, miáltal a kereskedőnek a távolságot mérföldekben és a változatlanul megszabott díjtételeket kellene csupán költségei kiszámításában mérvadóknak tekinteni. Ez ellen nem lehet a régebbi vasutvállalatoknak épen semmi alapos kifogásuk, mert az új vállalatok különben is mint végpályák, kétségtelenül leghasznosabb erei (úgyszólván fuvarosai) a régieknek, s ezen ereken szivárogata legnagyobb jövedelmezőség a központi pályákká növekedett oszt. állam-, tiszai-és déli vasuttársulatokhoz, s mentől inkább