Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)
1875-07-15 / 28. szám
28. szám. Budapest, 1875. julius 15. Hatodik évfolyam. KÖZPONTI vasúti és közlekedő Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztési iroda : Zoltán-, előbb Attila utcza 3. sz. II. em. Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 sz . , félévre . 4 . Kiadó-hivatal : Zoltán, előbb Attila utcza 3. sz. II. em. Tartalom: Néhány szó vasúti tisztviselőinkhez. — IV. melléklet a vasutak építéséből felmerült kártalanítási követelések kiegyenlítéséről, valamint a állami biztosítást élvező pályákon szükséges új beruházásokról szóló törvényjavaslatnak indokolásához. — A Gotthard vasut épitése 1874-ben — Vonatjelek. A kassa-oderbergi vasúttársaság közgyűlése. — Személyi hirek. — Vasúti hirek. — Gőzhajózási hirek. — Posta- és távirdaág — Kormányrendelet. (A mart vasúti és hajózási főfelügyelőségtől). — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — A fiumei kikötő épitő munkálatainak elöhaladása az épités kezdetétől 1875. évi junius hó 21 ig. — Hirdetések. Néhány szó vasúti tisztviselőinkhez. Az idő, melyet sokan a vasúti tisztviselők körében oly türelmetlenül vártak, melyben t. i. teljesedésbe megy azon általános óhaj, mikép a magy. vasutak kezelése kivétessék az idegenek hatalmából és a nemzet oly nagy megerőltetésével létesített és fenntartott közlekedési vállalatok üzeme a haza szülötteinek munkálkodási körébe legyen bevonva, elvégre közelállónak mondható, akár tekintetbe vesszük azon örvendetes haladást, melyet a hazai nyelv és szellem legtöbb vasútnál felmutathat, akár azon erélyt, melylyel a kormány e tekintetben nyilvánított akaratát folyton érvényesiti s melyből — különösen az utóbbi napokban egyes vasuttársulatoknál a magyar nyelvbeni előhaladás tekintetében tartott vizsgálatok alkalmával — mindazok, kik az ügyet figyelemmel kisérik, meggyőződést meríthettek aziránt, hogy az idegen nyelvnek, az idegen szellemnek hazai vasutainknál többé helye nincs és lejárván azon néhány hó még, mely a folyó évből hátravan, a tért mindenütt a hazai elem foglalandja el. A sokakra hosszú türelem ideje tehát lejárt, s ami idegen vasúti tisztviselők ajkára nemrég még mosolyt csalt, az most el nem tagadható ténnyé vált vagy fog legközelebb válni, amenynyiben magyar szó az uralkodó a közlekedési vállalatok irodáiban. A pálya tehát jobbára már szabad lesz egészen, s mostan csak a hazai erőkön áll azt nemcsak elfoglalni, hanem egyszersmind olyképen is betölteni, mikép sem a tehetséget, sem a buzgalmat, sem a megkívántató fegyelmet illetőleg az előbbi viszonyok előnyére ne történhessék az összehasonlítás, hanem hogy a közlekedési vállalatoknál alkalmazott magyar tisztviselők minden tekintetben legyenek legalább is olyanok, milyenek voltak az idegenek jobbjai. S e tekintetben úgy hisszük nem fog ártani egy kis elmélkedés, mert épen nem tagadható, mikép minden erőnket össze kell szednünk, hogy az új téren elődeinkkel sikeresen versenyezhessünk. A vasúti ügykezelés sok oly tekintetben kíván könnyű alkalmazkodást, a viszonyok gyors áttekintéséből eredő biztos és habozás nélküli határozott itélet-kifejtést, melyben nálunk gyakorlatot szerezni nemcsak alkalom azelőtt nem volt, de nem is kerestetett, s igy nem csoda ha már maga a szokatlannak megszokása is figyelembe veendő nehézségekkel jár A tehetséget illetőleg természetesen összehasonlításnak általában nem lehet helye, nem lévén az egyes nemzeteknek monopóliuma s közműveltségi tekintettben is állván mi azon a fokon, hogy a hozzánk tódult idegenekkel nagyon is megmérkőzhetünk. A buzgalmat illetőleg is úgy hisszük megállják magyar tisztviselőink a próbát, elmulván azon idők, midőn még szinekurák kínálkoztak. Van azonban még egy tekintet, melyben