Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)

1874-01-29 / 5. szám

34 „mindazon tárgyakban, melyek eddig a m. k. udvari kanczellári­ának, a k. helytartótanácsnak, s a k. kincstárnak, ide értvén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy ahhoz tartozniok kellett volna, s átalában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és átalában minden honvédelmi tárgyakban a felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar minisztérium által fogja gyakorolni"­Mielőtt tovább mennénk fejtegetéseink során, szükségesnek látszik azon ügyeket sorolni elő, a­melyek jelenleg a közmunka és közlekedési minisztériumban tárgyaltatnak s melyek a segéd­hivatalok, könyv és térképtár, számvevőségi elnökség és aláren­delt közegek (vasúti és hajózási főfelügyelőség, vasutbiztositéki számvevőség, vasutépitészeti főfelügyelőség, tiszaszabályozási közp. bizottság, dunaszabályozási állandó bizottság, dunaszabá­lyozási felügyelőség, vasúti kormánybiztosok) kivételével a kö­vetkező : I. Az út és középítészeti osztály foglalkozási köre kiter­jed közvetlenül az államutak és közvetve a törvényhatósági utak kezelésére, a törvényhozó testület által évenként úgy az állam­mint köztörvényhatósági utak szükségleteire megállapított ado­mányok felhasználására, az államutak fenntartására és újbóli épí­tésére vonatkozó minden ügyek tárgyalására; — a törvényható­sági utakat illetőleg a közmunka és ebből befolyó váltsági pén­zek, valamint az utakon teljesített munkák ellenőrzésére és fő­felügyeletére, az útrendőrség kezelésére, végre az út, híd és rév­vámok engedélyezésére, megszüntetésére és az e tárgyban felme­rült panaszok, vagy a vámtételek meghatározása körüli felebbe­zések elintézésére. Az első szakosztály alatt állanak a királyi mérnöki hivatalok. Ügykörük a minisztertanács vagy egyes mi­nisztériumnak felszólítása folytán az államépületek terveinek el­készítése, ezen építések kivitele, felügyelete és felülvizsgálata. Az egyes minisztériumok által véghez vitt építkezések és építési tervek felülvizsgálata. Vitás építési ügyeknek megítélése, tekintettel a helybeli vagy az általános építési rendszabályokra; végre minden a középítészeti szakmába vágó ügyekben közbenjárás, ha arra va­lamelyik minisztérium által felszólítattik Ide tartozik még a hor­vát-szlavon ügyosztály is ezen királyságok közlekedésügyeire nézve. II. A vizépitészeti szakosztály ügykörébe tartozik vala­menyi vizépitészeti ügy, tekintet nélkül annak műszaki, jogi vagy igazgatási oldalára. Ez vezeti tehát az országos érdekű folyók szabályozását és hajókázhatóvá tételét; felhasználja az évi költségvetésben foglalt adományokat, tárgyalja a víz és gátrendőr­ségi ügyeket, legfelsőbb fórumban elintézi a visszabályozásokból, lecsapolásokból és a folyam­malmoknál felmerült pereket, köz­vetlen összeköttetésben van a vízszabályozási társulatokkal és azok működésére felügyel. Egy kirendelt felügyelőség által ő vezeti a budapesti dunarész szabályozási munkálatait, több állami fon­tosságú folyam szabályozásának felügyeletét kormánybiztosok által gyakorolja. Közvetlen alatta állanak a magy. királyi fo­lyammérnöki hivatalok. III. A magánvasuti és hajózási szakosztály hatásköre kiter­jed a vasúti és hajózási összes ügyekre, a magyar kir. államvas­utak kivételével. Természetéhez képest három ügyosztályra sza­kad, u. m. a közigazgatási, jogi és kisajátítási, végre a műszaki osztályra közvetlenül. E szakosztálynak alárendelvék: a vasúti és hajózási főfelügyelőség, vasútbiztosítéki számvevőség és vasút­építészeti főfelügyelőség. IV. Végül az államvasúti szakosztály ügykörébe tartozik minden, az államvasutakat tárgyazó­­­gy, vonatkozzék az az épí­tésre vagy az üzletre. A tisztán államvasúti ügyeken kívül ide tartoznak még a margitszigeti híd és fiumei kikötő építési ügyei, az összekötő vasút és a vasúti híd ügye felsőbb vonalban. Ezen szakosztály alatt áll az államvasutak igazgató tanácsa. íme, ezen teendőkkel kell számot vetni a közlekedési mi­nisztérium rendezésénél. Közlekedési vállalataink magyarosodásáról. Gy. A spanyol vitéznek a szélmalmok ellen viselt harczá­hoz hasonló lehetett, midőn a múlt év folyamában többször sür­gettük közlekedési vállalataink nemzetisítését, illetőleg bonczolás alá vettük a felsőbb helyről történt intézkedések elégtelenségét. Valóban, ha visszagondolunk azon balsejtelmes érzetekre, m­elyek a magyar nyelv érvényre emelése czéljából kibocsátott látszólag legszigorúbb rendeletek közzététele alkalmával bennünk támad­tak