Vasuti és Közlekedési Közlöny, 4. évf. (1873)
1873-09-11 / 37. szám
37. szám. Buda-Pest, 1873. szeptember II. Negyedik évfolyam. Szerkesztési iroda : Előfizetési díj: Kiadó-hivatal : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft Királyuteza 45. ez I.em. » „ n félévre . 4 „ Királyuteza 45. sz. I. em. Tartalom: Egyöntetű vasúti számvitelt. — Sok zaj semmiért. — A magyar dunagőzhajó-társaság ügye. — Vasúti hirek. — Gőzhajózási hirek. — Posta-és távirdaügy. — Hivatalos. — A közmunka és közlekedésügyi miniszter rendelete.— A magyar kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség körrendeletei — Az osztrák államvasút heti bevételeinek összeállítása 10 évről. — Hirdetések. Egyöntetű vasúti számvitelt! Azon roppant teher, mely a garantirozott vasutak után az állampénztárra nehezedik, nemcsak kívánatossá, hanem okvetlenül szükségessé is tesszi, hogy a kormány az ily vasutakat üzleti számadásaikat illetőleg a legszigorúbban ellenőrizze és minden helytelen vagy épen felesleges kiadástól visszatartsa. E feladatát a kormány fel is ismerte, s azon a legkisebb részletekre kiterjedő szigor mellyel a vasúti számvivőség által eljár, jó gyümüleseit bizonynyal meg fogja teremni nemcsak a kincstár, hanem még az ezen szigorral megbarátkozni nem igen tudó vasutak számára is — bár nem akarjuk tagadni, hogy néha csakugyan lehetnek esetek, hol a szigor, talán túlszigorrá válik — mert anynyi bizonyos, hogy minden megtakarítás e reájuk nézve is üdvös s meg vagyunk győzőzödve, mint példákat is tudunk, mikép a pontos ellenőrzés tudata sok tekintetben czélszerűbb üzletkezelésre is fogja sarkalni. De épen a tény, hogy a kormány ügyeimét a vasutak ellenőrzését illetőleg már majdnem mindenre kiterjesztette, különösnek tünteti föl a vasúti számvitellel foglalkozók előtt, hogy e figyelmét ki nem terjesztette még arra, hogy a vasutaknál egyöntetű számvitelt hozzon be, mely nemcsak a vasutaknak tenne szolgálatot, amennyiben a helyes könyvelésre nekik biztos irányt jelölne ki, hanem épen magát az ellenőrzést is sokkal megkönnyítené s igy az államra nézve is igen előnyös lenne. Nem tagadhatjuk, hogy közlekedési minisztérium lépéseket tett már ez irányban, pl. az üzleti számjelzési minta (Contiungsschema) felállítása által, csakhogy ez intézkedése csakis az általánosság tág körében mozog és mindaddig hiányos, mig a felállított minta minden egyes czime, fejezete, czikke és alczikke akként nincs körülírva, hogy minden beléjük tartozó bevétel vagy kiadás határozottan megítélhető legyen. Míg ez nincs, addig tág tere nyílik a zavarnak, llogy tárgyunkat méltán megilleti lesz szükséges bővebben indokolni. Az előnyök, miket a számvitelben is kiterjedő egyöntetűség eredményezni kik e szakmával foglalkoznak, vagy annak ismeretével bírnak igen is szembeszökő. Hogy ebbeli meggyőződésünket csak röviden jelezzük, úgy hisszük, könnyen belátható, hogy egyöntetű számvitel mellett : 1. A vasutak helyesebb könyveléshez jutnak, tehát világosabb tudatához annak, váljon egyik vagy másik szolgálati ág teljes jogna és a részletekre mindazok előtt, olcsóan vagy drágán működik-e, és mely tekintetben , e megítélésben ismét más pályák hasonnemű szolgálati ágainak működési eredményét használhatják fel. 2. Az állam a garantírozott pályákat könnyebben őrizheti ellen, amennyiben a részéről kifogásolandó hasonnemű tételek hasonnemű számlákban (Conti) lesznek beszámolva, illetőleg könyvelve, tehát világosabban kitüntetve, és más részről a pályák működésének takarékossági szempontból való megítélése is biztos alapot nyer, mivel az összehasonlítás egyöntetű alapra támaszkodhatik. Hogy emellett két ok mennyire fontos, azt a hazánk szomorú pénzügyi viszonyai mellett annyira terhes garantia megdöbbentő nagysága eléggé igazolja. Áttérhetnénk ezek után a száravitel egyöntetűségének gyakorlati kivitelére. A részvénytársulati üzlet általában véve két része oszlik úgymint: 1. szorosan vett vasúti üzletre, (Bahnbetrieb) azaz a vasút kezelésére, és 2, a részvény és kötvény üzletre, (Actien und Proritäten Geschäft). E két rész szoros összefüggésben van, miután csak a részvény vagy kötvényüzlet által jöhetett létre a vasútüzlet. Tegyük fel, hogy valamely vasút 36 millió alaptőkével bír , melyet 5%-os kölcsönnel szerzett meg, s hogy e vasút keleti tiszta bevétele 1.2 millió, akkor a vasutüzlet 1.2 millió hasznot hozott, de a részvény társulatnak mégis kára van, mivel az 5% kamat fejében 1.8 millióval tartozik. E szempontból indult ki a kamatbiztosító állam is, mivel előbbi esetben csak 0,0 milliót fizet azaz az 5% kamatosítás és az üzleti tiszta jövedelem közti különbséget, és helyesen is. Ha a vasút magántulajdon volna, akkor természetesen csak a szorosan vett vasútüzletről lehetne szó, mivel ez üzlet jövedelmének felhasználása által újabb üzlet is létesülhet pl. kőszénbánya stb. Modottak szerint a vasúti számvitel is kétféle u. m.: 1. üzleti számvitel, 2. általános számvitel. Az üzleti számvitel csakis a vasútkezelési bevételek és költségeket öleli fel, míg az általános számvitel az egész vasút társulat vagyoni állását foglalja magában. Az általános számvitel tehát az üzleti számvitelt is magába zárja, de csak is a főmozzanatokat, helyesebben a főtételeket mutatja ki. fölszóllalás, azt nem