Vasuti és Közlekedési Közlöny, 13. évf. (1882)

1882-06-30 / 77. szám

77. szám. Budapest, 1882. Junius 30. Tizenharmadik évfolyam. Vasuti és közlekedési közlöny. TARTAI­OM. Mellékvasutak épitése és finanszirozása Németországban. — Dr. Haas Ignácz. — Kitüntetések. — Kinevez­tek. — Osztrák államvaspálya-társaság. — Állami bizto­sítási előleg szükséglet f. é. julius 1-én. - A faeset-belm­czi vasut. - Különfélék. — Vegyesek. — Igazgatási, forgalmi és hivatalos értesítések. Szerkesztői iroda : VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frf. » ... fél évre . » Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Kiadó hivatal: VI., váczi körút 21. sz. (Ipar-udvar) II. em. « Mellékvasutak épitése és finanszirozása Németországban. Sybel Frigy­es tartományi tanácsosnak alább közölt fejtegetései szerint Németországban és különösen Poroszországban eddig sokféle körülmény állta útját annak, hogy az ország ritkább népességű­ és gyöngébb forgalmú vidékei a vasúti összeköttetések jótéteményében részesüljenek. Most valahára az államkormány gon­doskodása mellett s a közvélemény nyomása alatt lehető lesz mind­azon ez iránybani visszásságok megszüntetéséhez látni, melyek további fenállása a lakosság túlnyomóan nagyobb részét belát­h­atlan következményi­ gazdasági hanyatlásnak dobná martalékul. Vasúti összeköttetések az iparos tevékenység minden terén rész­ben az áruk elszállítására, részben pedig személyes viszonyok ápolása és fentartására oly rendkívüli előnyöket nyújtanak, hogy azok nélkül még a legerőteljesebb törekvés is alig képes a verseny­küzdelem felvételére. A nagy magán vasúttársulatok, s a többnyire hasonló szellemben kezelt korábbi államvasúti complexumok nem voltak képesek a mellékvasutak építésére ter­mékenyítő befolyást gyakorolni, s feladatuknak csakis a fővona­lak építése és üzeméből lehető nagy kamatnyereség elérését tekinték. Az ily vállalatokat létrehozó szabadalmaknak a vasút­építést sikerrel kellett volna legtágabb értelemben a közérdek szolgálatába terelni, mi azonban csak nagyon ritka esetben történt. Mellékvasutak szakszerű alakítás mellett megfelelő kama­tozást igen, magas­ osztalékot azonban csak ritkán nyújtanak, ezért a nagy vasúttársulatok nem is lehettek hajlandók ily kevés értékű vonalak felvétele által összvállalatuk jövedelmező­ségét csorbítani. Ha a tápláló vonalrészek szaporításától egyrészt a szállítmányok mennyiségének növekedése általában várható volt is, másrészt a vasúthálózat sű­rebbödése egy és ugyanazon társulat különböző vonalrészeinek egymásközti versenyzésére is vezethetett volna, a­miért is a szállító közönségre hagyatott arról gondoskodni, hogy áruit a legczélszerűbb módon juttassa a fő­vasúthoz. Magán vasúttársulatok néha kénytelenek voltak mellékvas­utakat is építeni, mert jól jövedelmező vonalak engedélyezéséért folyamodván, csekélyebb értékű vonalrészekre szóló engedélyek igénybevételére is kényszeríttettek. Lényeges eredmények ez után nem érettek el. A nagy társulatoknak — egyszer az illető enge­dély birtokában,— mindig elég módjuk és alkalmuk van a reájuk erőszakolt mellékvasutak kiépítését elodázni, sőt teljesen meg­hiúsítani is. Ha azonban mellékvasút építésére valamely társulat önként vállalkozott, akkor nem érte be oly kártérítés követelé­sével a legközelebb érdekeltektől, hogy azzal a vállalat megfelelő jövedelmezőségűvé tétethessék, hanem egészen kereskedői szem­pontokat követve, annyit igyekezett kieszközölni, a­mennyit csak lehetett. Egy kis iparos város például közelebb, miután az állam a befektetési tőke egy­ötödrészének erejéig nyújtott kárpótlást, maga is hasonló összeg elvállalására s azonkívül még a be­fektetési tőke hetedrészéig terjedő árfolyam-veszteség viselésére is kénytelen volt. E mellett az építő társaság az előirányzott építési tőkének csaknem egy harmadát megtakarította, miből azonban a községnek csak igen csekély részt térített meg. Más esetekben pedig az érdekeltektől, tekintet nélkül a vállalat jövedelmezőségére, az előirányzott összeg egy­negyede vagy egy harmadát is elérő veszteségi pótlék átvállalása követeltetett. Egy nagy vasúttársulat nemrég mellékvasutak építésének elő­mozdítására