Vasuti és Közlekedési Közlöny, 5. évf. (1874)
1874-01-22 / 4. szám
4. szám. Budapest, 1874. január 22. Ötödik évfolyam. anrar Ili Kuuf Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztési iroda : Előfizetési dij : Kiadó-hivatal : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft Király utcza 45. ez I. em. „ » félévre . 4 „ Király utcza 45. ez. Lem. Tartalom: A vasúti cartellszerződések tárgyában a bécsi cs. kir. kereskedelmi minisztériumban tartott enquéte. — Magyar-oláh vasúti csatlakozások. — A mérnök- és épitészegylet szűküléséből. — A Kulpa folyó szabályozása — Vasúti hirek. — Posta- és távirdaügy. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Kimutatás az engedélyezett vasutak építési haladásáról 1873 évi dezember hora. — Hirdetések. A vasúti cartellszerződések tárgyában a bécsi cs. kir. kereskedelmi minisztériumban tartott cnquéte. Egyike kétségkívül a vasúti kérdések legfontosabbikának, az, ami a bécsi cs. kir. kereskedelmi minisztériumban ehó 14-én tartott enquéte tárgyalt. A szabad verseny és a monopol kérdése van itt legszorosabb élére állítva azon kérdésben, ha váljon lehetséges e a vasutaknak valósítani a vasutak felfedezőjének azon híres mondatát: „Where combination is possible: competition is impossible" (ahol lehetséges а, egy étvéjátszás, ott lehetetlen а verseny.) Azonban más oknál fogva is fontos előttünk a kérdés. Köztudomású dolog ugyanis, hogy ép a szóban forgó cartell szerződés az, amely ellen a budapesti kereskedelmi és iparkamara a maga nevezetes felszólalását intézte, s hogy a bécsi kereskedői osztálynak egyik nevezetes — bár véleményünk szerint távolról sem találó — érve az volt a jelen ciítellszerződés ellen, hogy azáltal a bécsi kereskedő világ meglehetősen tönkre lesz téve, legalább is a magyar kereskedelem nagy előnyöket nyer. A cartell főlényege az, hogy Csehország felé és Csehországon át a versenyző pályák közös tarifákat fognak létesíteni, sőt az üzletet is meg fogják egymás közt osztani. Egységes tételeket fognak önköltség czímén levonni a kiadásokból, és refactiákat egyik sem ad a többi tudta nélkül. Jellemző és valóban felette sajnálatos módon feltűnő, hogy a kereskedő urak épen az által találták érezve magukat, ami legjogosabb és ami legegyenesebben folyik a dolog természetéből. A refactiák adása nem más ugyanis, mint visszaélés; a visszaélés, amelyet nem tűrnek az engedélyokmányok, amelyeket nem kellene tűrnie a kormánynak, és amelyek ellen ismételve szólalt fel a szállító közönség, hogy távolabb ne menjünk, a bécsi Transport-Enquête alkalmával is. És meggyőződésünk szerint teljesen helyesen is. Az, hogy a tarifák — értve ez alatt az átlagos, átalános tarifákat, — mint a cs. kir. kereskedelmi miniszter úr is megjegyzi, nem emelkedtek, s a kereskedő közönség mégis panaszkodik a cartell ellen, mutatja, hogy ők azon különös előjogokat sajnálják, amelyeket a refactiák alakjában élveztek a nagy közönség felett, azonban felszólalásoknak indoka inkább a magán, semmint a közérdek. Igaz, hogy ez előjogok felette tetemesek voltak, de annál rosszabb reájuk nézve. Mutatja a tény azt, hogy a társulatok és a nagy szállítók összejátszása mennyire ki tudja játszani a kormány szigorú felügyelete daczára a közérdeket, mert ahol egyes emberek 50%-ol olcsóbban szállítanak, mint a nagy közönség, ott kétségkívül a nagy közönség zsírján ezen egyesek fognak meghízni. Egészen ellenkezőleg, mint ezen kereskedő urak, mi a mi nézetünk szerint nagy haladást látunk abban, ha az ily refactiák ellenőrzésére már most az egyes társulatok maguk fognak ügyelni, mert e társulatoknak megvan az a jó tulajdonságuk, hogy sokkal élesebb szemekkel tudják ellenőrizni egymást, mint a közönség vagy kormány ellenőrzése , mennyit ér. Bátran kimondhatjuk tehát meggyőződésünket, hogy ezen szempontot, mit a bécsi kereskedő urak foglaltak el a cartellel szemközt, értjük, de nem méltányoljuk, sőt nézetünk szerint a cartellszerződést ezen a. alapon nemcsak elvetendőőnek nem tartjuk, hanem ellenkezőleg kívánjuk annak átalánosítását. Ezzel azonban legkevésbé sem akarjuk azt állítani, mint ha mi a cartellszerződéseket már akár átalában, akár különösen ezen jelenleg létező cartellszerződést örömmel látnók. Egyes esetekben fordulhat elő az a körülmény, — és tudtunkkal épen az az. eset adja elő magát a jelen cartell-szerződésnél is, — miszerint az állam pusztán azon szempontból építtet vasutakat, hogy már létező, hatalmas társulatokkal versenyezzenek azok. E versenytől sok jót remélnek az ipar, kereskedelem és a nagyközönség érdekeire nézve. Természetesen, ha ily körülmények között jö létre a cartell, működése nem egyébb, mint megsemmisítése a törvényhozás intencziójának, s az egész vasúti politika önkénynyel lábbal tapadása ily körülmények között tessék aztán a szabad versenyre utalni De ha az alacsony tarifatételek miatt tönkre jut a társaság, ha a kamatbiztosítás folytán nevezetes terhek hárulnak az államra, ne tessék megijedni, tessék folytatni a versenyt, s megfizetni a mulatság árát Ezért nem helyes nézetünk szerint a kereskedelmi miniszter úr felfogása, ki jajgat a kamatbiztosíték nagyságán. Ha nem akarták a versenyt, miért építettek versenyző pályákat? Most már nincs választás, mint versenyezni mindaddig, míg vagy az államkincstár bírja, vagy a tarifákat már per absolut nem lehet lejebb szállítani. Ily körülmények közt a fél úton megállani teljesen lehetetlen, és a cartell szerződés tagadhatlanul gát a kormány intencziója felé való törekvésben, mit minden áron el kell hárítani. Fentmarad azonban a további kérdés. Helyes-e a milliókat kidobni, hogy egyik monopol ellensúlyoztassék a másik által ?