Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)
1874-01-29 / 5. szám
34 „mindazon tárgyakban, melyek eddig a m. k. udvari kanczelláriának, a k. helytartótanácsnak, s a k. kincstárnak, ide értvén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy ahhoz tartozniok kellett volna, s átalában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és átalában minden honvédelmi tárgyakban a felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar minisztérium által fogja gyakorolni"Mielőtt tovább mennénk fejtegetéseink során, szükségesnek látszik azon ügyeket sorolni elő, amelyek jelenleg a közmunka és közlekedési minisztériumban tárgyaltatnak s melyek a segédhivatalok, könyv és térképtár, számvevőségi elnökség és alárendelt közegek (vasúti és hajózási főfelügyelőség, vasutbiztositéki számvevőség, vasutépitészeti főfelügyelőség, tiszaszabályozási közp. bizottság, dunaszabályozási állandó bizottság, dunaszabályozási felügyelőség, vasúti kormánybiztosok) kivételével a következő : I. Az út és középítészeti osztály foglalkozási köre kiterjed közvetlenül az államutak és közvetve a törvényhatósági utak kezelésére, a törvényhozó testület által évenként úgy az állammint köztörvényhatósági utak szükségleteire megállapított adományok felhasználására, az államutak fenntartására és újbóli építésére vonatkozó minden ügyek tárgyalására; — a törvényhatósági utakat illetőleg a közmunka és ebből befolyó váltsági pénzek, valamint az utakon teljesített munkák ellenőrzésére és főfelügyeletére, az útrendőrség kezelésére, végre az út, híd és révvámok engedélyezésére, megszüntetésére és az e tárgyban felmerült panaszok, vagy a vámtételek meghatározása körüli felebbezések elintézésére. Az első szakosztály alatt állanak a királyi mérnöki hivatalok. Ügykörük a minisztertanács vagy egyes minisztériumnak felszólítása folytán az államépületek terveinek elkészítése, ezen építések kivitele, felügyelete és felülvizsgálata. Az egyes minisztériumok által véghez vitt építkezések és építési tervek felülvizsgálata. Vitás építési ügyeknek megítélése, tekintettel a helybeli vagy az általános építési rendszabályokra; végre minden a középítészeti szakmába vágó ügyekben közbenjárás, ha arra valamelyik minisztérium által felszólítattik Ide tartozik még a horvát-szlavon ügyosztály is ezen királyságok közlekedésügyeire nézve. II. A vizépitészeti szakosztály ügykörébe tartozik valamenyi vizépitészeti ügy, tekintet nélkül annak műszaki, jogi vagy igazgatási oldalára. Ez vezeti tehát az országos érdekű folyók szabályozását és hajókázhatóvá tételét; felhasználja az évi költségvetésben foglalt adományokat, tárgyalja a víz és gátrendőrségi ügyeket, legfelsőbb fórumban elintézi a visszabályozásokból, lecsapolásokból és a folyammalmoknál felmerült pereket, közvetlen összeköttetésben van a vízszabályozási társulatokkal és azok működésére felügyel. Egy kirendelt felügyelőség által ő vezeti a budapesti dunarész szabályozási munkálatait, több állami fontosságú folyam szabályozásának felügyeletét kormánybiztosok által gyakorolja. Közvetlen alatta állanak a magy. királyi folyammérnöki hivatalok. III. A magánvasuti és hajózási szakosztály hatásköre kiterjed a vasúti és hajózási összes ügyekre, a magyar kir. államvasutak kivételével. Természetéhez képest három ügyosztályra szakad, u. m. a közigazgatási, jogi és kisajátítási, végre a műszaki osztályra közvetlenül. E szakosztálynak alárendelvék: a vasúti és hajózási főfelügyelőség, vasútbiztosítéki számvevőség és vasútépítészeti főfelügyelőség. IV. Végül az államvasúti szakosztály ügykörébe tartozik minden, az államvasutakat tárgyazógy, vonatkozzék az az építésre vagy az üzletre. A tisztán államvasúti ügyeken kívül ide tartoznak még a margitszigeti híd és fiumei kikötő építési ügyei, az összekötő vasút és a vasúti híd ügye felsőbb vonalban. Ezen szakosztály alatt áll az államvasutak igazgató tanácsa. íme, ezen teendőkkel kell számot vetni a közlekedési minisztérium rendezésénél. Közlekedési vállalataink magyarosodásáról. Gy. A spanyol vitéznek a szélmalmok ellen viselt harczához hasonló lehetett, midőn a múlt év folyamában többször sürgettük közlekedési vállalataink nemzetisítését, illetőleg bonczolás alá vettük a felsőbb helyről történt intézkedések elégtelenségét. Valóban, ha visszagondolunk azon balsejtelmes érzetekre, melyek a magyar nyelv érvényre emelése czéljából kibocsátott látszólag legszigorúbb rendeletek közzététele alkalmával bennünk támadtak s