Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)
1875-09-16 / 37. szám
37. szám. Budapest, 1875. szeptember 16. Hatodik évfolyam. KÖZPONTI vasuti és közlekedési közlöny. » _ nő félévre . 4 . Előfizetési dij: Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft Vadász utcza 9. sz. I. еш. Vadász utcza 9. sz. 1. еш. Tartalom: A közlekedési vállalatok magyarosodásáról — A magyar korona területén fekvő vasutak 1874. év végén. I. — A direct tarifa alkalmazása a budapesti raktárakban lerakott gabonára — Német vasut-igazgatóságok egyletének közgyűlése. (Folytatás.) — Kimutatása a vasuti és hajózási magyar kir. főfelügyelőség egyes közegei teendőinek. - A budapesti összekötő vasut munkálataira vonatkozó ajánlati tárgyalás. — Személyi hirek. - Vasuti hirek. — Posta- és távirdaügy. — Vegyes hirek. _ Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda Kiadóhivatal Megjelenik minden csütörtökön. A közlekedési vállalatok magyarosodásáról. Egy helybeli német napilap közlése szerint a m. kir. államvasutak igazgatósága, legutóbb öt központi hivatalnoknak mondta fel a szolgálatot a magyar nyelvben való járatlanságuk miatt, s minthogy az érvényben álló szolgálati szabályzat ezen indokból a véglegesen alkalmazott hivatalnok elbocsátását kilátásba nem helyezi, s az igazgatóság a felmondó rendelvényben egyszerűen „szellemi képtelenség" kimondásával indokolja az elbocsátást. Nekünk, őszintén megvallva, nincs tudomásunk arról, mily ürügy alatt lettek a kérdéses hivatalnokok elbocsátva, de alig adhatunk hitelt annak, hogy a felmondás oly indokolással történt volna, amint ezt az említett lap közli. A magyar nyelv nem tudása semmi körülmények között sem lehetvén egyértelmű a szellemi képtelenséggel, fel nem tehetjük, hogy az igazgatóság ily minősítéssel bocsátotta volna el az idegen ajkú közegeket akkor, midőn volt alkalma elég oly intézkedéseket tenni saját hatáskörében, melyek a magyarosodás keresztülvitelét az államkincstár érzékeny terheltetése, és az egyéni érdekek megsértése nélkül biztosították volna. A szolgálati szabályzatba függelékképen való felvétele a minisztérium azon rendeletének, mely a magyar nyelv életbeléptetésére zárhatáridőt tűz ki, s az alkalmazásban állott idegen ajkú közegeknek térítvényileg történő kötelezése a magyar nyelvnek elsajátítására, s. a. t. ily bizonynyal czélra vezető intézkedések. Tudtunkkal azon vasutigazgatóságok, melyek a magyar nyelv érvényre juttatása érdekében a kellő buzgalmat kifejtették, — a most jelzett kényszer-rendszabályokat alkalmazták s már is elérték a czélt anélkül, hogy egyéni érdekeket sértettek volna. Amennyiben azonban az említett elbocsátások a magyar nyelvnek a szolgálat minden ágában való behozatalának biztosítása tekintetéből történtek, elismeréssel adózunk az igazgatóság erélyes fellépésének, mely egyébiránt azt engedi következtetni, hogy az idegen ajkú tisztviselők a legutóbbi idő alatt sem törekedtek az államhatalom követelményeinek megfelelni. Bármi legyen is indoka e következetes makacsságnak, meg kell azt törni. Mindenesetre kérlelhetlen szigorral kellene alkalmazásba venni a megengedett eszközöket a hazafiatlan elemek eltávolítása végett, s hisszük, hogy a kormány pillanatig sem fog visszariadni, az okvetlen megkívántató erélyesebb eszközök igénybe vételétől. A feladat, mely e téren a kormányra várakozik, nagy nehézségekkel lesz egybekötve, s a megoldás nagy áldozatokat s nem kevesebb tapintatosságot igényel. Midőn ugyanis már a m. k. államvasutak, a m. éjszakkeleti, m. nyugoti és duna-drávai vasutak is, noha kezdettől fogva magyarajku személyzettel igyekeztek magukat ellátni, s azon kényszerhelyzetbe jöttek, hogy az idegen ajkú személyzeten tetemes anyagi áldozat mellett kellett túladniok; mennyivel több elbocsátás szüksége fog felmerülni azon vállalatoknál, melyeknek élén oly egyének