Vasuti és Közlekedési Közlöny, 15. évf. (1884)

1884-11-21 / 138. szám

138 szám. Tizenötödik évfolyam. TARTALOM. Az újabb vasúti szerszámok és különféle mechanikai berendezésekről. Ifj. Doletsko Ferencz, a kassa-oderbergi vasut fő mérnökétől. — Előmunkálati engedélyek. — Uj vasut Va­smegyér­en. — Vácz-B­alalsa-gyarmati helyi érdekű vasut. — Zalaegerszeg szentiváni vasut.— Különfélék. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesité­sek. — hirdetések. Szerkesztői Iroda, VI., sugarút 4. sz. a.. Harkányi-féle ház II. em. Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » » fél évre 6 » Vasúti és közlekedési közlöny Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Eladó hivatal: VI., sugárút 4. sz. a., Harkányi-féle ház I. em. Az újabb vasúti szerszámok és különféle mechanikai berendezésekről.*) Ifj. DOLETSKO FERENCZ, a kassa-oderbergi vasút főmérnökétől. A Krüzner-féle vonósorompó-szerkezet harang­jelző készülékkel. A közlekedő vonatoknak, nemkülönben a vasút mentén lakó közönségnek a vágányt átszelő útátjárók a legveszedel­mesebb pontok, melyeknél a gőzmozdony-és a vonat­személyzet­nek, de magának az útátjárót használó közönségnek is a leg­éberebb figyelmet kell kifejteniük, hogy szerencsétlenség be ne következhessen. Ha a vasúti balesetek statistikáját lapozzuk, mondhatni, hogy feltűnő az útátjárókon történni szokott elgázolások száma; számba veendő azonban azon körülmény, hogy épen ezen hely az, mely a vonatok közlekedése alkalmával elzáratik. Különösen az olyan útátjárók, melyek mélyebb bevágások­ban, távol az őrháztól, vagy éles kanyarulatokban, a­hol a ki­látás igen korlátolt — fekszenek, legszokottabb az elgázolás. Ennek oka abban rejlik, hogy az őr — kinek a kilátás el van zárva, — az útátjárón levő kocsit vagy áthaladó csordát vagy ménest nem látja a vonat érkezése előtt, — az előírt időben — vagyis 10 perczre a vonósorompót lezárja. Ezen műtét oly zajtalanul történik, hogy az áthaladó csak akkor veszi észre, midőn a sorompója már egészen le van eresztve és a kocsival, lóval be van zárva, honnan nincsen menekülés, mert első pillanatban észre sem veszi, hogy mily veszélyben forog, s mire kezdi helyzetének kétségbeejtő voltát megismerni, már a félelem teljesen elvette józan gondolkozását és halálos ijedtség­ben oly erőlködést visz végbe a kiszabadulásra, hogy sok esetben saját élete is oda vész. Hány eset volt már arra, hogy éjjel a kocsin elszundikált a kocsis, a lovak csendesen tovább botorkáltak az út­on, egyszerre lebocsátja az őr a sorompót és oly szerencsétlenül, hogy a kocsi savaglyát fogta le, a lovak csendesen megállanak. Korom sötétség van, egyszerre kibukkan a bevágásból a két vörös szem, a döbörgéléstől és a közeledő gőzmozdony morajától a lovak elkezdenek nyugtalankodni, rugdalózni, ijedtekben a kocsit jobbra-balra ránczigálják, az álmából felriadt kocsis álomittasan kezdi szemeit dörgölni, mire felébredt és »jajt« kiálthatott volna — elnémult, elaludt örökre! De volt már arra is elég eset, — ezt a gyakorlatból mondom, — hogy midőn a vonalőr a vonósorompót lezárta, a kocsis 10 perczet nem akart várni; a sorompófát ügygyel-baj­jal felemelte kézzel s doronggal, az igy felnyitott átjárószárnyon át ösztökélte fogatját, most a másik sorompófa felnyitásához fogott, míg ezzel kínlódik, már közelről hallatszik a gőzmozdony zakatoló lármája; a kanyarulatból már ki is bukkant s 200— 300 m. távolságban van, szól a gőzmozdonyon a vész fütyje, nyikorog a fék, de haj , az 1:70 haszontalan minden erelködés, a kocsit faránál elfogta a gőzmozdony s apró forgácsokra tördelte. A lovak meg nem sérültek. A kocsis ijedt, kikelt, sápadt arcz­czal görcsösen kapaszkodik a korlátjába, reszked egész testében. A bíróság kitudta csinját, ellenkező esetben az lett volna a rendes reh­am­: »rája zárta a bakter a sorompót.« Ki tudna elősorolni mindazon szomorú eseteket, de e soroknak nem is az a czélja, hanem megismertetni egy oly­ be­rendezésű vonósorompó-készü­léket, mely lehetővé teszi, hogy az útátjárón való elzárás elkerülhető legyen az által, hogy a sorompófáknak lebocsátásakor harangszót hallunk, mely mind­addig hallatszik, míg a sorompófa teljesen le nem zárult, így tehát figyelmezteti már jó előre az átkelőt, hogy vigyázzon magára. Némely külföldi vasutaknál az országúti ú-­­átjárónál éjjelre a sorompófára égő lámpást akasztanak, de ezen elő­vigyázó rendszabály sem bizonyult be valami hatásosnak, mert volt rá eset, hogy éjjel a kocsis elaludt és rá­zárták a sorompót; de hózivataros időben az ilyen mécsesnek a legkisebb hasznát sem lehet venni, mert azt alig lehet it 2 m. távolságban észre­venni, vagy pedig a szél kifújta ; míg ellenben a harangozást meszebbre is el lehet hallani, s ha mindjárt az alvó kocsis nem is hallja messziről, de közelebb érve felébred, vagy a lovak figyelmessé tétetvén e szokatlan zaj által, vagy megijednek és Tr o t-s, . ••— — -| M •ti-131| Y| • J - - 410 -S *) Lásd lapunk 130-ik számát.

Next