Vasuti és Közlekedési Közlöny, 8. évf. (1877)
1877-10-25 / 43. szám
43. szám. Nyolcadik évfolyam. KÖZPONTI vasúti és közlekedési közlöny. Megjelenik minden szerdán. Kiadóhivatal: V., Vadász utcza 9. sz földszint. TARTALOM: A határőrvidék területén építendő vasutakról szóló törvényjavaslat. — A képviselőház közlekedésügyi bizottságából. A német vasuti igazgatóságok egyletének közgyűlése. (Folytatás.) — Indokolása az utakról szóló törvényjavaslatnak. (Folytatás.) — A táviratoknak egy szó szerinti díjazása. (Vége.) - Vasuti hirek. - Hajózási hirek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. — A magyar korona területén létező és a közös vasutak 1877. évi September havi üzlet-eredményeinek kimutatása. Szerkesztési iroda : .., Vadusz utcza 9. 87., földszint. Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft félévre . A határőrvidék területén építendő vasutakról szóló törvényjavaslat. A határőrvidék területén építendő vasutakról szóló törvényjavaslat letárgyaltatott a képviselőház közlekedésügyi bizottságában, mely tárgyalást lapunk más helyén találandja a t. olvasó. A tárgyalás eredménye gyanánt Jakics Antal úr részéről egy külön vélemény mutattatott be, amely azt kéri, hogy a javaslat mindaddig ne tárgyaltassék részletesen, a mig 1. a polgárosított horvát-szlavén határőrvidék beruházási alapjának jogi természete tisztába nem hozatik ; 2. míg százalékokban nincs meghatározva az arány, amelyben a nevezett beruházási alap közös vállalatokra, mint például vasútépítésekre egyfelől, s autonóm beruházásokra s a polgárosított határőrvidék egyéb czéljaira, mint például útépítésekre másfelől fordítható ; 3. míg a törvényjavaslatban említett vasút iránt a beruházási bizottság, mint a polgárosított horvát-szlavén határőrvidéki beruházási alap kezelő közege is ki nem hallgattatott. Mint látható e rövid sommázásból is, a különvélemény teljesen és tisztán közjogi természetű, úgy hogy a vasúti politika kérdéseit egyátalában nem is érinti. Mi nem akarunk ez alkalommal a kérdés ezen oldalával bővebben foglalkozni. Amint a ministerelnök kijelente, kétség nem foroghat fen arra nézve, hogy mindaz, ami államtulajdon, a magyar államnak képezi tulajdonát. Ő felsége ily értelemben döntött ; az alapnak csupán jövedelme rendeltetett határőrvidéki czélokra, a melyektől az nem is fog elvonatni. Ez által az alap jogi természete, a mint különben az már az 1855 iki pátensben is kiemeltetik, teljesen tisztázva van. A ministerelnök nem hivatkozott ugyan erre, de köztudomású, hogy már ezen emlékezetes, s a határőrvidékre nézve cardinális fontosságú pátensben is kimondatott, hogy a határőrvidéki erdők az álladalmi közvagyon tulajdona , s miután határőrvidéki állam nincs, igen természetesen csupán a magyar állam tulajdonát képezhetik. Természetes, hogy a dolgok ily állapotában semmi szó sem lehet a második pont alatt kifejezett kívánalom figyelembe vételéről. Amint a miniszerelnök helyesen megjegyezte, a magyar kormány ismételve sürgettetett e pálya kiépítésére. Ismételt tárgyalások után elkészült a javaslat, mely szerint a határőrvidéket megillető jövedelmek a határőrvidék vasutainak építésére fordíttatnak anélkül, hogy az állam túlságosan belevonatnék a költségekbe. Miután oly sok agitatió folyt e vasút kiépítése mellett, most épen ellenkezőleg annak elhalasztását kívánják. A magyar állam áldozatot hoz az állam egyes részeiért, annál kevésbé érthető, hogy most épen ezen kedvezményezett rész, amely eddig folytonosan a vasutak gyors kiépítését sürgette, kezd lármázni s követeli az elmarasztalást. Még kevésbé érthető s még kevésbé gyakorlati azon ürügy, amely mellett el