állanak, kik a magyar nyelvben még ma is teljesen járatlanok s kik 5—6 évi idő alatt még csak a magyar honpolgári jogot sem igyekeztek maguknak formaszerüleg megszerezni. A vállalatok legnagyobb részénél tehát tömeges elbocsátásokra leszen szükség, ha a kormány a legutolsó rendeletben kitűzött záros határidőn túl halasztást nem enged, mit nézetünk szerint általánosságban, sőt még egyes szolgálati ágakra nézve sem tehet anélkül, hogy következetlenségbe ne essék, s ha a magyar nyelvnek az őt jogosan megillető tért elvégre biztosítani kívánja. Egyedül a vonatmozgósítási és műhelyi szolgálat említtetik mint olyan, melynek megmagyarosodása a szakerők hiányában csak hosszabb idő alatt vihető keresztül. Sajnos, hogy e szolgálati ágak általában, sőt még a m. k. államvasutaknál is túlnyomólag idegen ajkúak által vezettetnek, csak elvétve akadunk e szolgálati ágak körében magyar egyénekre, de ezek és rendesen igen alárendelt állásban tengődnek s legtöbbnyire érdemetlenül és szándékosan elnyomatnak az idegenek által, s nem remélhetvén tehetségeik érvényesítését e téren, a vasuti szolgálat jobb előmenetelt biztosító ágaiba lépnek át. Megcáfolatlan tény tehát, hogy e szolgálati ágak vitelére alkalmas hazai szakerők kellő számban ez idő szerint nem találhatók, s bizton állítjuk, miszerint a közeljövőben sem lesznek ilyenek fölös számban, ha a bevándorolt s hazai nyelvtől célzatosan idegenkedő vonatmozgósitási és műhelyi főhivatalnokokkal szemközt erélyesebb rendszabályok nem alkalmaztatnak. Hogy e szolgálati ágak megmagyarosodása biztosíttassák, kivánatos volna, hogy a magyar nyelv általános alkalmazásának életbeléptetésére 1876. évi január hó 1-én túl halasztás ne engedtessék, s hogy ez időn tul csak egyes személyek részére adassék meg különös figyelemre méltó okok alapján az utolsó, de egy évnél semmi esetre sem hosszabb időre, a német nyelvnek kivételesen és kisegitőképen leendő használatára az engedély, amennyiben ezáltal a szolgálati ágak magyar nyelven való vezetése nem gátoltatnék, s költségtöbblet nem okoztatnék. Elkerülhetlen azonban az, hogy a kormány ezen szolgálati ágak megmagyarosítása érdekében áldozatot is hozzon. Azonnal életbeléptetendő volna a fennállott vasúti kormánygyakornoki intézmény, de kizárólag a vonatmozgósítási és műhelyi szolgálatba lépni kívánók részére. Ha csak azon összeget fordítaná is a kormány e czélra, mellyel a vasúti szaktanfolyamot segélyezte, még ez esetben is rövid idő alatt jelentékeny számú szakerőt lehetne kiképezni; e mellett a vasúttársulatok is az üzleti gyakornokok kiképzésére felvett adomány egy részét annyival inkább fordíthatnák műszaki erők kiképzésére, minthogy az üzleti és forgalmi szolgálat ellátására egyelőre elégséges hazai szakerő áll rendelkezésre. Ajánlanunk kell ezeket a kormány és a társulatok kiváló figyelmébe. A többi szolgálati ágaknak magyar nyelven leendő vitelét alig akadályozhatja ma már más körülmény, mint néhány tisztviselőnek makacs hanyagsága, de ezek legyenek bármily magas állásban, gátul annál kevésbé szolgálhatnak, mert ha nem jobb, de hasonló képzettségű hazai erők által azonnal helyettesíthetők. A német nyelvhez oly nagy előszeretettel ragaszkodó urak még mindig azon hitben élnek, mint ha pótolhatlanok lennének, s ez okból elnézést reménylenek. A közlekedési miniszter úrnak a magyar nyelv kérdésében elfoglalt álláspontja sem ébreszti fel ezen urakat elbizakodottságukból, s minthogy az igazgatótanácsok átalában menthetlen közönyösséget tanusítanak a nemzeti érdekek előmozdítása körül, még ma is akad néhány egyén a tisztviselők között, ki elég vakmerő szembe szállni egy egész nemzet kívánalmaival. A bűnhődés órája azonban gyors léptekkel közeleg, a nemzeti nyelv nyolcz évi elnyomott helyzetéből szabadulásra vár , a közvélemény elengedhetlenül követeli óhajainak kielégítését.