Vasuti és Közlekedési Közlöny, 17. évf. (1886)

1886-03-26 / 37. szám

36. szám. Budapest, 1886. Márczius 24. Tizenhetedik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM: Osztrák vasúti ügyek. — A c­uk­or va-zágrábi vasút é­s f­éei m­i­kála ala­k t'k­ihalt­dásán'l — Különfíték. — Vegy­e­k — Vasútigazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. Szerkesztői Iroda: VI., Andrássy-út 4. sz a., Harkányi-féle ház 11. em. E­lőfizetési dij: Helyben és vidéken postai küldéssel egész, évre 12 frt. » » » » » fél évre 6 » Kiadó hivatal: Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. VI. Andrássy-út 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. ea Osztrák vasúti ügyek. Bécs, 1886 február 22-én. Egy vasúti előterjesztés, mint ellenzéki faltörő. A prága-duxi és dux-bodenbachi vasutak államosí­tására vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalásának meg­kezdése a képviselőházban tekintélyes többséggel lett elhatározva. Az e törvényjavaslat feletti általános vitát a képviselőház ellenzéke báró P­­­n­o, kereskedelmi miniszter ellen intézett határozottan becsületsértő támadásokra használta fel, szemére vetvén, hogy az állam érdekeire kevés tekintettel volt, a vonatkozó tárgya­lásoknál a szükséges elővigyázatot mellőzte, s különösen hogy a klostergrab­muldei vonal engedélyezése és a két vasút meg­engedett egyesítése által az államosítást megdrágította. A politi­kai gyűlölet tudvalevőleg vaku­ s az ellenzéki szónokok a legdühö­sebb rekriminácziókba ereszkedtek, közülök csak egy lépvén fel pozitív javaslattal, mely azonban kormánypárti részről, mint keresztülvihetetlen, nem fogadtatott el. A miniszter maga, mint az államot 30 éven át a legkülönfélébb viszonyok közt híven szolgáló, mélyen sértett férfiú önérzetes felháborodásával utasí­totta vissza mint részakaratú ferdítéseket az ellene felhozott inszinuácziókat; szemére vethetni — úgymond — azt, hogy nem tudta a tolakodó faiseuröket, kik nevével rútul visszaéltek, kellő időben nyakáról lerázni; talán azt is, hogy megfelelő üzleti ismeretek hiányában nem volt képes az illető (Vereins és Dresdner) bankok ügyes vezetőitől az állam részére lehető előnyöket biztosítani, de kötelmei becsületes teljesítése és integritásának tudatában mindig kész a legszigorúbb bírónak is nyíltan és bátran szeme közé nézni. Beszédét végül a követ­kezőkép végzi: »ha ez urak valamikép vagy valamely irányban azt hiszik, hogy hivatalos kötelmeimmel visszaéltem, kérem ellenem a miniszerfelelősségről szóló törvény alapján vádat emelni.« — Tényleg nincs senki is, de legkevésbé egy aktív miniszter az oly emberekkel való összeköttetés veszélye ellen biztosítva, kiknek ismeretsége neki később kellemetlenségeket okozhat. Ha azután spekulatív egyének ez érintkezés kedvez­ményével a legkülönfélekép visszaélnek, ebből a velük köz­lekedettnek valamely törvényellenes cselekményére nem követ­keztethetni. Minő alapja volna általában az egész politikai tevékenységnek, ha még oly távoli gyanú is már elégséges volna valamely közhivatali állás megingatására, s a gyűlölt politikai ellenfél erkölcsi megrontására. Ily törvénytelen fegy­verekkel csak a politikai fanatismus, de tisztességes ellenzék nem élhet s a gyanú erkölcsi indokot soha sem képezhet. A mindenben korrupcziót keresés elég­ sajnosan már annyira elter­jedt nálunk, hogy politikai és vitális gazdasági kérdések többé nem tárgyilagos, hanem csupán személyes szempontokból szok­tak megítéltetni. A államvasutak kere­seti és jövedelmi adója. A kormány erre vonatkozó előterjesztése az adó­bizottságban tár­gyaltatott. Ez előterjesztés az államot a tulajdonában levő vas­utak utáni kereseti és jövedelmi adó-, s bizonyos, már fennálló adómentességek fentartásával, a tartományi és községi pótadók fizetésére is kötelezi. A tárgy felett a bizottságban igen beható vita folyt. D­r. M­e­z n i­k lovag a kormány előter­jesztésének alapelveihez való ragaszkodást ajánlja. Mauthner képviselő, az államvasúti rendszer