Vasuti és Közlekedési Közlöny, 14. évf. (1883)
1883-11-21 / 136. szám
924- teti, de csak a legközelebbi perez kezdeténél. A teljes perez lefolyása után az emeltyű automatszerűleg elvonatik a forgó tengelytől és a mutató lapról a fordulatok száma leolvasható. Ezen számoló készülék sok esetben igen kívánatos; ennek egy fő- vagy normaórával való összeköttetése semmiféle nehézséggel sem jár. A most használt tachymeterek ugyan megmutatják a fordulatok számát a forgó tengelylyel való állandó összeköttetés folytán, azonban Kohn fordulatszámlálója bizonyos esetekben igen jó szolgálatokat tehet. A déli vasút a többi készülék között egy hordozható telegráf-állomást is állított ki. Ez az állomás igen compendiosusan van összeállítva,, egy jelfogóval dolgozik, amelynek szerkezeti elve a 49 és 50 ábrákból látható. Ez egy egy csévéjű jel-50-ik ábrafogó, mi által a készülék egyenlő érzékenység mellett rendkívül compendiosus, mint az ábrából minden további magyarázat nélkül kivehető. Ha ily czélokra a színes szó a berendezés egyszerűségének előnyével bír is, azonban a jelfogó használatának is, melyhez mindenesetre helyi telep kell, egyes esetekben meg van a jó oldala és ezen berendezés különösen ott ajánlható, ahol egy segédállomásnak bekapcsolása előrelátható. Ezen állomásnak a vonalba való bekapcsolására az 51. és 52. ábrában rajzolt szorító csavar-készülék szolgál, mely aránylagos kicsisége mellett könnyű bekapcsolást, megerősítést és a drótoknak elosztását lehetővé teszi. Ez 3 aczéldarabból áll, melyek egymástól teljesen el vannak szigetelve. Az oldaldarabokban rézsútos hasadékok vannak, amelyekbe a földfeletti vonal drótja jön és fejes csavarok által megerősíttetik. Most a középső drót felett a drót elvágható és a vonaláramot mindkét oldaldarabtól vezetni lehet kábelen át a hordozható állomáshoz. Az itteni ábrák az illető nézleteket a természetes nagyság kétharmad részében tüntetik fel. A déli vasút tárgyai közül mindenesetre egyik legérdekesebb a mödling-brühli szakaszra való villamos vasúti kocsi, mely vasút — mint tudjuk — október hó 22-én adatott át a közforgalomnak. Ez egy földfeletti vezetékű rendszerhez való kocsi volt, amelyről a villamosság egy csúszó szán segítségével vitetik át a másodrendű gépre. Volt itt egy vezeték-váltó is kiállítva, mely a vágányváltóval folytonos összeköttetésben áll és a melynek állásai automatizerüleg jeleztetnek. E mellett egy asztalon egy egész csomó szép készülék volt, melyek a villamos vasut üzeménél szükségesek. A déli vasut készülékei igazolják azt, hogy Ausztriában kellő gondot fordítanak a vasutak szintén a villamos készülékek kellő gyártására, hogy minden felesleges ezteromát mellőznek és csak az okvetlenül szükségesekre fordítanak figyelmet. Itt nem puszta minták voltak, hanem természetes nagyságú készülékek, melyek működtek, ha kellett s az is érdem. (Folytatása következik.) Rácz Sándor. A képviselőház pénzügyi bizottsága e hó 17-én folytatta a közmunka és közlekedésügyi ministerium 1884 évi költségvetésének tárgyalását. Mindenekelőtt az e tárcza költségvetésének függőben maradt tételei vétettek tárgyalás alá. Így 150 mozdony 1.650,000 frt árának 1884 évre eső 150,000 és 3.000 db. teherkocsi beszerzésére szükséges 3.600,000 frtnak az 1884 évre eső 400,000 frtnyi első törlesztési részlete. Lukács Béla előadó azzal indokolja ez utóbbi tételt, hogy már 1882-ben kölcsön-kocsikért 300,000 frtot, folyó évben pedig 1.400,000 adott ki az állam. Baross Gábor kéri a 3.000 db. kocsi beszerzését megszavazni, hivatkozik a szerződésre. Nem egyenlő kocsikról van itt szó, tehát csak átlagos árat lehetett felvenni. Köteles a vállalkozó 1884 októberben megkezdeni a kocsik szállítását; ha szükség lenne, ugy kész a szerződés tételeit felolvasni. Andrássy Manó gr. kérdi, hogy az országban készülnek-e ezen kocsik? Kemény Gábor báró igenlőleg válaszol a vagyonokat illetőleg. Andrássy Manó gr. helyeslőleg veszi a miniszer válaszát tudomásul. Irakovszky István szerint a főkérdés az, van-e szükség e kocsikra, ezt kellene előbb tárgyalni, továbbá azt is kellene tudni, mennyibe fog az egész dolog kerülni? Kemény Gábor b. hivatkozik a miniszeri indokolásra. Mindazon érv, amely a mozdonyok beszerzését igazolja, áll e tételnél is. A bérért, melyet eddig fizettünk a kölcsönkocsikra, meg tudnánk az összes kocsikat szerezni. A jövő évre egyelőre 1.800 kocsi kell, mintegy 3.600.000 frt vételárban. Ajánlja, hogy Tolnay miniszeri tanácsos megérkezéséig a bizottság hagyja függőben e tételt. Addig is, míg Tolnay az államvasutak igazgatója megérkeznék, hogy a szükséges felvilágosításokat megadja, a bizottság a magyar királyi államvasutak gépgyárának és a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár és barnaszénbányának költségvetését veszi tárgyalás alá. Az államvasutak gépgyára: Bevétel 1.945.000 frt; kiadás 1.715.000 frt. Lukács Béla előadó annak megjegyzése után, hogy az általános igazgatási költségekben mutatkozó 5,540 frtnyi többlet a gyár tervezett kibővítése által válik szükségessé, behatóan indokolja a költségvetést, kiemelvén, hogy a gyár forgalma örvendetes lendületet vett, és nálunk eddig elő nem állított czikkeket hoz forgalomba ; megemlíti továbbá, hogy a miniszer egy felügyelő bizottságot óhajt szervezni, melyet a gyár üzletének emelése czéljából szükségesnek tart. Helfy Ignácz perkorrestálja a felügyelő bizottság felállítását, s általában ajánlja, hogy a kormány a gyárak eladásának kérdésével foglalkozzék és ezt hosszasan indokolja. Hegedűs Sándor ellene van az eladásnak, mert a gyár új iparágat honosít meg nálunk és azt a magánverseny jó moderátorának tartja, megjegyzi még, hogy a gyárért nem is lehetne a kellő árt megkapni. Wahrmann Mór ellene van annak, hogy az állam mindent tegyen, de annyira nem megy, mint Helly, hogy az állami gépgyár eladását pártolja. Nem tartja azonban helyesnek, hogy az állam nagy összegeket fektessen be a mezőgazdasági gépek készítésénél, készítsen inkább vasúti czikkeket, mert gazdasági gépeket nálunk már magánvállalkozók is eleget állítanak elő. A gépgyár tiszta jövedelmének egy része vasúti czikkek előállítására fektetendő be. Kemény K. minister Hellynek válaszolva megjegyzi, hogy maga sem tartja helyesnek, hogy az állam egyesekkel konkurráljon, de vannak bizonyos iparágak, melyeket az államnak saját gazdasági érdekében ápolni kell. Ilyen a locomotivok készítése, melyeket az 'iiiliilii'iiíiliüliiiiiiiiilfliM 49-ik álra. 51-ik ábra. 52-ík álra.