Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)

1874-01-01 / 1. szám

tetve van, s megedződtem arról is, hogy míg ezen szél dühöng, e vonalrészen pályamunkások nem dolgozhatnak, mert mig a bevá­gásokban fontnyi nehéz köveket hány a munkások felé, addig a töl­téseken azok fennálva nem maradhatnak. Ezen a forgalom biztonságára nézve oly veszélyes elem elleni védelemről e vonalrészen tapasztalatok hiányában még eddig gon­doskodva nem volt, s nézetem szerint e bajon csak akkor leend véglegesen segítve, ha mindazon helyeken, hol a bora különös nagy erővel dühöngeni szokott, megfelelő erős védfalak emeltet­nek fel. Hogy pedig a forgalom biztonsága a jelen körülmények kö­zött veszélyeztetve n­e legyen, a teendőkre nézve a m. k. államvasu­tak fennemlített közegeivel értekezvén, abban állapodtunk meg: 1. Tekintve, hogy a bora erejének azon mérvéről, melytől kezdve a forgalom biztonságát veszélyezteti, biztos tapasztalással nem bírunk, a jelen baleset ismétlődésnek elkerülése végett szük­ségesnek izertük el intézkedni, hogy mindaddig míg a bora dü­höng, a vonatok közlekedését Site és Fiume között be kell szün­tetni. 2. A méjai balesetnél tapasztalván, miszerint legelőször is a vonat hátulsó kocsija döntetett fel és sodortatott le a bora által, kétséget nem szenved, hogy ezt nagy mértékben elősegítette azon körülmény, hogy míg egyrészt a kocsi oldala nagy megtámadási felszínt nyújtott a szélnek, addig a kocsi súlya — miután ez csak gyengén volt megterhelve a bennülő néhány utas által — nem volt képes a szél emelő erejének ellent állani, annyival inkább sem, mert hátulról más kocsival összekapcsolva nem volt. Tekintve továbbá, hogy a kora sajátságos természeténél fogva megtörténhetik, miszerint az minden előjel nélkül hirtelen előtör, habár csak kissebb mértékben is, hogy azon esetre, ha a vonat út­közben lepetnék meg szél által, a biztonságról gondoskodva legyen, szükségesnek mutatkozik a személyvonatok hátulján jelzéskocsi gyanánt egy a hordképességig teljesen megrakott dörzsfékes nyitott teherkocsit alkalmazni, mely m­ig egyrészt kevesebb megtámadási oldalt mutatván a szélnek, a bora oly nagy erővel meg nem támad­hatja mint egy személykocsit, másrészt nagy elegysúlyánál fogva felforditás ellen jobban biztosítva van s az előtte futó személyko­csit összekötő lánczánál fogva letartja, s így a felborulás ellen azt is megvédi. Ily kocsi volna tehát alkalmazandó az egész bora idé­nye alatt még akkor is, ha a vonat elindulásakor az állomásról sem­mi szél sem volna észlelhető. E két pont figyelembe vételére felhívtam tehát az üzlet veze­tőséget. A Károly­város-fiumei vonalat folyó hó 8-án a mozdonyon be­utazván, következőket tapasztaltam : A felépítmény Károlyváros-Generalskitól, valamint Ogulin és Gornicje között, hol a töltéseken süppedések mutatkoznak, hiá­nyos, továbbá Cam­eral-Moravicza és Delnice között több töltésen és bevágásban csuszamlás mutatkozik, minélfogva ezen vonalrésze­ken a vonatok csak mérsékelt sebességgel haladhatnak keresztül; megjegyzendő azonban, hogy ezen helyek kevés kivétellel lassan járási jelzőkkel vannak jelezve. Az egész vonalon a felépítmény és csuszamlós helyek kijaví­tásán kevés munkást láttam foglalkozni, minthogy azonban a nap ünnep volt, a pálya kijavítására fordított erő mérve iránt határozott véleményt adni nem lehet. Az őrök tüzelő anyaggal még eddig nincsenek ellátva, min ha mielőbb segítve nem leszen, különös­­ a Kits és Fiume között a Karst hegységben elhelyezett őrök helyezete a beállott szeles és hideg idő miatt tarthatatlanná fog válni. A vonatkísérő személyzet csupán a jelzési utasítással van ad personam ellátva, melyet szolgálatban magukkal hordoznak; a sze­mélyzet folytonos iskoláztatásáról és újabb erők betanításáról gon­doskodva nincs, s ha egyik vagy másik megbetegszik, helyettük­ az utasításokat nem ismerő raktári munkásokat alkalmaznak kisegí­tésképen. A pálya állapotához képest az éjjeli személyvonatok m­enet­rende tarthatatlan, s mivel e vonatok felsőbb rendelet folytán a menetrendben kiszabott gyorsasághoz nem ragaszkodva a viszo­nyokhoz képest lassabban haladnak, ennek folytán a közlekedés rendetlenné vált, a személyzet tevékenységi­ nagy mértékben igénybe vétetik, sőt a vonatkísérő személyzet a beállott fontosabb idő folytán ki is merülhet. Tekintve tehát a pályának több helyen hiányos állapotát, mi a vonatszemélyzet részéről fokozott figyelmet igényel, de másrészt mivel a személyzet a fennemlített