Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)

1874-05-28 / 22. szám

22. szám. Budapest, 1874. május 28. Ötödik évfolyam. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft . 1 . félévre . 4 „ Uinteza 38.sz. I. em. Tartalom: A m. kir államvasutak eladása — A közlekedési vállalatok jogi viszonyairól. — A Larmanjat-féle rendszer szerinti gőzmozdonyu közúti vaspálya. — Közgyűlések. (1. Az eperjes-tamnovi vasuttársulat közgyűlése — 2. A pécs-barcsi vasúttársulat közgyűlése. — 3. Az első erdélyi vasuttársulat közgyűlése.) Vasúti hirek — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. Hirdetések. Szerkesztési iroda Itíntera 88. sz. I. em. Kiadóhivatal A m. kir. államvasutak eladása. Alig mondotta ki a pénzügyminiszter f. hó 13-án az országgyűlésben, hogy, miután a m. kir. államvasutak az elmúlt egész évben 1.353.000 forintnál többet az állampénztárba nem szolgáltattak be, ezen most lefolyt negyedévben pedig épen semmit, itt is gyökeresebb intézkedésről kell gondoskodni, és ha nem lehet a kezelést jobbá tenni, mint ezt állami kezelés mellett, úgymond, tenni igen nehéz, utóvégre nem lesz más mód , mint hogy ezen államvasutakat is vagy eladni, vagy bérbe adni kell, — a napi sajtóban máris élénk agitatió fejlett ki a nevezett vasutak el- vagy bérbe adása mellett. Nem menten a gyanúsításoktól sem, keményen gáncsoltatott az államvasutak üzleti kezelése körüli eljárás. Nincs szándékunk az illető czikkízókat e téren követni, habár annyit saját tapasztalásunkból is állíthatunk, mikép az üzleti igazgatóság jelenlegi komplicált szervezetében a hozzá kötött s méltán el is várható követelményeknek teljesen meg nem felel s azon nagy személyzet, mely a központban rendszeresítve van, míg egyfelől a forgalomnak átadott vonalak hosszával, — egybevetve a többi vasutak személyzetével, — arányban nem áll, másfelől az ügymenetnek a vasutaknál nélkülözhetlen egyszerűségére és gyorsaságára is bénítólag hat. E részben tehát, mint a pénzügyminiszter említett beszédében jelezte is, gyökeresebb s a változott viszonyok által indokolt intézkedésére van szükség. A pénzügyminiszter úr által szőnyegre hozott eszménél azonban azonnal három kérdés merül fel, nevezetesen : Indokolt lenne-e a m. kir. államvasutak el vagy bérbe adása a jelen viszonyok között ? S ha igen, czélszerű-e egyátalános végre. Na mind czélszerű, mind pedig indokolt, azonfelül lehet-e, szabad-e az államvasutakat eladni. Mindezen kérdésekre habozás nélkül „nem"-mel felelhetünk. Szomorú dolog, az igaz, hogy az államvasutak jövedelme a befektetett építési tőke kamatait s az e czélból felvett kölcsön törlesztési hányadát nem fedezi. Ez azonban az államvasutak összes, nevezetesen pedig az északi vonalakra nézve, még a jelenlegi forgalmi viszonyok között sem áll. Átalában tudva van, hogy a magyarországi vasutaknak tulajdonképeni transito-forgalma nincs s egyedül a kiviteli forgalomra vannak utalva, kivinni való szállítmányunk pedig, mely a külföldön keresne piaczot ez idő szerint nincs. A mult évben dühöngött pénzkrizis ha teljesen tünkre nem tette is alig fejlődésnek indult iparunkat és kereskedelmünket, de mindenesetre annyira megbénította azokat, hogy a rajtuk ütött sebek kikeverésére évek hosszú sora szükségeltetik. Agriculturális viszonyaink között továbbá a magyarországi vasúti forgalom úgyszólván egyetlen s leggazdagabb ere is kiapadt. Már a múlt évben oly silány termésünk volt, hogy a vetőmagot, de sok helyen a kenyérnek való búzát is külföldről kellett beszállítatni; az idei aratáshoz sem köthetünk vérmes reményeket. Ily körülmények között nemcsak a m. k. államvasutak, de a többi vasutak bevételei is nagy mérvben csökkentek, a kamatbiztosító állam segélye ennélfogva ez évben fokozottabb mérvben fog igénybe vétetni. Na tehát most adatnék bérbe az államvasutak összes vonala, oly bérösszeget, melyet rendes viszonyok közt remélhetnénk, s mely a befektetett tőke kamatainak s a törlesztési hányadnak is megfelelne, nem kaphatnánk érte. Eladásról pedig az állam köztudomású jelen szorongatott pénzügyi helyzetében, különösen pedig az általános pénzhiány folytán szó sem lehet. Évekkel előbb tudvalevőleg volt ugyan szóban már az államvasutak bérbe adása, e lépéstől azonban a kormányt az ország jól megértett közgazdászati s forgalmi érdekei visszatartották. A forgalom emelkedését ugyanis mi sem segíti annyira elő, mint az olcsó s helyes elvek szerint megállapított tarifák. A magánvasutak engedély-okmányai ugyan elég befolyást engednek, sőt biztosítanak a kormánynak a tarifák megállapítására; hogy mindazonáltal az államvasutak mérsékeltebb díjtételei mily jótékony befolyást gyakoroltak a keletkezett verseny folytán a forgalom gyarapodására, azt bizonyítgatni alig szükséges s mind a mellett az államvasutak jövedelme is évről évre szaporodott. Nem kételkedünk abban, hogy, a mint a m. k. államvasutak akár bérbe adása, akár pedig eladása elhatároztatik, ajánlatok mind két esetben hiányozni nem fognak s hogy elsősorban a szab.államvaspálya társaság mint legközelebbről érdekelt fél, concurálni fog, minthogy szállitási díjtételeit a miatt, mert a Budapest-hatvan, illeteg Szolnok-hatvan-ruttka-oderbergi vonal irányban rövidebb úton van Magyarország Németországgal összekötve mint Bécsen át, tetemesen mérsékelnie kellett, melynek szüksége, ha a m. államvasutak éjszaki hálózata kezei közé kerül, amennyiben a szállítási díjtételeket tetszés szerint állapíthatná meg, azonnal elenyészik. Ugyanezen körülmények forognak fenn a déli vonalakra nézve a szab. déli vasúttársasággal szemben. Kerüljön azonban a m. k. államvasutak összes vonala birtokába, --az illető vidék forgalmi, kereskedelmi és átalában közgazdászati viszonyaira kiszámithatlan káros befolyással leendő köz-