Vasuti és Közlekedési Közlöny, 8. évf. (1877)
1877-11-08 / 45. szám
45. szám. Budapest, 1877. November 7. Nyolczadik évfolyam. KÖZPONTI vasuti és közlekedési közlöny. Megjelenik minden szerdán. „ félévre . 4 „ Előfizetési dij : Házhozhordással vagy postai küldéssel eerész évre 8 ft Kiadó-hivatal Vadász utcza 9. sz földszint. TARTALOM: Az osztrák államvasút társaság új pályaudvara Budapesten. — Adalékok a kamatbiztosításban részesülő magyarországi vasutak személyzete újjászervezésének kérdéséhez. II. — A német vasuti igazgatóságok egyletének közgyűlése. (Folytatás ) — Törvényjavaslat a déli vasut megosztása tárgyában. — A képviselőház pénzügyi bizottságiból. — A vas- és aczélnak államilag elismert osztályozása. — Szakirodalom. — Vasuti hirek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda : V., Vadász utcza 9. sz. földszint. Az osztrák államvasút társaság új pályaudvara Budapesten. Nagy városok gyors felvirágzásának, hatalmas vonzerejének és nagy kiterjedésének természetes alapokon kell nyugodni. Ott, hol ezek hiányzanak, lehet ugyan mesterséges fejlődést előidézni, ez azonban komolyabb idők és viszonyok beálltával rögtön határozott hanyatlássá változik. Fővárosunk természetes fejlőképességének bizonyítéka tehát, hogy az a legkedvezőtlenebb anyagi viszonyok közepette sem szűnt meg nagyobbodni, szépülni s külsőleg is világvárosi jelleget ölteni. Bár a magánvállalkozási szellem az utolsó években parlagon hevert, az állam, a község s a nagy társulatok nem szűntek meg részünkre mindazt biztosítani, mi egy nagy forgalmi központ, az ország fővárosa nélkülözhetlen kellékeihez tartozik. Pompás épületek emelkedtek, az utczák tágultak, a forgalom szabadabb s könyebbé vált. A fővárosnak a Duna által elválasztott két része többszörösen, nevezetesen egy új sinsor által is összeköttetett, s ezzel az ipar és kereskedelem szilárdítására újabb eszközök teremtettek. Csak lapunk utolsó számában emlékeztünk meg hosszabban a budapesti összekötő vasút forgalomba helyezéséről, s néhány nappal később már egy újabb nagyszerű ünnepélynek, az osztrák államvasút társaság budapesti új pályaudvara megnyitásának voltunk tanúi. Az összekötő vasút hivatva van a kereskedelembe új életerőt oltani, régi felhagyott útirányokat újból élénkiteni s idegen áruk nagy mennyiségét városunkba s ezen át vezetni; a miért is, reánk nézve nagy gazdászati jelentőséggel bir. Az uj pályaudvarnak pedig feladata, hogy az érkező idegen előtt városunk nagysága és jelentőségéről tanúskodjék s annak ékitése és szépitésére szolgáljon.És csakugyan kiváló disze is fővárosunknak ezen az osztrák államvasút társaság bőkezűsége folytán létrejött, a szó szoros értelmében pompás épülettelep, melynek létesítése által a nevezett társulat a főváros teljes elismerését érdemelte ki magának. Az előbbi pályaudvar, melynek helyére építtetett a mostani, 1842-ben épült s 1867-ig teljesen megfelelt a forgalom igényeinek. De ez évtől kezdve a forgalom folyton növekedve oly arányokat öltött, hogy a társaságnak a helyiség megnagyobbításáról kell gondoskodni. Fel is építék a régi indóháznak a gyár utcza felé néző homlokzatát azzal a szándékkal, hogy majd a többi még szükséges épületeket is a meglevővel egy vonalban, homlokzattal a gyár utczára fogják építeni. A nagy körútnak ez időben felmerült terve azonban, mely szerint az az új épületeken vezetett volna keresztül, nemcsak a megkezdett építés folytatását tette lehetetlenné, de a már meglevő részt is veszélyezteté. De Serres A. az osztrák államvasút társaság kitűnő építészeti főigazgatója a tények ily állásával szemben azon szerencsés megoldási módot ajánlá, hogy a már fölépült homlokzati épületek hagyassanak érintetlenül, s a körút azok mögött vezettessék keresztül, mi által a közmunkatanács megmenekül a kisajátítás költségeitől, a meglevő pavillonoknak az új körút felé néző homlokzata is kiépül s a körút még szebb lesz, mert egyenesen a Margithidra fog nyitni. A körút másik oldalára