Vasuti és Közlekedési Közlöny, 18. évf. (1887)
1887-01-14 / 5. szám
A képviselőház közlekedésügyi bizottságából. A képviselőház közlekedésügyi bizottsága e hó 10-én tartott ülésének napirendjére egy egész sora volt kitűzve a legközelebb engedélyezés alá került helyi érdekű vasutakról szóló jelenteteknek. Ülés kezdetén dr. Bánffy Béla bizottsági elnök néhány meleg szóval üdvözölte Baross Gábor közlekedésügyi minisztert, mint régi jó ismerőst ugyan, de aki a bizottság tárgyalásain ez alkalommal jelenik meg új minőségében legelőször , mire a miniszter megköszönve a bizottság jóindulatát kijelenté, hogy azt a jövőre nézve lekötelelezésnek veszi arra, hogy azt a közjóra irányzott működésével kiérdemelni igyekezzék. Törs Kálmánnak a bizottsági tárgyalások előkészítésére vonatkozó felszólalása után napirendre került a nyitravölgyi vasútról szóló törvényjavaslat, mely a miniszter indokolása után elfogadtatott. Majd a közlekedésügyi miniszternek a budapest-szentlőrinczi keskenyvágányú helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentése került elő, melynél Törs Kálmán felvilágosítást kért a minisztertől a kormány felfogása és követni szándékolt iránya felől a szóban forgóval hasonló természetű oly vasutak tárgyában, melyek közül a kormány és a főváros hatósága között állítólag elvi differencziák forognak fönn. A főváros tanácsa ugyanis, amint hírlik, abban a véleményben van, hogy a főváros határán belül a vasutak engedélyezése az ő hatásköréhez tartozik s ő van jogosítva megszabni az ily vasutak jellegét és engedélyezési feltételeit. Baross Gábor hivatkozva az ide vonatkozó törvényre s az eddig követett gyakorlatra, kijelenti, hogy azt érvényben kivánja föntartani s helytelenítőleg szól a főváros tanácsának eljárásáról, mely ahelyett, hogy a főváros érdekeinek a törvény által megállapított garancziáit érvényesítené, minden alkalommal előáll állítólagos jogaival, melyeket, amennyiben valóban a hatóság jogai, érinteni senki sem akar, de amelyeket oda értelmezni nem lehet, hogy a kormánynak az általa szükségeseknek talált vonalak engedélyezésére csak a főváros határáig legyen joga, azontúl pedig csak a masinát engedélyezhesse, míg maga a vasútengedélyezés a fővárost illesse; óhajtaná, hogy a főváros képviselőtestülete liberálisabb alapra helyezkednék a tanácsnál. Ivánka Imre a fővárosnál sok esetben tapasztalható kedvezés ellen szólal föl, melyben egyes társulatok részesíttetnek, s ő is, valamint Darányi Ignácz azon nézetének ad kifejezést, miszerint a fővárosnak élelmezési, lakásviszonyi, egészségügyi stb. tekintetekből helyi érdekű vasutakkal való minél előbbi körülhálózása sokkal fontosabb országos érdek, semhogy a fővárosi tanácsnál ez idő szerint uralkodni látszó pusztán helyi felfogásnak alá volna rendelhető. Ez eszmecsere kapcsán a miniszter kijelentette, hogy a főváros az óbuda-szentendrei s a budapest-czinkotai másodrendű vasútnak tervezett vicinális vasúti jellege ellen felszólalt s ez alkalmul fog szolgálni e minduntalan fölmerülő vitás kérdésnek végleges megoldására. A miniszteri jelentés különben elfogadtatott, úgyszintén a nyíregyháza-mátészalkai, továbbá a Kun-Szent-Mártontól Szentesig vezetendő helyi érdekű vasutakról szóló jelentés is, mely körül a kormány saját hatáskörén belül járt el s törvényhozási intézkedés szükségessége fönn nem forog. A budapest-soroksári gőzmozdonyú helyi érdekű vasút szintén azok közé tartozik, melyeknél a főváros tanácsa, közgyűlési meghatalmazás nélkül érvényesíteni akarta fönnebb vázolt fölfogását. A jelentést a bizottság tudomásul veszi, úgyszintén a Varasdtól Lepoglaván és Ocsurán át Goluboveczig vezetendő helyi érdekű vasút és ocsuraszentjakabi