Vasuti és Közlekedési Közlöny, 11. évf. (1880)
1880-01-14 / 6. szám
6. szám. Vasuti és közlekedési közlöny TARTALOM: Állam, magán vagy vegyes vasut-kezelési rendszer. — Az államvasutak igazgató-tanácsának újjászervezése. — Az üszöghi műhelyek á helyezése Pécsre. — Több városi magánvasutnak az állam általi megvételére vonatkozó törvényjavaslat indokolása. — Különfélék. — Vegyesek. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztési iroda: V., Zoltán-utcra 10. az. I. mifl. Előfizetési díj: Házhozhordással v. postai küldéssel egész évre 12 frt. félévre 6 „ Egyes, csupán a kiadóhivatalban kapható példányok ára 20 kr. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Kiadóhivatal: V., Zoltan-utcza 13. sz. I. emel. Állami, magán vagy vegyes vasut-kezelési rendszer.*) »Nem a vasutkezelési rendszer változtatására van tehát szükség, hanem oly intézmények hosszú sorára, melyek által a bajok megszüntethetők és azon előnyök eléretnek, melyek a vasutak megvételének eszméjét előidézték.« »Nem a rendszertől, hanem az alkalmazás módjától és a rendszabályok jól választott egyensúlyától függ a siker." »Ezen egyensúly fentartására nézve a »vegyes kezelési rendszer a legalkalmasabb.* A most felsorolt végkövetkeztetésekre jut Tóth Károly »A vasútkezelési rendszerek Magyarországban « czímű munkájában. Mi Tóth Károlyt mint jeles vasúti szakembert ismerjük, ki igényt tarthat arra, hogy nézeteivel, ha már azokat a sajtó útján közzé bocsájtotta, bővebben foglalkozzunk. E mellett szakirodalmunk nem oly gazdag, hogy annak gyarapítását, főleg egy oly szerző részéről, kitől már az előtt német nyelven jelentek meg munkák — örömmel ne üdvözöljük. Ezen örömöt talán némileg zavarni alkalmas, de a dolog természetében fekszik, hogy e feladat rendszerint azoknak jut, kik a szerzővel vagy épen nem, vagy legalább nem egészen vannak egy nézeten. Jelen munkával szemközt azonban e feladat elöl főleg azért nem lehet kitérni, mert a magyar tudományos akadémia azt mint pályaművet a Dora-jutalomra méltatta, s ez által némileg e munka végkövetkeztetéseit is helyeslésével ruházta fel. Az akadémia által kitüntetett, de újabb időben többnyire csak relatív becsű pályamunkák hosszú sora után nem volna indokolva, hogy e helyeslést túlbecsüljük; de kicsinylenünk sem szabad azt, mert habár az exigentiák tudománya, melynek mértékét kell egy ily munkára alkalmazni, szorosan véve nem tartozik is az akadémia feladatai közé, azonban — mint tudjuk — annak kebelében épen ezen gyakorlati tudományág a leggazdagabban van képviselve. Nyilván inkább is az élő nemzeti érdek, mint az elvont tudomány lebegett tudósainknak szemeik előtt, midőn a vasutak kezelési rendszerére vonatkozó pályakérdést kitűzték. Német- és Olaszországban a vasutak államosítása napirendre került, s előre lehetett látni, hogy ezen eszmeáramlat nálunk is nagyobb hullámokat fog verni; szükséges volt tehát a talajt előkészíteni, hogy ellent tudjon állani, ha kell, avagy termékennyé tétessék, ha kívánatos. A kérdés még nem volt eléggé actuális, hogysem azt kizárólag a napi sajtónak lehetett volna átengedni. Függetlenül a napi benyomásoktól és pártszenvedélyektől, rendszeresen kellett azt kifejteni és minden oldalról megvilágítani, nem hagyva figyelmen kívül a látszólag csekély jelentőségű mozzanatokat sem, melyek a napi sajtó Szerk. figyelmét legkönnyebben elkerülik, habár talán együttvéve a kérdést épen ezek alkalmasak eldönteni. Így keletkezett a pályakérdés, melyben, mint a fentebbi idézetekből kitetszik, olyan nyerte el a pályadíjat, amelynek czélja és irányzata az, hogy a talaj az ellentállásra képessé tétessék. Mi ezen irányzattal nem értünk egyet, azért magunkra vállaljuk, a kérdést, ha nem is épen az ellenkező, de egy más és talán több oldalról megvilágítani. 1. A magyar tudományos akadémia, midőn a vasutak kezelési rendszerére vonatkozó pályakérdést kiírta, igen jól tudta, hogy ily kérdést tisztán elméleti alapon, helyi és kulturális viszonyoktól eltekintve, és oly kevéssé lehet megoldani, mint a nemzetgazdasági tudomány más főfontosságú kérdéseit. Ily alapon, ha már minden áron választani kell a rendszerek közt, csak a vegyes rendszerre eshetik a választás, mint amely, úgy az állami, mint a magánrendszer előnyeit, csak hogy egyúttal hátrányait is, egyesíti. Azért az akadémia világosan a Magyarországban kívánatos vasútkezelési rendszert tűzte ki pályakérdésül. Tóth Károly is hivatkozik Weber M. M. báró azon igen helyes megjegyzésére, miszerint »a vasúti kérdések minden országban különbözően bírálandók meg, mert a népességnek nemzetiségi és éghajlati viszonyok szülte sajátságai, az ország kereskedelmi viszonyai, a kormányforma, a vasúti intézmény fejlődésének története és a vasúti hálózat többé-kevésbé természetes kifejlődése által adott feltételek az ítéletet más-más álláspontra utalják.« Minde mellett Tóth — mint előszavában külön is megjegyzi — a subjectivitás veszélyének elhárítása tekintetéből jónak látta, munkájában a hazai viszonyokra csak ott vonatkozni, hol ez világosan ki van mondva. Hogy mennyiben felelt meg ez által az akadémia szándékának ? ezt vitatni avagy kétségbe vonni, nem ide tartozik. Mindenesetre a mi utaink már itt elválnak egymástól, mert nézetünk szerint épen csakis a hazai viszonyokra kellett volna főleg szorítkozni , minden más érvet, legyen az bármily jó, ha egyszer a mi viszonyainktól idegen, bátran el lehetett volna hagyni, már csak azért is, hogy a fölösleges érveknek iskolakönyvszerű sorakoztatása a figyelmet épen a concret viszonyoktól el ne vonja. Tóth — amint ezt még látni fogjuk— elég jó észlelé s a szükséges nyíltsággal is bír arra, hogy a feladatot így is megtudta volna oldani, és tárgyilagosságát a concret viszonyokkal szemben is megóvni. Ha mégis más úton járt, ezáltal reánk nem ugyan a minden áron választani kényszerített elméleti, de inkább azon gyakorlati ember benyomását teszi, akinek könynyebben esett a választás, mint ennek indokolása. A vegyes rendszer bírhat s nézetünk szerint is bír Magyarországban jogosultsággal, de ezen jogosultságot a hazai viszonyokból s nem messziről összehordott érvekkel kell kimutatni. *) Lapunk múlt évi 79. számában a »P. Ll.«-al folytatott polémia alkalmából helyeztük kilátásba e ezinket, melyre a tárgyalt kérdések aktuális jellegénél fogva olvasóink és laptársaink figyelmét különösen felhívjuk.