Vasuti és Közlekedési Közlöny, 11. évf. (1880)

1880-11-21 / 139. szám

135. szám. Budapest, 1880. November 12. Tizenegyedik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. TARTALOM . Közutak és a postaügy Svájczban. (Vége.) — A három napi fekbérmentesség isméti életbeléptetése Budapesten. — Igazgatósági tag kinevezése a szamosvölgyi vasut­hoz —A Bécsben székelő közös közlekedési vállalatok ü­zletjelentései magyar nyelven. — A buda-győri vasut tárgyában. — Különfélék. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. Szerkesztői iroda : TI., váczi körút 21. sz.­(Ipar-udvar) II. em. Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. félévre 6 .­­ Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Kiadó­hivatal: TI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) I­. em. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Közutak és a postaügy Svájczban. (Vége.) A postaügy Svájczban hasonló módon fejlődött, mint Németországban. Egyes városok, hatóságok és magánosok kü­l­dönczei, a postaü­gynek hű­bér utjáni átruházása egyes csalá­dokra, bérbeadás, elkülönített cantonalis postaigazgatások, a posta­ügy egyöntetű rendezése a szövetség által: ezek voltak a svájczi posta lassankénti fejlődésének egyes p­ázisai; itt is mint nálunk, többféle átmenetek után azon meggyőződésre kellett jutni, hogy a postaügynek a lakosság, kereskedelem és forgalom érdekeinek megfelelő fejlődése csakis egyöntetű szervezés útján érhető el. A különböző elnevezések alatt működő hivatalos küldönczök tekinthetők a postaügy kezdetének a Svájczban ; feladatuk első­sorban a hatóságok leveleinek széthordása és kézbesítésében állott, ezért bizonyos fizetést húztak s hivatalos eskü letételére voltak kötelezve, mi mellett azonban az illető hatóság előleges engedélyének kinyerése után szabadságukban állott, hasonló szolgálatokat magánosoknak is, ezek költségén teljesíteni. St.­galleni kereskedők a 15. században lovasküldönczöt járattak Lindau, Ravensberg és Ulmon át Nürnbergbe, mely egyesüléshez később Svájcz egyéb vidékeiről is több kereskedő csatlakozott. E járatok költségeit az illető kereskedők évi járulékok fizetése által közösen viselék; ők választák meg s fogadták fel a küldönczöket kezesség mellett, s számukra mozgalmas időkben bizonyos hivatalos tekintélyt eszközöltek ki a hatóságtól, mi a város szinei és czimerével ellátott köpeny viselésében nyilvánult. Ez Ordinariknak nevezett lovas küldönetjáratok a 16. század végén, midőn a Thurn und Taxis bárók II. Rudolf császár által a posta-haszonélvezeti jogot nyerték a Német Birodalomban, végleg beszüntettettek. Hasonló lovaskü­ldöncz-járatok voltak St. Gallenból Zürich, Aarlberg, Murten és Genfen át Lyonig is rendszeresítve, melyek lyoni ordinariknak neveztettek. A 16. században darab ideig nürnbergi és augsburgi kereskedő-czégek is használták e járatokat. Midőn 1585-ban schaffhauseni keres­kedők lovasküldöncz-járatokat szerveztek Francziaország és Némethonba, azokhoz német kereskedők is csatlakoztak. 1630 óta Zürichből is jártak ily lovasküldönczök Genfbe. Az ez utóbbi járatok s a st.-galleni vállalat közt támadt verseny 1649-ben egyezményre vezetett, melynek értelmében a st.-galleni és zürichi küldönczök felváltva indíttattak Genfbe. E berendezések közé nagy zavart hozott a postaügynek a berni kormány által 1675-ben a reich­enbachi Fischer család részére örökhűbérbe történt adományozása. Minden szállításra kerülő tárgy azontúl a Fischer-féle postának volt átadandó. Egy 1677-ben létrejött egyesség szerint a zürichiek és st. gallenieknek megengedtetett, hogy kü­ldönczeiket egész Bernig továbbra is járathatják azon feltétel alatt, ha a hatósági leve­lezéseket díjmentesen szállítják s a költségeket maguk viselik. 1680-ban jogaik egy újabb megállapodás értelmében még szűkebb korlátok közé szoríttattak. E közben­­ pedig 1675-ben Beat Fischer életbe léptette az örökös bérbe vett postát, mely is azontúl fiágon leszármazó utódainak kezeiben hagyatott 1832-ig. A bérleti összeg e század elején előbb 40000 fres, később 65000 fres (régi érték) volt. Nagy tevékenységet fejtett ki a postaügy körül a 17. század első felében Klingenfuss, schaffhauseni polgár. Előbb a baseli kereskedők számára rendezett be lovas küldöncz-járatot Schaffhausentől St.