Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)
1874-03-26 / 13. szám
ta karékosság ezután is czélul lesz kitűzve, de az eddiginél czélszerűbb és jobb ponton. A képviselőház, a közvélemény áramlata magával ragadta a kormányt, egyszerre akarta érvényesíteni a legnagyobb takarékosságot, de gyökeres és nagyszabású reformokra hivatva magát nem élvezvén, aprólékosságokban, melyek az eredményt — mint ez nem rég kifejtettük — igen silánnyá tették. Nem a hivatalnokok fizetésének megszorítása, a jutalmazások, előléptetések beszüntetése sat. fogják a közlekedési vállalatok okozta terheket elenyésztetni vagy kevesbíteni , hogy ezt elérjük, ott kell reformálni ahol a hiba rejlik, az igazgatások sok esetben czélszerűtlen, nehézkes és költséges szervezetében, s a helyén alkalmazandó ellenőrzés mutatkozó hiányaiban. Elvárjuk harmadszor, hogy az egyenlő ellenőrzésben részesülő közlekedési vállalatoknál a forgalmat és üzletet illetőleg bizonyos egyöntetűség fog megállapittatni, mely míg egyrészt a felügyeletet és ellenőrzést könyebbé teszi, másrészt a viszonyok által épen nem követelt visszásságokat bizonnyal meg fogja szüntetni. — Ide véljük még sorozhatni a tarifaügy alapos rendezését. A magyar nyelv uralmának biztosítására alapos reményt nyújt a jelenlegi közlekedési miniszternek még akkor, midőn csak ideiglenesen vitte a közlekedésügyi tárcát, kiadott határozott rendelete s azon örvendetes tény, hogy a vasutak magyarosodása utóbbi időben határozott lendületet nyert. Ezek volnának röviden érintve azon pontok, melyektől zilált közlekedésügyünk rendezését várjuk, s melyek teljesítése lehetővé fogja tenni, — amit a jelen viszonyok nem engednek — hogy annak idején az összes közlekedésügyi politika nagyszabású kérdései ismét felvetessenek, a kellő reformok itt is létrehozassanak. Gróf Zichy nézeteit a közlekedésügyről határozottan fejezte ki a képviselőházban, most alkalma nyilik, azokat tette érlelni! Erélyétől sokat várunk s meg vagyunk győződve hogy várakozásunk teljesedni fog, azért mi ismételve üdvözöljük az új közlekedési minisztert, mely eljárásuk az egyes díjtételek mérséklését és ezáltal a kereskedelmi forgalom olcsóságát eszközölte. A fentebb említett osztrák pályák úgy látszik, hogy az egymás közötti versenygést megunták és saját érdekeikben egy közös tarifa megállapítása végett kötöttek egy úgynevezett cartell szerződést. Ezen szerződés abban áll, hogy a tarifákat bizonyos vonalon közösen szabják meg, és hogy az összes bevételeket és a forgalmi kötelezettséget a pálya mértföldek arányához képest egymás között a szállítási önköltségek levonása mellett elosztják. Miután az elősorolt vasutak a szerződés megkötésénél a lehető legnagyobb díjtételeket fogadták el, a szállító közönséget saját vonalaikon teljesen önkényük alá rendelték. Hogy a kereskedelmi forgalom a vasutak ilyen eljárása által megkárosíttatik, fejtegetni nem szükséges, mert az már magában a verseny kizárása által is eléggé be van bizonyítva. Nem lehet, hogy ez ügyet csak mint egyszerű tényt említsük fel, mert az hazai kereskedelmünket is — tekintve, hogy a nyugat felé irányuló forgalmunk kulcsát egészen az osztrák államvasút bírja — nagy mértékben fenyegeti. Ily körülmények között kötelességünknek tartottuk a dologhoz részünkről most, a közlekedésügy terén várható változások alkalmával hozzászólani, mely alkalommal egyúttal figyelmeztetnünk kell a kormányt, hogy ha már a szóban forgó vagy hasonló szerződés életbe lépését megakadályozni nem is képes, legalább igyekezzék befolyását felhasználni arra nézve, hogy a díjtételek megállapítása ne egészen az illető vasúti társulatok önkényére bizassék, mert ez által úgy a szállító közönség érdeke, valamint a kormánynak a vasutak létesítése körül kifejtett áldozatai teljesen absorbeáltatnak. Az osztrák kormány, mely a pénzválság nyomása alatt a vasúti bevételek mesterséges emelését is némileg indokoltnak találta, ez ügyben már csak azért is szabadabb kezet engedett a szövetkezett vasúti társulatoknak, mert a kifejlődött osztrák ipart és kereskedelmet felette nagy állami pártfogásban részesíteni nem szükséges; nekünk azonban az Ausztriával szemben elfoglalt érdekközösségünknél fogva jogunk van a túlsó fél kormányától méltányos eljárást követelni, amely nélkül iparunk és kereskedelmünk minden igyekezetünk és áldozataink daczára sem fejlődhetnek. Midőn a meglévő bajról megemlékeztünk, nem titkolhatjuk el miként azon eshetőségtől is tartunk, hogy érdekközösségben lévő hazai pályáink az osztrák vasutak eljárását precedens gyanánt tekinthetnék, mely eshetőségre