pedig a társulat nagyszerű pályaudvari épületeket emel, melyeket már a hidtól meg lehet látni, s melyek impozáns hatást fognak kelteni Tudvalevő dolog, hogy sok évi tárgyalások után végre 1873-ban tudott csak a főváros az államvaspálya igazgatóságával megegyezni a város nagyon is közelében lévő pályaudvar környékének végleges rendezése, az átjáratok és helyreigazítások tárgyában. Amint a szerződést megkötötték, az osztrák állampálya igazgatósága, minden kicsinykedéstől és fukarkodástól menten azonnal hozzáfogott a mű létesítéséhez. Nem volt a létesítendő munka valami könnyű. Meg kellett küzdeni sok oly nehézséggel, mely más hasonló építéseknél nem fordul elő. Az első kérdés, a pénz kérdése nem okozott nagy nehézséget, mert a majdnem 8 millióra rugó összeget,melybe az egész pályaudvar végleges rendezése fog kerülni, az igazgatótanács készséggel megszavazta. D e Ser re s elkészíté a terveket, melyek a képzőművészeti társaság 1874-ki kiállításán általános feltűnést okoztak. Az új pályaudvar mögötti tér a nagyszerű „Nándor híd" által átboltoztatott s azonkívül még két átjáró létesíttetett és pedig az egyik alagút, a másik áthidalás segítségével,s maga e közlekedési vonalak helyreállítása másfél millió forintjába került a társulatnak.Ezzel azonban még nem volt vége a hozott áldozatoknak. A gyár utczára néző régi indóház kibővítése 350.000 forintjába került a társulatnak, s mégis beleegyezett az új tervbe anélkül, hogy a régi indóház lebontásáért bármi kárpótlást is követelt volna. Ezenfelül a társulat területéből 2500 fölnyi térség a körútba esvén, a társulat ennek átengedéséért 250.000 frtot kapott ugyan, de oly e lapok hasábjain már korábban részletesen ismertetett feltételek és viszont teljesítmények kikötése mellett, hogy abból neki alig marad 120.000 frt vagyis négyszegölenként 50 frt. De Serres tervei alapján a társulat négy építő czéget szólított föl pályázatra, melyek közül az Eiffel G. és társai párisi czég lett győztes. Ennek adatott át tehát a tervek végrehajtása átalányösszeg mellett. Az udvari pavilion, a postaépület és a vendéglőhelyiség a társulat által házilag állíttatott elő, mint amelyek tisztán és változatlanul De Serres tervei szerint épültek. Az egész épület külső és belső kiállítása igen díszes, és annyiban páratlan, mert a vas alkalmazása ily mértékben mint itt, még sehol sem fordult elő. Kivéve a nagy csarnoknak két sarkpavillonát, melyek tömör modorban vannak előállítva, a főépület nem egyéb, mint vasváz, mely a legszebb, különleges alakú és szinü téglákkal van kifalazva. Az épület külseje meglepő és a magas manzard alakú tetők a tervelők franczia eredetét már messziről hirdetik. Az épület főrészei és berendezése következő : A csarnok főhomlokzata vagyis orma az új körútba esik és jobbról-balról egy-egy 3 emeletes pavilion által van szegélyezve; az egyik pavilion a váczi út sarkát képezi és ezen az oldalon van az érkezők részére a kimenet, de egyúttal az udvari pavillonhoz a hozzájárul is. A jobboldali pavilion mellett van az I. és II. osztályú étterem épülete, melyet a pavillonnal egy födött folyosó köt össze. A vendéglőépület másik végén van az elutazók részére a bejárati kapu, honnan az itt csinos parkozás közt a pénztárcsarnokhoz vezet, mely a nagy csarnok közepén emelkedik ki. Külseje ugyanazon modorban épült, mint a sark-pavillonok, csakhogy nincsenek tornyai, mint az előbbieknek. A pénztárcsarnok egy üveggel fedett tágas helyiség. Belmagassága 17 méter, hossza 35 méter és szélessége 21 méter. A pénztárcsarnokban változnak az utijegyek és ettől jobbra esik a málhafeladási terem, melynek méretei hasonlók a pénztár csarnokéihoz. A málhafeladási teremből az úgynevezett posta-csarnokba lépni, melyben a mozgó posták megrakodnak. A feladott málhák is itt rakatnak be a podgyászkocsikba. A fedett postacsarnok magával a postaépülettel is összeköttetésben áll, valamint a gyorsszálltmányok raktárával is. A pénztárcsarnoktól balra esnek a várótermek