Vasuti és Közlekedési Közlöny, 10. évf. (1879)
1879-11-21 / 78. szám
500- el nem fogadhatók az üzlet terhére, míg a többi úgynevezett kezelési fölöslegek és hiányok igen. És ez helyes is. A sikkasztásból felmerült károk egyébként ugyanazon szempont alá tartoznak, mint a pénzbeli sikkasztások, melyeknél fontos azon körülmény, hogy a hiány megelőzhetése tekintetében mulasztás nem terhel-e valakit? A kezelési fölöslegek vagy hiányok kétfélék: 1. Olyanok, melyek a beszerzési és egységárak változásaiból eredők. Ezekről már fentebb volt alkalmunk megemlékezni. 2. Olyanok, melyek abból származnak, hogy több vagy kevesebb anyagszer van tényleg készletben, mint amennyinek a számadások szerint lenni kellene (anélkül, hogy visszaélésről lehetne szó). Ezek tehát leginkább a mérlegelés kisebb-nagyobb pontosságának következményei. Miután a kezelési fölöslegek mindkét esetben az üzleti számlák megrövidítéséből születlenek, helyes, hogy ismét az illető számláknak kerüljenek javára; épen úgy helyes, hogy érintett kezelési hiányok, — melyek rendes kezelésnél alig bírhatnak jelentőséggel, — az üzletnek terhére rovassanak. Czikkünk folyamán többször hangsúlyoztuk már, hogy az egységárban csak az első rendeltetési állomásig felmerült szállítási és lerakodási díjak szerepelhetnek; érdekesnek tartjuk immár még a többi szállítási, fel- és lerakodási költségekre vonatkozó e) pontot is figyelembe venni. Erre nézve a m. k. államvasutaknak következő, talán kevéssé ismert magyarázatát idézzük: ,.Az anyagszerkezelés készletét képező anyagszereknek az anyagszerkezelés szertáraihoz és lakhelyeihez, valamint a fogyasztó osztályokhoz küldése után felmerülő elszállítási, fel- és lerakodási költségeket az anyagszerkezelési osztály viseli, megjegyezvén, hogy anyagszerkezelési készletnek csak azon anyagszerek tekintendők, melyek valamely számadó közegnek nem elhasználás, hanem csupán megőrzés végett adatnak át." „Ha előfordul, hogy elhasználás végett már kiszolgáltatott anyagszerek más fogyasztóhoz, vagy valamely anyagszerkezelési szertárhoz küldetnek, ez esetben az elszállítási, fel- és lerakodási költségeket azon szolgálati ág tartozik viselni, melynek érdekében az elküldés elrendeltetett." „A használhatlanná vált anyagszereknek az anyagszerkezelés szertáraihoz, vagy lakhelyeihez való küldése után felmerülő elszállítási, fel- és lerakodási költségek a küldő szolgálati ág terhére esnek, kivéve azon eseteket, midőn ezen költségek elszámolása külön rendelet által másképen szabályoztatik." „Általános elvnek tekintendő, hogy valamely anyagszer csak azon időponttól fogva kezd valamely szolgálati ágra szállítási és kezelési terheket róni, midőn az átvétel a kijelölt helyen megtörtént." E határozmányokhoz nincs mit toldanunk. Kiemeltük volt még azt, hogy bevett szokás szerint a szükséges anyagszer állomány alapjául a rendes üzletnél 3 hónapon át fogyasztott anyagszermennyiség vézetik. E felvételre a tapasztalat szolgáltatott adatokat, s az a legtöbb fogyasztási czikkre nézve megfelelőnek is mutatkozott, mindamellett nem lesz elkerülhető, hogy némely czikknél az egész évi szükséglet ne szereztessék be egyszerre. Ez esetben — amint ez magától értetődik — a szükség és czélszerűség mellett a dolog pénzügyi oldala is beható calculus tárgyává lesz teendő. Megfontolandó továbbá az is, hogy azon esetben, ha előre nem látott okokból származókig bizonyos anyagszerből a készlet túlságos nagy lett, nem czélszerű-e, a készletet eladás útján csökkenteni ? (Ez eshetőségnek ugyan beszerzéseknél nem volna szabad előfordulni, de az üzlettől visszanyert anyagoknál, ha azok további használata kilátásba volt ugyan véve, de az tényleg nem eszközöltetett, bizonyára gyakran be fog állni.) Nézetünk szerint igen, de csak akkor s oly mérvben, ha s amily mérvben az eladás előnynyel bír, vagy legalább is kárral nem jár. Ezzel leteszszük, s hivatottabb kezeknek engedjük át a tollat; de azon gyenge reményt meg nem tagadhatjuk magunktól, hogy futólagos észrevételeinkkel talán nem hasztalanul igyekeztünk az anyagszerkezelés némely kérdéseire egy kis világot vetni. A képviselőház pénzügyi bizottsága folyó hó 19-én tartott esti ülésén a szállítási adóról szóló törvényjavaslat tárgyaltatott. A javaslat a személyszállítási vitelbér 16°/o-át, a gyorsszállítmányi vitelbér 7°/o-át és a teherszállítmányok vitelbérének 3°/o-át állapítja meg adó gyanánt. (Teherszállításért eddig fizetett adó 2°/6 volt) Az, előadó tekintettel arra, hogy a szállítási díjak emelése a termények értékesítésére, bár csekély részben, nehezítőleg hat, a javaslatot csak azon esetben ajánlja elfogadásra, ha a kormány részéről a szállítási díjak czélszerű szabályozása és a vasutak csoportosítása mielőbb foganatosíttatik. Az ezek által elérendő eredményektől reményli a forgalom megkönnyítését és ez esetben a csekély mérvű adóemelést jelentéktelennek tartja. