Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)
1879-05-28 / 22. szám
22. szám. Budapest, 1879. Május 28. Tizedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARALOM . A vízszabályozási társulatok kérdései. — A tiszavidéki vasút 1877. kiviteli és átmeneti forgalma. — Az állami biztosítást élvező vasutak uj beruházási kölcsöne. — Kikinda-pancsovai vasút. — Vasutaink üzletbevételei. — A kassa-oderbergi vasút czimleteinek értékesítése. — A brassó-tömös-határszéli vasút megnyitása. — A vasúti tűz- és szállítási kárbiztositás ügyéről. — A képviselőházból. — A képviselőház közlekedési bizottságának jelentése a kassa-oderbergi vasút ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnoki vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló 70. számú törvényjavaslat tárgyában. (Folytatás.) — Vasúti hirek. — Vegyesek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda: Hullán;-utcza 4. sz., II. emel. Előfizetési díj: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 8 frt. félévre 4Kiadóhivatal: V., Balván; -utcza -f. az. II. emel. Megjelenik minden szerdán. A vízszabályozási társulatok kérdései. A vízszabályozási társulatokról szóló törvényjavaslat, úgy ahogy az a közlekedési bizottság és a képviselőház által letárgyaltatott, kétségkívül egy igen becses javaslat, amely a jelen helyzetnek viszonyai között a legtöbb szükségletnek teljesen megfelel, felette fontos érdekeket ölel fel az. Ma 59 ily társulat van az országban, melynek ártere közel 5 millió hold, töltéseinek hossza negyedfélezer kilométer, amely társulatok ármentesítésére eddigelé mintegy 36 millió forint adatott ki. Ily roppant érdek az, amely felette szerény czímű törvényjavaslat disponál, mely érdek nagysága az idők jártával még emelkedni fog. Maga a tiszavölgyi érdekeltség 25 millió forintra számítja azon összeget, melyre ma szüksége van, s ha hozzáveszszük azt, hogy ez összeg alighanem elégtelennek fog bizonyulni később, midőn a munkálatok előhaladása lehetetlenné teendi már a megállapodást, valamint azt is, hogy a Tiszán kívül még sok más folyamunk igényli a szabályozást, azt hiszszük, nem tévedünk azon állítást kockáztatva, hogy e kölcsöntörvény alapján oly óriás összegek fognak folyóvá tétetni, minek magyar területen befektetési célokra még nem fordíttattak soha. A bizottsági tárgyalásokból jelentékenyen megjavulva került ki a törvényjavaslat. Azon részleteit a kormány javaslatának, amelyek az állam felügyeleti jogának megbővítésére vonatkoznak, csak helyeselni tudjuk, s azok csakugyan lényegileg el is fogadtattak a bizottsági tárgyalások alkalmával. A kölcsön feltételeit illetőleg azonban teljesen abnormisok s a társulatok részéről csakugyan elfogadhatatlanok voltak a kormány javaslatai. Így például a kormány azonkívül, hogy ezen terhek elsőbbsége minden betáblázott vagy be nem táblázott követelés előtt világosan kimondatott s az által azoknak a birtokkal inhaerens viszonya szabályoztatott, és még a bírói árverésen való megszerzésnél is kimondatott elsőbbségek; azon kívül, hogy a kölcsön kamatai és törlesztési részleteire nézve az adóval egyöntetű behajtás biztosíttatott, sőt kiköttetett még az is, hogy e részletek három hóval előbb fizettessenek be az előtt, amint a hitelezőnek fizetni kell - a kormány í nég 10°/o-nyi biztosíték letételét követelte készpénzben és nem fizetés esetén az ártérben fekvő birtokosok szolidaritását. Ez volt a javaslat sarkpontja, s a közlekedési bizottságnak csakugyan nagy érdeme, hogy e sarkpontból kiforgatta a javaslatot. Az államkincstár eléggé biztosítva van az által, hogy e terhek inherens terhek gyanánt jelöltettek ki; elveszéstől tehát félni nem lehet, hogy a behajtás az állam kezében van s egy negyedévvel hamarább eszközöltethető, mint a törlesztési részletet fizetni kell. Azonban a közlekedési bizottság még tovább ment. Az eredeti 10% helyett egy évi járadék-összegnek biztosítékul való letételét is elrendelte, csakhogy azt is a társulat tetszése szerint készpénzben vagy kamatozó kincstári jegyekben. Ez összeg kamatai a társulatokat illetik, s az egész kölcsön visszafizetése után az illető társulatoknak kiadandók. Ebből