Vasuti és Közlekedési Közlöny, 15. évf. (1884)

1884-05-28 / 62. szám

62. szám. Budapest, 1884. mlajus 28. Tizenötödik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. Szerkesztői iroda El­õ fiz­e­té­s­i dij . Kiadó htotal: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. VI. »u^amt 4. »z. ».. Harkányi féle haz II. em. « ^ ^ ^ ^ ^ VI., »us»r«t 4. sz. a . Harkanyi-ffli haz IL Megjelenik hetenként háromszor, minden v&s&rn&p, szerdán es pénteken. TARTALOM. A verestoronyi vasútról, flaviai Lajostól. — Előmunkálati engedély. — Kiállitási vasút. — A kassa-oderl­ergi vasut sielvé­nylevonása. — A keleti vasutak kiépíté­séhez. — Vasutaink üzletb­evételei. — Különfélei Igazgatáai és forgalmi hivatalos értesitések. A verestoronyi vasútról. HAVIAR LAJOS mérnöktől. Az értekezésem tárgyául szolgáló, a verestoronyi vasút ügyének közérdekű volta felett alig hiszem, hogy valaki is kétel­kedjék, nem az iparos, a ki versenyképességének hanyatlását szomorúan tapasztalja; nem a gyáros, a­ki napról napra köze­lebb kénytelen húzódni a fogyasztókhoz azért, mert a mostani közlekedés reá nézve nem kielégítő; sem végre a kereskedő, kinek számos áruja a nagy körút folytán, mit megtenni kény­telen, aránylag tetemesen kisebb keletnek örvend. De alkalomszerű is a verestoronyi vasút ügyéről beszélni, mert nemsokára megkezdetik egyik első fontosságú külföldi csatlakozásunk, a­­munkáus-beszkidi­ vasútnak építése, melyet bizonynyal követni fog most már a csatlakozások további kiegé­szítése és végre miután a magyar állam­ ezen évi február hó 15-ikén átvette a részvényesektől az első erdélyi vasutat,­­ időszerű is a verestoronyi csatlakozással foglalkozni. * * * A verestoronyi vasút tervének történetét dióhéjban vagyok kénytelen adni, oly terjedelmes, messze a múltba visszaható az. Számos könyv, még számosabb tanulmány és tömérdek hírlapi "czikk köszöni e tervnek létezését. Vo­­lt idő, midőn kiváló köz­kérdést képezett, melylyel a legmagasabb körökben behatóan foglalkoztak. Évek hosszú során tartotta izgatottságban a kedélyeket, szorongó várakozásban az érdeklődőket.­­ Üzérkedésnek képezte tárgyát már eleve, de sokan belevesztették tőkéiket, és politikai tőkét csináltak belőle mások akkor, a­midőn kizárólag köz­gazdasági kérdésnek kellett és lehetett volna tekinteni. A verestoronyi vasút története egy az erdélyi vasutak tör­ténetével. Már 1847-ben közvetlen annak következtében, hogy gróf Széchenyi István a közlekedési ügyek rendezésének elveit megállapítani törekedett, két csoportra oszlottak e tekintet­ben az erdélyrészi vezérférfiak. — A kérdés lényegét akkor még csak a Magyarországgal való összeköttetés képezte. A kőrösvölgyi és marosvölgyi vasutaknak egyaránt akadtak párt­fogói. Maga Széchenyi gróf a marosvölgyi vasút mellett nyilat­kozott és a körösvölgyinek a királyhágói nehézségek miatt elle­nére volt. Később az eszmecserék folytán pontosabban lettek meg­állapítva a vonalak és különösen két nagy terv pártolói állottak egymással szemben, t. i. a nagyvárad kolozsvár-segesvár-brassó­bodzaszorosi és az arad-nagyszeben-verestoronyi vonaléi. A szabadságharcz ideje alatt szunyadott az Ügy és csak jóval annak lezajlása után vetetett fel újból a közgazdasági kérdések között. 1850-ban kezdődött újból a küzdelem, a midőn is Kolozsvárt, Marosvásárhelyt és Nagyszebenben csaknem egy időben vetődött fel újból a már addig is annyi keserűséget okozott kérdés. A szebeni consortium a Rothschild házzal műkö­dött erélyesen , a kolozsvári vonal hivei pedig a Pickering József és Ede czéggel munkálkodtak tervük kivitelén. Báró Bruck az arad-verestoronyi vonal mellett nyilatkozott és az ellenfeleket egymáshoz közelebb hozni igyekezett, a mi azonban egyáltalá­ban nem sikerült. 