Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)

1874-03-26 / 13. szám

ta­ karékosság ezután is czélul lesz kitűzve, de az eddiginél czél­szerűbb és jobb ponton. A képviselőház, a közvélemény áramlata magával ragadta a kormányt, egyszerre akarta érvényesíteni a leg­nagyobb takarékosságot, de gyökeres és nagyszabású reformokra hivatva magát nem élvezvén, aprólékosságokban, melyek az ered­ményt — mint ez nem rég kifejtettük — igen silánnyá tették. Nem a hivatalnokok fizetésének megszorítása, a jutalmazások, előlépteté­sek beszüntetése sat. fogják a közlekedési vállalatok okozta terhe­ket elenyésztetni vagy kevesbíteni , hogy ezt elérjük, ott kell refor­málni a­hol a hiba rejlik, az igazgatások sok esetben czélszerűtlen, nehézkes és költséges szervezetében, s a helyén alkalmazandó ellen­őrzés mutatkozó hiányaiban. Elvárjuk harmadszor, hogy az egyenlő ellenőrzésben része­sülő közlekedési vállalatoknál a forgalmat és üzletet illetőleg bizo­nyos egyöntetűség fog megállapittatni, mely míg egyrészt a felügyeletet és ellenőrzést könyebbé teszi, másrészt a viszonyok által épen nem követelt visszásságokat biz­onnyal meg fogja szün­tetni. — Ide véljük még sorozhatni a tarifa­ügy alapos rende­zését. A magyar nyelv uralmának biztosítására ala­pos reményt nyújt a jelenlegi közlekedési miniszternek még akkor, midőn csak ideiglenesen vitte a közlekedésügyi tárc­át, kiadott ha­tározott rendelete s azon örvendetes tény, hogy a vasutak magya­rosodása utóbbi időben határozott lendületet nyert. Ezek volnának röviden érintve azon pontok, melyektől zilált közlekedésügyünk rendezését várjuk, s melyek teljesítése lehetővé fogja tenni, — amit a jelen viszonyok nem engednek — hogy annak idején az összes közlekedésügyi politika nagyszabású kérdései is­mét felvetessenek, a kellő reformok itt is létrehozassanak. Gróf Zichy nézeteit a közlekedésügyről határozottan fejezte ki a képviselőházban, most alkalma nyilik­, azokat tette érlelni! Eré­lyétől sokat várunk s meg vagyunk győződve hogy várakozásunk teljesedni fog, azért mi ismételve üdvözöljük az új közlekedési mi­nisztert, mely eljárásuk az egyes díjtételek mérséklését és ezáltal a keres­kedelmi forgalom olcsóságát eszközölte. A fentebb említett osztrák pályák úgy látszik, hogy az egymás közötti versenygést megunták és saját érdekeikben egy közös tarifa megállapítása végett kötöt­tek egy úgy­nevezett cartell szerződést. Ezen szerződés abban áll, hogy a tarifákat bizonyos vonalon közösen szabják meg, és hogy az összes bevételeket és a forgalmi kötelezettséget a pálya mért­földek arányához képest egymás között a szállítási önköltségek le­vonása mellett elosztják. Miután az elősorolt vasutak a szerződés megkötésénél a lehető legnagyobb díjtételeket fogadták el, a szállító közönséget saját vo­nalaikon teljesen önkényük alá rendelték. Hogy a kereskedelmi forgalom a vasutak ilyen eljárása által megkárosíttatik, fejtegetni nem szükséges, mert az már magában a verseny kizárása által is eléggé be van bizonyítva. Nem lehet, hogy ez ügyet csak mint egyszerű tényt említsük fel, mert az hazai kereskedelmünket is — tekintve, hogy a nyugat felé irányuló forgalmunk kulcsát egészen az osztrák állam­vasút bírja — nagy mértékben fenyegeti. Ily körülmények között kötelességünknek tartottuk a dolog­hoz részünkről most, a közlekedés­ügy terén várható változások alkalmával hozzászólani, mely alkalommal egyúttal figyelmeztet­nünk kell a kormányt, hogy ha már a szóban forgó vagy hasonló szerződés életbe lépését megakadályozni nem is képes, legalább igyekezzék befolyását felhasználni arra nézve, hogy a díjtételek megállapítása ne egészen az illető vasúti társulatok önkényére bi­zassék, mert ez által úgy a szállító közönség érdeke, valamint a kor­mánynak a vasutak létesítése körül kifejtett áldozatai teljesen ab­sorbeáltatnak. Az osztrák kormány, mely a pénzválság nyomása alatt a vas­úti bevételek mesterséges emelését is némileg indokoltnak ta­lálta, ez ügyben már csak azért is szabadabb kezet engedett a szö­vetkezett vasúti társulatoknak, mert a kifejlődött osztrák ipart és kereskedelmet felette nagy állami pártfogásban részesíteni nem szükséges; nekünk azonban az Ausztriával szemben elfoglalt érdek­közösségünknél fogva jogunk van a túlsó fél kormányától méltányos eljárást követelni, a­mely nélkül iparunk és kereskedelmünk min­den igyekezetünk és áldozataink daczára sem fejlődhetnek. Midőn a meglévő bajról megemlékeztünk, nem titkolhatjuk el miként azon eshetőségtől is tartunk, hogy érdekközösségben lévő hazai pályáink az osztrák vasutak eljárását pr­ecedens gyanánt te­kinthetnék, mely eshetőségre