Vasuti és Közlekedési Közlöny, 6. évf. (1875)

1875-09-16 / 37. szám

37. szám. Budapest, 1875. szeptember 16. Hatodik évfolyam. KÖZPONTI vasuti és közlekedési közlöny. » _ n­ő félévre . 4 . Előfizetési dij: Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft Vadász utcza 9. sz. I. еш. Vadász utcza 9. sz. 1. еш. Tartalom: A közlekedési vállalatok magyarosodásáról — A magyar korona területén fekvő vasutak 1874. év végén. I. — A direct tarifa alkalmazása a budapesti raktárakban lerakott gabonára — Német vasut-igazgatóságok egyletének közgyűlése. (Folytatás.) — Kimutatása a vasuti és hajó­zási magyar kir. főfelügyelőség egyes közegei teendőinek. - A budapesti összekötő vasut munkálataira vonatkozó ajánlati tárgyalás. — Személyi hirek. - Vasuti hirek. — Posta- és távirdaügy. — Vegyes hirek. _ Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda Kiadó­hivatal Megjelenik minden csütörtökön. A közlekedési vállalatok magyarosodásáról. Egy helybeli német napi­lap közlése szerint a m. kir. ál­lamvasutak igazgatósága, legutóbb öt központi hivatalnoknak mondta fel a szolgálatot a magyar nyelvben való járatlanságuk miatt, s minthogy az érvényben álló szolgálati szabályzat ezen indok­ból a véglegesen alkalmazott hivatalnok elbocsátását kilátásba nem helyezi, s az igazgatóság a fel­mondó rendelvényben egy­szerűen „szellemi képtelenség" kimondásával indokolja az elbo­csátást. Nekünk, őszintén megvallva, nincs tudomásunk arról, mily ürügy alatt lettek a kérdéses hivatalnokok elbocsátva, de alig ad­hatunk hitelt annak, hogy a felmondás oly indokolással történt volna, a­mint ezt az említett lap közli. A magyar nyelv nem tudása semmi körülmények között sem lehetvén egyértelmű a szellemi képtelenséggel, fel nem te­hetjük, hogy az igazgatóság ily minősítéssel bocsátotta volna el az idegen ajkú közegeket akkor, midőn volt alkalma elég oly intézkedéseket tenni saját hatáskörében, melyek a magyarosodás keresztülvitelét az államkincstár érzékeny terheltetése, és az egyéni érdekek megsértése nélkül biztosították volna. A szolgálati szabályzatba függelékképen való felvétele a minisztérium azon rendeletének, mely a magyar nyelv életbe­léptetésére zárhatáridőt tűz ki, s az alkalmazásban állott idegen ajkú közegeknek térítvényileg történő kötelezése a magyar nyelvnek elsajátítására, s. a. t. ily bizonynyal czélra vezető in­tézkedések. Tudtunkkal azon vasutigazgatóságok, melyek a magyar nyelv érvényre juttatása érdekében a kellő buzgalmat kifejtették, — a most jelzett kényszer-rendszabályokat alkalmazták s már is el­érték a czélt anélkül, hogy egyéni érdekeket sértettek volna. A­mennyiben azonban az említett elbocsátások a magyar nyelv­nek a szolgálat minden ágában való behozatalának biztosítása tekintetéből történtek, elismeréssel adózunk az igazgatóság erélyes fellépésének, mely egyébiránt azt engedi következtetni, hogy az idegen ajkú tisztviselők a legutóbbi idő alatt sem tö­rekedtek az államhatalom követelményeinek megfelelni. Bármi legyen is indoka e következetes makacsságnak, meg kell azt törni. Mindenesetre kérlelhetlen szigorral kellene alkalmazásba venni a megengedett eszközöket a hazafiatlan elemek eltávolítása végett, s hisszük, hogy a kormány pillanatig sem fog visszari­adni, az okvetlen megkívántató erélyesebb eszközök igénybe vételétől. A feladat, mely e téren a kormányra várakozik, nagy ne­hézségekkel lesz egybekötve, s a megoldás nagy áldozatokat s nem kevesebb tapintatosságot igényel. Midőn ugyanis már a m. k. államvasutak, a m. éjszakkeleti, m. nyugoti és duna-drávai vasutak is, noha kezdettől fogva magyarajku személyzettel igyekez­tek magukat ellátni, s azon kényszerhelyzetbe jöttek, hogy az idegen ajkú személyzeten tetemes anyagi áldozat mellett kel­lett túladniok; mennyivel több elbocsátás szüksége fog felme­rülni azon vállalatoknál, melyeknek élén oly egyének