folyólag mi még tovább szeretnénk menni. Szeretnék kimondatni, hogy a biztosíték bármely államkötvényben letehető legyen. Ez az államra nézve mindegy, de a társulatokra nézve nem. Ha ugyanis — mint körülbelül lehet számítani — két millió forintra rúg a leteendő összeg, ennek egy évi kamata avente mai árfolyama szerint 150,000 forint volna; kincstári jegyekben csak 100,000 forint. Hogy ez összegek, kiadatásuk után tartalékalapul fognak szolgálni a társulatoknak, az mindenesetre emelni fogja azok védképességét, kivált a mostani helyzettel szemben, amikor igen gyakran a legnagyobb rész idején egy árva garasuk sem volt a társulati pénztáraknak. Még nagyobb vívmány az, hogy a közlekedési bizottság tárgyalásai folytán az ártéri birtokosokat terhelő szolidaritás eszméje teljesen elejtetett. Ezen szolidaritásra csakugyan nem volt semmi szükség, s mivel senki sem ment volna bele oly kölcsönbe, mely által például 1,2 millió terhet vett volna jogilag nyakába, nailyon természetesen meghiúsíttatott volna általa magának a törvénynek intenziója. A társulati költségjáradékok behajtásánál is igen nevezetes jobbításokat tett a bizottsági tárgyalás. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis — és ez a kormány előterjesztésében is fentartatott — a társulati járulékok csak az esetben fedeztetnek, amikor az összes adótartozás már lerovatott, tehát igen ritkán, idejében pedig soha. Hogy ennek mily szomorú következményei voltak a társulatok életképességére nézve, azt nem kell bővebben magyarázni. A módosítások jelentékenyen javítják a helyzetet. Nem mondják ugyan ki a teljesen paripassá való behajtást, amit a társulatok óhajtottak, de kimondanak legalább annyit, hogy a társulati hátralékok az egyenes adóhátralékok után, de a folyó adók előtt hajtandók be. Kívánatos lett volna itt kimondani, hogy azon társulatok, melyek kölcsönjárulékokat is fizetnek, egyenesen az államkincstárba fizethessék ezeket is, hogy így egyszerre tehessenek eleget kötelezettségeiknek. A jelen gyakorlat ugyanis, amint a törvényjavaslat most áll, az, hogy a folyó járulékokat behajtja a társulat, a társulati hátralékokat és a kölcsön törlesztési és kamatrészleteket az állam. Nem helyesebb volna-e , ahol legalább maga a társulat kérelmezi — együttesen, egy elbánás alá vonni mind a hármat? Van azonban két oly kérdés, amelynek hiányát nagyon érezzük a törvényjavaslatnak még tárgyalása után is. Az egyik az, hogy a társulati terhek nyilvántartásáról nem gondoskodik. E terhek megelőznek minden mást; jogi szempontból tehát teljesen követelheti a jóhiszemű vevő és hitelező, hogy e teher létéről hiteles módon, tehát — amennyiben a hiteltelekkönyveknél ez lehetetlen — a kataszteri birtokévekből tudomást meríthessen. A másik az, hogy a korábbi betáblázásokat is megelőzvén e terhek , a törvényben világosan kellene kimondani azt, hogy ezen abnormis tényre honnan veszi az állam a jogalapot. Onnan nevezetesen, hogy e kölcsönpénzen új érték teremtetik. Ki kellene tehát mondani, hogy a kölcsönért kérelmező társulatok ezen értéknövekedést tartoznak kimutatni. Vannak még ezenfelül más hiányok is. Így az 1871 : XXXIX. tcz. hiányai a társulatok megalakulása tekintetében szembeszökők, a feloszlásról épen nem intézkedik, sőt az adminisztratív eljárásról sem szól elég szabatosan. Ezekről csakugyan kell mihamarabb gondoskodni. A fentebb említett, két főbb hiány pótlását czélozta azon két toldalék, amelyet György Endre és gróf Lónyay Menyhért javasoltak, de a melyek nem nyerték meg a többséget a képviselőházban, legalább ez alkalommal nem. Ezen kérdések is függőben hagyattak tehát a törvényjavaslattal kapcsolatos többi nagyfontosságú kérdésekkel együtt, melyek közül elég egy párt érintenünk. Ilyen a tiszai királyi biztosság kérdése; ilyen az ártéri telekkönyveknek a hiteltelekkönyvekkel, vagy legalább a kataszteri telekkönyvekkel kapcsolatba hozatala; ilyen az ártérfejlesztés nagy és komplikált kérdése stb. Mindenesetre tagadhatatlan tény azonban az, hogy a jelen javaslat által sokat fog nyerni a közügy, a társulatok hitele és a befektetési kedv, s azért részünkről is melegen üdvözöljük annak létrejöttét.