Vasuti és Közlekedési Közlöny, 8. évf. (1877)

1877-10-25 / 43. szám

43. szám. Nyolc­adik évfolyam. KÖZPONTI vasúti és közlekedési közlöny. Megjelenik minden szerdán. Kiadó­hivatal: V., Vadász utcza 9. sz földszint. TARTALOM: A határőrvidék területén építendő vasutakról szóló törvényjavaslat. — A képviselőház közlekedésügyi bizottságából.­­ A német vasuti igazgatósá­gok egyletének közgyűlése. (Folytatás.) — Indokolása az utakról szóló törvényjavaslatnak. (Folytatás.) — A táviratoknak egy szó szerinti díja­zása. (Vége.) - Vasuti hirek. - Hajózási hirek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. — A magyar korona területén létező és a közös vasutak 1877. évi September havi üzlet-eredményeinek kimutatása. Szerkesztési iroda : .., Vadu­sz utcza 9. 87., földszint. Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel egész évre 8 ft­­ félévre . A határőrvidék területén építendő vasutakról szóló törvény­javaslat. A határőrvidék területén építendő vasutakról szóló törvény­javaslat letárgyal­tatott a képviselőház közl­ekedésügy­i bizottságában, mely tárgyalást lapunk más helyén találandja a t. olvasó. A tárgyalás eredménye gyanánt Jakic­s Antal úr részéről egy külön vélemény mutattatott be, a­mely azt kéri, hogy a javas­lat mindaddig ne tárgyaltassék részletesen, a mig 1. a polgárosított h­orvát-szlavén határőrvidék beruházási alapjának jogi természete tisztába nem hozatik ; 2. míg százalékokban nincs meghatározva az arány, a­mely­ben a nevezett beruházási alap közös vállalatokra, mint például vasútépítésekre egyfelől, s autonóm beruházásokra s a polgárosí­tott határőrvidék egyéb czéljaira, mint például útépítésekre másfe­lől fordítható ; 3. míg a törvényjavaslatban említett vasút iránt a beruházási bizottság, mint a polgárosított horvát-szlavén határőrvidéki beru­házási alap kezelő közege is ki nem hallgattatott. Mint látható e rövid sommázásból is, a különvélemény telje­sen és tisztán közjogi természetű, úgy hogy a vasúti politika kér­déseit egyátalában nem is érinti. Mi nem akarunk ez alkalommal a kérdés ezen oldalával bő­vebben foglalkozni. A­mint a ministerelnök kijelente, kétség nem foroghat fen arra nézve, hogy mindaz, a­mi államtulajdon, a ma­gyar államnak képezi tulajdonát. Ő felsége ily értelemben dön­tött ; az alapnak csupán jövedelme rendeltetett határőrvidéki czé­lokra, a melyektől az nem is fog elvonatni. Ez által az alap jogi természete, a mint különben az már az 1855 iki pátensben is kie­meltetik, teljesen tisztázva van. A ministerelnök nem hivatkozott ugyan erre, de köztudomású, hogy már ezen emlékezetes, s a ha­tárőrvidékre nézve cardinális fontosságú pátensben is kimondatott, hogy a határőrvidéki erdők az álladalmi közvagyon tulajdona , s miután határőrvidéki állam nincs, igen természetesen csupán a magyar állam tulajdonát képezhetik. Természetes, hogy a dolgok ily állapotában semmi szó sem lehet a második pont alatt kifejezett kívánalom figyelembe vételé­ről. A­mint a miniszerelnök helyesen megjegyezte, a magyar kor­mány ismételve sürgettetett e pálya kiépítésére. Ismételt tárgya­lások után elkészült a javaslat, mely szerint a határőrvidéket meg­illető jövedelmek a határőrvidék vasutainak építésére fordíttatnak a­nélkül, hogy az állam túlságosan belevonatnék a költségekbe. Miután oly sok agitatió folyt e vasút kiépítése mellett, most épen ellenkezőleg annak elhalasztását kívánják. A magyar állam áldo­zatot hoz az állam egyes részeiért, annál kevésbé érthető, hogy most épen ezen kedvezményezett rész, a­mely eddig folytonosan a vasutak gyors kiépítését sürgette, kezd lármázni s követeli az elmarasztalást. Még kevésbé érthető s még kevésbé gyakorlati azon ürügy, a­mely mellett el akarják halasztani a kérdést. Addig — mondja Jakies A.