forgalmi területen, korlátolt kamatbiztosítást kívánt nyújtani, és­pedig egy negyedig. Egy másik nagy társulat magatartása a másodrendű vasutak kérdésében, az országgyű­lésen röviddel ezelőtt élénken lett elítélve. Mellékvasutak építé­sének lassú haladása a magán vasúttársulatok uralma alatt eléggé mutatja, mily kevéssé voltak azok e feladat megoldására hivatva és képesítve. Érdekük csakis a nagy forgalmi pontokat egybekötő fővonalak kizsákmányolását követelvén, a műszaki körök is a terveknek csupán a fővonalakhoz leendő alkalmazá­sára törekedtek. Kivétel nélkül valamennyi vonalnál a már egyszer szokásossá vált forma alkalmaztatott, s gyakran egész czéltalan pazarlás űzetett. Téves volna ezekért az állami felügye­letet felelőssé tenni, hisz tény például, hogy a bröhlvölgyi közúti vasút már sok évvel ezelőtt az állam részéről mindazon könnyí­tésekben részesíttetett, melyek ily vállalatra nézve szükségesek. Sőt inkább még a műszaki körökben is oly felvilágosodott szakférfiaknak, mint Hartwich és Weber, hosszú és nehéz küzdelmet kellett kifejteni, míg azon nézetet általános érvényre juttathatók, hogy minden egyes pályaépítkezés olykép állítandó helyre, mint az a helyi viszonyok és a várható árak mennyi­ségéhez képest, a megkívántató jövedelmezőség elérésére leg­czélszerűbbnek látszik. Sajnos, hogy most némely technikus túl lő a czélon s azt követeli, hogy mindazon esetekben, midőn nem kétségtelenül úgynevezett teljes pálya forog szóban, feltétlenül az egész épít­kezés lehető egyszerűen és olcsón történjék. Nagy előszeretettel kívánják sokan a keskeny nyomtávot még ott is alkalmazni, hol szabványos vágányú vasút nemcsak jövedelmező, de általános forgalmi szempontokból kívánatos is volna. Egy a másodrendű vasútügy terén igen tapasztalt technikus, Horstmann, találóan mondja, hogy Németországban honvédel­mi szempontokból s tekintettel szabványos nyomtávú nagy hálózat fenállására, minden egyes esetben minden mellékvasút első­sorban szabványos vágányúra volna tervezendő. Sajnos, hogy ezen elv a gyakorlatban nagyon is ritkán követtetik , felhozatik ellene a többi közt, hogy olcsón építendő szabványos nyomtávú mellék­vasutaknál gyakran igen szűk görbéket kellene beilleszteni, mi pedig a főpálya kocsijainak átmenetét akadályozná. Élénk iro­dalmi harcz folyik már két év óta, s nem bír véget érni a felett, váljon megengedhetők-e eltérések a szabványos nyomtávtól, vagy sem. Míg Würtembergben keskeny nyomtávoknak csakis külö­nösen alkalmas kivételes esetekben lehető alkalmazása határoz­tatott el, Szászországban épen megfordított irány követtetik, s mellékvasutaknál rendszerint csakis a keskeny nyomtáv jut alkalmazásra. Szenvedélyesen védi sok technikus ez utóbbi irányt. Mily homályosak különben még e tekintetben a felfogások, erről legjobban tanúskodik azon újabb élénk vita, mely a keskeny nyomtáv legczélszerűbb mérete felett támadt, vala­mint az, hogy minden technikus kizárólag azon nyomtávot ajánlja alkalmazásra, melyet vonatkozó számításai alapján helyes­nek vélt felismerni. A Krauss-féle gépgyár Münchenben egy maga az utolsó 10 év alatt keskeny vágányú vasutak számára nem kevesb, mint 45 különféle nyomszélességű gőzmozdonyt volt kénytelen készíteni. Kétségtelen, hogy a keskeny nyom a szabványos vágány­nál igen gyakran olcsóbb áron lesz helyreállítható, de tagad­hatlan az is, hogy bizonyos körülmények közt az építésnél elért pénzügyi előnyök az elkülönített üzem pénzügyi hátrányai által teljesen ellensúlyoztatnak, s egyszeri­ példa által kimutat­ható, hogy az említett pénzügyi hátrányok összege alkalmas esetben a szabványos nyomtáv több­ költségeinek kamatoztatá­sára is elégséges volna. Egy helyütt közelebb 47 k­m. hosszú szabványos nyom­távú terv lett a közút erős igénybevételével kidolgozva, melynél az előirányzat több nagyobb híd építési költségeinek beszámítá­sával, kilométerként 51,000 markkal volt megállapítva; egy másik ugyanazon vidéken hasonló talajviszonyok közt készített keskeny nyomtávú tervezetnél ellenben, mely a közútnak még nagyobb igénybevétele mellett, úgyszólván semmi műépítményt nem igényelt, a költségek, a kis kocsitelepet is beleértve, a

Next