Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)
1874-02-26 / 9. szám
9. szám. Szerkesztési iroda : Király utcza 45. sz. I. em. Budapest, 1874. Február 26. Ötödik évfolyam. Ki isi lizliff Megjelenik minden csütörtököm. Előfizetési dij : Slázhozhordással vagy pontai küldéssel egész évre 8 ft „ * » félévre . 4 „ Királyutcza 45. az. Lem. Tartalom: Lefoglalhatók e a vasúti tisztviselők és alkalmazottak fizetései? — A magyar-szerb vasúti csatlakozásról. — A keleti vasut. — A Gotthardpálya. — Nagybritannia vasutai. (Folytatás.) — Vasúti hirek — Gőzhajózási hirek. — Vegyes hirek. — Kormányrendeletek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesitések. — A magyar korona területén létező és a közös vasutak 1874. évi január havi üzlet-eredményeinek kimutatása. Kiadó-hivatal : Lefoglalhatók e a vasúti tisztviselők és alkalmazottak fizetései ? A mint értesülünk, az összes hazai vasutak igazgatóságai elhatározták egy közös kérvényt nyújtani be a képviselőházhoz az iránt, hogy hivatalnokaik fizetései, csakúgy mint az állam hivatalnokokéi, legföljebb a 300 frtot meghaladó részre nézve legyenek bíróilag lefoglalhatók. Ezen kérvény mindenesetre eléggé indokolva van a körülmények által. Egy idő óta bünkrónikánkban csaknem rendszeres helyet foglalnak el a pénztári sikkasztások, megszökések s más - félék, és — nem árt kimondani — az ilynemű bűntények nagyon tekintélyes, ha nem túlnyomó része, vasúti és postatisztek által követtetik el. Igaz, hogy e tény eléggé szomorú dolog, hogy épen azok mutatkoznak hűtlen kezelőknek, kik a közönség részéről a legnagyobb bizalomban kell, hogy már állásoknál fogva is részesüljenek s akik a közönség vagyona kezelésére vannak hivatva, ha nem épen természetellenes. Részünkről megvalljuk alig tudunk állást képzelni, mely oly nehéz felelősség és nehéz teendők mellett oly nyomorultul volna díjazva, mint az állami és vasúti tisztviselő nálunk. Egész nap, esetleg éjjel is, szolgálatban; összes köre csupán az állomáshoz kötve, melynek voltaképen rabja, a társadalomból számkivetett, eltökölt tag, mert hiszen azzal egyátalában nincs ideje érintkezni. Ezenkívül kénytelen tűrni a közönség alacsonyabb — sokszor felsőbb — rétegeinek néha részakaratát, néha ostobaságát is, minden esetben feljebb állóságának éreztetését; nincs hely és alkalom, hol magának azokért kárpótlást vegyen, sőt inkább igen sokszor alaptalanul vádolva be, igazgatóságától pirongatást vagy épen elbocsátást is nyer szorgalmas működéséért. És mi aztán jutalma ezen fáradozásáért ? A magyar kormány országos statistikai hivatalának hivatalos közleményeiből épen most jelent meg a VI. évfolyam III. füzete, amely többek közt a mezei napszám bérviszonyairól 1870 és 1871 években felette érdekes adatokat tartalmaz. Ha az egész évi átlagokat tartalmazó táblázatokat vizsgáljuk, kitűnik, hogy a fizetett munkadijak következők voltak : Magyarországon a legnagyobb dij férfinek vidéken 4 frt. 40 kr., városban 3 frt., nőnek vidéken 2 ft, városban 1 frt. 80, gyermeknek vidéken 2 ft. városban 1 frt. 30 kr. Erdélyben szintén ilyen volt az arány. Legmagasabb dijak voltak férfinek vidéken 2 ft. 50, városon 1 ft. 50; nőnek vidéken 1 frt 60, városon 1 frt. 30; gyermeknek vidéken 1 frt. 20, városon 1 ft. Igaz, hogy ez árak tetemesen módosulnak a legalacsonyabb napszám díjak által, azonban az átlagoknál mégis ezt fogjuk találni : fizettetett férfinek Magyarországon vidéken 1 ft. 02 kr; városon 1 ft. 56 kr; nőnek vidéken 67 kr; városon 1 ft. 09 kr; gyermeknek vidéken 39, városon 69 kr. Erdélyben hasonló módon : férfinek vidéken 86, városon 1 frt. 12 kr; nőnek vidéken 56, városon 90 kr.; gyermeknek vidéken 34, városon 71 kr. Íme ezek voltak az átlag napszám árak, amelyekhez még igen sok helyütt az élelmezés is hozzájárult. Már most vegyünk fel egy napszámos családot: atya, anya és két gyermek. Városon keres az atya 1 frt 56, az anya 1 frt 09 a két gyermek 1 frt 38 krajczárt, összesen 4 frt 03 frt. Ha az év 365 napjából 65-öt elveszünk is, keresnek 1209 frtot évvente, hozzá nem számítva az esetleges élelmet is. A szegény vasúti tisztviselő-család keres e ennyit ? Távolról sem. Vagy tán nem kell megnősülnie ? Csakhogy állásánál fogva annyira kívül áll a társadalom minden gyönyörén, hogy ilyest kívánni józan ésszel nem lehet. Vagy hát több szabad ideje van, mint ama napszámos családnak, mely 65 napot pihen ? Távolról sem, mert neki nincs egyetlen napja a pihenésre. Vagy tán nem kívántatik tőle annyi műveltség, mint a napszámostól és nincsenek annyi igényei, mint a napszámosnak ? ? . . . Szomorúak e kérdések nagyon és szomorú a felelet is. A vasúti tiszviselők roszul fizettetnek, mert minden ember hivatalra vágyik nálunk, mert nagy a verseny s az igazgatóságok nem igen határozzák el — talán lehetetlen is előre— kit nevezzenek ki, ki a megbízható ember. Akkor veszik észre magukat rendszerint, mikor már késő , néha ezer forinttal kevesebb s egy chronique scandaleuse-el több van. Mert ily fizetés, ily javadalmazás mellett valóban nem az a csoda, hogy történnek ily szomorú esetek , hanem az a csoda hogy csak annyi történik. A gyomor utoljára is nagy ár , már pedig nagyon is problematikus dolog, mint lehet 3—4 éhező gyomrot kielégíteni évi 6 — 880 forintból akkor, amikor az egyedül szerzőképes családapa semmi más foglalkozásra nem számolhat. Közel esik aztán a következés, hogy ha nincs szabados mellékjövedelem : van olyan, mely nem szabados. Az alkalom kéznél van, pár percznyi habozás és a bűn el van követve. Nyomról-nyomra ki lehetne mutatni, hogy a vasutasnknál előforduló visszaélések és csalások legnagyobb része ily módon ered s hogy azon sajnálatos demoralizáczió, mely ellen az utóbbi időkben sokszor s oly élénken panaszkodnak az igazgatóságok és közvélemény, a legtöbb esetben ezen körülményekből veszi eredetét.