­ur külön véleménye, — míg meg nem határoztatik szá­zalékokban az arány, a melyben a nevezett beruházási alap vasúti vagy más czélokra fordítható, nem lehet megszavazni a pénzt. A dolog pedig úgy áll, hogy akár a magyar kormány előterjesztése, akár az 1870:XXXVIII törvényczikk,akár végül a Mollináry-féle eredeti javaslat (tehát a legtúlzóbb horvát szempont) fogadtatik is el: minden esetben kétségtelenül igénybe lesz véve az egész (3,3­ 4 milliónyi összeg, tehát az egész 1­00%. A­mikor pedig egyetlen egy krajczár sem marad fen további rendelkezésre , akkor szembe­szökőleg nagyon is naiv kifogás a részletes tárgyalás megkezdését azon feltételhez kötni, hogy előbb határoztassék el elvileg, hány százalék fog azon összegből, a­mely sehol sincs, még más czélokra fordíttatni. A harmadik kivánalom a beruházási bizottságnak, mint a polgárosított horvát-szlavén határőrvidéki beruházási alap kezelő közegének előzetes meghallgatását követeli. Ezen kivánalom semminemű törvényes alappal nem bir. Az 1871. június 8-án kelt rendelet létesítette ugyan a beruházási bi­zottságot, de nem mint a határőrvidék érdekeinek képviselőjét, ha­nem mint egy egyszerű administratív testületet. Azonban bármily jogi természete legyen is e bizottságnak , az kétségen kivül áll, hogy a vasúti kérdések, a­melyek a magyar-horvát egyesség által a magyar kormánynak, illetőleg törvényhozásnak hatáskörébe té­tettek át, egyátalában nem ruházhatók át e felelősség nélküli, s mandátumot sem bíró testületre. E bizottság előleges meghallgatása legfeljebb a kormány által vétethetnék foganatba,ha felvilágosításo­kat remélhetne tőle. Azonban annak előzetes meghallgatása vagy meg nem hallgatása szembeszökőleg nem alterálhatja a törvényhozás eljárását, sem pedig a javaslat részleges tárgyalását ezen kérdés miatt megakasztani nem lehet. Ily, valóban gyenge támadást mi nem vártunk a törvényja­vaslat ellen, a­melynek részleteit már közelebb méltattuk volt. Hanem hát egy dolog világos. Ez az, hogy a határőrvidék ninc megelégedve. Ez még magában nem volna csoda, m­ert a határőr­vidék a polgárosítás behozatala óta egyátalában soha sincs megelé­gedve, hanem a csoda az, hogy ugyanazon vasutakkal nincs meg­elégedve, a­melyeket maga kért volt. S minthogy más érveket nem tud felhozni a javaslat ellen, belekapaszkodik azon államjogi fosz­lányokba, a­melyeknek — mint kimutattuk — semmi legkisebb értéke sincsen. Nézzük a dolgot ez oldalról is. Az 1870: XXXVIII. törvényczikk által a következő vasutak­­ lettek elvileg engedélyezve : a) Eszéktől Nasiczon, Pozsegán, Uj-Gradiskán át a Száva balpartján Sziszekig ; b) Sziszektől a Kulpa völgyén Károlyvárosig, s c) Uj-Gradiskától Broódon át Mitroviczig. Ezzel szemben a jelen törvényjavaslat, hatályon kivül helyez­ve az alföld-fiumei vasút eszék-sziszek-károlyvárosi részének ki­építését elrendelő 1870. évi XXXVIII. törvényczikket, a követ­kező vasutvonalakat rendeli el kiépíttetni: a) Mitrovicztól Vinkovczén, Broódon, Új Gradiskán és Suti­ján át Sziszekig; b) Sziszektől a károlyváros fiumei vasút valamelyik állo­másáig ; c) az alföld-fiumei vasút dályai állomásától Vukovárt lehető­leg megközelítve Vinkovczéig. Kétségkívül eléggé jelentékeny eltérések mutatkoznak a két felfogás közt, de ha emlékezünk a Mollináry-féle javaslatra, tisz­tán áll előttünk, miszerint az idők nyomása, illetőleg azon körüle­mény, hogy az 1873-as válság után ma nehéz lesz ily terméketlen területet átfutó vasút részére tőkét teremteni, lassanként éreztet­ték magukat még a horvát kívánalmakon is. S valóban, — mint legutóbb részletesen kifejteni igyekeztünk, — nem is annyira a

Next