híve lévén, nem kívánja az államvasutak megadóztatását, de igen­is azt, hogy azon tarto­mányok és községek, melyek az államosítás következtében adópótlékokat vesztettek, ezért kárpótoltassanak. Doblham­mer és Neumayer képviselők azt követelik, hogy a vasutak által érintett községeknek, előbbiek pótadót fizessenek. C­z­e­d­i­k báró osztályfőnök és Huber miniszteri tanácsos, valamint dr. Sommaruga báró és dr. Kaizlcse javaslat ellen szólattak, kiemelvén, hogy a szerint csak igen kevés forint esnék egy-egy községre, s alig volna arra nézve megfelelő felosztási módozat is található. A kormány képviselői kijelenték, hogy a felosztás eddigi alapelveitől való eltérés az egész törvény létrejövetelét tenné kérdésessé. Dr. Kaizl képviselő két törvény hozatalát jelezte kívánatosnak, melyek egyike az adó­pótlékok élvezetére eddig jogosítottaknak kártérítésével, másika pedig a többi pótlékok elosztásával foglalkoznék. Dr. Menger képviselő az államvasutak adókötelezettsége mellett szóllott, mert csak az által lehet az állami vasutüzlet előnyös vagy előnytelen voltáról meggyőződni. Hogy a szóban levő pótlékok élveze­tére eddig jogosult összes tartományok és községek a törvény hozatalánál tekintetbe vétethessenek, javasolja, hogy a mostani államvasutaktól eddig pótlékokat élvezett tartományokat és köz­ségeket feltüntető statisztikai kimutatást s oly egybeállítást terjesszen a kormány a bizottság elé, melyből kivehető legyen, hogy mikép szándékozik a kormány a benyújtott törvényjavaslat elfogadása esetén a pótlékok felosztását eszközölni. Csakis ennek megtörténte után volnának a törvényjavaslat következ­ményei beláthatók és megítélhetők. Ez indítvány el is fogad­tatott. A vasutak építési és üzleti hosszainak meg­állapítása. A »Centralblatt für Eisenbahnen und Dampf­schiffart« i. e. 20-ik száma a kereskedelmi minisztériumnak a vasutak építési és üzleti hosszainak megállapítására vonatkozó alapelvek tárgyában kiadott rendeletét közli, melyből kivehető, hogy a közmunka és közlekedési m. k. minisztérium kezde­ményezésére 1885 január 10. és 11-én Ausztria-Magyarország vasutigazgatóságainak képviselői Budapesten a vasúti hosszak kipuhatolására vonatkozó utasítás kidolgozása czéljából szak­értekezleteket tartottak. E tárgyalások eredményét a vasutak építési és üzleti hosszainak megállapításánál követendő alapelvek képezték, melyek az értekezleten jelen volt összes küldöttek által alkalmasaknak találtattak arra, hogy a vasutak tulajdon­jogi, üzleti és egyéb viszonyainak lehető tekintetbe vételével, a hosszaknak úgy statisztikai mint technikai czélokra egyaránt megfelelő megállapítását tegyék lehetővé. Ez okból, és mert a vasúti hosszaknak exact és a tényleges viszonyoknak meg­felelő megállapítása sürgős szükségnek mutatkozik, az illető meg­állapodások a közös vasútigazgatói értekezlet által is jóváhagyat­tak, és gyakorlati keresztülvitelük elrendeltetett. Az osztrák vasutak főfelügyelősége a hossz-műveleteknek az erre vonat­kozó utasítás értelmében leendő felállításával megbízatott, s e czélra magát az egyes vasútigazgatóságokkal közvetlen érintkezésbe fogja helyezni. Szavatolás fel nem adott utipadgyászért. Az egy utas által egy nagyobb állomás kapujának átadott, de ennél elveszett podgyász­darabért az illető vasútigazgatóság, utalással a vasúti üzletszabályzat 29-ik §-ára megtagadta a kártérítést. Az utas fellebbezésére a vasúti főfelügyelőség ellen­ben a vasút kártérítési kötelezettségét kimondotta, mert az nem gondoskodott oly berendezésről, hogy a nagy állomáson — milyen itt szóban forog, — az üzletszabályzat 32-ik §-a végkikezdé­sének határozmánya szerint — az utas podgyászát­ valamely vasúti közegnek átadhassa. A cs. k. államvasutak személy­díjszabása és különféle berendezései. A nyári évad kezdetével egy fontos nyitás fog a cs. k. államvasutak helyi vonalrészein életbe léptetni, a menetárakat lényegesen mérséklő évdíjszabás ugyanis, mely szerint a bécs-sz. pölteni vonalrész három évre.

Next