Vasuti és Közlekedési Közlöny, 15. évf. (1884)
1884-01-04 / 1. szám
I. szám. Budapest, 1884. Január 4. Tizenötödik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM. Lunggis? hajózási társas'p'. — Az 1883 év folyamán megrozitott vasút romlik összeállítsi. — A magyar ki-ál áll imvn-uk hetievétele. — A budaipest-pécsi vasút részvényeseinek alakuló közgyűlés. — Polyák Béla, a győr-sopron-eben ürít vén vezérti k-rának nyugdíjazatása — Vasút Hercegovina sztára. — Magyarorszg áruforgalma Ausztriával és más országokkal. — Osztrák vasuti ügyek. — Különfélék.. — Igzgatáni és forgalmi hiatalos értsitések. — Hirdetések. Szerkesztői iroda: VI., sugárút 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. em. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán es centeken. Előfizetési dij: Helyban és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » » fél évre 6 » Kiadó hivatal: VI., sugarút 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. cm. Van szerencsénk lapunk a/.on t. megrendelőit, kiknek előfizetési idejük 111. é. deczember 11-ével lejárt, annak mielőbbi szives megújítására felkérni, nehogy alap szétküldése körül fennakadás támadjon. Dunagözhajózási társaság. / Ha a dunagözhajózási társasággal tervezett kiegyezést azállamháztartásra való hatása szempontjából bizáljuk, — pedig közlekedésügyi politikánk tényeit avagy mulasztásait ezen szempontból is kell mérlegelnünk, — ugy az abban különbözik az osztrák-magyar állam vasúttársasággal létrejött kiegyezéstől, hogy míg ez utóbbi a kincstárt a vágvölgyi vasút és folytatásának (Trencsén-Zsolna, Csácza-Zwardon) mintegy 14 millió frtnyi terhétől mentesítette, s ha hamarább kézbe vétetik vala, még a budapest-zimonyi vasút 28 milliónyi költségeitől is mentesítette volna, addig a dunagőzhajózási társasággal való kiegyezést nyomban követnie kellene a vaskapu és a gönyöl dunaág szabályozásának, s az erre szükséges 20—25 millió frt kiadásnak. Állításunkat mi sem igazolja jobban, mint az a félhivatalos közlés, mely szerint a félben szakadt egyezkedési tárgyalások majd csak az említett szabályozási munkálatokkal egyidejűleg fognak újból felvétetni. Uragekehrt ist auch gefahren, mint a német mondja, s mi sem természetesebb. Méltányosan a magyar kormánytól nem kívánhatja senki, hogy szabályozza a Vaskaput addig, míg nincs biztosítva az ellen, hogy egyfelől az oláh gabona, s másfelől az osztrák ipanczikk absolute olcsóbban ne vitessék át az országon, mint amily díjtétel mellett a magyar gabona és iparczikk ugyanazon rendeltetési helyekre kivitetik. Ugyanígy áll a dolog a gönyös dunaág szabályozásával is, szembeállítva t. i. az osztrák czikkek behozatalát a hasonló magyar áruk belforgalmával; s ha ez utóbbi szabályozás mellett felhozatik, hogy az a magyar kivitelnek is érdekében áll,utrv anélkül, hogy ezt tagadnánk, mégis ellenvethetjük, hogy a magyar kivitel érdekéről a magyar kormány egyelőre eléggé gondoskodott a budapest-szőnyi vonal kiépítése és a szőnybrucki vonal megszerzése által, s ez idő szerint nincs kényszerítő indok, mely a magyar kormányt arra indítaná, hogy siessen a Duna szabályozása által előre is versenyt csinálni még meg sem nyílt szőnyi vonalának. Addig tehát, mig az imént említett veszélyeknek akár a csász. és kir. szab. i-s. D. G. H. T. tarifáinak barátságos megkötése, akár pedig egy életerős magyar kir. D. G. H. T. alkotása által elere nem vétetik, szó sem lehet a vaskapu és a Gönyő melletti Dunaág szabályozásáról, mert különben a magyar kormány drága pénzen feláldozná a legfontosabb hazai érdekeket. Osztrák szomszédaink bizonyára elég méltányosak lesznek ezen álláspont jogosultságát elismerni, és pedig annyival is inkább, mert, végelemzésében az egységes vámterület mellett egy érv sem hozható fel hatályosabban, mint az, hogy hiszen a Magyarország és Ausztria közt tagadhatlanul fenforgó, — bár talán