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszer kiemeli, hogy a javaslatban tervezett adóemelés a szállítási és vitelbérnek csupán 19/6-át teszi, hogy annak legnagyobb részét a nem garantírozott vasúttársulatok fizetendik, és hogy tekintettel az ezüst-agró megszűnésére, ez adótétel nem okoz megterheltetést. Kijelenti végül, hogy a kormány a vasutak csoportosítását és az olcsóbb tarifák létesítését legfőbb feladatának ismeri, azokkal behatóan foglalkozik és az ezekre vonatkozó előterjesztéseket még ezen ülésszakban a háznak be fogja nyújtani. Bujanovics Sándor, Lukács Béla és Helfy Ignácz ellenzik a javaslatot, a jövő rovására terhet nem vállalnak. A nyerstermények forgalmának megnehezítését látják a javaslatban és ezáltal veszélyeztetve látják a magyar termelés versenyképességét. Ez adó a földbirtokos osztályt fogja sújtani és végeredményben nem emeli az állam jövedelmét, mert viszont a forgalmat csökkentik. Mindaddig míg az egész előterjesztések alapján nem mérlegelhetik az azok által elérendő előnyöket, ezen javaslathoz nem járulhatnak. Kautz Gyula, Hegedűs Sándor, Harkányi Frigyes, Molnár György és többen azon fontosság mellett, melylyel a tarifta szabályozása és a vasutak csoportosítása a forgalomra és a szállításra nézve bír, elenyésző hatással a bírónak tartják e csekély emelést. A kormány által előterjesztett összes javaslatokban összefüggést és azon irányt látva, hogy állami háztartásunk különböző eszközökkel rendeztessék, e javaslatot, mint ezen irány egyik lánczszemét elfogadják. Ezen adót nem a termelő fogja kizárólag fizetni, de a fogyasztó és az egymással versenyzői társulatok. Az 1875-ik évben behozott hasonló adó nem bírt befolyással sem a személyszállítás, sem a vitelbér magasságára nézve. Az ezüst-agró megszűnése mellett a szállítás így is 16°/o-al lett olcsóbb s a jelenlegi viszonyok mellett egyátalán nem tehető fel, hogy az ezüst árkelete legkedvezőbb esetekben is magasabbra emelkedjék 4—5°/o-gal. A tervezett adóemelés 75%-ra az osztrák államvasútra, a dunagőzhajózási társulatra és a déli vasútra esik. Ezen indokok alapján a bizottság többsége a javaslatot úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadta. Az ostrák birodalmi tanács vasúti bizottsága folyó hó 19-én Reschauernek a másodrendű vasutakra vonatkozó javaslatát tárgyalta. A vitában részt vettek Jaworski, ki az egyes országok közreműködését a másodrendű vasutak építésénél szükségesnek tartja; továbbá Fürth, ki az állami segélyezést elkerülhetlennek találja, és Rieger, ki a másodrendű vasutak ügyét adómentesség és egyéb kedvezmények engedélyezése által óhajtja előmozdítani. A kereskedelmi miniszer erre kijelenti, hogy az engedélyezési törvényt, mely mindazon kedvezményeket magában foglalja, melyeket az állam a másodrendű vasutak építésénél a kormány felfogása szerint nyújtani képes leend, a képviselőháznak legközelebb be fogja terjeszteni. A törvényjavaslat már kész s ennek csakis a miniszertanács elé kell még kerülni és a császári helybenhagyást megnyerni. Az állam pénzügyi közreműködésére vonatkozólag általános törvényt szabni lehetetlen, másodrendű vasutak különben az állam anyagi közreműködése nélkül is fognak építtetni. Ha az állam közreműködése egyes esetekben szükséges leend, mindig külön törvények lesznek hozhatók. A másodrendű vasutakat illetőleg egy külön kisajátítási törvény alkotását a minister szükségtelennek tartja s az országok anyagi közreműködésébe beleegyezik. A tárgyalás további folyamán Gross a kormány előterjesztései bevárását hozza javaslatba. Miután a tárgyhoz még Herbst, Reschauer és Rieger szóltak, a vita végett ért. A budapesti közúti vaspályán gőzmmozdonyokkal tett kísérletek teljes sikerre vezettek s a mint értesülünk, a kirendelt bizottság részéről javaslatba fog hozatni, hogy a közúti vaspályán a gőzmozdonyokkal való közlekedésre a társulatnak az engedély megadassék. A megpróbált három különböző rendszerű mozdony mindegyike egyaránt megfelel a követelményeknek s csakis az iránt nincs még tisztában a bizottság és a társulat, hogy gazdasági szempontból a próba alá vett" mozdonyrendszerek melyike bir előnynyel a másika felett. A bizott