Vasuti és Közlekedési Közlöny, 11. évf. (1880)

1880-03-26 / 37. szám

202- másrészt pedig azon veszély ellen, mely ilyen torlódások képző­déséből a fővárosra báromolnék, igen tökéletlen mentő eszközt nyújt, sőt más irányban — miként azt bővebben fejtegeti — számos határozott hátrányt fog szülni. A főváros biztonságára nézve — mely kétségkívül a szabá­lyozás vezérindokát képezi,­­ a soroksári gát szerző szerint a­z ár gát minőségében okvetlenül meghagyandó és ha elértük azt, a­mi égetően szükséges, ha a promontori ág szabályozása által a fővárost árvíz ellen biztosítottuk, akkor a hasznosra is fordíthatjuk figyelmünket, és akkor mi sem akadályozza, hogy a soroksári ágat elzáró töltésben szekrényzsilip építtessék és a soroksári dunaág hajózható csatornává átalakíttassák. A közlekedési miniszérium­ a szünet után több, a köz­lekedési szakba vágó fontosabb törvényjavaslatot fog benyújtani a képviselőháznak. A lánc­hajózásról már benyújtott, s a lapok­ban többször említett vicinális vasutakra vonatkozó törvény­javaslaton kívü­l alkotmányos tárgyalásra készen áll egy új tör­vényjavaslat a kisajátításról, mely egyszerűsíteni igyekszik az eddigi nagyon bonyolult eljárást, mit f­őleg az építendő vicinális vasutak gyors keresztülvitele követel, s egy másik a Szamos­völgyi (Apahida Deés) vasútra nézve. Azon állítása a napi­lapok­nak azonban, mintha a kalocsai szárnyvonal állami költségen való kiépítésére és a vukovár-samóczi csatorna építésére, valamint a tiszavidéki vasút megvételére vonatkozó törvényjavaslatok is készen volnának, téves, mert ez ügyek m­ég nincsenek annyira fejlődve, hogy már törvényjavaslatba volnának foglalhatók. Új vasút és hajózási járat. Újabban ismét megindult két érdekes s a pápa­ keszthelyi vasútra nézve is fontos mozga­lomról vettü­nk értesülést; az egyik egy Kaposvárról kiágazó Sörnye, Marczali, Réthelyen keresztül Balaton-Szt.-Györgynél a pápa­keszthelyi vasúthoz csatlakozó vonallal foglalkozik, mely Somogy­megye legszebb s legtermékenyebb részét szerezné meg a pápa­keszthelyi vasút forgalmának; a másik pedig Balaton-Füred és a pápa-keszthelyi vasút meszes-györöki állomása közt, sze­mély- és teher-f­orgalomra gőzhajó-járat megindítását czélozza, mely a pápa-keszthelyi vasútra is ilyen kedvező befolyású leend. A budapest-zim­onyi vasút iránya felett a kormány már határozott. Ennek értelmében a jelzett vaspálya Budapestről Kis-Körösön, Szabadkán, Újvidéken és Karlóczán át Zimonyig fog vezettetni és Újvidéktől nyugatra Kamenicza előtt közvet­lenül a péterváradi erősség alatt kel át a Dunán, minélfogva itt egy nagyobb és egy kisebb alagút építése is szükségessé fog válni. Ez a vonalirány a közös hadügyministériummal egyet­értőleg lett megállapítva. Ezenkívül még egy kis-kőrös-kalocsai szárnyvonal kiépítésére vonatkozó határozat is hozatott. Ezen Budapest és Zimony közötti legrövidebb vasútvonal számára az érdekelt városok és községek már eddigelé is hatszázezer forintot meghaladó segélyt ajánlottak fel és biztosítottak részint kész­pénzben, részint pedig földben és munkaerőben. A vonal építési költségei 25 millió forinttal praelimináltatóak. Az e vállalat biztosítása iránti előkészítő tárgyalások most folynak a közleke­dési ministériumban s így rövid idő múlva erre vonatkozólag is várhatók tájékoztató tudósítások. Az üvegipar és közlekedési vállalataink. Az országos magyar iparegyesület közlönye a „Magyar ipar" legutolsó számában „Az üvegipar meghonosítása és felvirágzásának