a kormány figyelmét előlegesen is felhívni már csak azért is szükségesnek tartjuk, mert ezáltal iparunk és kereskedelmünk érzékenyen érintetnék. Az árszabás helyes megállapítása a vasúti jövedelmek fokozására elég alkalmas, az állami jövedelmeknek a vasúti forgalomból eszközlendő emelésére és így közvetve a kamatbiztosítási járulékok fedezésének könnyítésére pedig a 21-es bizottság 9-es albizottsága által ajánlott adópótlék jelentékenyen hozzájárulhat. A vasúti cartellekről. Mióta a tudományos kutatások a gőzerő jótékony hatását a közlekedés előnyeire is kizsákmányolták , mióta a vasúti és gőzhajózási közlekedés az áru és személyforgalmat rövid idő alatt elért mostani magas polcára emelte; minden állam, mely saját területének nemzetgazdászati fejlődését szívén viselte, a könnyű és gyors közlekedés előmozdítása érdekében sokszor az élő nemzedék erejét felülmúló nagy áldozatokat hozott. Az első vasútépítések idejében a vasúti közlekedés világra szóló nagyszerű horderejét úgy kiszámítani, amint az a mostani statistikai adatok segélyével eszközölhető, senki sem tudta, de nem is volt lehetséges. Évtizedekkel ezelőtt, amidőn a most kifejlődött ipar és kereskedelem alkalmas közvetítő hiányában csak a korlátolt közlekedési eszközök arányában emelkedhetett és a nemzetközi forgalom mostani nagy tökélye még csak a képzelet világába tartozott, a vasutakat még csak oly czélból kezdték építeni, hogy idővel a kereskedelem fejlődésének emeltjűi lehessenek. A legközelebb elmúlt két évtized azonban e téren oly bámulatos haladást mutatott fel, hogy most már az egyes kormányok, ha csak a természetes fejlődésnek szándékos gátat vetni nem akartak, a közgazdasági igények parancsszavának áldozatok árán is megfelelni kénytelenek voltak. Ily körülmények között létesült azon vasúti hálózat, melyben különösen Európa földterületén a nemzetgazdászati eszmék megtestesülésének diadalát bámuljuk. Örült a kereskedelmi világ, hogy a minden irányban létesített vasutak úgy a mint a forgalmat szaportani fogják, életképes verseny által egyúttal a szállítási díjtételek alábbszállítását is előmozdítandják. Nem kevésbé örültek a kormányok, hogy a vasutak építése végett hozott áldozatokat egyrészről a szállítmányok szaporodásából eredő bevételi többletekben másrészről pedig a verseny jótékony hatásából eredő olcsóbb szállítási díjtételek által elérendő közgazdasági előnyökben fedezve láthatják. Tartunk tőle, hogy mindannyian csalódtak. Az osztrák állami, a Ferdinánd cs. északi, az osztrák észak-nyugati és a Ferencz József vasúttársulatok nem rég cartell szerződésre léptek, melylyel a közönségnek a versenyhez csatolt reményeit tökéletesen kijátszották. Eddig az egyes vasúttársulatok oly czélból, hogy a transité forgalmat más vasutak concurrentiajával szemben saját vonalukra vonják, a lehető legolcsóbb szállítási tarifákat léptették életbe. A keleti vasút. (Vége.) ... 33. Miután Warring terjesztette a kormányhoz az alapszabályokat s ezen szabályok az alakuló ülésen el sem olvastattak, miként tudhatták elolvasás nélkül az igazgatótanács tagjai, hogy történt-e változás ez alapszabályokon vagy nem ? s miként lehetett olyasmit elfogadni, miről biztos tudomásuk nem volt? 34. Van-e biztos tudomása az igazgatótanácsnak, mily áron adta el a vállalkozó a 15 millió elsőbbségi kötvényt a franko-osztrák banknak ? 35. A párisi szerződés szerint föntartja magának a jogot a vállalkozó a munkák kiviteléhez bizonyos szárny- vagy meghosszabbítandó pályavonalakra azon esetben, ha az engedély az osztrák banknak vagy az általa alakítandó társaságnak megadatnék; mikép lehetet Warringnek ezen jogot biztosítani a nélkül, hogy a társaság beleegyezési joga is fön ne tartassék ? 36. A pályamegnyitás és a kormány felülvizsgálata közötti időszakra, miért nem biztosította a kamatot az igazgatótanács az építési alapból ? 37. A párisi szerződés biztosítja a vállalkozóknak mindazon politikai vagy pénzügyi válság által igazolható kifogásokat, melyeket neki az 1868. évi november 4-ki a kormánynyal kötött egyezmény biztosit, s a jövendő társulat köteleztetik előforduló eset alkalmával a kormánynál odahatni, hogy ezen határozat előnyei a vállalkozók részére biztosíttassanak. Miként lehetett a társulatra ilyen kötelezettséget elvállalni ? s mi módon kerülte el figyelmét az igazgatótanácsnak, hogy a párisi szerződésben minduntalan az 1868. november 4-ki egyezményre történik hivatkozás, holott ez az 1868. 45. törvényezik, s a rendes engedélyokmány által megsemmisítettnek tekintendő ? 38. Ha az igazgatótanács meggyőződött a párisi szerződések