s melyek következtében még junius hó elején kimondottuk, miképp „csak igen kevés reményünk lehet, hogy a még hátralévő alig 7 havi időközben oly előmenetel volna lehetséges, mely a ha­tározottan kifejezett kívánalomnak csak megközelítőleg megfe­leljen :" fájó elégtételt találunk többször kifejezett jóslatunk tel­jesedésére nézve, midőn nemcsak tapasztalati tényekből tudjuk hogy a volt közlekedési miniszter rendeletei daczára az ügykeze­lés legtöbb vasútnál még 1874-ben is csak olyan német mint volt azelőtt, hanem az uj közlekedési miniszter úrnak m. évi. decz. 31-én 23,535 sz. a kelt e tárgybani ujabb rendeletéből — melyet alább egész terjedelmében közlünk — meggyőződhettünk, hogy a kormány maga is átlátja azt, mikép daczára az „érzékenyen sújtó eszközök" kilátásba helyezésének: az 1874. év elejére kitű­zött határidő betartása kevés gondot okozott az illetőknek. Pec­cabatur intra et extra muros; a kormány elnéző, a közleke­dési vállalatok — tisztelet a kivételeknek — hazafiatlanok vagy hanyagok voltak, s ha ez ügy nem volna reánk nézve oly komoly s oly jelentékeny horderejű, valóban kaczajra kellene fakadnunk a történtek szemléletére azon káprázatos fogások felett, melyek ritka ügyességgel felhasználtattak a zúgolódó közvélemény kiját­szására s melyek kétségen kívül helyezik, hogy mígegyik részről a szigorú rendeletek már keletkezésü­k után sem vétettek oly szi­gorúan, mikép nekik teljes érvény szereztessék— más részről tu­datával birtak annak, hogy nincs mitől félni! Mi nyíltan megmondtuk, hogy a közlekedési vállalatok ma­gyarosítása nagy dolog, de nem lehetetlen, s kijelöltük azon pon­tokat, melyeket szigorúan kell követni, ha egyátalán czélhoz aka­runk jutni. •M a nagy hangon tartott rendeleteken kívül azonban mit sem láttunk, a­mi a valósítás komoly gondolatára mutatott volna. Idegen ajkúak folyton nyertek alkalmazást vagy részesül­tek előléptetésben, a kormánnyal — habár írásban nem, de szóval — a hazai nyelv és intézmények nyilt ellenesei, ha szükségük volt reá, mindig németül értekezhettek — s az egyetlen ami positive történt, a hegyek vajúdása szülte egerek — a magyar tanfolyamok sok költség és kevés hallgató mellett elszenderedtek a legcseké­lyebb eredmény létrehozása nélkül. Igy jutottunk azután akkor, midőn mindennek készen kellett volna lenni, oda, hogy szü­ks­é­gessé vált a multakra fátyolt vetni s uj rendelettel a dolgot új­ból kezdeni. E rendelet az előbbeyi hason tárgyuaktól előnyösen külöm­bözik azáltal, hogy átalános frázisok mellőzésével határozottan kijelöli azon pontokat, melyek betartását kívánja s meg is nevezi azokat, kiket aziránt személyesen felelősökké tesz, az igazgatók személyében. Az egyes pontokban megtaláljuk azt, mit szükségesnek és czélravezetőnek már számtalanszor mondtunk, nevezetesen, hogy idegeneket vasúti szolgálatra felvenni, s a meglevőket, ha magya­rul nem tudnak, előléptetni nem lehet; — ez az alap, melytől azon­ban tágítani nem szabad. Egy körülmény van, mely — ismerve az új miniszter úr erélyességét — nem okoz ugyan kétséget a ren­delet eredménye iránt, de nézetünk szerint itt-ott ismét alkalmat nyújthat kibúvó ajtók keresése és találására — s ez azon függe­lékek, mik az egyes pontok szigorát némileg enyhítik. Így az első pont után, mely 1875-re az ügykezelés minden ágában a magyar nyelv használatát rendeli el, kimondatik, hogy ha ez a forgalom biztonságának veszélyeztetése vagy a kamat­biztosítást tényleg igénybe vevő vasutaknál az üzletalap érzékeny terh­eltetése nélkül nem volna megtartható, kimerítő igazolás után a főfelügyelőség újabb hat és hat havi határidőt tűzhet ki. Evvel a határidő tényleg 1876-ra van kiszabva, mert a nevezett két ok egyike mindig előrántható, ha majd a nemiakarást lehetetlenséggé kell qualifikálni. Az ötödik pont, mely idegen erők felvételét és már alkalma­zottak előléptetését tiltja, kivételt tesz oly nem belföldi szakfér­fiakra, kiknek megnyerésétől a vállalatra nézve kiváló lendület várható, miáltal ismét utat nyit arra, hogy szükség esetén kívül is ezen érv alatt épen a magasabb állások betöltésénél a külföldi erő előnyben lesz. Elismerjük, hogy a sok visszásság egy csapással helyre nem hozható, a sok mulasztás egy nap alatt nem pótolható s azért tü­relemmel fogjuk bevárni az ujabb határidő bekövetkeztét, de csak azon esetben, ha látjuk, mikép a rendelet egyes pontjai teljesít­tetnek s a kormány ott, hol netalán ismét közönyösség vagy épen rosz akarat mutatkoznék, szigorának teljes nyomatékával fog fel-

Next