­Gallenig, később pedig saját költségén szervezett kocsiposta-járatokat, melyen utazók Basel, Solothurn, Bern, Luzern, Lausanne­s Genfbe szállíttattak ; később azt valóságos kocsiposta intézetté fejlesztvén, a Thurn und Taxis-féle postaigazgatóságtól örökös hűbérbe is kapta. Midőn Fischner utóbb kétszeri posta­járatokat indított Genfből Bern, Aarau, Lenzburg és Badenen át Schaffhausenig, Klingen­fuss vele egyesült s ez utóbbi járatok javára iparkodott a birodalomból Svájczba menő leveleket Schaffhausenen át irányí­tani s a Thurn und Taxis-féle zürichi postaigazgatás közvetí­tésével a st.-gallen-nürnbergi ordinari-intézményt tönkre tenni, mi végre — mint már említők — sikerült is. A többi cantonok közül még Zürichnek volt jól szervezett posta­üzeme. A 17. század végén a következő járatok állottak fenn: Hétfőn: a baseli gyalogküldöncz levelekkel a Rajnához, a st.-galleni gyalogküldöncz, a schaffhauseni küldöncz, a berni küldöncz a franczia levelekkel , a luzerni küldöncz; kedden: a schaffhauseni és luzerni küldöncz; szerdán: a berni (kocsi) és a schaffhauseni küldöncz; csütörtökön: a berni küldöncz; pén­teken : a küldöncz Bergamóba Olaszországba szóló levelekkel, a st.-galleni és a luzerni küldöncz; szombaton: a schaffhauseni küldöncz, a churi küldöncz Olaszországba rendelt levelekkel, a st.-galleni kü­ldöncz az ordinarival St.-Gallen s a birodalomba.­­ A 18. század végén a zürichi postánál a következő járatok voltak rendszeresítve: vasárnap: messagerie (málhakocsi bádog fedéllel) Baselbe s egy két kerekű cabriol-posta St.­Gallenbe ; hétfőn: diligence Constanz s a birodalomba, Messagerie St.­Gallen és Lindauba, lovasposta Schaffhausenbe levelek s nehéz tárgyakkal, Messagerie Bern és Genfbe, a glarni küldöncz; szerdán : kétkerekű Cabriol-posta Aarauba s a gyalogküldönczök Schaffhausen és Luganoba; csütörtökön: két kerekű posta St.­Gallenbe, lovas posta Schaffhausenbe; pénteken : a waldshuti küldöncz személyekkel és nehéz tárgyakkal és a glarni kül­döncz; szombaton : kétkerekű levélposta Aarauba, gyalogküldön­czök Schaffhausen, Chur és Luganoba s a pénzposta Baselbe. Mindjárt a 19. század elején a postaügy Svájcz egyes cantonaiban lényegesen más alakot öltött: 1803-ban ugyanis a nemzeti regaliák ismét visszaszállottak a cantonokra s ezek közvetlenül vagy közvetve maguk vették kezeikbe a postaligyet. A posta természetesen még igen hiányos volt s nevezetesen a hegyi utakon át a postalovar csak kisérő volt, kihez a posta­utazók saját lovaikkal csatlakozhattak. Igy például hetenkint ment egy küldöncz Lindauból Churon át Mailandba s kíséretében az utasok saját vagy bérbe vett lovaikon tehették meg ez utat, minek folytán a főbb helyeken, mint Lindau, Chur és Chiavenna sok bérlő állott a közönség rendelkezésére. A szállítás e­leme egész a jelen század harmadik tizedéig volt gyakorlatban. A díjtételek addig, míg a posták a cantonok birtokában voltak s különösen e század elején rendkívül különbözők s foly­tonos változásoknak alávetve voltak. Azon további körülmény, hogy minden canton saját érczpénznemekkel birt (1800 előtt 667, 1800—1848 153 különféle érezpénznem) még növelé a nehézségeket. Pénz és csomagok szállítására nézve is ugyanaz áll mint a leveleknél, azok díjszabásozása is ideiglenes és vál­tozó volt. Az egyszerű levél — egyes kivételektől eltekintve — átlag V2 súlyúnak vétetett és számíttatott. A szövetségi alkotmány keletkezéséig a postát maguk kezelték : Bern, Luzern, Glarus, Freiburg, Solothurn, Graubünden, Aargau, Tessen, Waadt, Neuenburg és Genf cantonok; részben más cantonoknak bérbe adva: Uri és Baselland , Zürich, Basel­stadt, és St.-Gallen posta­igazgatásukat postaszerződések követ­keztében más cantonokra is kiterjeszték; Schwyz, Unterwalden o/W. és u/W., Zag, Schaffhausen és Turgau bérbe adták a postát, végül Appenzell A. Rh. és I. Rh. cantonoknak a posta regáléból semmi hasznuk sem volt. St.-Gallenben a postát a 16. századtól kezdve 1836 október­­-éig egy kereskedelmi directorium kezeié, a midőn aztán cantonális igazgatás alá kerü­lt; ez alkalommal nagy javítások lettek e cantonban keresztülvive; nem akartak fiscális intézetet a postából csinálni, hanem csupán a levelek, áruk és utasok lehető biztos, gyors és olcsó szállításának elérésére törekedtek.­­ A graubündeni cantonban a posta igen nagy jelentőséggel

Next