állanak, kik a magyar nyelvben még ma is teljesen járatlanok s kik 5—6 évi idő alatt még csak a magyar honpolgári jogot sem igye­keztek maguknak formaszerüleg megszerezni. A vállalatok legnagyobb részénél tehát tömeges elbocsátá­sokra leszen szükség, ha a kormány a legutolsó rendeletben kitűzött záros határidőn túl halasztást nem enged, mit nézetünk sze­rint általánosságban, sőt még egyes szolgálati ágakra nézve sem tehet anélkül, hogy következetlenségbe ne essék, s ha a magyar nyelvnek az őt jogosan megillető tért elvégre biztosítani kívánja. Egyedül a vonatmozgósítási és műhelyi szolgálat em­líttetik mint olyan, melynek m­egmagyarosodása a szakerők hiányában csak hosszabb idő alatt vihető keresztül. Sajnos, hogy e szolgálati ágak általában, sőt még a m. k. államvasutaknál is túlnyomólag idegen ajkúak által vezettet­nek, csak elvétve akadunk e szolgálati ágak körében magyar egyénekre, de ezek és rendesen igen alárendelt állásban tengőd­nek s legtöbbnyire érdemetlenül és szándékosan elnyomatnak az idegenek által, s nem remélhetvén tehetségeik érvényesítését e té­ren, a vasuti szolgálat jobb előmenetelt biztosító ágaiba lépnek át. Megc­áfol­atlan tény tehát, hogy e szolgálati ágak vite­lére alkalmas hazai szakerők kellő számban ez idő szerint nem találhatók, s bizton állítjuk, miszerint a közeljövőben sem lesz­nek ilyenek fölös számban, ha a bevándorolt s hazai nyelvtől c­élzatosan idegenkedő vonatmozgósitási és műhelyi főhivatal­nokokkal szemközt erélyesebb rendszabályok nem alkalmaz­tatnak. Hogy e szolgálati ágak megmagyarosodása biztosíttassák, kivánatos volna, hogy a magyar nyelv általános alkalmazásá­nak életbeléptetésére 1876. évi január hó 1-én túl halasztás ne engedtessék, s hogy ez időn tul csak egyes személyek részére adassék meg különös figyelemre méltó okok alapján az utolsó, de egy évnél semmi esetre sem hosszabb időre, a német nyelv­nek kivételesen és kisegitőképen leendő használatára az enge­dély, a­mennyiben ez­által a szolgálati ágak magyar nyelven való vezetése nem gátoltatnék, s költségtöbblet nem okoztatnék. Elkerülhetlen azonban az, hogy a kormány ezen szolgálati ágak megmagyarosítása érdekében áldozatot is hozzon. Azonnal életbeléptetendő volna a fennállott vasúti kor­mánygyakornoki intézmény, de kizárólag a vonatmozgósítási és műhelyi szolgálatba lépni­ kívánók részére. Ha csak azon összeget fordítaná is a kormány e czélra, mellyel a vasúti szaktanfolyamot segélyezte, még ez esetben is rövid idő alatt jelentékeny számú szakerőt lehetne kiképezni; e mellett a vasúttársulatok is az üzleti gyakornokok kiképzésére felvett adomány egy részét annyival inkább fordíthatnák mű­szaki erők kiképzésére, minthogy az üzleti és forgalmi szolgálat ellátására egyelőre elégséges hazai szakerő áll rendelkezésre. Ajánlanunk kell ezeket a kormány és a társulatok kiváló figyelmébe. A többi szolgálati ágaknak magyar nyelven leendő vitelét alig akadályozhatja ma már más körülmény, mint néhány tiszt­viselőnek makacs hanyagsága, de ezek legyenek bármily magas állásban, gátul annál kevésbé szolgálhatnak, mert ha nem jobb, de hasonló képzettségű hazai erők által azonnal helyettesíthetők. A német nyelvhez oly nagy előszeretettel ragaszkodó urak még mindig azon hitben élnek, mint ha pótolhatlanok lennének, s ez okból elnézést reménylenek. A közlekedési miniszter úrnak a magyar nyelv kérdésében elfoglalt álláspontja sem ébreszti fel ezen urakat elbizakodottsá­gukból, s minthogy az igazgatótanácsok átalában menthetlen közönyösséget tanusítanak a nemzeti érdekek előmozdítása körül, még ma is akad néhány egyén a tisztviselők között, ki elég vakmerő szembe szállni egy egész nemzet kívánalmaival. A bűnhődés órája azonban gyors léptekkel közeleg, a nem­zeti nyelv nyolcz évi elnyomott helyzetéből szabadulásra vár , a közvélemény elengedhetlenül követeli óhajainak kielégítését.

Next