Vasuti és Közlekedési Közlöny, 51. évf. (1920)
1920-10-03 / 1. szám
4 A magyar kir. államvasutak legutóbbi tarifaemelésének indokai. (S. L.) A világháború, a kommunista uralom és az ellenséges megszállás, főleg azonban vasúti hálózatunk megcsonkítása és közgazdasági viszonyainknak minden törvényszerűséget nélkülöző alakulása államvasutaink gazdasági helyzetét alapjaiban rendítette meg. Azok az üzemi és szociális terhek, amelyeket az államvasúti igazgatásnak vasutaink teljesítőképes működése érdekében vállalnia kell, az utóbbi években oly rohamosan, szinte ugrásszerűen emelkedtek, hogy azokkal az üzleti bevételek, dacára az 1913. év óta végrehajtott többrendbeli tarifaemeléseknek, lépést nem tarthattak. E terhek között elsősorban azoknak a kötelezettségeknek a következményei szerepelnek, amelyekkel a vasútintézet a személyzete iránt tartozik. Ezek a személyzeti kiadások azért öltenek oly szokatlanul nagy mértéket, mert az intézet az általános drágaság miatt kénytelen a háborúban engedélyezett különböző segélyeket nemcsak fönntartani, hanem még fokozni, a személyzetet a fontosabb élelmiszerek és tüzelőanyagok beszerzésénél messzemenően támogatni és végül az ellenséges megszállás elől ideözönlött, de produktív munkára be nem osztható személyzet életfenntartásáról is gondoskodni. A személyzeti kiadások óriási arányaival szinte vetélkednek az üzemi kiadások, amelyek és pedig elsősorban a legfontosabb üzemi anyagok nagy áremelkedésének befolyása alatt hihetetlen mérveket öltenek. Ezen árdrágulások szemléltetésére szolgáljon, hogy a legutóbbi két év alatt a hazai szén ára tonnánkint .... 38 koronáról 500 koronára a dombraui szén ára ... » .... 42 » 1804 » a vasúti sin ára métermázsánkint .... 22 » 1300 » a góliát-talpfa ára darabonkint 11 » 85 » egy elsőrangú mozdony ára 270.000 » 5.000.000 » egy vasúti teherkocsi ára 19.600 » 300.000 » emelkedett. Ilyen és hasonló arányú áremelkedéseket állapíthatunk meg úgyszólván minden üzemszükségleti cikknél , minthogy pedig a háborús viszonyokból folyó anyag és munkáshiány, valamint a hadiforgalom minden más szempontot háttérbe szorító igényeinek kielégítése miatt úgy a pályafenntartási és átalakítási, mint a járműpark karbantartási munkálatai csak halasztást nem tűrő teljesítményekre szorítkoztak, könnyen elképzelhető, hogy most, amidőn a vasúti berendezések karbahozatala és épségben tartása elől már forgalombiztonság okából többé kitérni nem lehet, e munkálatok karöltve a számjelzett áremelkedésekkel , minő óriási arányokban fogják az államvasutak üzemi kiadásait felszöktetni. Az üzleti kiadások rohamosan emelkedő irányzatú alakulásával szemben az üzleti bevételek alakulására az adott gazdasági és politikai viszonyok kedvezőtlen perspektívát nyújtanak. A leggazdagabb gazdasági erőforrásokkal rendelkező országrészek leválása, az ipari tevékenység megbénulása, a kereseti lehetőség megritkulása, a nagy hiány mindazokban az eszközökben, amelyeket a forgalom biztonsága és szabályszerűsége megkövetel, végül az átmeneti forgalom szünetelése, mind oly tényezők, amelyek a személy- és áruforgalom és ezzel kapcsolatban az üzleti bevételek kifejlődésének útját állják. Ez a megállapítás és az a megfontolás, hogy a vasúti személyzet létalapjának biztosítása a még egyre fokozódó megélhetési nehézségek között még további — egyelőre még föl sem becsülhető — áldozatokat fog igényelni, idézték elő azt a parancsoló szükséget, hogy a kormány a vasúti bevételek fokozásáról sürgősen gondoskodjék. Tekintve pedig, hogy az állammal szemben a békeszerződés, az ország gazdasági helyzetének rekonstrukciója, a világháború terhei stb oly felfokozódott igényeket támasztanak, amelyek a már fenékig kimélyített állambevételi forrásokat teljesen kimerítik, már a számviteli törvény amaz elvénél fogva, hogy minden állami üzemnek szükségletei fedezéséről saját háztartásának keretében kell gondoskodnia, arra