követel­ményei Magyarországon" czímű nagyérdekű czikkben a közleke­dési vállalatok ellen a következő vádakat emeli: „Induljunk ki mindjárt a hutából. A vasúti állomásokig vezető utak oly kritikán aluli állapotban vannak, hogy rendszerint még a gyalogra nézve is csak könyek között járhatók, így lészen a sors iróniájává bírni vasúti vonalakkal, mikor azok a jobbára gyalázatos utak miatt teljesen megközelíthetetlenek. Oly vidéken, melyeket vasúti vonalak szelnek át, az országutak rendesen teljesen el vannak hanyagolva, és igen megérzik rajtuk, hogy gondozásuk a megyékre van bízva. Ezen nyomasztó országos viszonyok csaknem elviselhetetlenekké válnak üvegkészítési iparvál­lalatainkra nézve, és félő, hogy a javítás már későn érkezik. Föl nem tehetjük, hogy még sokáig nélkülözni legyünk kénytelenek az újtörvényt, de addig is, míg ez végre létrejö, oly provisorius intéz­kedések szüksége forog fenn, melyek — legalább az iparvállalatok vidékein — az által enyhítsék a bajt, hogy a kormány felügyelete alatt jó karban tartásuk evidentialiset ellenőriztessék. A vasutakra térve, vasúti politikánkat legélénkebben illustrálják azon őskori műveltségi állapotra való, gályákból magasra font oldalú parasztszekerek, melyek az üvegkészítményeket, árukat a hutákból az elárusitási központba hozva özönvizelőtti módon czamm­ognak le a modern haladást jelző vasúti hálózatok közepette. Ez kivált közgazdasági szempontokból siralmas állapot. — A jámbor felső-magyarországi hazafi, mint fuvaros 8—12 napot harácsol el egy fordulóval, ez alatt nem dolgozik semmit, elhanyagolja gazda­ságát, meglopja földjét az elvesztett trágyával, kourágét merítve az elmetompító pálinkából, rontja silány jószágát a még silányabb uta­kon és mit visz haza? pénzt? azt épen nem, mindössze ittas állapo­tának utóhatását. És még is — valóban jellemző körülmény — ezen közgazdá­szatilg megbocsáthatlanul drága úton sokkal olcsóbba kerül ezen özönvíz előtti szállítási mód vasutainkénál, melyek épen arra volnának hivatva, hogy a közlekedést könnyű­vé és olcsóvá tegyék. Igazi komikum is rejlik ezen magában véve elég szom­orító és vétkes indolentiában, ha e mellett elképzeljük, hogy minő lélekemelő, és mily nemzetgazdászati nyereség, midőn az ökrös szekerek egész karavánja a vasúttal párhuzamosan folyton miként versenyez! Hanem azért a vasúti igazgatóságok még sincsenek azon helyzetben, hogy legyőzzék e versenyt! Sőt inkább lemondani látszanak azon szállít­mányról is, melyet a fuvarosok visszatérőben Budapestről fölfelé ma­gukkal visznek, D­e talán kedvezőbbek azon kilátások, melyek ez üvegárúnak innét a központból való eladását és továbbszállítását illetik? Épen nem, minthogy a versenyképességnek nem pusztán a gyors, de a lehető olcsó szállítási­ mód is fő feltétele. Váljon ez irányban mit tapasztalunk ? — A különböző vaspályák megannyi önálló közleke­dési és díjszabási igényeikkel; a számtalan elkülönített vonalak; a keleti piaczokkal való összeköttetések hiánya; és mindenek fölött az ezen iparágra súlyosodó elviselhetetlen vitelbér: ezen iparágat mozdíthatlan pangásra kárhoztatják. Az államvasút legutóbbi időben eszközölt ugyan némi mérsék­lést a vitelbérben, de ez oly csekély, hogy ha nem sikerül mielőbb határozottan előnyösebb osztályozást és megfelelőleg mérsékelt díj­szabást ép úgy a kocsirakotrányra, mint a darabárakra — és pedig egységesen és összhangzatosan mindannyi vaspályától elérnünk, a viszonyok jobbra fordultáról még csak álmodni is