akarják halasztani a kérdést. Addig — mondja Jakies A.ur külön véleménye, — míg meg nem határoztatik százalékokban az arány, a melyben a nevezett beruházási alap vasúti vagy más czélokra fordítható, nem lehet megszavazni a pénzt. A dolog pedig úgy áll, hogy akár a magyar kormány előterjesztése, akár az 1870:XXXVIII törvényczikk,akár végül a Mollináry-féle eredeti javaslat (tehát a legtúlzóbb horvát szempont) fogadtatik is el: minden esetben kétségtelenül igénybe lesz véve az egész (3,3 4 milliónyi összeg, tehát az egész 100%. Amikor pedig egyetlen egy krajczár sem marad fen további rendelkezésre , akkor szembeszökőleg nagyon is naiv kifogás a részletes tárgyalás megkezdését azon feltételhez kötni, hogy előbb határoztassék el elvileg, hány százalék fog azon összegből, amely sehol sincs, még más czélokra fordíttatni. A harmadik kivánalom a beruházási bizottságnak, mint a polgárosított horvát-szlavén határőrvidéki beruházási alap kezelő közegének előzetes meghallgatását követeli. Ezen kivánalom semminemű törvényes alappal nem bir. Az 1871. június 8-án kelt rendelet létesítette ugyan a beruházási bizottságot, de nem mint a határőrvidék érdekeinek képviselőjét, hanem mint egy egyszerű administratív testületet. Azonban bármily jogi természete legyen is e bizottságnak , az kétségen kivül áll, hogy a vasúti kérdések, amelyek a magyar-horvát egyesség által a magyar kormánynak, illetőleg törvényhozásnak hatáskörébe tétettek át, egyátalában nem ruházhatók át e felelősség nélküli, s mandátumot sem bíró testületre. E bizottság előleges meghallgatása legfeljebb a kormány által vétethetnék foganatba,ha felvilágosításokat remélhetne tőle. Azonban annak előzetes meghallgatása vagy meg nem hallgatása szembeszökőleg nem alterálhatja a törvényhozás eljárását, sem pedig a javaslat részleges tárgyalását ezen kérdés miatt megakasztani nem lehet. Ily, valóban gyenge támadást mi nem vártunk a törvényjavaslat ellen, amelynek részleteit már közelebb méltattuk volt. Hanem hát egy dolog világos. Ez az, hogy a határőrvidék ninc megelégedve. Ez még magában nem volna csoda, mert a határőrvidék a polgárosítás behozatala óta egyátalában soha sincs megelégedve, hanem a csoda az, hogy ugyanazon vasutakkal nincs megelégedve, amelyeket maga kért volt. S minthogy más érveket nem tud felhozni a javaslat ellen, belekapaszkodik azon államjogi foszlányokba, amelyeknek — mint kimutattuk — semmi legkisebb értéke sincsen. Nézzük a dolgot ez oldalról is. Az 1870: XXXVIII. törvényczikk által a következő vasutak lettek elvileg engedélyezve : a) Eszéktől Nasiczon, Pozsegán, Uj-Gradiskán át a Száva balpartján Sziszekig ; b) Sziszektől a Kulpa völgyén Károlyvárosig, s c) Uj-Gradiskától Broódon át Mitroviczig. Ezzel szemben a jelen törvényjavaslat, hatályon kivül helyezve az alföld-fiumei vasút eszék-sziszek-károlyvárosi részének kiépítését elrendelő 1870. évi XXXVIII. törvényczikket, a következő vasutvonalakat rendeli el kiépíttetni: a) Mitrovicztól Vinkovczén, Broódon, Új Gradiskán és Sutiján át Sziszekig; b) Sziszektől a károlyváros fiumei vasút valamelyik állomásáig ; c) az alföld-fiumei vasút dályai állomásától Vukovárt lehetőleg megközelítve Vinkovczéig. Kétségkívül eléggé jelentékeny eltérések mutatkoznak a két felfogás közt, de ha emlékezünk a Mollináry-féle javaslatra, tisztán áll előttünk, miszerint az idők nyomása, illetőleg azon körülemény, hogy az 1873-as válság után ma nehéz lesz ily terméketlen területet átfutó vasút részére tőkét teremteni, lassanként éreztették magukat még a horvát kívánalmakon is. S valóban, — mint legutóbb részletesen kifejteni igyekeztünk, — nem is annyira a