sok esetben még haladást kell kivánni s ez a szigorú szolgálati rend, a fegyelem. Ha összehasonlítást teszünk e tekintetben a külföldi vasutakkal, minden hímezés nélkül be kell ismernünk, hogy a mi vasutainknál a rend és fegyelemszeretet nem érte még el mindenütt azon fokát, melyet hogy elérjen, okvetlenül meg kell követelni. Ha végig utazunk magyar vasutainkon, nem egy ízben nélkülözni fogjuk azon külcsint, azon tisztaságot, a főbb tisztviselőknek azon megnyerő s mindenkor higgadt modorát, az alárendelt személyzetnek azon előzékenységét, melyet külföldön oly előnyösen tapasztal az utazó. Nem tulajdonítunk ugyan nagy fontosságot annak, ha .. o. az állomáson a vonatot fogadó tisztviselő egyik másik öt boszantó eset miatt túlságos hangos szavakkal akar személyének és intézkedéseinek talán erősebb kifejezések által is tekintélyt és érvényt szerezni, vagy ha .. o. az őrház előtt álló őr nem mindenkor a szabályszerű egyenruhába öltözötten nézi e a mellette haladó vonatot, vagy az őrház külseje és környéke nem felel meg minden tekintetben a rend és tisztaság követelményeinek, csakhogy már az ily apróságok is mutatják, hogy első esetben birja e az illető a fegyelem követelményeit saját énje fölé helyezni s a másodikban hogy az elöljáró tisztviselő alárendelt közegei irányában embere-e a rend és fegyelemnek, úgy mint lennie kellene. Nem biztonságot veszélyeztető ugyan, noha bántó, n. o. ha az állomásfőnök vagy a központi hivatalokban a hivatalfőnök a vele érinkező félnek roppant pipából szeme közé fújja a füstöt, vagy egyéb módon mellőzi az előzékenység azon jeleit, miket a fél méltán megkívánhat , de mindenestre mutatja, hogy hiányzik nála azon kellő tapintat, melyet szintén a rend és fegyelem szeretete hoz magával. Nem akarunk a példák elsorolásában tovább menni, s a felhozottak által is csak jelezni akartuk azt, mit mondani szándékoztunk, s minek következménye, hogy minden erővel azon kell lenniök azoknak, kiket megillet, hogy e tekintetben fontolóra vevék a körükben tapasztalható körülményeket és viszonyokat, oda hassanak, mikép a rend és fegyelem is jelemző tulajdonságává váljék a magyar vasúti alkalmazottaknak s a fönnebb említett másik két tulajdonsággal egyesülten, a tökéletes tisztviselő minden kelléke egyesüljön bennük. A feladat, mely a magyar vasúti tisztviselőkre a magyar nyelv tényleges érvényre jutásával vár, nem csekély s annyival inkább kivánja meg a teljes erőmegfeszítést, mert a működési tér nagy része sok előtt még mindig új s mert a kürtölt hírek és mondott jóslatokkal szemben arra kell törekedni, hogy a vasutak magyar kezelése ne csak jó, hanem lehetőleg tökéletes is legyen. S e tekintetben elsősorban és ismételve ajánljuk — tapasztalatok nyomán — a legszigorúbb rend és fegyelem gyakorlását és az ahoz való hozzászokást, mert ez egyik fő kelléke annak, hogy az újonnan elfoglalt tér mindenkit kielégítőleg legyen betöltve. Ez mostani viszonyaink közt nemcsak az illető vállalat, hanem a nemzet iránti kötelesség is, mely annyi kitartással igyekezett szabaddá tenni a pályát, s azért úgy hisszük nem fogunk csalódni, ha itt is a legjobb eredményre vélünk számíthatni. IV. melléklet a vasutak építéséből felmerült kártalanítási követelések kiegyenlítéséről, valamint az állami biztosítást élvező pályákon szükséges új beruházásokról szóló törvényjavaslatnak indokolásához. (Építkezések és egyéb beruházások.) Ebből már Megállapi- tényleg betett összeg fektetett összeg Első erdélyi vasut. 1. Az üzleti alap terhére megtérítés feltétele mellett engedélyeztetett é. p. 1. Libotic megállapodási helynek rendes teherfelvételi állomássá leendő átalakítására 2. A krivádia-petrozsenyi vonal mentén fekvő munkás laktanyák megszerzésére 22.158-65 22.158-65 6.160-00 6.160-00