Vasuti és Közlekedési Közlöny, 51. évf. (1920)

1920-10-03 / 1. szám

4 A magyar kir. államvasutak legutóbbi tarifa­emelésének indokai. (S. L.) A világháború, a kommunista uralom és az ellenséges megszál­lás, főleg azonban vasúti hálózatunk megcsonkítása és közgazdasági viszo­nyainknak minden törvényszerűséget nélkülöző alakulása államvasutaink gazdasági helyzetét alapjaiban rendítette meg. Azok az üzemi és szociális terhek, amelyeket az államvasúti igazgatásnak vasutaink teljesítőképes működése érdekében vállalnia kell, az utóbbi években oly rohamosan, szinte ugrásszerűen emelkedtek, hogy azokkal az üzleti bevételek, dacára az 1913. év óta végrehajtott többrendbeli tarifaemeléseknek, lépést nem tarthattak. E terhek között elsősorban azoknak a kötelezettségeknek a következ­ményei szerepelnek, amelyekkel a vasútintézet a személyzete iránt tarto­zik. Ezek a személyzeti kiadások azért öltenek oly szokatlanul nagy mér­téket, mert az intézet az általános drágaság miatt kénytelen a háborúban engedélyezett különböző segélyeket nemcsak fönntartani, hanem még fo­kozni, a személyzetet a fontosabb élelmiszerek és tüzelőanyagok beszer­zésénél messzemenően támogatni és végül az ellenséges megszállás elől ideözönlött, de produktív munkára be nem osztható személyzet életfenn­tartásáról is gondoskodni. A személyzeti kiadások óriási arányaival szinte vetélkednek az üzemi kiadások, amelyek és pedig elsősorban a legfontosabb üzemi anyagok nagy áremelkedésének befolyása alatt hihetetlen mérveket öltenek. Ezen ár­drágulások szemléltetésére szolgáljon, hogy a legutóbbi két év alatt a hazai szén ára tonnánkint .... 38 koronáról 500 koronára a dombraui szén ára ... » .... 42 » 1804 » a vasúti sin ára métermázsánkint .... 22 » 1300 » a góliát-talpfa ára darabonkint 11 » 85 » egy elsőrangú mozdony ára 270.000 » 5.000.000 » egy vasúti teherkocsi ára 19.600 » 300.000 » emelkedett. Ilyen és hasonló arányú áremelkedéseket állapíthatunk meg úgyszól­ván minden üzemszükségleti cikknél , minthogy pedig a háborús viszo­nyokból folyó anyag és munkáshiány, valamint a hadiforgalom minden más szempontot háttérbe szorító igényeinek kielégítése miatt úgy a pálya­fenntartási és átalakítási, mint a járműpark karbantartási munkálatai csak halasztást nem tűrő teljesítményekre szorítkoztak, könnyen elképzelhető, hogy most, amidőn a vasúti berendezések karbahozatala és épségben tar­tása elől már forgalombiztonság okából többé kitérni nem lehet, e munká­latok karöltve a számjelzett áremelkedésekkel , minő óriási arányokban fogják az államvasutak üzemi kiadásait felszöktetni. Az üzleti kiadások rohamosan emelkedő irányzatú alakulásával szem­ben az üzleti bevételek alakulására az adott gazdasági és politikai viszo­nyok kedvezőtlen perspektívát nyújtanak. A leggazdagabb gazdasági erőforrásokkal rendelkező országrészek leválása, az ipari tevékenység megbénulása, a kereseti lehetőség megritku­lása, a nagy hiány mindazokban az eszközökben, amelyeket a forgalom biztonsága és szabályszerűsége megkövetel, végül az átmeneti forgalom szünetelése, mind oly tényezők, amelyek a személy- és áruforgalom és ez­zel kapcsolatban az üzleti bevételek kifejlődésének útját állják. Ez a meg­állapítás és az a megfontolás, hogy a vasúti személyzet létalapjának biz­tosítása a még egyre fokozódó megélhetési nehézségek között még további — egyelőre még föl sem becsülhető — áldozatokat fog igényelni, idézték elő azt a parancsoló szükséget, hogy a kormány a vasúti bevételek foko­zásáról sürgősen gondoskodjék. Tekintve pedig, hogy az állammal szem­ben a békeszerződés, az ország gazdasági helyzetének rekonstrukciója, a világháború terhei stb oly felfokozódott igényeket támasztanak, ame­lyek a már fenékig kimélyített állambevételi forrásokat teljesen kimerítik, már a számviteli törvény amaz elvénél fogva, hogy minden állami üzemnek szükségletei fedezéséről saját háztartásának keretében kell gondoskodnia, arra késztette