Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)

1874-11-19 / 47. szám

47. szám. Budapest, 1874. november 19. Ötödik évfolyam.­­ * félévre . 4 „ Attilauteza 2. sz. II. évn. Tartalom: Fenntartsuk-e a magyar államvasutakat? — A keskeny pályák, mint a mellék-forgalom hivatott eszközei. (Folytatás ) — A német vasút-igaz­gatóságok egyletének f. é. szeptember­­.­8. és a következő napokon tartott közgyűlése elé terjesztett bizottsági jelentések s azok tárgyalásai. VI. (Bizottsági jelentés a napirend VII. pontjához.) — Vas- és aczél sinek készítése. — Vasuti hirek — A vasutak ajánlati tárgyalásainak közzététele tárgyában. — Figyelmeztetés. — Kormány­rendelet. (A magy. kir. vasuti és hajózási főfelügyelőségnek körrendelete.) — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések — Hirdetések. Szerkesztési iroda : Attila utcza 2. sz. II. ev­. Megjelenik minden csütörtököm Előfizetési dij: Házhozhord­ással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft Kiadó­hivatal Fenntartsuk-e a magyar államvasutakat? c. A „Független Polgár" hasábjain már huzamosabb idő óta a hazai vasutügygyel foglalkozó igen érdekes czikksorozatok jelennek meg, mik annyival inkább figyelmet ébresztettek, mert rendszeres lánczolatban adták elő azon eszméket, melyek a hazai bonyolódott vasutügy terén követendő helyes iránynál útmutatóul szolgáljanak. A beható szakismeretre mutató fejtegetések után azonban any­nyival inkább felötlött azon változás, mely a magyar államvasutak szóbahozatalánál említett czikksorozatok írójánál beállott, mert nem­csak hogy nélkülözzük itt a tárgyilagos, higgadt érvelést, hanem az eszmék logikai menetében bizonyos erőszakot, a következteté­sekben némi túlhajtást észleltünk, mi azon nézetre vezetett, hogy czikkíró ez alkalommal saját meggyőződésének talán nem engedett szabad folyást. Nem azért mondjuk ezt, mivel az általunk nem egy ízben nyilvánított nézetekkel ellenkező nézeteket vall, s egyenesen ellene nyilatkozik a magyar államvasutak fenntartásának, hanem mert ebbeli állításait oly gyenge érvekkel támogatja s oly téves következtetés alapjára épiti, mikép azokat egyátalán, egyéni véle­ményünktől teljesen eltekintve, helyeseknek nem tarthatjuk. Az eszmemenet, mely említett czikkek alapját képezi, kö­vetkező : „Azon egyszerű kérdésre, vájjon az államvasutak fennállását hasznosnak és czélszerűnek tartjuk-e ? határozott igennel kell vála­szolnunk. A vasutak sokkal jobban felelhetnek meg főhivatásuknak t. i. a gazdászat-, ipar- és kereskedelem előmozdításának és a közművelődés terjesztésének, ha az állam kezében vannak, mint ha kereseti vállalatok által kezeltetnek, mert az állam sokkal cseké­lyebb haszonnal elégedhetik meg, mint a részvényesek — lévén az államra nézve azon haszon, mely reá közvetve a gazdászat­, ipar-és kereskedelem felvirágzása által háramlik, becsesel és érték­el bíró, míg ellenben ez a részvénytársulatokat egyáltalán ki nem elégítheti. Ha azonban a kérdés feltételesen létezik, hasznosnak, czél­szerűnek találjuk-e az államvasút fennállását hazánkban, akkor határozott nemmel kell felelnünk. Nem azért, mintha gazdászatunk, iparunk és kereskedelmünk nem igényelné az államvasutak által biztosabban nyújtható elő­nyöket ; nem azért, mintha a magán­vasutak mellett különösen be­vülnénk,­­ vagy azoknak kezelését és egész eljárását valami igen kielégítőnek találnók, hanem egyedül azért, mert úgy, mint összes állam gépezetünk kezelésénél — az államvasutaknál is nehézkes­ség — a hivatalnokok szerfeletti sokasága, egy szóval a drága ke­zelés otthonos. És ez nem engedi, hogy ama természetszerű hiva­tását, a közjónak előmozdítását eszközölje a­nélkül, hogy másrészt tetemes áldozatot ne igényelne az államkincstártól." Mi ezekben a fődolgot nélkülözzük, s ez a következetesség. Ha általában véve hasznosak és czélszerűek miná­lunk is az állam­vasutak, nem látjuk át, mert volnának nálunk elejtendők pusztán azon okból, mert roszul kezeltetnek? Ha speciális állami érdekeink a külföldiektől lényegesen eltérnének, ha kereskedelmi s egyéb viszonyaink fölöslegessé tennék azon előnyök szülte jó eredményt, mely mindenütt az államvasutaknak tulajdoníttatik, vagy ha egy­átalán a magy. államvasutak fenntartása ellen szóló olg­ok léteznek, mely absolute nem­ változtatható, akkor igen lehetne azt mon­dani, az államvasutak másutt jók, de nálunk nem tartandók fenn, nálunk jobb azokat eladni; de midőn a dolog lényegét oly nagyon is könnyen változtatható körülmény helyezi rosz világításba, mint a kezelés jelenlegi hiányos volta, akkor sokkal egyszerűbb volna így következtetni: az államvasutak mellett nálunk is ugyanazon érvek harczolván mint másutt, tartsuk fenn mi is, de azt a relatív hiányt, mely nálunk a rosz kezelés folytán mutatkozik, szüntessük meg mielőbb. Úgy hisszük, czikkíró is ily módon hálásabb térre ve­tődött volna, alkalmat találván előbbi czikkeiből látható speciális és nagy terjedelmű szakképzettségét a czélszerű kezelés mikénti létesítése iránt rendszeresen kifejteni. Azt senki sem tagadja, hogy a kezelés a magyar államvasutaknál nehézkes, hogy a bureaucratia ott minden hibáival tanyát ütött, de meg van ez kisebb-nagyobb mérvben egyik másik magántársulatnál is, s komoly törekvés mel­lett jobb rendszerrel váltható fel. Ez tehát ok nem lehet, hogy ke­zünkből kiadjuk mindazon fontos előnyöket, melyeket közgazda­ságunkra az államvasutak czikkíró elismerése szerint is gyakorol­nak, mert az ily orvosság nagyobb rész volna mint maga a betegség, s ilyformán a fürdővízzel együtt magát a gyermeket is kiöntenek! A további fejtegetés szóba hozott czikkekben néhány a magy. államvasutak védelmére felhozott nem egészen alapos ok czáf­la­tára szorítkozik, oly okok czáfolatára, melyek alárendelt jelentő­ségűek lévén, a dolog lényegét nem alterálhatják akár valók, akár nem. Feltűnt azonban itt is egy állítás, melyet szó nélkül nem hagyhatunk, s ez az, hogy a magyar államvasutakon jelenleg ér­vényben álló tarifa előnyt nem nyújt. A magyar államvasutak tari­fája a többi vasutak tarifájától alapjában különbözik s az egye­düli, melyben a reform utáni törekvés nyomai lelhetők ; hogy pedig ez jótékony hatással van sok tekintetben, azt tagadni lehet, de be­bizonyítani alig. Emlékezünk még mily elismerésben részesült az 1872. évi országos magyar közgazdasági gyűlésen az I. erdélyi vasút akkor érvényben állott tarifája, pedig a magy. államvasutak

Next