késztette a kormányt, hogy a vasútüzleti bevételek fokozását a díjszabások fölemelése útján biztosítsa. Ennek az intézkedésnek nemcsak szüksége, de lehetősége is adva volt, mert az áruk értékviszonyai még mindig emelkedő irányzatot mutatnak, olyannyira, hogy dacára a mult év június havában életbeléptetett 200 %-os díjemelésnek, számos cikknél a fuvardíj jóval kisebb hányadát teszi az áru mai értékének, mint a korábbi olcsóbb fuvardíj az 1918. évi áruértékeknek. De nem volt mellőzhető egy újabb általános tarifaemelés abból az okból sem, mivel a körülöttünk alakult új államok 300 —500%-kal drágább tarifákat alkalmaznak. Mindezek a meggondolások az újabb tarifaemelés szükségességét nyilvánvalóvá tették, a vélemények tehát csakis a tarifaemelés mértékét és formáját illetőleg ágazhattak szét. Ezt a kérdést eldöntötte az államvasutak pénzügyi szükségleteinek nagysága és azok kielégítésének sürgőssége. Evégből a kormánynak újabb lineáris tarifaemelés mellett kellett állást foglalnia és a személydíj szabás megdrágításának mértékét 200 %-ban, a podgyász-és expresszárukét 400 %-ban, a gyors-és teherárukét pedig 300 %-ban megállapítania. A díjszabások ily mérvű emelésének segítségével a kormány nemcsak az államvasúti háztartást fenyegető üzleti hiányt véli kiküszöbölhetni, hanem jelentékeny fölösleget is elérhetni. (Folyt, köv.) Olvasóinkhoz! A Vasúti és közlekedési közlöny, melynek az egész ország közgazdasági életére kiható fontos hivatása kétségen felül áll, egy évnél hoszszabb szünet után ismét elindul útjára. A lap vezetésében és szerkesztésében időközben változás állott be, a lap tulajdonjogát ugyanis a Magyar Vasúti és Hajózási Klub szerezte meg. Lapunkat, mely a vasúti és hajózási vállalatok hivatalos szerve, gondos és lelkiismeretes munkálkodással iparkodunk kiállítani és olvasóközönségünk elé tárni. Hazafias szellemben végzendő munkánkhoz kérjük olvasóink bizalmát és szeretetteljes érdeklődését. A szerkesztőség NEM HIVATALOS RÉSZ. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Vasúti és közlekedési közlöny 12. száza. Vasúti közlemények. A déli vasút Balaton-express vonatával szeptember hó 21-től kezdve II. osztályú kocsikat is járat. Az említett időponttól kezdve Budapesttől Wienig az első osztályú menetjegy ára a helyjegygyel együtt 770 magyar és 220 osztrák korona, a második osztályú menetjegy ára pedig a helyjegygyel együtt 464 magyar és 120 osztrák korona. Tarifaemelések a jugoszláv vasutakon. A zagrebi és laibachi vasutigazgatóságok rendeleteiből kifolyólag az ezen igazgatóságok hatásköréhez tartozó vasúti vonalakon az árudíj szabások 1920 augusztus hó 15-től kezdődő érvényességgel kereken 125%-kal felemeltettek, míg a belgrádi igazgatóság területén fekvő vasúti hálózaton a dinárban megállapított vasúti tarifák változatlanul megmaradnak. Átszámításoknál 4 jugoszláv korona 1 dinárral egyenlő értékűnek számíttatik. Ennek megfelelően a déli vasút délszláv vonalain hasonló terjedelemben fogják emelni valamennyi díjszabást. L :":T]~" Lokomotívmegrendelések Románia részéről. A román kormány a cseh Skoda-művekkel szerződést kötött 80 új lokomotív szállítására és 500 régi lokomotív javítására nézve. A javítási munkálatok mintegy két évet fognak igénybevenni. Az amerikai Baldwin-lokomotívgyárban megrendelt 50 új lokomotív már útban van. Nyomatott Wocharter F. és Fiai könyvnyomdájában, Sarkantyus utca 3. sz. HIRDETÉSEK: Magyar Acélárugyár R.-T. TELEFON: 14-88, 160-22 Budapest, VI., Váci út 95. SORC1.,CIM Magyacél Rugógyár, kovács és présmű, acélcső, hengermű, Polifi-szerszám és szerkezeti acél Az újlaki téglagyár tőkét emel. Az Újlaki tégla- és mészégető rt. e hó 15-én rendkívüli közgyűlést tart, amelyen a részvénytőkét 10.000 darab új részvény kibocsátásával fölemelik. Telefon 106-53 ROTHMÜLLER S. fém- és bádogárugyár rt. Telefon 106-53 Budapest, VI. ker., Váczi út 141. sz. Használjon RADIO terpentines cipőkrémet!