Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)

1875-07-15 / 28. szám

28. szám. Budapest, 1875. julius 15. Hatodik évfolyam. KÖZPONTI vasúti és közlekedő Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztési iroda : Zoltán-, előbb Attila utcza 3. sz. II. em. Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 sz . , félévre . 4 . Kiadó-hivatal : Zoltán­, előbb Attila utcza 3. sz. II. em. Tartalom: Néhány szó vasúti tisztviselőinkhez. — IV. melléklet a vasutak építéséből felmerült kártalanítási követelések kiegyenlítéséről, valamint a állami biztosítást élvező pályákon szükséges új beruházásokról szóló törvényjavaslatnak indokolásához. — A Gotthard vasut épitése 1874-ben — Vonatjelek. A kassa-oderbergi vasúttársaság közgyűlése. — Személyi h­irek. — Vasúti hirek. — Gőzhajózási h­irek. — Posta- és távirdaág — Kormányrendelet. (A m­art vasúti és hajózási főfelügyelőségtől). — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — A fiumei kikötő épitő munkálatainak elöhaladása az épités kezdetétől 1875. évi junius hó 21 ig. — Hirdetések. Néhány szó vasúti tisztviselőinkhez. Az idő, melyet sokan a vasúti tisztviselők körében oly türel­metlenül vártak, melyben t. i. teljesedésbe megy azon általános óhaj, mikép a magy. vasutak kezelése kivétessék az idegenek hatal­mából és a nemzet oly nagy megerőltetésével létesített és fenntar­tott közlekedési vállalatok üzeme a haza szülötteinek m­unkálko­dási körébe legyen bevonva, elvégre közelállónak mondható, akár tekintetbe vesszük azon örvendetes haladást, melyet a hazai nyelv és szellem legtöbb vasútnál felmutathat, akár azon erélyt, melylyel a kormány e tekintetben nyilvánított akaratát folyton érvényesiti s melyből — különösen az utóbbi napokban egyes vasuttársula­toknál a magyar nyelvbeni előhaladás tekintetében tartott vizsgá­latok alkalmával — mindazok, kik az ügyet figyelemmel kisérik, meggyőződést meríthettek aziránt, hogy az idegen nyelvnek, az idegen szellemnek hazai vasutainknál többé helye nincs és lejár­ván azon néhány hó még, mely a folyó évből hátravan, a tért min­denütt a hazai elem foglalandja el. A sokakra hosszú türelem ideje tehát lejárt, s ami idegen vasúti tisztviselők ajkára nemrég még mosolyt csalt, az most el nem tagadható ténnyé vált vagy fog legközelebb válni, a­meny­nyiben magyar szó az uralkodó a közlekedési vállalatok irodáiban. A pálya tehát jobbára már szabad lesz egészen, s mostan csak a hazai erőkön áll azt nemcsak elfoglalni, hanem egyszersmind olyképen is betölteni, mikép sem a tehetséget, sem a buzgalmat, sem a megkívántató fegyelmet illetőleg az előbbi viszonyok elő­nyére ne történhessék az összehasonlítás, hanem hogy a közleke­dési vállalatoknál alkalmazott magyar tisztviselők minden tekin­tetben legyenek legalább is olyanok, milyenek voltak az idegenek jobbjai. S e tekintetben úgy hisszük nem fog ártani egy kis elmél­kedés, mert épen nem tagadható, mikép minden erőnket össze kell szednünk, hogy az új téren elődeinkkel sikeresen versenyezhes­sünk. A vasúti ügykezelés sok oly tekintetben kíván könnyű al­kalmazkodást, a viszonyok gyors áttekintéséből eredő biztos és ha­bozás nélküli határozott itélet-kifejtést, melyben nálunk gyakorla­tot szerezni nemcsak alkalom azelőtt nem volt, de nem is kerestetett, s igy nem csoda ha már maga a szokatlannak megszo­kása is figyelembe veendő nehézségekkel jár A tehetséget illetőleg természetesen összehasonlításnak általában nem lehet helye, nem lé­vén az egyes nemzeteknek monopóliuma s közműveltségi tekintett­ben is állván mi azon a fokon, hogy a hozzánk tódult idegenekkel nagyon is megmérkőzhetünk. A buzgalmat illetőleg is úgy hisszük megállják magyar tisztviselőink a próbát, elmulván azon idők, midőn még szinekurák kínálkoztak. Van azonban még egy te­kintet, melyben