képtelenség. Elvitázhatlan tény, hogy külföldről az áruk jutányosabb áron szállíttatnak hozzánk, mint a minőkben mi, a belföldi közlekedési vonalakon részesülünk. Ép oly valószínűtlennek, sőt mesésnek tűnhetik fel, hogy bel­földi közutainkon néha c­sak puskalövésnyi hosszúság, a benne rejlő legyőzhetetlen akadályok miatt sokkal nagyobb távolságot rejt magá­ban, mint a külföld pláne tengerentúli országokra nézve a leghosszabb út, melyen külföldi versenytársaink nálunknál sokkal könnyebb szer­rel, számbavehető akadályok nélkül, érhetik és vadászhatják el orrunk előtt természetes vevőinket. A dunagőzhajózási társaság tarifta-politikája sem gyakorol ked­vezőbb hatást iparágunkra, mert angol, franczia, belga versenytár­saink czikkeiket tényleg olcsóbb díjért szállíthatják a Duna kikötőibe, mint mi, a tőszomszédok, ésannyira, hogy ama verseny kivitelünket nemcsak csökkenti, de — ezen egyetlen természetes kiviteli terünket, — teljes elvesztéssel is fenyegeti. Az üvegipar kiviteli fontosságát csak úgy méltányolhatjuk, ha más hazai terményünk kiviteli forgalmával összehasonlítjuk. El­ismert és hirdetett tény, hogy hazánk búza­ kivitele nyolcz évi átlag szerint évente méternázsában három és fél milliót tesz , míg az üveg­ipar maga, ily, nyomasztó körülmények között is, négy-öt millió érté­ket képvisel. És e roppant érték hazánk határai közé van erősza­koltan szorítva,­­ használhatatlan közlekedési vonalaink miatt. Üvegiparunk vitális érdeke kívánja, hogy a­mennyiben a gabna­neműek, vas-, malom­ipar, erdőtermékek a szállítási díjszabások mér­séklésében részesülhetnek, jövőre üvegáruink se zárassanak ki a modern közlekedési eszközök felhasználhatásának kedvezményeiből." Az üveggyárosok felsorolt panaszait érdekesnek tartottuk közölni, remélve, hogy a­mennyiben a szóban forgó visszásságok részben fennállanának, úgy a kormány, mint a közlekedési vállalatok nem fogják elmulasztani a hazánkban meglehetős töké­letességre vergődött üvegipar felvirágzását és megizmosodását kitelhetőleg elősegíteni. Mindenesetre kívánatosnak tartanók, ha a fennforgó panaszok illetékes helyről beható vizsgálat alá vétetnének. Különfélék. Vasutak államosítása Ausztriában. A Rudolf koronaherczeg pályának az állam üzletébe történt átmenete után oly rögtön meg­akadt államosítási nettó, mihelyt az elsőbbségi valuta kérdése kielé­gítő megoldást nyert, újból meg fog indulni. A kereskedelmi minis­tériumban közelebb ismételve folytak tárgyalások ez ügyben s hallomás szerint már egy teljes tervezet is van készülőben, mely úgy az államosításra kiszemelt vasutak sorrendjét, mint a kivitel közelebbi részleteit is megállapítja. Bécsi szakkörökben azon nézet ural, különben, hogy a gácsországi s a délészaknémet összekötő és a morva határszéli vasutak államosítása nem fog szóba jönni. A személyszállító vasúti kocsik fűtésének kérdésével évek óta élénken foglalkoznak szakköreink. Mándy báró a teherkocsik egész­ségügyi kocsikká való átalakítása és berendezéséről irt művében a Meidinger-féle rendszer szerinti kályhákat mondja legjobbaknak. A ma­gyar északkeleti vasút is, mely még 1877 ben rendelt meg III. és IV. osztályú kocsijai számára nagyobb számú ily kályhát, szintén igen kedvezően nyilatkozik az általuk elért eredmények felett. Ily kályhák használtatnak ezenkívül az osztrák hadsereg betegek és sebesültek szállítására szolgáló valamennyi vasúti kocsijain és hajóin is, hol hasonló­­kép teljesen kielégítőknek bizonyultak. A Meidinger-féle kályhák

Next