nagyobb erőmegfeszítés végett teljes biztonsággal alig felelhet meg hivatásának s mivel e pálya-s vonal már sejtviszonyai tekintetében is kiváló éberséget követel az­­ egész vonatszemélyzet részéről, nézetem szerint a forgalom bizton­ságára nézve kívánatosnak mutatkozik, miszerint addig is, mig a jelen fennálló menetrend megváltoztatva leend, legalább az éjjeli vonatok egy megbízható értelmes forgalmi tisztviselő által kísér­tessenek. Ezen körülményt szinte az üzletvezetőség figyelmébe aján­lottam, s értesülésem szerint Czermak felügyelő ez iránt intézke­dett is. Végre mint hiányt kell felemlítenem a pálya fenntartási kö­zegek azon gondatlanságát, hogy a Fusinétől­ Buccari-ig terjedő víz­vezeték csapjai, valamint annak vizszivárgó medenczéje is a befa­gyás ellen mindeddig megvédve nincsenek. Szombathelyen, 1873. deczember hó 13-án. Előzetes jelentés a közmunka és közlekedési miniszter által a keleti vasút tárgyá­ban tett pótelőterjesztésről. A képviselőház 1873-év febr. 12-én tartott ülésében oda­utasította a vasúti és pénzügyi bizottságokat, hogy mihelyt a kor­mány a keleti vasútra vonatkozó előterjesztését benyútja, vegyék­­ vizsgálat alá a keleti vasút ü­gyét, szolgáltassanak ki maguknak minden erre vonatkozó okmányt, hallgassanak ki a­mennyiben szükségesnek mutatkozand szakférfiakat és tanukat, terjesszék ki figyelmüket ama társulat eredetére, első megalakulására, vállal­kozók, igazgató­tanács, úgyszintén a kormánybiztosok által kö­­­vetett eljárásra, s tegyenek minderről még a jelen ülésszak alatt­­ részletes s­okadatolt jelentést a háznak, hogy ennek folytán a­­ törvényhozás a netalán szükséges intézkedéseket megtehesse. A pénzügyi és közmunkamiszterek a fentebbi határozatban­­ említett előterjesztést 1. évi június hóban letették a ház asztalára. Fnnek alapján a bizottságok kezdeményezték is azon fe­ldat megoldását, a­melyet a ház utasítása a bizottságokra rótt, és megindították a keleti vasút ügyének megvizsgálását. Sokkal fontosabb és bonyolultabb ezen ügy, semhogy a ház által a bizottságok elé tűzött feladatra nézve a bizottságok már­­­is jelentést terjeszthetnének a 1. képviselőház elé. A bizottságok kötelességüknek tartják szigorú és tárgyila­gos vizsgálatot folytatni a keleti vasút, ügyét illetőleg minden irányban. A társulat első alakulásától fogva annak jelen állapotáig­­ szigorú bírálat alá veendik a vállalkozók, az igazgató­tanács és kormánybiztosok eljárását és tüzetes véleményt fognak minder­ről a 1. képviselőháznak előterjeszteni, a vizsgálat megkezdése előtt azonban egy előzetes kérdéssel foglalkoztak, melyre nézve kötelességüknek tartják jelentést tenni a t. képviselőháznak. A közmunka - közlekedési és a pénzügyminiszterek ugyanis f. hé 6-án egy pótelőterjesztést tettek le a ház asztalára, melyet a t. ház a bizottságokhoz utasított véleményadás végett. Ezen pótelő­terjesztésben a miniszterek előadják mindazt, a­mi a keleti vasút­­ ügyében a június havi előterjesztés óta történt s egyúttal figyel­meztetik a képviselőházat egy sürgős intézkedést igénylő körül-l­ményre, melynek elintézése a keleti vasút ügyére égető kérdést­­ képez. Ezen pótelő­terjesztésben a minisztérium részletesen előadja az ügy állását. E szerint a társulat pénzügyi helyzete a legkedvezőtlenebb viszonyok közé jutott. A társulati értékekből befolyt összegek a vonal építési költségeinek fe­dezésére elégségesek nem voltak, sőt ezeken fe­lül a kormány által a biztosíték czímén és az engedélyszerű kö­telezettségeken felül teljesített munkálatok pótlásáért, sőt azon­túl is jelentékeny előlegek nyújtottak. Mindezen összegek még mind nem voltak képesek az építési költségeket fedezni. A társulat értékeiből befolyt ugyanis 52.074,035 fr­t, a kor­mány részéről előlegeztetett 1.500,000 frt, ismét előlegeztetett 2.325,750 frt a pálya építésére, ezután szükséges még 1.754,000 frt a tordai szárnyvonalra, 470,000 frt a bank­konzortium által adott kölcsön, az építésre szükséges összeg 17.000,000 frt. A társulati értékek eladásából befolyt 52.074,635 frton kívü­l tehát a keleti vaspályatársulatnak a pálya teljes befejezésére, az állami előlegek visszatérítése és a kölcsönök lefizetése czéljá­ból 21.550,750 frtra van szüksége. E czélból a társulat a részvények alapján és így ezeknek teljes elterhelése mellett 30 millió névértékű 2-es sorozatú köt­vényt bocsátott ki, a­melyeknek alapján kölcsönt, vett fel. Ezen kölcsön ügyében teendő intézkedés képezi a pótelőtejesztés c­élját.

Next