sok esetben még haladást kell kivánni s ez a szigorú szolgálati rend, a fegyelem. Ha összehasonlítást teszünk e tekintetben a külföldi vasutakkal, minden hímezés nélkül be kell ismernünk, hogy a mi vasutainknál a rend és fegyelem­szeretet nem érte még el mindenütt azon fokát, melyet hogy elérjen, okvetlenül meg kell követelni. Ha végig utazunk magyar vasutainkon, nem egy ízben nélkülözni fogjuk azon külcsint, azon tisztaságot, a főbb tisztviselőknek azon megnyerő s mindenkor higgadt modorát, az alárendelt személyzetnek azon elő­zékenységét, melyet külföldön oly előnyösen tapasztal az utazó. Nem tulajdonítunk ugyan nagy fontosságot annak, ha .. o. az állomáson a vonatot fogadó tisztviselő egyik másik öt boszantó eset miatt túl­ságos hangos szavakkal akar személyének és intézkedéseinek talán erősebb kifejezések által is tekintélyt és érvényt szerezni, vagy ha .. o. az őrház előtt álló őr nem mindenkor a szabályszerű egyen­ruhába öltözötten nézi e a mellette haladó vonatot, vagy az őrház külseje és környéke nem felel meg minden tekintetben a rend és tisz­taság követelményeinek, csakhogy már az ily apróságok is mutat­ják, hogy első esetben birja e az illető a fegyelem követelményeit saját énje fölé helyezni s a másodikban hogy az elöljáró tisztviselő alárendelt közegei irányában embere-e a rend és fegyelemnek, úgy mint lennie kellene. Nem biztonságot veszélyeztető ugyan, noha bántó, n. o. ha az állomásfőnök vagy a központi hivatalokban a hivatalfőnök a vele érinkező félnek roppant pipából szeme közé fújja a füstöt, vagy egyéb módon mellőzi az előzékenység azon je­leit, miket a fél méltán megkívánhat , de mindenestre mutatja, hogy hiányzik nála azon kellő tapintat, melyet szintén a rend és fe­gyelem szeretete hoz magával. Nem akarunk a példák elsorolásában tovább menni, s a fel­hozottak által is csak jelezni akartuk azt, mit mondani szándékoz­tunk, s minek következménye, hogy minden erővel azon kell lenniök azoknak, kiket megillet, hogy e tekintetben fontolóra vevék a körükben tapasztalható körülményeket és viszonyokat, oda has­sanak, mikép a rend és fegyelem is jelemző tulajdonságává váljék a magyar vasúti alkalmazottaknak s a fönnebb említett másik két tulajdonsággal egyesülten, a tökéletes tisztviselő minden kelléke egyesüljön bennük. A feladat, mely a magyar vasúti tisztviselőkre a magyar nyelv tényleges érvényre jutásával vár, nem csekély s annyival in­kább kivánja meg a teljes erőmegfeszítést, mert a működési tér nagy része sok előtt még mindig új s mert a kürtölt hírek és mondott jósla­tokkal szemben arra kell törekedni, hogy a vasutak magyar kezelése ne csak jó, hanem lehetőleg tökéletes is legyen. S e tekintetben elsősorban és ismételve ajánljuk —­­ tapasz­talatok nyomán — a legszigorúbb rend és fegyelem gyakorlá­sát és az ahoz való hozzá­szokást, mert ez egyik fő kelléke an­nak, hogy az újonnan elfoglalt tér mindenkit kielégítőleg legyen betöltve. Ez mostani viszonyaink közt nemcsak az illető vállalat, hanem a nemzet iránti kötelesség is, mely annyi kitartással igyekezett sza­baddá tenni a pályát, s azért úgy hisszük nem fogunk csalódni, ha itt is a legjobb eredményre vélünk számíthatni. IV. melléklet a vasutak építéséből felmerült kártalanítási kö­vetelések kiegyenlítéséről, valamint az állami biztosítást élvező pályákon szükséges új beru­házásokról szóló törvényjavaslatnak indokolá­sához. (Építkezések és egyéb beruházások.) Ebből már Megállapi- tényleg be­tett összeg fektetett összeg Első erdélyi vasut. 1. Az üzleti alap terhére megtérítés felté­tele mellett engedélyeztetett é. p. 1. Libotic megállapodási helynek rendes teher­felvételi állomássá leendő átalakí­tására 2. A krivádia-petrozsenyi vonal mentén fekvő munkás laktanyák megszerzésére 22.158-65 22.158-65 6.160-00 6.160-00

Next