a kormányt, hogy a vasútüzleti bevételek fokozását a díjszabá­sok fölemelése útján biztosítsa. Ennek az intézkedésnek nemcsak szüksége, de lehetősége is adva volt, mert az áruk értékviszonyai még mindig emelkedő irányzatot mu­tatnak, olyannyira, hogy dacára a mult év június havában életbeléptetett 200 %-os díjemelésnek, számos cikknél a fuvardíj jóval kisebb hányadát teszi az áru mai értékének, mint a korábbi olcsóbb fuvardíj az 1918. évi áruértékeknek. De nem volt mellőzhető egy újabb általános tarifaemelés abból az okból sem, mivel a körülöttünk alakult új államok 300 —500%-kal drágább tarifákat alkalmaznak. Mindezek a meggondolások az újabb tarifaemelés szükségességét nyil­vánvalóvá tették, a vélemények tehát csakis a tarifaemelés mértékét és formáját illetőleg ágazhattak szét. Ezt a kérdést eldö­ntötte az állam­vasutak pénzügyi szükségleteinek nagysága és azok kielégítésének sürgős­sége. Evégből a kormánynak újabb lineáris tarifaemelé­s mellett kellett állást foglalnia és a sz­emélydíj szabás megdrágításának mértékét 200 %-ban, a podgyász-és expresszárukét 400 %-ban, a gyors-és teherárukét pedig 300 %-ban megállapítania. A díjszabások ily mérvű emelésének segítségével a kormány nemcsak az államvasúti háztartást fenyegető üzleti hiányt véli kiküszöbölhetni, hanem jelentékeny fölösleget is elérhetni. (Folyt, köv.) Olvasóinkhoz! A Vasúti és közlekedési közlöny, melynek az egész ország közgazdasági életére kiható fon­tos hivatása kétségen felül áll, egy évnél hosz­szabb szünet után ismét elindul útjára. A lap vezetésében és szerkesztésében időközben változás állott be, a lap tulajdonjogát ugyanis a Magyar Vasúti és Hajózási Klub szerezte meg. Lapunkat, mely a vasúti és hajózási válla­latok hivatalos szerve, gondos és lelkiismere­tes munkálkodással iparkodunk kiállítani és olvasóközönségünk elé tárni. Hazafias szellemben végzendő munkánkhoz kérjük olvasóink bizalmát és szeretetteljes érdeklődését. A szerkesztőség NEM HIVATALOS RÉSZ. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ám­en." Vasúti és közlekedési közlöny 12. száza. Vasúti közlemények. A déli vasút Balaton-express vonatával szeptember hó 21-től kezdve II. osztályú kocsikat is járat. Az említett időponttól kezdve Budapesttől Wienig az első osztályú menetjegy ára a helyjegygyel együtt 770 magyar és 220 osztrák korona, a második osztályú menetjegy ára pedig a hely­jegygyel együtt 464 magyar és 120 osztrák korona. Tarifaemelések a jugoszláv vasutakon. A zagrebi és laibachi vasut­igazgatóságok rendeleteiből kifolyólag az ezen igazgatóságok hatásköréhez tartozó vasúti vonalakon az árudíj szabások 1920 augusztus hó 15-től kezdődő érvényességgel kereken 125%-kal felemeltettek, míg a belgrádi igazgatóság területén fekvő vasúti hálózaton a dinárban megállapított vasúti tarifák változatlanul megmaradnak. Átszámításoknál 4 jugoszláv korona 1 dinárral egyenlő értékűnek számíttatik. Ennek megfelelően a déli vasút délszláv vonalain hasonló terjedelemben fogják emelni vala­mennyi díjszabást. L :­­":T]~" Lokomotívmegrendelések Románia részéről. A román kormány a cseh Skoda-művekkel szerződést kötött 80 új lokomotív szállítására és 500 régi lokomotív javítására nézve. A javítási munkálatok mintegy két évet fognak igénybevenni. Az amerikai Baldwin-lokomotívgyárban megrendelt 50 új lokomotív már útban van. Nyomatott Wocharter F. és Fiai könyvnyomdájában, Sarkantyus­ utca 3. sz. HIRDETÉSEK: Magyar Acélárugyár R.-T. TELEFON: 14-88, 160-22 Budapest, VI., Váci­ út 95. SORC1.,CIM Magyacél Rugógyár, kovács és présmű, acélcső, henger­mű, Polifi-szerszám és szerkezeti acél Az újlaki téglagyár tőkét emel. Az Újlaki tégla- és mészégető rt. e hó 15-én rendkívüli közgyűlést tart, amelyen a részvénytőkét 10.000 darab új részvény kibocsátásával fölemelik. Telefon 106-53 ROTHMÜLLER S. fém- és bádogárugyár rt. Telefon 106-53 Budapest, VI. ker., Váczi­ út 141. sz. Használjon RADIO terpentines cipőkrémet!

Next