melyek következtében még junius hó elején kimondottuk, miképp „csak igen kevés reményünk lehet, hogy a még hátralévő alig 7 havi időközben oly előmenetel volna lehetséges, mely a határozottan kifejezett kívánalomnak csak megközelítőleg megfeleljen :" fájó elégtételt találunk többször kifejezett jóslatunk teljesedésére nézve, midőn nemcsak tapasztalati tényekből tudjuk hogy a volt közlekedési miniszter rendeletei daczára az ügykezelés legtöbb vasútnál még 1874-ben is csak olyan német mint volt azelőtt, hanem az uj közlekedési miniszter úrnak m. évi. decz. 31-én 23,535 sz. a kelt e tárgybani ujabb rendeletéből — melyet alább egész terjedelmében közlünk — meggyőződhettünk, hogy a kormány maga is átlátja azt, mikép daczára az „érzékenyen sújtó eszközök" kilátásba helyezésének: az 1874. év elejére kitűzött határidő betartása kevés gondot okozott az illetőknek. Peccabatur intra et extra muros; a kormány elnéző, a közlekedési vállalatok — tisztelet a kivételeknek — hazafiatlanok vagy hanyagok voltak, s ha ez ügy nem volna reánk nézve oly komoly s oly jelentékeny horderejű, valóban kaczajra kellene fakadnunk a történtek szemléletére azon káprázatos fogások felett, melyek ritka ügyességgel felhasználtattak a zúgolódó közvélemény kijátszására s melyek kétségen kívül helyezik, hogy mígegyik részről a szigorú rendeletek már keletkezésük után sem vétettek oly szigorúan, mikép nekik teljes érvény szereztessék— más részről tudatával birtak annak, hogy nincs mitől félni! Mi nyíltan megmondtuk, hogy a közlekedési vállalatok magyarosítása nagy dolog, de nem lehetetlen, s kijelöltük azon pontokat, melyeket szigorúan kell követni, ha egyátalán czélhoz akarunk jutni. •M a nagy hangon tartott rendeleteken kívül azonban mit sem láttunk, ami a valósítás komoly gondolatára mutatott volna. Idegen ajkúak folyton nyertek alkalmazást vagy részesültek előléptetésben, a kormánnyal — habár írásban nem, de szóval — a hazai nyelv és intézmények nyilt ellenesei, ha szükségük volt reá, mindig németül értekezhettek — s az egyetlen ami positive történt, a hegyek vajúdása szülte egerek — a magyar tanfolyamok sok költség és kevés hallgató mellett elszenderedtek a legcsekélyebb eredmény létrehozása nélkül. Igy jutottunk azután akkor, midőn mindennek készen kellett volna lenni, oda, hogy szükségessé vált a multakra fátyolt vetni s uj rendelettel a dolgot újból kezdeni. E rendelet az előbbeyi hason tárgyuaktól előnyösen külömbözik azáltal, hogy átalános frázisok mellőzésével határozottan kijelöli azon pontokat, melyek betartását kívánja s meg is nevezi azokat, kiket aziránt személyesen felelősökké tesz, az igazgatók személyében. Az egyes pontokban megtaláljuk azt, mit szükségesnek és czélravezetőnek már számtalanszor mondtunk, nevezetesen, hogy idegeneket vasúti szolgálatra felvenni, s a meglevőket, ha magyarul nem tudnak, előléptetni nem lehet; — ez az alap, melytől azonban tágítani nem szabad. Egy körülmény van, mely — ismerve az új miniszter úr erélyességét — nem okoz ugyan kétséget a rendelet eredménye iránt, de nézetünk szerint itt-ott ismét alkalmat nyújthat kibúvó ajtók keresése és találására — s ez azon függelékek, mik az egyes pontok szigorát némileg enyhítik. Így az első pont után, mely 1875-re az ügykezelés minden ágában a magyar nyelv használatát rendeli el, kimondatik, hogy ha ez a forgalom biztonságának veszélyeztetése vagy a kamatbiztosítást tényleg igénybe vevő vasutaknál az üzletalap érzékeny terheltetése nélkül nem volna megtartható, kimerítő igazolás után a főfelügyelőség újabb hat és hat havi határidőt tűzhet ki. Evvel a határidő tényleg 1876-ra van kiszabva, mert a nevezett két ok egyike mindig előrántható, ha majd a nemiakarást lehetetlenséggé kell qualifikálni. Az ötödik pont, mely idegen erők felvételét és már alkalmazottak előléptetését tiltja, kivételt tesz oly nem belföldi szakférfiakra, kiknek megnyerésétől a vállalatra nézve kiváló lendület várható, miáltal ismét utat nyit arra, hogy szükség esetén kívül is ezen érv alatt épen a magasabb állások betöltésénél a külföldi erő előnyben lesz. Elismerjük, hogy a sok visszásság egy csapással helyre nem hozható, a sok mulasztás egy nap alatt nem pótolható s azért türelemmel fogjuk bevárni az ujabb határidő bekövetkeztét, de csak azon esetben, ha látjuk, mikép a rendelet egyes pontjai teljesíttetnek s a kormány ott, hol netalán ismét közönyösség vagy épen rosz akarat mutatkoznék, szigorának teljes nyomatékával fog fel-