1862. július 14-én ő felsége a kereskedelmi ministerhez a következő leiratot intézte: »A midőn a tiszavidéki vasútnak folytatását Nagyváradtól és Aradtól Erdélyen keresztül a román határig Brassón, mint szintén Nagyszebenen át alapjában engedélyezem, meghatalmazom önt ezen folytatólagos pályák biztosítása czéljából alkalmas vállalkozókkal tárgyalásokba bocsátkozni és a tett ajánlatok szerint intézkedni.­­ A román herczegi kormánynyal az erdélyi és a román vasutak csatlakozása végett leendő tárgyalások iránt tegye magát érintkezésbe külügyi miniszeremmel­. Ugyancsak 1862-ben ajánlatot tettek a kolozsvár-brassói vonalnak, a gyulafehérvári és nagyszebeni szárnyakkal való kiépítésére Bischoffsheim és Hirsch urak Brüsselből, mely ajánlat nem találtatván elég kielégítőnek és kidolgozottnak — nem fogadtatott el. A hosszas küzdelem az irányadó köröket oda látszott juttatni, hogy azok az összes tervezett vonalak kiépítésére hajlandóknak mutatkoztak. — Ilyen értelmű törvényjavaslat lett 1863-ban az állami kamatgarantia tárgyában a birodalmi tanács elé terjesztve.­­ A birodalmi tanács bizottsága az aradi vonal mellett nyilatkozott. Erre ismét megkezdődött a küzdelem. Kül­döttségek jártak Bécsben , tervek dolgoztattak ki és lettek be­mutatva. Az 1863 évben megkezdődött az aradi vonal földmunká­jának építése, még pedig ínséges munkaerővel. Egyidejűleg tárgyalások folytak a Pickering czéggel, mely már a biztosítékot is letette volt, az arad-verestoronyi vasút kiépítésére és üzletére. Azonban daczára mindezeknek még 1864 és 1865-ben is csak az aradfalvincz-gyulafehérvár vonal kiépitése len végleg elhatározva. 1866-ban kiadatott a cs. kir. I-s. erdélyi vasút engedély­okmánya a piski-petrozsényi szárnyvonallal együtt, kamatgaran­cziával és oly kikötéssel, hogy a már teljesített földmunkák átvétetnek. 1867-ben a m. kir. közmunka és közlekedési ministerium Erdély részére csak egy vonal kiépítését vette tervbe, t. i. a nagyvárad-kolozsvár-brassóit a majdani csatlakozással most már a tömösi szoroson át. Nagyszebennek Kis-Kapustól egy szárny­vonal kiépitése volt tervezve. Erre Nagyszeben városa és Szebenszék egy indokolt kér­vényt nyújtott be a verestoronyi csatlakozás érdekében. 1869-ben kiadatott a m. kir. szabadalmazott keleti vasút­vonal engedélyokmánya. A brassói vasút sorsa ezzel el volt döntve. Most még a csatlakozás kérdése volt hátra a román vasutakkal, mire nézve a tárgyalások már régen folytak. A két kormány között 1872-ben megköttetett a csatlakozásokra az egyezség, három csatlakozási pont volt megnevezve, melyek között a verestoronyi nem foglaltatott. Ezen egyezség azonban a román kamara által 1873-ban elvettetett. E közben kiépült az első erdélyi vasút és a keleti vasút, melyek 1870 augusztusában, illetőleg 1873 júliusában a köz­forgalomnak szárnyvonalaikkal együ­tt teljesen átadattak. Ugyancsak 1872-ben, még a szárnyvonal megnyitása előtt alakult Szebenben egy consortium, mely feladatául tűzte ki minden erejével odahatni, hogy a verestoronyi csatlakozás elvalahára valóban létesüljön. Ezen consortium igen szép ered­ményeket mutatott fel Rimnik és Pitesti vidékén anyagiak­ban. Bukarestben, Bécsben és Budapesten pedig erkölcsiekben. Egyszersmind azon tapasztalatra jutott, hogy a finanszirozáshoz positiv alap, traceirozás, részletes tervezet és költségszámítás kell, mégpedig egy olyan testület, vagy társulat által készítve, mely­nek munkálata teljes hitelű még a mérvadó körökben is. Igy jön 1873-ban ezen munkákkal az osztrák csatlakozási vonalak társulatának vasuti- és pénzügyekben elismert tekintélyű igaz­gatója, Kosslin úr megbízva, ki a műszaki munkálattal 1874-ben teljesen el is készült. Ezen tervezett vonal adatait és leírását lentebb fogom ismertetni, ezúttal csak annyit említek fel, miszerint a nevezett társulat igazgatósága a foganatosított tanulmány alapján azon

Next