a kormány figyelmét előlegesen is felhívni már csak azért is szükségesnek tartjuk, mert ez­által ipa­runk és kereskedelmünk érzékenyen érintetnék. Az árszabás helyes megállapítása a vasúti jövedelmek fokozá­sára elég alkalmas, az állami jövedelmeknek a vasúti forgalomból eszközlendő emelésére és így közvetve a kamatbiztosítási járulékok fedezésének könnyítésére pedig a 21-es bizottság 9-es albizottsága által ajánlott adópótlék jelentékenyen hozzájárulhat. A vasúti cartellekről. Mióta a tudományos kutatások a gőzerő jótékony hatását a köz­lekedés előnyeire is kizsákmányolták , mióta a vasúti és gőzhajózási közlekedés az áru és személyforgalmat rövid idő alatt elért mostani magas polc­ára emelte; minden állam, mely saját területének nem­zetgazdászati fejlődését szívén viselte, a könnyű és gyors közleke­dés előmozdítása érdekében sokszor az élő nemzedék erejét felül­múló nagy áldozatokat hozott. Az első vasútépítések idejében a vasúti közlekedés világra szóló nagyszerű horderejét úgy kiszámítani, a­mint az a mostani statistikai adatok segélyével eszközölhető, senki sem tudta, de nem is volt lehetséges. Évtizedekkel ezelőtt, a­midőn a most kifejlődött ipar és kereskedelem alkalmas közvetítő hiányában csak a korlátolt közlekedési eszközök arányában emelkedhetett és a nemzetközi for­galom mostani nagy tökélye még csak a képzelet világába tartozott, a vasutakat még csak oly czélból kezdték építeni, hogy idővel a kereskedelem fejlődésének emeltjűi lehessenek. A legközelebb el­múlt két évtized azonban e téren oly bámulatos haladást mutatott fel, hogy most már az egyes kormányok, ha csak a természetes fej­lődésnek szándékos gátat vetni nem akartak, a közgazdasági igé­nyek parancsszavának áldozatok árán is megfelelni kénytelenek voltak. Ily körülmények között létesült azon vasúti hálózat, melyben különösen Európa földterületén a nemzetgazdászati eszmék meg­testesülésének diadalát bámuljuk. Ö­rült a kereskedelmi világ, hogy a minden irányban létesített vasutak úgy a mint a forgalmat szaportani fogják, életképes verseny által egyúttal a szállítási díjtételek alábbszállítását is elő­mozdítandják. Nem kevésbé örültek a kormányok, hogy a vasutak építése végett hozott áldozatokat egyrészről a szállítmányok szapo­rodásából eredő bevételi többletekben másrészről pedig a verseny jótékony hatásából eredő olcsóbb szállítási díjtételek által elérendő közgazdasági előnyökben fedezve láthatják. Tartunk tőle, hogy mindannyian csalódtak. Az osztrák állami, a Ferdinánd cs. északi, az osztrák észak-nyugati és a Ferencz­ József vasúttársulatok nem rég cartell szerződésre léptek, melylyel a közönségnek a ver­senyhez csatolt reményeit tökéletesen kijátszották. Eddig az egyes vasúttársulatok oly czélból, hogy a transité forgalmat más vasutak concurrentiajával szemben saját vonalukra vonják, a lehető legolcsóbb szállítási tarifákat léptették életbe. A keleti vasút. (Vége.) ... 33. Miután Warring terjesztette a kormányhoz az alapszabá­lyokat s ezen szabályok az alakuló ülésen el sem olvastattak, mi­ként tudhatták elolvasás nélkül az igazgató­tanács tagjai, hogy tör­tént-e változás ez alapszabályokon vagy nem ? s miként lehetett olyasmit elfogadni, miről biztos tudomásuk nem volt? 34. Van-e biztos tudomása az igazgató­tanácsnak, mily áron adta el a vállalkozó a 15 millió elsőbbségi kötvényt a franko-osztrák banknak ? 35. A párisi szerződés szerint föntartja magának a jogot a vál­lalkozó a munkák kiviteléhez bizonyos szárny- vagy meghosszabbí­tandó pályavonalakra azon esetben, ha az engedély az osztrák bank­nak vagy az általa alakítandó társaságnak megadatnék; mikép le­hetet Warringnek ezen jogot biztosítani a nélkül, hogy a társaság beleegyezési joga is fön ne tartassék ? 36. A pályamegnyitás és a kormány felülvizsgálata közötti időszakra, miért nem biztosította a kamatot az igazgató­tanács az építési alapból ? 37. A párisi szerződés biztosítja a vállalkozóknak mindazon po­litikai vagy pénzügyi válság által igazolható kifogásokat, melyeket neki az 1868. évi november 4-ki a kormánynyal kötött egyezmény biztosit, s a jövendő társulat köteleztetik előforduló eset alkalmával a kormánynál odahatni, hogy ezen határozat előnyei a vállalkozók részére biztosíttassanak. Miként lehetett a társulatra ilyen kötele­zettséget elvállalni ? s mi módon kerülte el figyelmét az­ igazgató­tanácsnak, hogy a párisi szerződésben minduntalan az 1868. novem­ber 4-ki egyezményre történik hivatkozás, holott ez az 1868. 45. törvényezik, s a rendes engedélyokmány által megsemmisítettnek tekintendő ? 38. Ha az igazgató­tanács meggyőződött a párisi szerződések

Next