szárnyvonala, nemkülönben a mátrai vasút kiegészítő részét képező nováki szárnyvonal engedélyezéséről szóló jelentést is. A hajdúnánás-büdszentmihályi helyi érdekű vonal engedélyezéséről szóló jelentésnél Ivánka Imre felvilágosítást kér a vicinális vasutak engedélyezése körül a kormány által követni szándékolt irányelvek felől, mire a miniszter kijelenti, hogy a reá a múltból származó kötelezettségeket respektálni kénytelen s azokon változtatni nincs hatalmában. Azt elismeri, hogy a viczinális vasutak fogalmát szabatosan körülírni s meghatározni szükséges, hogy mi tekintessék helyi érdekű vasútnak, mi nem. Azt ő sem helyesli, hogy száz-százhúsz kilométerre terjedő vasutak mint viczinális vasutak engedélyeztessenek s ha az érdekeltek úgy kívánják, azok üzemét a magyar államvasutak igazgatósága átvenni köteles legyen. A helyi érdekű vasutakról szóló törvény, mint azt már a pénzügyi bizottságban is kijelente, mindenesetre revízió alá lesz veendő. De a helyi érdekű vasutak ellen irányuló áramlattal szemben határozottan visszautasító állást kell elfoglalnia. Nem való, hogy a helyi érdekű vasutak üzeme az államkincstárt meggyőzhetetlen kiadásokkal terheli. A kiadás e czímen elenyészőleg csekély azon haszonhoz képest, melyet e kisebb vonalak az által hajtanak, hogy a nagy vonalakat táplálják. Azt sem szabad elfeledni, hogy igen sok vonalnak, mely nemcsak helyi érdeket elégít ki, de országos szempontból is kívánatos és szükséges, melyet azonban a magyar állam a saját eszközeiből föl nem építhetett volna, kiépítését egyedül a helyi érdekű vasutakról szóló törvény tette lehetővé, módot nyújtván arra, hogy egyes vidékek oly jogosult igényei az állam különös terhelése nélkül nyerhessenek kielégítést, melyeknek viszszautasítása sokszor országos politikai okokból is, nemcsak közgazdaságiakból, megbocsáthatlan hiba lett volna. Most, hogy e vonalak nagyrészben megvannak s a vasúthálózat nagy részében kiegészítettnek mondható s a még engedélyezésre váró vasutak kiépítése után teljesen is kiegészíttetik, a vicinális vasutak közül némileg restringálni lehet az igyekezetet, de elnyomni nem lenne helyes. A vicinális vasutak elsőbbségi részvényei az alapul szolgáló vonalak jövedelmezése előtt jóformán csak elvi jelentőséggel bírnak s tényleg nem terhelik sem az államot, sem az érdekelteket. Ezen a réven tehát az állam vagy bárki más érdekeinek veszélyeztetésétől tartani nem eléggé indokolt aggodalom. A bizottság végül még a déjaszalva-székelyudvarhelyi helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentést is tudomásul vette s a bizottsági jelentésnek a képviselőház elé leendő terjesztésével Darányi Ignáczot bízta meg. Vasútengedélyezési tárgyalások. A folyó hóban ismét, több fontos helyi érdekű vasútvonal engedélyezési tárgyalása tüzetett napirendre. Folyó hó 22-én tárgyaltatik a szab. osztrák-magyar államvasut-társaság által tervezett csatalévas vonal, mely az 1882 évi június hó 8-án kelt államszerződés V. czikkében kilátásba vett helyi érdekű vasutak egyikét képezi, s a már kiépített esztergom-bána-ipolysági vasutból ágazik ki. E vonal hossza 32-319 kilométer. Állomások terveztetnek Zeliz, Nagy-Salló, Alsó-Várad és Léva községek határában. A vasút költségeit a társaság 989,736 frttal, kilométerenként 30,624 frttal számítja, az összes befektetési tőkét pedig 1172,743 frtban, vagyis kilométerenként 36,286 frtban irányozta elő. A vonal közigazgatási bejárása, mint annak idején jeleztük, múlt évi deczember 2-án megelőzőleg már megtartatott. A budapest-szentendrei helyi érdekű vasút engedélyezési tárgyalása f. hó 31-ére tüzetett ki. E vonal egyikét képezi azon nagyfontosságú vonalaknak, melyeket a