kelleténél többet hangoztatott — közgazdasági érdekellentétek, az egységes vámterület, mellett is eléggé ellensúlyozhatók egy jól átgondolt és okszerű közlekedési politika által. Áll ez mindkét részre nézve. Ilanc geniam daiuus, petiin usque vicissim. Mi bizonyára szívesebben látnánk, ha a dunai hajózásnál fenforgó ellntétek a D. G. H. T. dualizálása által nyernének kiegyenlítést, addig azonban, míg ez bekövetkezik, ne csodálkozzanak, ha a Vaskapuban és a Duna gönyör ágában fennlevő akadályokhoz, mint természetes védsorompókhoz ragaszkodunk. Igaz, hogy a Vaskapu szabályozására a berlini szerződésben nemzetközi kötelezettséget vállaltunk, de talán osztrák szomszédaink nem fognak ravaszságot látni abban, ha kérdjük : mivel sürgősebb ez, mint pl. a dunamenti bolgár várerőditmények lerombolása? — — — Mondják, hogy a hadügyministerium tiltakozott volna a D G. H. T dualizálása ellen. Ha igaz, akkor itt egy ferde analogonnal állunk szemben. Az osztrák kereskedelmi minisztriumnak bizonyosan csak kellemes lehetett a hadüg:ym ministerium által szorongattatni akkor, midőn a lengyelek provinciális vasúti politikájától nem tudott másként menekülni, s meglehet, hogy most meg a hadügyministerum engedett ily douce violencenak ; azonban.... bármint álljon a dolog, bis idem, non est idem. Ha a magyar kormány egyszerűen csak azon kérdést veti ellen, hogy hát miben szenvedtek hátrányt a hadászati érdekek az osztrák államvasut dualizálása által? biztos lehet, hogy a válasz nem lesz kedvezőtlenebb, mint évek előtt, midőn ugyancsak a hidügyministerium a vasúti szolgálat megimagyarositása ellen emelt volt szót. Azonban bárkinek s bárminő felszólalásával álljon is szemben a magyar kormány: mi a D. G. H. Társasággal való kiegyezésnek semmiben sem látjuk biztosabb garantiáját, mint épen abban a nexusban,amelybe ezen kiegyezéssel a Vaskapu és a gönyös dunaág szabályozása hozatott. Azok, akik akarni és sürgetni fogják a szabályozást, el fogják szívelni a D. G. H. T. dualizálását is. S elsősorban maga a társaság. Addig, hogy kiindulási pontunknál maradjunk: — i) a magyar kormány megtakarítja a 20 — 25 millió frt kamatait; i) néhány év múlva a mohács-pécsi vasutat beváltván, tarifális úton megadóztatja a társaságot a saját fogyasztására szükséges saját szenével. Ez is ér valamit, de viszont a társaság azzal fenyegetőzik, hogy .... a román lobogót egy rangba helyezi a magyar lobogóval ! Válaszunk erre igen egyszerű: ha a társaságnak sikerül a románokkal megbarátkozni azon az áron, hogy az osztrákmagyar lobogó mellett melléklobogóként a román színeket is feltűzi, ám boldoguljon velik, sőt a kiegyezés után tartózkodás nélkül szerencsét, kivánnánk hozzá. Azonban — nem mintha derogálna a román színekkel egy rangba helyeztetnünk — de mégis kérdenünk kell: mit keres a magyar Dunán, vagy az osztrák lobogó a magyar mellett, vapiy megfordítva ! Melyik itt a fő, s melyik a melléklobogó? Mit keres az osztrák lobogó Dévényen innen, ha a magyar lobogónak Dévényen túl nincs mit keresnie?! * A lobogó-kérdésnek tényleges megoldása tudvalevőleg egy képviselőházi határozaton alapszik, s azért azt nem kívánjuk benczkés alá venni, habár sok szó férne hozzá. Azonban 1880-ban a kérdéses képviselőházi határozat tárgytalanná vált. 1880-ig a D. G. H. T. egy közös közlekedési vállalat volt, s ezen körülményt legalább a magyar Dunán kifejezésre kellett juttatni. Olvasóink még emlékezni fognak, hogy 1875 ben, midőn a D. G. H. T. dualizánsának kérdése először felvettetttt, éles polémia folyt ezen társaság közjogi helyzetére nézve az osztrák és a magyar kormány közt, melybe a külügyministerium is beavatkozt, s mely azzal nyert befejezést, hogy ezen társaságnak közös közlekedési vállalati minősége minden oldalról elismertetett. 1880-ban azonban a társaság — mondhatnánk »nesz és zaj nélkül — kibujt ezen minőség alól, a mennyiben az